Van azonban egy olyan kényelmetlenség, amely a fényképezés után lesz jelentős. Ez pedig a képek áttöltése. Memóriakártya ki, kártyaolvasóba be, átmásolás, törlés, kártya vissza. Vagy ha USB-s módszert használunk akkor mindez könnyebb, csak a sebesség lesz bizonyos fokig lassabb (gépe válogatja mennyire).
Jópár gyártó kínál már olyan kiegészítő portrémarkolatot felsőbb kategóriás tükörreflexes fényképezőgéphez, amely többek között képes a vezeték nélküli helyi hálózatokat, az ún. WLAN-okat, vagy WiFi-t használni.
Ezen megoldás óriási előnye, hogy nem kell sem a kártyát kivenni a gépből, sem kábeleket dugdosni a fényképezőgépbe ahhoz, hogy a kész fotókat számítógépre mentsük, vagy akár közvetlenül FTP kapcsolat segítségével továbbítsuk azt az internet egy pontjára.
Be kell látni azonban, hogy ezek magas ára miatt komoly elterjedésükre nem kell számítani, inkább csak a vérprofi és kényelmes stúdiófotósoknak, vagy éppen a riportfotósoknak lesz kifizetődő.
A másik véglet az, amikor kompakt gépbe építenek WiFi adaptert. Erre jó példa a korábban már tesztelt Nikon Coolpix S51c, aminek a WiFi képességével volt a legnagyobb gondunk: saját számítógépünkre ugyanis nem tudjuk feltölteni a képeket, csupán internetes tárhely használható.
Eye-fi
Az Eye-fi mérnökei a két problémás véglet közé terveztek egy végtelenül egyszerű megoldást. Egy sima SD kártyába a memóriamodul mellé egy vezeték nélküli hálózati kártyát és egy hozzá passzoló antennát építettek. A kártyát fényképezőgépbe téve, majd a gépet bekapcsolva azonnal egy vezeték nélkül csatlakozó hálózati eszközt kapunk. A kártya persze ezzel még csak egy bravúros hálókártya lenne. Szerencsére az Eye-finál a teljes folyamatot átgondolták (bár mint később látni fogjuk néhány „apróbb” problémát lazán átugrottak), így a kártya a képek elkészülte után azonnal, vagy ha a kép készítésekor nincs ismert hálózat, akkor a hálózati csatlakozást követően elkezdi a képek számítógépre vagy szerverre való átmásolását.
Bár az Eye-fi egyelőre elzárkózik attól, hogy SD formátum mellett más kártyatípust is támogasson, a komolyabb DSLR gépeket használók számra szerencsére van azért megoldás. A kártya SD2CF átalakítóval Compact Flash kártyahelyre is betehető. Az adapter vásárlásakor arra kell figyelni, hogy az adapter támogassa az SDHC kártyákat is. Mi itthon a Jobo cég termékét választottuk, miután Amerikában egyetlen boltban sem találtunk ilyen adaptert.
A gyártó jelenleg háromféle változatát kínálja WiFi-s memóriakártyájának:
- Eye-fi Home
- Eye-fi Share
- Eye-fi Explore
A legegyszerűbb és ebből adódóan a legolcsóbb az Eye-fi Home, amely helyi számítógépre képes felmásolni WiFi kapcsolaton keresztül a kártyán lévő fotókat.
Ennél egy fokkal komolyabb az Eye-fi Share, ami az előzőeken túlmenően webes fotómegosztó helyekre is képes feltölteni: Kodak Gallery, Shutterfly, WalMart, Costco.com, flickr, Picasa, Windows Live, Photobucket, SmugMug, Evernote, Facebook, Snapfish, Mobile Me, Nikon my Picture town, Shutterfly, Webshots, Vox, Fotki, RitzPix, TypePad, Phanfare, dotphoto, Sharpcast és Px. Ennek éves díja 10 dollár. A fotozz.hu egyelőre nem szerepel a támogatott site-ok között ;).
