Digitális tükörreflexesek a megapixel háborúban

0

Bevezetés

A Canon EOS széria

A Canon első elérhető árú cserélhető objektíves digitális tükörreflexes gépe – az EOS-D30 – 2000. májusában látott napvilágot. Az akkor 3000 dollárért megvásárolható váz 3 Mpixeles felbontása ma már nevetségesen alacsonynak tűnik. Azóta komoly fejlesztések mentek végbe, ami természetesen nem csak a felbontást érintette, hanem a sorozat sebességet, az LCD-ket, a TTL keresőket, illetve a kártyaírási sebességeket is. Jelen cikkünk elsődleges kérdése azonban az, hogy hogy fejjel menjünk-e a falnak, ha holnap a Nikon rálicitál a Canonra, s kihozza a 20 Mpixeles DX-es DSLR-jét, vagy inkább örüljünk neki, hogy eddig D200-at kaptunk 300e Ft-ért, most pedig majd D400-at fogunk (feltételezés).

Tesztünkhöz az EOS széria első két darabját a megjelenésük óta eltelt hosszú idő miatt meg sem próbáltuk beszerezni, de középkategória többi tagját mind összeszedtük. A 6 Mpixeles EOS-10D-től kezdve minden darab képviseltette magát tesztünkön (az EOS-30D-t köszönjük Megyeri Domonkosnak). E kategória jelenlegi csúcsa a 18 Mpixeles EOS-7D (köszönjük a Canon Hungária Kft-nek).
Előrebocsáthatom, érdekes megállapításokat tudtunk levonni a teszt alapján.

No de nézzük előbb a kipróbált gépek legfőbb paramétereit.

10D 20D 30D 40D 50D 7D
Bejelentés 2003-02-27 2004-08-19 2006-08-24 2007-08-20 2009-03-25 2009-09-01
Képméret 3072 × 2048 3504 × 2336 3504 × 2336 3888 × 2592 4752 × 3168 5184 × 3456
Felbontás (Mpx) 6,3 8,2 8,2 10,0 15,0 17,9
ISO tartomány 100-3200,
1 Fé lépésköz
100-3200,
1 Fé lépésköz
100-3200,
ISO1600-ig 1/3 Fé lépésköz
100-3200,
ISO1600-ig 1/3 Fé lépésköz
100-12800,
ISO3200-ig 1/3 Fé lépésköz
100-12800,
ISO6400-ig 1/3 Fé lépésköz
Sorozat sebesség 3 kép/mp, 9 képig 5 kép/mp, 6 képig 5 kép/mp, 11 képig 6,5 kép/mp, 17 képig 6,3 kép/mp, 16 képig 8 kép/mp, 15 képig
LCD 1,8″, 118e pixel 1,8″, 118e pixel 2,5″, 230e pixel 3″, 230e pixel 3″, 920e pixel 3″, 920e pixel

A Nikon D széria

A Canon mellett a másik nagy gyártó felső-középkategóriás modelljeit is beszereztük (köszönjük a Nikon Kft-nek), s bár a D100 előkotrása most sem volt egyszerű, egy neve elhallgatását kérő lelkes fotozz.hu felhasználónk kisegített minket. Ezúton is köszönjük neki.

A Nikonnál kicsit más a helyzet, mint a Canon esetében. Itt ugyanis nem csupán a felbontás finom növelése történt 6 Mpixelről 12 Mpixelre, hanem a gyártástechnológia is változott hagyományos CCD-ről CMOS-ra. Elméletben ez kisebb fogyasztást, ezáltal gyengébb melegedést, így kevesebb hotpixelt és tisztább hosszúzáridős képeket eredményez. Esetünkben 1/4 mp-nél nem volt hosszabb záridő, így csak a nagy érzékenység képzaján láthatjuk majd az eltérést.

D100 D200 D300
Bejelentés 2002-02-21 2005-11-01 2007-08-23
Képméret 3008 × 2000 3872 × 2592 4288 × 2848
Felbontás (Mpx) 6,0 10,0 12,2
ISO tartomány 200-6400,
1 Fé lépésköz
100-3200,
1/3 Fé lépésköz
100-5400,
1/3 Fé lépésköz
Sorozat sebesség 3 kép/mp, 6 képig 5 kép/mp, 22 képig 6-8 kép/mp, 15 képig
LCD 1,8″, 118e pixel 2,5″, 230e pixel 3″, 920e pixel

