Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix S1000fd (teszt)

Irházy Róbert (Birdie) - 2008. július 17. 07:00 (részletes digitális fényképezőgép teszt)
Ha valaki egy olcsó ultrazoom fényképezőgépet keres, akkor az árlisták alapján biztosan megakad a szeme a Fujifilm FinePix S1000fd gépén. Ez a modell ugyanis az egyik legolcsóbb a 12×-es zoomátfogásúak között. Ennél alacsonyabb áron már csak az elődmodellt szerezhetjük be, legalábbis ameddig még árulják. Hogy megéri-e néhány ezer forintot spórolni a többi modellhez képest, illetve ér-e tízezer forinttal többet, mint az elődmodell, az cikkünkből kiderülhet.

Felépítés I.

Az ultrazoom fényképezőgépek mára már annyira elterjedtté váltak, mint néhány évvel ezelőtt a 3×-os zoomos átlag kompaktok. Való igaz, hogy ma már csak az vásárol 3×-os zoomos egyszerűbb kompakt fényképezőgépet, akinek fontos a kis méret (bár meg kell jegyezzük, hogy az ultrakompakt kategóriában találkozhatunk egész jó zoomátfogású modellekkel is).

Az egyre alacsonyabb áron beszerezhető ultrazoom fényképezőgépek között néha nehéz a választás, hiszen sokszor alig térnek el egymástól. Többnyire szolgáltatásbeli különbségeket találunk, amelyek azonban akár el is dönthetik a választást.
A kihajtható LCD egyre népszerűbb, de az olcsóbb modellekből ezt a lehetőséget rendre kihagyják. Ritkán olyan fényképezőgéppel is találkozhatunk, amelyen külső vakuk fogadására alkalmas vakupapucs is található, ez is inkább a drágább ultrazoomok kiváltsága. Objektív tekintetében jelentősebb eltérések is adódhatnak, a gépek legtöbbje 35 mm-ről indít, de van olyan is, amely 28 mm-es nagylátószöget is kínál. A másik végállásnál is tapasztalhatunk eltéréseket, bár itt kevésbé nagy különbségeket találunk. A képstabilizálás ma már szinte alapkövetelmény, legyen az optikai úton történő, vagy a szenzor eltolásán alapuló, de néhány olcsóbb modellből ezt is kihagyják. A bridge címre pályázó modelleknél a zoom beállítását nem gombnyomással, hanem az objetívre szerelt zoomgyűrűvel végezhetjük. A legtöbb esetben ez elektronikus úton történik, de a felsőbb kategóriákban mechanikus zoomgyűrűt alkalmaznak. A RAW formátum támogatása viszonylag ritka, de ilyen fényképezőgéppel is találkozhatunk.

A fenti sorokból jól érezhető, hogy a gyártók különböző árfekvésű gépek kialakításán dolgoznak, és ennek megfelelően szabják meg a modellek szolgáltatásait ill. képességeit.
Mivel jelen tesztünk alanya az egyik legolcsóbb ultrazoom (a cikk megjelenésekor kb. 50.000 Ft), így már az elején fontos megjegyeznünk, hogy jópár szolgáltatás nem, vagy csak korlátozottan lesz elérhető. Ezen tehát nem kell majd csodálkoznunk, aki komolyabb tudású gépre vágyik, az nyúljon mélyebbre a zsebében.

Változások

A Fujifilm FinePix S1000fd-t a FinePix S5800-ból kiindulva fejlesztették ki. Ennek következtében külsőben és szolgáltatásokban is jelentős hasonlóságokat találunk. Talán a legjelentősebb változás az objektívet érintette, hiszen mind a kezdő gyújtótávolság, mind a tele állás előnyére változott, ami miatt persze a fényerő sem azonos már.
A nagyobb zoomátfogású optikán kívül változott a hátsó LCD is, amelynek méretét kis mértékben megnövelték, a felbontás azonban nem változott (nem is nagyon tudott volna, hiszen ebben a kategóriában a legnagyobb, 230 ezer pixeles felbontásról van szó). Az elektronikus kereső belsejét is kicserélték, a korábbi R+G+B jellegű, hagyományos LCD helyett a FinePix S100FS-ben is alkalmazott FLCD-t építették be, amely tisztábban látható képet eredményez.
Az új fényképezőgéphez nagyobb felbontású CCD jár, amely immár 10 millió képpont felbontású. Hogy ezt képes-e kiszolgálni a kis méretű, 12×-es zoomátfogású optika, az később kiderül.