Végül az Eye-Fi Explore az előzőeken túl arra is képes, hogy az Eye-fival szerződött Wayport HotSpot hálózatból illetve nyílt, webes felületű, azonosítással nem védett WiFi hálózatokból töltse fel a képeinket. A Wayport persze egyelőre csak az USÁban működik, de elvileg a nyitott hálózatot találva akár a világ más pontjain is működhet. Ezt a szolgáltatást a Share kártyával nem tudtuk kipróbálni. Ezen a téren a fényképezőgépekbe épített, így az LCD-n saját kezelőfelülettel rendelkező megoldások a szabadon beállítható SSID és jelszó miatt nagyobb szabadságot biztosítanak. A szolgáltatás éves díja 15 dollár.
Az Eye-fi rendszer átgondoltságát mutatja, hogy a Home kártya vásárlása után is bármikor lehetőség van az upgradelésre, így nem kell új kártyát venni a Share vagy Explore változatok szolgáltatásainak eléréséhez. Hazai vevők viszont számítsanak arra, hogy az extra szolgáltatások csak amerikai és kanadai hitelkártyával fizethetők ki, ezért érdemes egyből a megfelelő kártyát választani.
Videó feltöltés
A videó feltöltés lehetősége a második generációs (videó) kártyák megjelenésével az utóbbi hetekben vált elérhetővé. A cég a 4 GB-os Share és Explore kártyákat kínálja ezzel a képességgel. Mivel a videós kártyáknál a hardver is változott (feltételezhetően gyorsabb lett a memória írása és olvasása), szoftveres frissítéssel ez az új szolgáltatás nem érhető el a régebbi kártyákon. A mi kártyánk még az eredeti sorozatból származik, így a videó áttöltési képességet nem tudtuk kipróbálni.
Geotagging
Az Eye-Fi kártyába GPS vevő ugyan nem került (a kártya apró mérete miatt érdekes lenne, ha még ennek is tudtak volna helyet szorítani), de egy szerződött cég szolgáltatásait igénybe véve képes a fotó elkészítésekor a fényképezőgép pozíciójának meghatározására. A művelethez a WiFi hálózatok által sugárzott jelet használja, és ezekből számítja ki háromszögeléssel az aktuális pozíciót. A szolgáltatás az USA, Kanada és Németország lakott területeinek 70%-án, illetve Európa 50 legnagyobb városában érhető el, de az adatbázis saját access pointok felvételével bővíthető.
A szolgáltatás csak amerikai vagy kanadai címhez kötött hitelkártyával rendelhető meg, így Magyarországról csak egy kinti rokon vagy ismerős közreműködésével vehető igénybe. Mi az ismerős opciót választottuk, hogy ezt a funkciót is kipróbálhassuk.
A kártyával Pesten mentem egy kört, mintha turista lennék. Parlament, Bazilika, Lánc híd, Zsinagóga, Andrási út és Hősök tere. Útközben kattintgattam a géppel, csak úgy, pusztán geotagging céllal.
Az Eye-fi kártya geotagging funkciója működik. Még Budapesten is. Az persze már más kérdés, hogy mennyire pontosan. Voltak olyan helyek, ahol szinte méterre pontosan oda tette a térképre a képet, ahol álltam, de voltak olyanok is, ahol több száz métert, sőt km-t is tévedett. Úgy tűnik, hogy ahol nem talál jelet, ott az előző képeknél talált pozíciót írja a képbe, feltételezve, hogy nem mentünk túl messzire az utolsó kép óta. A térképen való ábrázolást az Apple iPhoto alkalmazásában és a Picasa webes felületén próbáltuk. Mindkét szoftver szépen fogadta az adatokat, és azok alapján elhelyezte a fotókat a térképen. A rossz helyre rakott fotók mozgatása szerencsére mindkét alkalmazásban viszonylag könnyen megoldható.
Használat
Mivel a kártya saját kezelőfelülettel nem rendelkezik, minden szükséges beállítást még a fotózás előtt egy számítógépen kell megoldani. A kártyát a mellékelt kártyaolvasóval vagy egy sima SD kártyaolvasóval kell a számítógéphez csatlakoztatni, majd a kártyán lévő szoftver telepítése után kezdődhet a beállítás.