Canon EOS-10D

Canon EOS-20D

Canon EOS-30D

Canon EOS-40D

Canon EOS-50D

Canon EOS-7D

Nikon D100

Nikon D200

Nikon D300

A fényképezőgépek akkumulátorainak feltöltése után nekikezdtünk a tesztelésnek.
A következő feladatokat tűztük ki célul:

  • mindegyik fényképezőgéppel lehetőleg 1 Fé lépésenként minden érzékenységnél tesztképeket készítünk a szokásos tesztábránkról (több felvételből a legjobb rajzolatú kiválasztása mellett)
  • natív, 33,5 Mpixeles (60×40 cm-es mérethez) és 6 Mpixeles (10D-hez viszonyítva) méretekben bemutatni a képminőséget négy-négy kivágásban
  • 60×40 cm-es nyomatokat (illetve annak megfelelő nagyítású kivágást) készíteni az egyes gépekkel készített képekről
  • 10×15 cm-es papírképet készíteni szintén az összes képről
  • Felkérni profi, amatőr és hobbi fotósokat a nyomatok felbontás és zaj szempontjából történő sorbarendezésére (legjobb 10, legrosszabb 10)

Ahogy azt már PowerShot tesztünknél is éreztük, a régi gépek kézehezvétele érdekes tapasztalatokat adott. A korai DSLR-ek 1,8″-os kijelzője ma már viccesen kicsinek tűnik. Jóllehet, sokat dolgoztunk ilyen gépekkel, mégis most nehéz elképzelni, hogyan is ellenőriztük a képélességet ezekkel a modellekkel. Gyakorlatilag sehogy.
Az is érdekes, ahogy a Nikon D100 után a D200 menüje átláthatóbbá vált.
A leginkább drasztikus változás azonban a LiveView bevezetése. Biztosan én lihegem túl ezt a szolgáltatást, s egy átlag fotósnak ez kevésbé érdekes, de számomra a kézi élességállítás tökéletes kivitelezhetősége egyfajta főnyeremény. Az EOS-20D-vel és a Nikon D100-zal ugyanis kénytelenek voltunk AF hiba miatt kézi élességállítást használni. Márpedig ahhoz, hogy tökéletes fókuszt találjunk, nem volt elég a gép saját keresőjét használni, de még utólag lejátszás módban az LCD sem sokat segített. Több képet kellett készíteni, s azok közül kiválasztani a legjobb élességűt.
LiveView-nál ilyen probléma nincs. A szenzorról érkező képbe kiválóan belenagyíthatunk, s még az EOS-40D 230e pixeles LCD-je is elegendő ahhoz, hogy tökéletesen beállítsuk az élességet.

Ergonómia szempontjából szinte semmit nem változtak a gépek. Nyilván ennek előnye is van, hiszen a jól begyakorolt mozdulatokat egy új frissített modell vásárlása után sem kell elfelejteni.

A tesztfotók elkészítése mellett a kártyaírási sebességet is kipróbáltuk a legmodernebb SanDisk Extreme Pro memóriakártyával.
A lenti táblázat a sorozatban készített RAW fájlok mentési sebességét mutatja, melyből az Extreme Pro-val elérhető írási sebesség olvasható ki.

Kártyaírási sebességek
Canon EOS-10D 950 KiB/s
Canon EOS-20D 5000 KiB/s
Canon EOS-30D 3125 KiB/s
Canon EOS-40D 10900 KiB/s
Canon EOS-50D 42300 KiB/s
Canon EOS-7D 49300 KiB/s
Nikon D100 2100 KiB/s
Nikon D200 5700 KiB/s
Nikon D300 35300 KiB/s

A táblázat adatai jól példázzák, hogy igen komoly fejlődés ment végbe az elmúlt 7 év alatt. Az első modellek néhány MB-ot tudtak csak mp-enként írni. Az EOS-30D-nél valami probléma lehetett, a mért érték irreálisan alacsony. Kipróbáltuk másik kártyával is, de ott is a korábbi mérés alatti eredményt kaptuk, vagyis valami a géppel lehetett.
A Canon EOS-50D-től és a Nikon D300-tól kezdődően igen komoly előrelépés történt, jelesül az, hogy ezek a gépek már támogatják az UltraDMA átviteli módot. Ez meg is látszik az írási sebességben, hiszen 4×-es gyorsulás tapasztalható az UltraDMA nélküli módhoz képest.

Térjünk át most a képminőségre, s nézzük meg elsőként a natív felbontást, hiszen fényképezőgép tesztjeink során is mindig ezzel találkozhat az olvasó.