Természetesen változtak a sorozatsebességek és egyéb, apróbb paraméterek is, ezek részletes felsorolásától azonban most eltekintünk.

Képérzékelő

A szenzor terén nagy különlegességre nem kell számítanunk, hagyományos felépítésű, 1/2,3" típusú CCD-t alkalmaztak, amelyen 10 millió képpont vesz részt a képalkotásban. Az apró képérzékelő és a magas pixelszám miatt természetes lesz a zajszűrés alkalmazása, amelynek szerencsés megválasztása esetén elfogadható mértékű képzajjal és minimális részletvesztéssel számolhatunk. Hogy ezen paramétereket mennyire sikerült eltalálnia a Fujifilmnek, azt majd a képminőség oldalon boncolgatjuk.

A fényképezőgép érzékenysége ISO64 és ISO3200 között változtatható, de a legnagyobb érzékenység csak csökkentett felbontásnál áll rendelkezésünkre (max. 3 Mpixel).

A képeket csak JPEG tömörítéssel menthetjük el, ezek tömörítési fokát Fine és Normal módra állíthatjuk, de csak a legnagyobb felbontásban. Más felbontási értékeknél csak normál tömörítési fok használható.

Optika

A Fujifilm FinePix S1000fd-be új fejlesztésű, 12×-es zoomátfogású objektív került. A legkisebb gyújtótávolság 5,9 mm, amit tele állásban 70,8 mm-ig növelhetünk. Az alkalmazott szenzorméret mellett ez olyan látószöget eredményez, mint egy kisfilmes fényképezőgép 33-396 mm-es optikája. A fényerő átlagosnak mondható, nagylátószögnél f/2,8, míg tele állásban f/5,0.

nagylátószög
tele
A gyenge fénynél történő fotózást itt sem optikai, sem szenzormozgatáson alapuló stabilizátor nem könnyíti meg.

A frontlencse védelmére műanyag sapkát mellékelnek a dobozban, melyhez szíj is jár, így elvesztésétől nem kell tartanunk. Az objektívre sem szűrők, sem pedig napellenző nem tehető.