Az Eye-fi manager érdekessége, hogy minden beállítás eléréséhez az Eye-fi cég honlapjának elérése szükséges, ami miatt a kártyát csak internetre csatlakozó számítógépen lehet beállítani. A képek WiFi-s áttöltéséhez ezek után már nincs szükség az internetelérésre, elég a vezeték nélküli helyi hálózat.
Az Eye-Fi Manager a következő lehetőségeket kínálja:
- A már feltöltött fotók megtekintése
-
Beállítások
- Vezeték nélküli hálózat hozzáadása (SSID kiválasztása, jelszó megadása)
- Webmegosztás beállítása
- Helyi mappa kiválasztása (ide mentődnek el a képek)
- Geotagging
- Értesítés beállítása feltöltésről (e-mail, SMS - csak az USÁ-ban és Kanadában, twitter)
- Licensz kulcs megadása
- Fiók beállítása (e-mail cím, jelszó, név, RSS, account törlése)
A legfontosabb feladat, hogy a hálózati csatlakozást beállítsuk. Enélkül a kártya nem fog tudni csatlakozni a hálózatunkhoz. Az operációs rendszerek buta WiFi kezelése után üdítő meglepetés, hogy az Eye-fi Manager felismeri a kiválasztott hálózat titkosítási módját és amennyiben hagyjuk kiolvassa az ahhoz tartozó jelszót az operációs rendszer megfelelő helyéről.
A munka megkezdéséhez már csak azt kell beállítanunk, hogy a képeket a számítógépre való másolás után hova mentse. Ha az online fotómegosztók valamelyikébe való másolást állítjuk be, akkor nyilván hozzáférést kell biztosítsunk az Eye-if Managernek az adott portálon regisztrált fiókunkhoz is. A Picasa Webalbum szolgáltatást, illetve az ehhez kapcsolódó Picasa szoftvert próbáltuk, azzal hibátlanul működött.
Az Eye-fi kártyát SD és CF kártyás fényképezőgépekkel is kipróbáltuk. A képek áttöltése függetlenül attól, hogy DSLR géppel (Canon EOS 300D, EOS 40D, EOS 50D és Olympus E-520), vagy fém borítású kompakt géppel (Pentax Optio S30, Fujifilm FinePix F100fd és Sanyo VPC-J4) próbáltuk hibátlanul működött. Fotózáskor, ha volt kellő rálátás az access pointra, mind a kártyán, mind a célszámítógép beállított mappájában megjelentek a képek.
A kis kártyaméretnek persze megvannak a maga fizikai korlátai. A kicsi antenna miatt a kártya hatótávolsága ugyanis nem túl nagy. Nyílt terepen kb. 10-15 méter lehet, de ha lakásban próbálkozunk, akkor maximum egy falon lehet vele átkommunikálni, kettő fal vagy vasbeton mennyezet már átjárhatatlan akadályt jelent a kártya számra. Ilyenkor a képek áttöltése csak a megfelelő távolságba érve indul el.
Eye-fi áttöltési sebesség
Tesztünk során az átviteli sebességet is megnéztük. A képáttöltés sebessége a fényképezőgép sebességétől függetlenül 275-300 KByte/másodperc. Mindez a WiFi routertől alig egy méterre, tehát mondhatjuk, hogy a lehető legjobb körülmények között. Ez a sebesség messze elmarad a WLAN eszközök ilyen távolságból produkált legalább 4 MB/s-os értékétől.
A sebesség azonban nem csak a képek áttöltésekor alacsony, de a képek kártyára mentésekor is. A 2 GB-os flash memóriába ugyanis az EOS-40D-vel mindössze 750 KByte/másodperc sebességgel sikerült írni, ami a mai átlagos kártyák sebességétől jócskán elmarad (2-4 MB/másodperc, a gyorsabb kártyáknál akár 10 MB/másodperc felett is).
