Kipróbáltuk: Fujifilm X-T1 teszt

0

Felépítés

Ergonómia

Fotókon drasztikusabbnak tűnt a különbség a X-sorozat eddigi modelljeihez képest, de kézbe véve nem is annyira más az X-T1. A sorozat drágább darabjaira jellemző igényes fémvázas kialakítás itt is visszaköszön, mely hasonlóan vékony, a távmérős gépekre emlékeztető. Ami elsőre feltűnő, az a DSLR gépekre hasonlító „prizmaház”, mely ezúttal prizmát vagy tükröt nem, ellenben az elektronikus kereső alkatrészeit azért magában rejti. E furcsaságot leszámítva csupán a seregnyi analóg, alumínium beállító tárcsa lehet szokatlan, de inkább a nagy számuk miatt, mivel ez a kezelési mód már a korábbi típusokra is jellemző volt.

Itt szinte mindent – legalábbis a legfontosabb beállításokat – valamilyen kapcsolóval, kerékkel válthatunk, mely a kezelés tekintetében is a több évtizeddel ezelőtti analóg fényképezőgépeket idézi. Lehet szeretni, vagy akár elavultnak tartani ezt a fajta kezelést. Kétségtelen, hogy van egyfajta bája, de abban nem vagyok biztos, hogy mindenkinek bejön majd. Abból a szempontból mindenképp előnyös, hogy a tárcsákra pillantva azonnal leolvashatók a fontosabb felvételi értékek, viszont a rengeteg felirat miatt elég zsúfoltak lettek, és sötétben már nem olyan egyszerű a helyzet.

Néhol kissé körülményesen oldották meg a beállítást. Például a záridő tárcsára csak egész értékek fértek rá, a közbülső fokozatokat pedig az elülső vezérlőkerékkel kell külön beállítanunk. Az érzékenység tárcsáról is hiányzik egy kiterjesztett fokozat. Két magas (H1, H2) kiterjesztett értéket engedélyez, de valójában hármat kapunk, így a menüben kell beállítanunk, hogy a háromból melyik párt rendeljük ezekhez a fokozatokhoz.

A gépre egy elég kis méretű markolat került, mely a hátul kialakított ujjtámasszal megfelelő fogást biztosít. A markolatot és az X-T1 teljes elülső és oldalsó részét gumiborítás takarja. A fogást külön megvásárolható markolatokkal tehetjük biztonságosabbá. A gyártó kettőt is kínál a géphez, egy „analóg” markolatot (MHG-XT) mely csak a fogás kényelmén javít, de az akkumulátor cserét még lehetővé teszi, és egy normál, időjásárálló portrémarkolatot (VG-XT1), mely a kioldó gombot és egyéb közelében lévő kezelőszerveket, valamint a használható akkumulátorok számát is megkettőzi.

Objektív

Az egyre szaporodó gépvázak mellett lassacskán az X-bajonettes objektívkínálatra sem lehet panasz. Ha jól számolom pillanatnyilag épp egy tucat objektívből áll a gyártó kínálata, de hamarosan három új WR jelölésű, azaz időjárásálló zoom is érkezik, mégpedig a 18-135mm, 16-55mm és 50-140mm. A távlati terveik között szerepel egy nagyobb gyújtótávolságú teleobjektív és egy új, kiváló fényerejű nagylátószögű is.

A gyártó XF és XC jelöléssel kínál optikákat a sorozathoz. Az előbbiek a drágább, általában jobb fényerejű és anyagminőségű modellek, míg az utóbbiak a pénztárcakímélő megoldások.