Sorozat fényképezés, videó

A Fujifilm FinePix S1000fd többféle sorozatmódot kínál, melyek a következők:
  • sorozat módok
    Normál sorozat (TOP 3): gyári adatok szerint ekkor 1,4 kép/mp sebességet használhatunk, ennél azonban nagyobb sebességet mértünk, a nálunk jár modell 1,7 kép/mp-et produkált. A belső átmeneti puffer mérete nem túlzottan nagy, ennek következménye, hogy az egy sorozatban készíthető képek száma csak 3. Ha a puffer telítődik, a sorozat abbamarad. Új képet csak azután készíthetünk, ha a puffer teljes tartalma a kártyára került.
  • Automatikus expozíció sorozat: 3 kép készül a menüben beállítható módon, 0,3..1 Fé eltérésekkel.
  • Utolsó 3 sorozat (Last3): folyamatosan készülnek a képek, majd az exponáló gomb elengedésekor a pufferben lévő utolsó 3 JPEG kép kerül elmentésre.
  • Hosszú sorozat: csak a kártya kapacitása korlátozza az egy sorozatban készíthető képek számát. E sorozat sebessége függ az alkalmazott memóriakártya írási sebességétől is, a teszt során használt SanDisk Extreme III kártya kellően gyorsnak bizonyult ahhoz, hogy a 1,5 kép/mp-es sebességhez kellően nagy sávszélességet biztosítson.
  • Nagy sebességű sorozat (TOP6): ezen mód kiválasztásakor a gép automatikusan csökkenti a felbontást 5 Mpixelre, és növeli az érzékenységet ISO200-ra. A gyári adatlap 3,3 kép/mp sorozatsebességet igér, saját méréseink 3 kép/mp-et adtak eredményül. Bár az 5 Mpixeles felbontás még sok esetben elég is lenne, sajnos ez már interpolált felbontás, méghozzá nagy valószínűséggel 1280×960 pixelről. Az egy sorozatban készíthető képek száma itt 6.
  • Ultranagy sebességű sorozat (TOP15): még nagyobb sebességet érhetünk el ezzel a sorozatmóddal, amelynél a legnagyobb felbontás 2 Mpixel, a minimális érzékenység pedig ISO400. A készített képek ezúttal gyaníthatóan VGA (640×480) felbontásról kerülnek felinterpolálásra.
normál sorozat
nagy sebességű sorozat
ultra nagy sebességű sorozat
Sorozat sebességek
normál 1,7 kép/mp
3 képig
folyamatos kártyaebességtől függően
SanDisk Extreme III-mal 1,5 kép/mp
kártya kapacitásig
nagy sebességű 3 kép/mp
6 képig
min. ISO200, max. 5 Mpixel
ultra nagy sebességű 8,3 kép/mp
15 képig
min. ISO400, max. 2 Mpixel
AVI videó (~7300 kbps)
640x480, 30 fps; 0:09 mp;~8 MByte
A videofelvétel legnagyobb felbontása 640×480 pixel, ami mellett 320×240 képpontos is választható. A képfrissítés 30 kép/mp. A felvétel során sem az optikai, sem a digitális zoom nem használható, de nem működik az élességállítás sem. A fénymérés viszont végig aktív marad.
VGA felbontásban a maximális videó hossza közelítőleg 40 perc, ennyi fér ugyanis 2 GB-ba (a FAT ill. FAT32 fájlrendszer alatt a maximális fájlméret 2 GB-os). Mivel az SD kártyák sebessége általában magasabb, mint az xD-ké, ilyen kártya alkalmazásakor szinte biztosak lehetünk, hogy folyamatos videórögzítést érhetünk el. xD memóriakártyáknál előfordulhat, hogy a lassabb változatoknál idővel leáll a felvétel.

„Akkor érzem jól magam, ha elfogadnak”- interjú Korniss Péter fotóművésszel

A közösség motiválja legjobban, célja pedig, hogy bizonyos dolgokat unokáink is lássanak: Korniss Péter fotóművész maga is elcsodálkozott, amikor Erdélyben találkozott azzal a kultúrával, aminek megörökítését immár több mint negyven éve küldetésének érzi.

„Fontos megtartani az értékeket” - interjú Hack Róbert fotográfussal

A műemlékeket kevésbé szakmai, inkább közönségcsalogató módon kellene bemutatni, hogy az emberek felismerjék: érdemes őket megőrizni – vallja Hack Róbert, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hivatásos fotográfusa. Munkájáról, Budapestről, valamint az épületfotózás szakmaiságáról beszélgettünk.

„Fotós vagyok, nem riporter” – interjú Barakonyi Szabolcs fotóssal

A legjobban a saját főnöke szeret lenni, és véleménye szerint nem jó, ha egy kép direkt vicces akar lenni. Barakonyi Szabolcs, az Index fotósa beszélt az online világról, és arról, hogy egy fotóriporter is lehet művész.

„Nincs másodosztályú munka” - Interjú Szigetváry Zsolt fotóriporterrel

Hétszeres Magyar Sajtófotó-díjas, egy első és egy második helyezést ért el a World Press Photo Awardson, a Magyar Hírlap fotósaként pedig Pulitzer-emlékdíjat is kapott. Szigetváry Zsolt ennek ellenére azt mondja, az élete nem változott meg a díjaktól, munkájában pedig továbbra is próbálja kerülni a napi rutint és a sablonokat. „A telefonom bármikor megcsörrenhet, és akkor menni kell” – vázolta a fotóriporteri lét esszenciáját egy kávé mellett.

