Az Olympus 4/3-os rendszere mára már két digitális SLR vázat, három elektronikus vakut és kilenc optikát tartalmaz. Az egyre szélesebb körűvé váló új rendszerhez ezidáig még nem volt szerencsénk, most azonban sikerült hozzájutni az E-1-es vázhoz és néhány kiegészítőjéhez. Így hát részletesen bemutatjuk a rendszer első tagját, és a hozzá tartozó objektívet, valamint a legnagyobb rendszervakut...
Bevezető
Az Olympus 2003 nyarán jelentette be az E-1-et, mint a 4/3-os rendszer első digitális tükörreflexes vázát. A 4/3-os rendszer elgondolása igen egyszerű, ám annál ötletesebb. A struktúra alapját a 4/3 colos (és 4:3 oldalarányú), Kodak által gyártott CCD képérzékelő adja, amely meghatározza a hozzá készített objektívek által vetített kép méretét is. A hagyományos 36x24 mm-es Leica képkockához képest az érzékelő mérete csak 17,4x13,1 mm-es, emiatt kb. 2x-es fókusz szorzóval kell számolnunk. Mivel a rendszerhez készített optikák pontosan az ekkora CCD-hez szükséges képet vetítik, így egy 25 mm-es fókusztávolságú objektív ugyanolyan perspektívájú képet eredményez, mint egy kisfilmes 50 mm-es optika (a mélységélesség viszont nem lesz megegyező, jóval nagyobb lesz az E-1 esetén). A kisebb vetített kép miatt vagy kisebb méretű optikák, vagy nagyobb fényerejű objektívek gyárthatók. Az Olympus az utóbbi megoldást választotta, hiszen az E1-es váz egyébként sem kis méretű, így inkább a nagyobb fényerő elérése volt a cél. Azonos lencseátmérő mellett tehát a 4/3-os optikák nagyobb fényerejűek lehetnek, mint a kisfilmes objektívek. Ennek köszönhető tehát a 4/3-os objektívek igen jó fényereje, amely a teljes rendszer egyik legcsábítóbb részét képezi.
Az objektívek, a vakuk és a gépváz közötti kommunikáció teszi lehetővé, hogy a rendszer egyes komponensei tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz, és minden paraméterüket a legoptimálisabb értékűre állítsák be. Ezáltal lehetőség nyílik például az objektívek peremsötétedésének gépen belüli, automatikus korrekciójára, illetve a vaku gépvázzal együtt történő automatikus bekapcsolására is.
|
|
|
magnézium ötvözet váz
|
Kodak KAF-5101CE CCD
|
Az Olympus E-1 váza nem mondható sem pehelysúlyúnak, sem kis méretűnek, már első ránézésre is a profizmus érezhető a kidolgozásán. A gépben a Kodak KAF-5101CE 4/3"-os CCD-je található, amelynek teljes pixelszáma 5,5 millió, ebből 4,9 Mpixeles képek készülnek. A CCD-re objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le. A CCD Full Frame Transfer kialakítású, vagyis nem rendelkezik elektronikus zárral, így nincs szükség a kompakt gépek CCD-jénél előforduló, pixelek melletti regiszterekre, ami nagyobb pixelméretet tesz lehetővé. Az E-1-ben található képérzékelőn így 6,8 mikronos pixelek helyezkednek el, az alapérzékenység így magasabb, mint ha elektronikus zárral (interline transfer) is működtethető volna a CCD. Analóg erősítéssel a következő szabványos érzékenységek használhatók: ISO100, ISO200, ISO400, ISO800, valamint ha a SETUP menüben engedélyezzük, akkor ISO1600 ill. ISO3200 is. Legnagyobb felbontásban 2560x1920 pixeles képeket kapunk, ezeket RAW (.orf), TIFF és JPEG formátumban menthetjük el. A JPEG tömörítési foka két lépésben változtatható. Az SQ minőséghez tartozó felbontást a menüben adhatjuk meg a következő értékek közül: 1600x1200, 1280x960, 1024x768 és 640x480. Az elkészített felvételek CompactFlash memóriakártyára kerülnek, ezekből mind a Type I, mind a Type II változatot kezeli a fényképezőgép.
|
|
A gépvázra a 4/3-os rendszerhez készített objektívek csatlakoztathatók. Ilyen optikákat nemcsak az Olympus fejleszt és gyárt, hanem a Sigma is. A jelenlegi objektívpark az ultra nagylátószögű zoomobjektívektől az ultratele zoomobjektíveken keresztül több fix fókusztávolságú tele és makró objektívet is magába foglal. A választék tehát mára már jelentős, ám az objektívek ára sajnos még magas. Reméljük a rendszer elterjedésével az árak is csökkenni fognak valamelyest.
A bekapcsolás megfelelő sebességgel történik, és bár láttunk már ennél gyorsabban "feléledő" gépet, az E-1 1,6 mp-es ideje nem tartozik a rossz értékek közé, főleg ha beleszámítjuk azt is, hogy ez idő alatt az ultrahangos CCD tisztítás is végbemegy. Sorozat-felvételkor 2,2 kép/mp sebesség használható, a fényképezőgép belső puffere a feldolgozatlan adatokat tárolja, ezáltal a sorozat hosszát nem befolyásolja a kiválasztott képformátum, ill. a téma. Függetlenül tehát, hogy RAW, TIFF vagy JPEG formátumot használunk, a sorozat minden esetben 12 képig tart. A 12 kép elkészülte után viszont meg kell várnunk, míg a puffer teljesen kiürül, csak ezután kezdhetünk újabb sorozatba (1 buszos puffer). Bár ezt a sebességet nem tekinthetjük átlagon felülinek, a sorozat hossza mindenképpen kiemelkedő. A sorozat hangfelvétele itt hallgatható meg (22 kHz, 16 bit, mono PCM WAV, 240 kB).
Ha automatikus expozíció-sorozatot választunk, akkor 3 vagy 5 képet készíthetünk +- 0,3 .. 1 Fé lépésközzel. Ezt az üzemmódot célszerű a sorozatfelvétellel együtt használni. A beállított érték a gép kikapcsolása, majd visszakapcsolása után is megmarad. Expozíció-sorozat esetén is használható az expozíció-kompenzáció, így 0,3 Fé-es expozíció-korrekciót és 0,3 Fé-es expozíció-sorozat lépést választva tulajdonképpen a fénymérés által beállított expozíción túl +1/3 és +2/3 Fé-kel eltolt expozíciók következnek. Természetesen lehet további eltolást is végezni.
Fehéregyensúly-sorozatot választva 3 képet fog elmenteni a fényképezőgép, 2, 4, 6 lépésközt használva. Ezt a sorozatot az automatikus expozíció-sorozattal együtt, kombinálva is használhatjuk.
A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel, vagy vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük.