Az X-T1-hez egy igazi elit kitobjektív jár, a Fujinon XF 18-55mm F2,8-4,0 R LM OIS. Az átlagosnál jobb fényereje mellett igényes, fém külsőt, precíz működést, Super EBC bevonatot és optikai stabilizátort is kapott. A rekeszérték egy folyamatosan körbeforgatható fémgyűrűvel állítható rajta F2,8(4,0)-F22 között, 1/3 Fé lépésekben. Bár az állítás pontos, a gyűrűt elég lazának találtam, így egy rossz mozdulattal könnyen arrébb találjuk magunkat néhány rekeszértékkel. A pontos érték csak a kijelzőn olvasható le, a gyűrűn nincs jelölés. A kitoptikán két kapcsoló található, az egyikkel a rekeszállítás kapcsolható be és ki, a másik pedig az optikai stabilizátort aktiválja. Cikkünk tesztképeinek nagy része ezzel az objektívvel készült.

A cserélhető optikás X-modellek szenzormérete miatt az összes csatlakoztatott objektívnél 1,5x-ös gyújtótávolság szorzóval számolhatunk, vagyis a 18-55mm-es kitobjektív kisfilmes értéken ~27-83mm-nek megfelelő látószöget kínál.

Az X-modellekhez számos külső gyártó is készít objektíveket, és maga a Fujifilm is támogat néhány kiegészítő objektívet. Gyárilag kínálnak például hozzá M-adaptert, mely a Leica távmérős gépekre való objektívek csatlakoztatására szolgál. Ilyen esetben a menüben beállíthatunk négy fix gyújtótávolságú, illetve két egyedi tulajdonságú optikát. Az „egyedi” optikáknál manuálisan állíthatjuk be a geometriai torzítás, képsarki sötétedés és színhiba korrekcióját.

Képérzékelő

A fényképezőgép egy házon belül fejlesztett X-Trans CMOS II képérzékelőt kapott. Ennek egyedi működési elvét már többször összefoglaltuk. Most csak a rövid lényeg egy korábbi cikkből:

„A hagyományos érzékelőkben úgynevezett Bayer színszűrőket használnak, melyeknél szabályosan váltakozó, 2×2-es elrendezésű (RGBG) pixelek alkottak mintázatot. Az X-Trans érzékelőkben 6×6-os csoportokban, látszólag szabálytalan színmintában helyezték el a pixeleket. Így nincs szükség a Bayer szenzorokban alkalmazott, viszont a kép részletességét romboló AA szűrőre, a képek tehát még jobb részletességet mutathatnak.”

Az új X-Trans CMOS II ezen felül a szokásos optikai aluláteresztő (AA) szűrőréteget sem tartalmazza, melynek köszönhetően egy fokkal részletgazdagabb látványt kapunk.

Az X-T1-be a korábbiakhoz hasonlóan APS-C méretű (23,6 x 15,6mm) szenzor került. Felbontása 16,7 millió pixel, melyből valódi képalkotásra 16,3 milliót hasznosít a készülék. Mindez 4896 x 3264 pixeles maximális képméretet jelent JPEG, vagy RAW (.RAF) formátumban. A normál 3:2-os képarány mellett JPEG-ben 16:9, és 1:1 oldalarányú méretek, valamint kétféle tömörítés (Fine, Normal) is választható. Beállíthatunk ezen kívül M és S képméreteket is, melyek legfeljebb 8 és 4 megapixeles felbontást adnak. RAW képek csak a legnagyobb felbontásban menthetők, de a korábbi modellekhez hasonlóan kombinált RAW+JPEG is rendelkezésre áll.

A képadatok feldolgozása az újabb generációs EXR Processor II rendszer feladata. Érzékenység tekintetében egy egész fényértékkel tovább léptünk, hiszen ISO51200-ig állítható, igaz az érzékelő natív érzékenysége ISO200-6400 közötti, és minden további beállítás kiterjesztett érték. Az érzékenység 1/3 Fé lépésközökkel állítható külső tárcsáról, a kiterjesztett opciók (ISO100, ISO12800, 25600 és 51200) viszont csak egész értékenként. Kapunk automata érzékenység szabályozást is, melynek alsó és felső határa is megszabható a menüben.

