Kipróbáltuk: HP Deskjet D2560 (teszt)

Irházy Róbert (Birdie) - 2009. március 11. 08:15 (Fotónyomtatók)
A Hewlett-Packard két otthoni nyomtatóját próbáltuk ki az egyszerű A4-es asztali nyomtatók közül. A legkisebb D2560-as olyan olcsó, hogy áráért majdhogynem egy-egy tintapatront vehetük. Mondhatnánk azt is, hogy a nyomtató 3e Ft-ba kerül, amelyhez 9e Ft-ért kapunk tintát. Bizony, ez nem áll messze a valóságtól. De mire képes egy ennyire olcsó készülék? Természetesen utánajártunk.

Külső

Bevezető

A HP belépőszintű nyomtatói - melyek nem elsősorban fotónyomtatásra vannak kihegyezve – a Deskjet családba tartoznak. Tavaly ezen család egy középszerű modelljét próbáltuk ki, idén azonban még lejjebb nyúltunk, és az egyik legolcsóbb A/4-es nyomtatót vettük górcső alá, amely ára bőven 15 ezer Ft alatti.

A HP Deskjet D2560-ban új jelzésű tintapartonokat használhatunk, melyek a 300-as sorozat részei. A 350-es sorozattal ellentétben itt a fekete és színes tintákat tartalmazó cartridge-ek nem kaptak más számjelzést, így 300-asból létezik külön fekete és külön színes változat is. Az új számozás ellenére ezekben a tartályokban is Vivera tinták találhatók.
Mivel a színes tinta egy patronban tartalmazza a cián, sárga és bíbor színeket, s nincs lehetőség a színenkénti cserére, gazdaságos nyomtatásról nemigen beszélhetünk. Ebből is látszik, hogy ez a termék elsősorban dokumentum nyomtató, s csak másodsorban feladata a színes, esetleg fotónyomtatás.

A használt cartridge-ek tehát a következők:
  • HP300 (CC640E): fekete, 4,5 ml
  • HP300 (CC643E): három színű, 3,5 ml
A termál tintasugaras fejet egyébként a tintatartályokkal szerelték egybe, így annak cseréjekor a fejet is cseréljük.
Legjobb minőségben 4800×1200 dpi optimalizált felbontást érhetünk el, amely már fotónyomtatásra is elegendő, de tegyük hozzá, hogy már középkategóriában is nagyobb felbontással találkozhatunk, ahol a színenként cserélhető tartályok mellett különálló strapabíró fejet használnak.
A nyomtatás során maximum A/4 méretű lapokat használhatunk, de persze kisebb papírokkal is elboldogul a D2560.

Belépőszintű modellről lévén szó, kártyaolvasóval, CD-nyomtatási képességgel, WiFi támogatásról, illetve hálózati nyomtatás lehetőségéről nem beszélhetünk.

A nyomtatás sebességének gyári adatai: A4 dokumentum vázlat módú nyomtatásnál: fekete-fehér 26 lap/perc, színes: 20 lap/perc, 10×15 cm-es fotó vázlat minőségű nyomtatásnál 26 mp.
A fenti nyomtatási sebességek a leggyengébb minőségre vonatkoznak!

Külső, design

Olcsó nyomtatóhoz olcsó dizájn dukál – mondhatnánk a Deskjet D2560-ra nézve. S valóban, a nyomtató nem tűnik túlzottan túlrajzoltnak. Külsejét az egyszerűség jellemzi, műanyag borítása a sarkokon és elöl lekerekített. Kezelőszerveit a bal oldalra helyezték, s mivel nincs túl sok belőle, nem is hat bonyolultnak a gép használata – egyébként valóban nem az.

A készüléken található gombok a következők:
  • Ki/bekapcsoló
  • Nyomtatás törlése
  • Lap behúzása/folytatás

Az üres lapokat a kihúzható tálcára helyezhetjük, itt foglalnak helyet az A4-es papírok, vagy a kisebb fotópapírok. Egyszerre csak egyfélét tarthatunk a gépben, sima fénymásoló papírból például maximum 80 lapot.

