Kipróbáltuk: Canon EOS-300D kit teszt

0
6 037

Bevezető

A Canon már hosszú múltra tekint vissza a tükörreflexes digitális fényképezőgépek gyártásában. A Canon első – teljes egészében a Canon által fejlesztett – digitális tükörreflexes gépe az EOS-D30, amely 2000. májusában jelent meg. A 3 Mpixeles tükörreflexest a 6 Mpixeles EOS-D60 követte, mely tavaly, vagyis 2002. februárban jelent meg (a professzionális EOS-1D felsorolásától most tekintsünk el). A D60 után nagy port kavart fel az idei PMA-n bejelentett EOS-10D, amely jelentősen alacsonyabb áron került piacra, mint a D60, de képességei nem maradtak el attól. Az EOS-D60 már közel volt a megfizethető kategóriához, de még mindig a félmilliós árat verdeste.


Itt aztán álljunk meg egy pillanatra. A D60 és a 10D ugyanazt a 6 Mpixeles Canon fejlesztésű CMOS-szenzort használja, így egyértelmű, hogy miért is lehet olcsóbb a 10D. Nos, a logikát tovább gondolva arra juthatunk, hogy egy ugyanilyen szenzorra épülő újabb gép még a 10D-nél is olcsóbb. Nem is járunk messze az igazságtól, hiszen a várhatóan nagy népszerűségre szert tevő, augusztus 20-án bejelentett EOS-300D ugyanezt a CMOS-t használja és ára igen kellemes.


De nem csak a váz ára szép, a legszebb még csak most jön: 30e Ft-tal drágábban megvehetünk egy kit-et, amelyben egy 29-88 mm-es ekvivalens optikát is megtalálunk. Ez az új, EF-S bajonettes 18-55 mm-es objektív kicsit mélyebben nyúlik be a gépbe, így csak a kis méretű tükörrel ellátott 300D-vel használható, más Canon gépekkel nem. Természetesen használhatók a 300D-vel a korábbi EF bajonettes optikák is, de ebben a fókusztávolság-tartományban ezek árát a százezres árkategóriában kell keresnünk.


Nem csoda hát, hogy a hobbifotósok, a kezdő amatőrök igen lelkesek a 300D-vel kapcsolatban, hiszen végre elérhető áron juthatnak hozzá egy digitális tükörreflexes géphez, ráadásul az egyébként drága nagylátószögű objektívvel együtt.

A Canon EOS-300D-ben tehát nagyjából ugyanaz a szenzor dolgozik, mint a D60-ban, illetve 10D-ben. A közel APS méretű érzékelő 6,3 millió képpontot rejt, képpontonként 7,4 mikronos mérettel. A 22,7×15,1 mm-es hasznos képérzékelő-terület tehát kisebb, mint egy teljes Leica képkocka, a képkivágás mértéke 1,6x-es (vagyis egy 50 mm-es objektív olyan képet mutat, mintha 80 mm-es volna, persze a perspektíva és a mélységélesség ugyanolyan marad). A legnagyobb felbontást választva 3072×2048 pixeles fotókat készíthetünk, ezen kívül két kisebb felbontást használhatunk, egy 3 Mpixeles 2048×1360-ast és egy 1,5 Mpixeles 1536×1024-est. A képek veszteségmentes RAW, vagy veszteséges JPEG formátumban menthetők el CompactFlash Type I, II típusra, vagy MicroDrive-ra. JPEG esetén kétféle minőséget választhatunk.




Sorozat-felvételkor gyári adatok szerint másodpercenként 2,5 kép készíthető, maximum 4 képig. Mi ezzel szemben 1,3 mp alatt készítettünk 4 Fine JPEG-et, ami közelítőleg 3kép/mp-nek felel meg. A pufferben a feldolgozatlan képek is eltárolódnak, így a sorozat-felvétel hossza független a beállított képminőségtől és felbontástól. A 4 képet követően a további fotók másodpercenként követik egymást. A sorozat készítése közben természetesen a fókusz-rendszer továbbra is dolgozik, ServoAF esetén követi a témát.

A sorozatok közül további kettőt használhatunk, az egyik az automatikus expozíció-sorozat, amellyel 3 kép készíthető, a menüben beállítható lépésközzel (1/3-2 Fé, 1/3-os lépésekben). Kellemes, hogy expozíció-sorozat esetén is használható az expozíció-kompenzáció, így 0,3 Fé-es expozíció-korrekciót és 0,3 Fé-es expozíció-sorozat lépést választva tulajdonképpen a fénymérés által beállított expozíción túl +1/3 és +2/3 Fé-kel eltolt expozíciók következnek. Természetesen lehet további eltolást is végezni.

A harmadik sorozat-mód a fehér-egyensúly sorozat, amelynél szintén beállítható a lépésköz. A fehér-egyensúly sorozat kissé érdekes koncepció, hiszen 6 Mpixeles Fine JPEG fájlok esetén közel 8-9 MB-ot igényel a kártyán, egy RAW fájl pedig 6-7 MB méretű és ráadásul veszteségmentes. A fehéregyensúly-sorozatot tehát inkább azoknak ajánljuk, akik nem kívánnak RAW-fájlok feldolgozásával szöszmötölni, vagy épp kisebb felbontásban fotóznak.

A fényképezőgép lítium-ion akkumulátorról kapja az elektromos energiát. A BP-511-es akku 7,4V feszültségű, 1100 mAh kapacitású. Ezzel vaku nélkül szobahőmérsékleten körülbelül 500 kép készíthető. Az akkumulátor töltését külső töltőben végezhetjük, amely jelzi az akku töltöttségi állapotát egy piros LED villogtatásával. Ennek segítségével megállapíthatjuk, hogy az akku nincs félig sem töltve, félig, háromnegyedig, vagy teljesen töltött-e. A külső töltő előnye, hogy a pótakku akkor is tölthető, ha a gépet használjuk. Az akkuk töltése a gyári adatok alapján 90 perc, saját méréseink szerint 70 perc alatt befejeződik.