A levehető optika miatt gyakori szenzor porosodást szintén az előző típusokból ismerős ultrahangos vibrációval működő tisztító rendszer igyekszik kiküszöbölni. A tisztítási művelet a menüben hozzárendelhető a be- és/vagy kikapcsoláshoz, de tetszőleges időpontban is aktiválható ugyaninnen.

LCD és kereső

kétféle képnagyítás a keresőben

Talán a nagyobb méretű kereső is közrejátszott az X-T1 „púpjának” megszületésében, mindenesetre tény, hogy a gép 0,5″-os, és 2,36 millió képpontos OLED keresőt kapott, mely minden eddiginél nagyobb képméretet kínál. Nagyítása kisfilmes viszonylatban 0,77x-nek felel meg, ami egy tyúklépéssel túlszárnyalja a legnagyobb, profi DSLR-ek keresőméretét is. Aki esetleg túl nagynak érzi a képet a DISP gomb segítségével egy fokozattal kisebbre veheti. Ez csak a középső élőképet és a fókuszpont méretét csökkenti, az alsó és felső adatkijelző sor érintetlen marad. A gyártó szerint ennek mozgalmas akciófotóknál vehetjük hasznát, ahol a keretes kép miatt jobban koncentrálhatunk a mozgó témára az adatkijelzés helyett. Érdekessége, hogy az adatkijelzés akkor is a kép tetejére és aljára kerül, ha 90 fokkal portréállásba fordítjuk a gépet.

Kiváló felbontásának köszönhetően már-már a kép részletessége is összevethető egy optikai keresővel, egyedül dinamikában nem képes még versenyezni vele. Ugyan az expozíciót szimuláló megjelenítésének köszönhetően sötétben igyekszik világosítani a képen, de ilyenkor elég sok zajt is termel ahhoz, hogy a finomabb részletek már elvesszenek, és szaggatásra is hajlamos. Jó fényben viszont nagyon gyors, sőt gyártója szerint a kategória leggyorsabbja, 0,005 mp-es késleltetési idővel. Kijelzőkhöz és nem az emberi szemhez viszonyítva abszolút top ez az OLED képernyő. Nagyon szép, természetes színeket, jó dinamikát ad.

A cserélhető gumi szemkagylóval ellátott keresőnyílás bal oldalán dioptriakorrekciós (-4m-1 – +2m-1) tárcsát, alatta szemérzékelőt találunk, melyet elsötétítve automatikusan is működésbe lép az elektronikus kereső. A jobbján lévő kis ‘Viewfinder’ gombbal teljesen ki is kapcsolható, vagy folyamatos működésre sarkalható.

A hátsó TFT LCD kijelzőn ugyanazokat az adatokat kapjuk, mint a keresőben, így megjelenhet rajta háromféle kompozíciós segédrács, élő hisztogram és egytengelyes vízszintjelző is. Az felvételi infók zömében itt is az élőkép tetején és alján láthatók, de az expozíció korrekció skálája a bal oldalon jelenik meg függőlegesen. Annyi a különbség a keresőhöz képest, hogy az előbbi 4:3 oldalarányú, így ezek az adatok nem takarják el az élőképet, míg a 3:2 arányú LCD-n kissé zavaróak hasonló oldalarányban dolgozva. A képernyő egyébként 3″-os, és 1,04 millió képpontos. Ennek megfelelően kiváló részletességű, színei és dinamikái is rendben vannak. További előnye, hogy 90 fokban fel, 45 fokban lehajtható, mely kényelmesebbé teheti a képkomponálást. Az LCD hasonlóan viselkedik, mint az OLED kereső, azaz a sötét a gyengéje, mely viszonyok között már zajosodásra és belassulásra hajlamos

Az elektronikus kereső és hátsó kijelző világossága együtt állítható +/-5 lépésben. Az LCD-n többféle megjelenítési nézet váltható, így például élőkép nélküli adat és fókuszpont kijelzést is bekapcsolhatunk.

felvétel mód információi

lejátszás mód információi

Lejátszáskor szimpla világossági hisztogramot, és a kiégett részek villogtatását kapcsolhatjuk be. A fotók nagyítása 20 lépésben lehetséges a hátsó vezérlőtárcsa elforgatásával. Az elülsővel nagyított nézetben is lapozhatunk a fotók között. A tárcsát balra tekerve 4, 9 és 90 nézőkées oldalak jeleníthetők meg.

