Fujifilm FinePix S2
Fujifilm FinePix S2
A FinePix S2 a Canon géphez hasonlóan egy második generációs modell. A változás az elődhöz képest azonban sokkal nagyobb, mint a már említett márka esetén. Míg a FinePix S1 Pro-t a Nikon F60-as vázára építették, addig az S2 építésénél az F80-as vázat választották. A változás jelentősen érintette a gép tudását. Ugyan az F80 sem kimondottan profi váz, de az amatőr kategóriának már inkább a felső szegletébe való, így joggal várhatunk el tőle jó eredményeket.
A filmes váz és a digitális technológia ötvözése sajnos még mindig jól látható. A jó formájú gépben az elemek és a digitális rész energiaellátását két külön áramforrás biztosítja. Ezt továbbra sem tartjuk szerencsésnek. A fényképezőgép digitális részének áramellátásáról gondoskodó akkumulátortartót a váz aljára szerelték, ami sajnos nem portré markolat formájú. Ilyen kiegészítést a Fuji nem is kínál a géphez. A váz egyébként nagyon könnyű, ezt egy hosszú riport sorozat után lehet díjazni.
|
|
| Brutálisan nagynak néz ki. | Hátulról talán még nagyobb, de mégis kézreálló és könnyű. |
|
|
| Jól látható, hogy mekkora toldást kapott az eredeti Nikon váz. | A hátlap nagyon jól kitalált és jól használható. |
|
|
| Jó infó LCD, de a kezelőszervek nem annyira szimpatikusak. Persze ez ízlés és szokás dolga. | A kis szögletes gumilap a a firewire csatlakozást rejti. |
|
|
| Néhány Nikon objektívvel nem lehet minden funkciót kihasználni. | A SuperCCD. Jól látható, hogy mennyivel kisebb, mint a filmkocka. |
A kezelőszerveket szintén ketté kell választani. A hagyományos fotós paraméterek állítása a már megszokott Nikon kezelőszerveken keresztül történik. Ennek használhatósága a régi Nikonosok számára valószínűleg gyerekjáték, de szerintem már inkább a múlt. Ma ennél már könnyebben kezelhető kezelőfelületeket kellene használni. A Fuji által a vázra tett digitális kezelőfelület azonban az S1-éhez hasonlóan szenzációs. Egyszerű, jól áttekinthető, könnyen kezelhető. Ez általában a Fuji gépek sajátossága. Pozitív változás, hogy a kártyanyílás ajtaját nem lehet csak úgy kinyitni, mint annak idején az S1-nél. Az ajtót most egy rugós retesz védi. Első nekifutásra kicsit szokatlan a nyitása, de ez így pont jó, mert legalább nem lehet véletlen kinyitni. A D60-hoz hasonlóan az információs LCD ezen a vázon is háttérvilágítást kapott, ami gyengébb fényben nagyon hasznos tud lenni. A digitális rész információs LCD-je (mivel hibrid rendszer, ezt külön LCD-re kellett tenni) már az S1-nél is háttér-világításos volt.
A Fuji ebben a fényképezőgépben alkalmazta a 3. generációs SuperCCD-k csúcsmodelljét, a 6 megapixeles lapkát. A SuperCCD-k jellemzője, hogy az átlós elrendezésű nyolcszögletű pixelek képpé alakítása során az elkészült képfájl már 12 millió képpontot tartalmaz. A legnagyobb felbontást választva nem csak 12 millió képpontot, de meglehetősen nagy fájlokat is kapunk. Ezek mentése, mozgatása majd tárolása erőforrás igényes feladat. A képeket nézegetve a 12 megapixeles felvételek nem tartalmaztak jelentősen több részletet, mint a 6 megapixeles D60-as képei. Abban az esetben, mikor a D60 képét Photoshopban (bilinear eljárással) az S2-ével azonos felbontásra növeltük, akkor már egyértelműen az S2 volt a nyerő. Ha tehát nagy méretű nyomatokra van szükség és a kép felhasználás előtt 6 megapixelesnél nagyobbra lesz felnagyítva, akkor az S2 12 megapixeles módja előnyösebb. A színek automatikus fehéregyensúlynál, minden beállítást gyári értéken hagyva az S2 képein egy hajszálnyit kevésbé telítettek. Ennek értékelésében egyértelműen a személyes preferencia dönt. A színreprodukció a D60-hoz hasonlóan remek.
|
|
| A teszttémánk | A SUPERIA szó S betűje is tisztán kivehető. Itt tisztán látható a SuperCCD előnye. A DX feliratnál azonban elszíneződött a fehér. (200%-os nagyítás, részlet) |
|
|
|
| A kép a gombfesték élénél lágy ugyan, de mégis a részletgazdagság érzetét kelti. A színek nagyon szépek. (200%-os nagyítás, részlet) | Nem mindenütt feltűnő a nagyobb részletgazdagság. (200%-os nagyítás, részlet) |
|
|
| A modell (részlet) | A hajon, ahol sok a kontrasztos apró vonal, lehet még elszíneződést látni. De a nyomtatott képen ez már nem feltűnő. (200%-os nagyítás, részlet) |
Az S2 egy valamiben mindenképpen korszakalkotó: ez az első SuperCCD-s fényképezőgép, amellyel RAW formátumban is lehet képet menteni. Ez a formátum lehetőséget nyújt arra, hogy az elkészült képet a számítógépen finomhangoljuk. A RAW formátum tekinthető a digitális fotózás negatívjának, mivel ez az érzékelő lapkából kiolvasott adatokat módosítás és feldolgozás nélkül tartalmazza. Ezzel a Fuji utolérte konkurenseit a képfeldolgozás szabadsága terén is. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy míg a Canon jól használható RAW konvertert mellékel gépéhez, addig a Fuji igazán jól használható szoftverét külön meg kell vásárolni. A géphez járó alap szoftver csak egy egyszerű konverter, ami nem sok állítási lehetőséget kínál.
A CCD lapka koszolódására az S1 kipróbálásakor is felfigyeltünk. Sajnos ezt a problémát úgy néz ki, hogy nem sikerült megoldaniuk. A modellfotózás során készített felvételeken lettünk figyelmesek a kép közepén megjelent két sötétebb foltra, ami minden képen látható volt. Ez ugyan kiretusálható, de nagyon bosszantó dolog.
A képek átnézésekor egy másik érdekes hibát is felfedeztünk. A fekvő képek alján, az álló képek jobb oldalán minden képen látható egy nagyon halvány, alig észrevehető 1 pixel széles csík, ami a teljes képen a hosszabbik oldallal párhuzamosan végigfut. Ez valószínűleg a nálunk járt példány egyedi hibája lehet, mert az interneten elérhető más képeken ilyet nem láttunk. Ezt a hibát a sötét részletek világosításánál vettük észre. A sötét felületek egyébként nagyon részletgazdagok, így az alulexponált képek viszonylag jól korrigálhatók.
A FinePix S1-ben használt első generációs SuperCCD kiforratlansága miatt a kép oldalaival nem párhuzamos vékony csillogó felületen, mint mondjuk egy autó antennája vagy a hajszál zavaró moiré jellegű elszíneződést lehetett felfedezni. Ezt már a második generációs SuperCCD esetén javították, így ennek a 6 megapixeles felvételeken már nyomát sem találtuk. A 12 megapixelesre interpolált képeken azonban néhány helyen alig zavaró formában még mindig megfigyelhető. Ezt azonban már semmiképpen sem nevezném durva problémának.
|
| Kattintson a képre az S2 Pro-val készült a többi modellfotó megtekintéséhez. |