A DC adapter csatlakozója hátul kapott helyet, emellett találjuk az USB aljzatot is.
PictBridge csatlakozó nem került a kis Deskjet-re.

Üzembe helyezés, kezelés

A kicsomagolása, majd a nyomtatópatronok betöltése után jöhet a szoftver és driverek feltelepítése. A 10 percig eltartó folyamat során a gép megkér minket, hogy csatlakoztassuk a nyomtatót és kapcsoljuk be. Ezt egyébként érdemes eddig tartogatni is, mert a driverek nélkül bekapcsolt és csatlakoztatott nyomtató felboríthatja a Windows kényes egyensúlyát. A cartridge-ek behelyezése, majd a szoftver feltelepítése után fejigazítást érdemes végrehajtanunk a legjobb képminőség elérése érdekében.
Ezt a HP szoftveréből végezhetjük, amely egy lap kinyomtatása után manuálisan kéri vissza a legjobb fedettségű minták kódjainak beírását. Ez a módszer amellett, hogy kényelmetlenebb, több hibalehetőséget is rejt magában.

A fotónyomtatást a gyárilag mellékelt HP Photosmart Essentials v2.5-ből is végezhetjük, de természetesen képszerkesztő programból is használható a készülék. A Photosmart Essentials természetesen frissíthető az újabb változatokra is. E programban címkék, albumok, vagy a mappáink szerint tekinthetjük meg a fotóinkat, illetve választhatjuk ki azokat nyomtatásra. A hagyományos fotónyomtatás mellett fényképalbum-oldalakat, vagy fényképsablonokat is szerkeszthetünk, ahol egy oldalra több kép, akár különböző méretben is felkerülhet.
A nyomtatás előtt megadható a papír mérete, típusa, szegély vagy szegély nélküli nyomtatás módja, kérhetünk automatikus fényképjavítást (világosság, kontraszt, színek változtatása), automatikus vörösszem eltávolítást, fotódátumozást, választhatunk a „fit” és „fill” képelhelyezési módok közül, illetve megadhatjuk a nyomtatási minőséget.

Tesztünk során mi is a fenti programból nyomtattuk a fotókat, hogy a gyári legjobb minőséget érhessük el.

A vörösszemek korrekciója is a Photosmart Essentials szolgáltatása. Ennek során a képről jó hatékonysággal tűnteti el a program a vörös pupillákat, s javítja ki azt feketére.

A meghajtóprogramban többféle szolgáltatás áll rendelkezésünkre, mint a fejigazítás, fúvókatisztítás, tesztoldal nyomtatás, görgők tisztítása, papíradagoló tisztítás, illetve megtekinthető az egyes tinták mennyisége.
  1. Külső
  2. Mérések

„Fontos, hogy viszontlássam az újságban” - interjú Szabó Barnabással

Aki keres, az talál, a fotóriporteri munka legfontosabb eleme pedig az, hogy a fotós ott van, ahol az esemény történik – véli Szabó Barnabás fotográfus, a Népszabadság fotórovatának vezetője. Tapasztalatairól, mentorairól, és a Népszabadságnál eltöltött évekről kérdeztük.

„Fontos megtartani az értékeket” - interjú Hack Róbert fotográfussal

A műemlékeket kevésbé szakmai, inkább közönségcsalogató módon kellene bemutatni, hogy az emberek felismerjék: érdemes őket megőrizni – vallja Hack Róbert, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hivatásos fotográfusa. Munkájáról, Budapestről, valamint az épületfotózás szakmaiságáról beszélgettünk.

„Oda kell figyelni az apró részletekre” - interjú Matis Edit sminkes-stylisttal

Legyen az divatfotó vagy enteriőr, tévéműsor vagy egy magazin borítója, a stylist minden mögött ott lehet. Legtöbbször ott is van – hogy mennyire, az az egyéni kreativitástól, és a stílusérzéktől függ. Matis Edittel a divatról, a sminkről, és a bugyija színéről beszélgettünk. Utóbbiról kevesebbet.