Vaku

SLR-szerű kialakítása ellenére beépített vaku már nem fért az X-T1-re, viszont dobozában egy vakupapucsba csúcstatható kis villanót (EF-X8) azért találunk. A 8-as (ISO200-nál 11-es) kulcsszámú vaku saját kezelőszervekkel nem rendelkezik, és kézzel hajthatjuk fel vagy le. Nyitott állapotban a beépített vakukhoz képest elég magasra nyílik. Mindössze egy apró gomb található a hátulján, mellyel levételkor oldhatjuk le a vakupapucsról.

A különböző vakumódok, külön a vörösszem csökkentő beállítással a menüben változtathatók. Itt érhető el a vakufény kompenzációs beállítás is, mely +/-2 fényérték tartományban, 1/3 lépésenként állítható. A vakumódok között kikapcsolt, derítő, lassú szinkron, hátsó redőnyre szinkronizált és Commander módot találunk. Ez utóbbiban a beépített villanóval vezérelhetünk külső vakukat.

Az X-T1-en szinkronkábel csatlakozó is helyet kapott, melyet egy csavaros műanyag kupak véd. A gép elején lévő bemenetről normál szinkronkábellel csatlakozhatunk külső egységekhez, például műtermi vakukhoz.

Ezen kívül rendelkezésünkre áll a szabványos TTL vakupapucs is, melyre elsősorban a gyártó saját rendszervakuit ajánljuk. Ilyen a nagy teljesítményű EF-42, a kompakt EF-20, vagy a retro vonásokat kapott EF-X20.

Csatlakozók, akku, memóriakártya

Hátulról nézve a bal oldalon találjuk az összes csatlakozót, gondosan eltakarva egy műanyag fedőlemezzel, mely portól és enyhébb nedvességtől is megvédi őket. Legfölül egy sztereó minijack (2,5mm) bemenetet találunk, mely elsősorban mikrofon csatlakózóhelyként, másodsorban a kábeles távkioldó aljzataként funkcionál. Ez alatt egy mini HDMI (Type C), majd végül egy USB 2.0 aljazat kapott helyett. A gép alján a nagyobb markolat elektromos csatlakozóit fedő gumilap pattintható ki.

Emlékeim szerint minden X-szériás modellbe ugyanazt a típusszámú lítium-ion akkumulátort tehetjük. Az NP-W126 fantázianevű áramforrás 8,7V-os és 1260 mAh kapacitású. Egy fali hálózatba csatlakoztatható töltőt is mellékelnek hozzá, mellyel kb. 2,5 óra alatt tölthető fel teljesen. Így nagyjából 350 képet készíthetünk vele egyhuzamban (vaku nélkül), mely teljesítmény megegyezik a többi X-modellével. Az opcionálisan beszerzett portrémarkolattal és egy plusz akkuval ez a teljesítmény a duplájára növelhető. Az akkumulátor a markolat rész alján nyíló ajtó mögött található. Az akkut egy rugós műanyagtüske tartja a helyén. A foglalat ajtaja nagyon közel van az állványmenethez, így a gépet állványtalpra erősítve az akkumulátor nem cserélhető.

A kártyafoglalatot a komoly gépekhez hasonlóan a markolat jobb oldalába vésték, és egy hátrahúzva kipattintható műanyagajtó takarja. A foglalat a szokásos SD, SDHC és SDXC memóriakártyákat fogadja, viszont az X-T1 a világ első fényképezőgépe, mely az UHS-II sebességosztályba tartozókat is támogatja.