RAW formátum
A kártya egyik legnagyobb hiányossága, hogy a RAW képek átmásolását egyáltalán nem támogatja. Az Eye-fi honlapjának fórumain ez a legfontosabb vásárlói igény, így várható ennek a képességnek a jövőbeni megjelenése is. A videó áttöltés bemutatásából okulva azonban arra nem szabad számítani, hogy a mostani kártyáknál firmware frissítéssel elérhetővé válik a RAW fotók áttöltése is.
Kompatibilis fényképezőgépek
A cikk megjelenésének idején az Eye-fi kártya több mint 700 fényképezőgéppel kompatibilis. Ez annyit jelent, hogy lényegében minden SD kártyás fényképezőgéppel használható, de a fényképezőgépnek fogalma sincs arról, hogy egy speciális kártyára menti a képeket.
Az Eye-fi azonban már dolgozik azon, hogy a fényképezőgép gyártók felvegyék a fényképezőgépek képességei közé az Eye-fi kártya kezelését is. Az első gyártó, amelyik lépéseket tett ebbe az irányba a Nikon, melynek D60-as, D90-es és a napokban bemutatott D5000-es modelljei felismerik az Eye-fi kártyát és automatikusan módosítják az energiatakarékos (automatikus kikapcsolás) funkciót. Ezen felül a D90 és a D5000 menüjében megjelenő Eye-fi menüpontban letiltható az Eye-fi adatátvitel, amivel elméletileg energiát lehet megspórolni, hiszen nem megy feleslegesen az Eye-fi kártya WiFi adaptere. Ennél többre azonban egyelőre még ezek a fényképezőgépek sem képesek.
Más gyártók törekvéseiről egyelőre nem tudni.
Értékelés
Sem RAW fájlokat, sem pedig videókat nem képes áttölteni, ráadásul lassú is. Mire jó akkor?
Nyilván sokakban felmerül ez a kérdés. Az Eye-fi kártya alapvetően a JPEG képek automatikus áttöltésére használható. A célcsoport egyértelműen az amatőr felhasználók tábora, akik egy-egy kirándulásról vagy családi eseményről hazaérve csak bekapcsolják a fényképezőgépeiket, mire a fotók átmásolódnak az otthoni számítógépre vagy a beállított képmegosztó oldalra.
Profiknál nem váltja ki a méregdrága WiFi markolatokat, de bizonyos szituációkban segítség lehet. Jól használható például arra, hogy stúdióban RAW+JPEG-ben fotózva a JPEG képeket azonnal automatikusan áttöltsük a számítógépre, ahol akár a fotós, akár a megrendelő azonnal meg tudja nézni a legapróbb részleteket is.
Az automatikus fotómegosztó oldalakra való feltöltés használhatósága a korlátozott HotSpot hálózat mellett szerintem ott bukik meg, hogy nem tudunk szelektálni a feltöltendő képek között. Kellemetlen meglepetéseket okozhat, ha nem megosztandó privát képek kerülnek váratlanul (megállunk 1-2 percre ki nem kapcsolt fényképezőgéppel egy behálózott McDonald's előtt) valamelyik fotómegosztó oldal nyilvános mappájába. Fontos még megjegyezni, hogy a feltöltés feltétele, hogy a fényképezőgép be legyen kapcsolva, ezért a zavartalan használathoz célszerű az automatikus kikapcsolás késleltetését hosszabb időre állítani vagy kikapcsolást teljesen letiltani.
Ha a 2 GB-os méretet nézzük, akkor a 70 dolláros ár az Eye-fi Share kártyáért sok. Ha úgy nézzük, hogy egy WiFi hálókártyát is kapunk, akkor már bagatell összeg. Az Eye-fi kártya nem egy univerzális, mindenre tökéletes megoldás, de bizonyos célok eléréséhez pont megfelelő lehet. A kártyára írás és az áttöltés sebességét valószínűleg gond nélkül fogják tudni fejleszteni a következő generációs modellekben, ez pedig magával fogja vonni a RAW képek áttöltésének lehetőségét is. Mire Európában is elkezdik a forgalmazást, már valószínűleg egy igen használható kártyával bővíthetjük a felszerelésünket.