„Előre látni az út végét” - interjú Kudász Gábor Arion fotóművésszel

Fontos tudni, miért készítjük a képeinket – vallja Kudász Gábor Arion. A fotóművész szerint akkor jó a kép, ha lehet nála jobbat csinálni, egy sorozat képei pedig önállóan is meg kell, hogy állják a helyüket.

„Észre sem veszed, hogy víz alatt vagy” – interjú Dombovári Tibor búvárfotóssal

Ha a gép beázik, beázik, a cápa pedig nem is olyan félelmetes – hazánk legelismertebb búvárfotósával, Dombovári Tiborral beszélgettünk. A miskolci fotós számtalan pályázat győztese, egyik nagy álma pedig bálnákat fényképezni.

„A fényképezés egyfajta terápia is” - interjú Marjai Judit fotóművésszel

Aktmodellként kezdődött, majd fotósként folytatódott Marjai Judit karrierje, aki a legszívesebben azt csinálja, amit ő akar. Kóka Jánostól Karafiáth Orsolyáig rengetegen megfordultak már a fényképezőgépe előtt, ő pedig vallja: képei kérdéseket tesznek fel, amikre válaszolni a közönségnek kell.

Panorámafotózás szűk terekben

Benkó János, az autóbelső panorámák hazai guruja kérésünkre billentyűzetet ragadott és megosztotta velünk gondolatait a szűkös térben való panorámakészítés legfontosabb kellékeiről és fogásairól. A cikk során nem csak az alapok, de kulisszatitkok is napvilágra kerülnek.

Fotóelmélet: Expozíció

A köznyelvben gyakran használunk a fénnyel kapcsolatos kifejezéseket vegyes értelemben, mint pl. „világos felület” vagy „erős fény”. A fénytanban ezekhez a sokszor hasonló kifejezésekhez egy-egy szigorúan meghatározott értelmezés társul. Ahhoz, hogy a fényképészeti expozíciót megérthessük, tisztázni kell a fénytani alapokat és az emberi szem néhány tulajdonságát.

Fotóelmélet: 100%

Állandó vita tárgya, hogy szabad-e a képeket 100%-os nagyításban egymáshoz hasonlítani, vagy a teljes kép szempontjából úgyis félrevezető eredményre jutnánk. Ehhez kapcsolódnak azok a viták is, amikor régebbi, kisebb felbontású fényképezőgépek képét állítják szembe a mai, „zajosabb és lágyabb” képeket adó utódaikkal. Nehéz igazságot tenni, de a részletek ismerete talán megkönnyíti a dolgunkat.

Fotóelmélet: Automatikus élességállítás

Hiába az egyik legfontosabb jellemző, az automatikus élességállítás jellemzésére nem igazán akad olyan mérőszám, mint a felbontásra a megapixel, vagy a tárolókapacitásra a megabyte. Megadjuk ugyan a mérőmezők számát, vagy azok érzékenységét, de a működési algoritmust ezt ritkán jellemzi. Pedig nagyon frusztráló tud lenni, amikor az automatikus élességállítás rosszul vagy lassan működik. A megfelelő gép kiválasztásánál nem árt ha tudjuk, hogy hogyan is működik ez az alapvető funkció.

Fotóelmélet: Érzékelők 1

A fényképezőgépek jellemzésénél a legfontosabbnak tartott adatok egy része a képérzékelőre vonatkozik: típus, fizikai méret, felbontás. Érthető, hogy odafigyelünk ezekre az adatokra, hiszen az érzékelő az, ami a már megismert működésű optika által összegyűjtött fényt rögzíti. Sorozatunk mostani részében a legfontosabb érzékelőtípusokat tekintjük át.

Fotóelmélet: Optika 3

A fényképezőgépre tett objektívektől elvárjuk, hogy éles képet alkossanak, illetve hogy szabályozzák a fényképezőgépbe bejutó fény mennyiségét. Persze ezek nem egyszerű feladatok, de egy kis magyarázattal könnyen megérthetők. Fotóelméleti sorozatunk harmadik része ezért az élességállítással és a fényerővel, illetve a fényrekesz működésével foglalkozik, az előző két részben már megszokott részletességgel.