„Ez az én életem” - interjú Baricz Kati fotográfussal.

Jelenség. Így lehet leírni a Baricz Katalinnal való első találkozást. A fotóművészből a beszélgetés elején egyből Baricz Kati lesz, és óriási energiával lát neki elmagyarázni azt, hogy mitől is olyanok a képei, amilyenek - hogyan szövi át az életét a fotózás, és fordítva.

„Mindig az egység a lényeg” – interjú Bakcsy Árpád ételfotóssal

Nem csak fényképezi, készíti is az ételeket, közben pedig azon dolgozik, hogy a magyar konyha ismét világhírű legyen. Bakcsy Árpád ételfotós és –stylisttal rövid időn belül eljutottunk a középkori erdélyi receptekhez, de – mint elmondta – lehet, hogy a hazai konyhának is ezt kéne tennie.

Fotóelmélet: Optika 5

Az optikával kapcsolatos cikkekben eddig a legegyszerűbb modellt, a bikonvex vékony lencsét használtuk. Az alapvető törvényszerűségek bemutatására ez is kiváló, de annak megértéséhez, hogy a valós objektívek miért ilyen összetettek, tovább kell lépnünk. Ennek első állomása a modell és a valóság különbségének, a leképzési hibáknak az elemzése.

Fotóelmélet: Elektronikus keresők (EVF)

Néhány éve teljesen elképzelhetetlen volt egy professzionális, vagy akárcsak egy haladó amatőr fényképezőgép optikai TTL kereső nélkül. Ma azonban már - köszönhetően a technológia gyors fejlődésének - nem számít szentségtörésnek, ha egy gépre elektronikus kereső kerül. Nézzük meg, miben különböznek az elektronikus keresők alapvető típusai.

Fotóelmélet: Aliasing, anti-aliasing, moire

Amikor végtelen számú képi információt kell megpróbálnunk véges számú pixelen ábrázolnunk, akkor nagyon gyakran nemvárt problémákba ütközünk. A képfeldolgozó rendszereknek nem csak a nehézségekkel, de a mintavételezésből eredő fals információkkal is meg kell küzdeniük. A megoldást a sok vita alapját képező anti-alias szűrők jelentik.

Fotóelmélet: Automatikus élességállítás

Hiába az egyik legfontosabb jellemző, az automatikus élességállítás jellemzésére nem igazán akad olyan mérőszám, mint a felbontásra a megapixel, vagy a tárolókapacitásra a megabyte. Megadjuk ugyan a mérőmezők számát, vagy azok érzékenységét, de a működési algoritmust ezt ritkán jellemzi. Pedig nagyon frusztráló tud lenni, amikor az automatikus élességállítás rosszul vagy lassan működik. A megfelelő gép kiválasztásánál nem árt ha tudjuk, hogy hogyan is működik ez az alapvető funkció.

Fotóelmélet: Zárak

Sorozatunk korábbi részeiben láthattuk, hogy az érzékelőre jutó fény mennyiségét az objektívben lévő blende szabályozza. Ez azonban csak az egyik fele a fénymennyiség szabályozásának, hiszen az érzékelő megvilágításának ideje legalább ennyire fontos. Ebben a részben a megvilágítási idő szabályozásának az eszközét, a zárat mutatjuk be.

Fotóelmélet: Optika 4

A mélységélesség megértése - miközben az egyik legfontosabb eszköze bizonyos típusú felvételeknek - annak ellenére nem könnyű, hogy a fotós társalgások mindennapi témája. Pedig nem annyira bonyolult mint amilyennek látszik. Érdemes egyszer rászánni az időt, hogy végiggondoljuk az összefüggéseket, mert egy kis gyakorlással könnyedén a magunk hasznára fordíthatjuk őket. Fotóelméleti sorozatunkban a mélységélesség mellett több, a témához kapcsolódó tévhitről is lerántjuk a leplet.

 
Bezárás