Kipróbáltuk: Fehéregyensúly-állítás teszt

0
129

Egyik éjszaka két fotóstáskányi és egy nagy doboz digitális fényképezőgéppel érkeztünk a parlament elé. A téma a tavaly ősszel felállított 56-os emlékmű, amit a Kossuth tér monokróm lámpái sárga fénnyel világítanak meg. A tesztnél a Canon G1-essel tavaly készült felvételt, mint etalont terveztük felhasználni, így hoztunk belőle egy 15 x 21-es nagyítást. A képen a fehéregyensúly és az expozíció olyan jó, hogy a gyanútlan szemlélő nem is veszi észre, hogy a felvétel éjszaka készült. A kihívást a sárga fény kiszűrése jelenti. Hogy a gépeknek ugyan azokkal a fényviszonyokkal kelljen megküzdeniük, mint ősszel a G1-esnek az állványt úgy helyeztük el, hogy a rászerelt gép az eredetihez hasonló szögben lássa az emlékművet.

Canon PowerShot G1

Tavalyi felvétel (Manuális) [eredeti kép]

Mostani felvétel (Manuális) [eredeti kép]


Az eredeti felvételnél a fehéregyensúlyt egy fehér papírzsebkendő segítségével állítottuk be. (Sajnos sem akkor sem pedig most nem készítettünk a G1-essel a fehéregyensúly automatikus illetve izzó állásában felvételt. Valahogy elmaradt…) Ez alkalommal a fehéregyensúly beállításához egy fehér papírlapot használtunk. A most készült kép ugyan nem olyan látványos (tavaly sokat dobott a kompozíción az emlékmű előtti virághalom), de a mostanihoz képest az eredeti színei túl hidegnek tűnnek.

Canon PowerShot Pro 90 IS

Automatikus [eredeti kép]

Izzó [eredeti kép]

Manuális [eredeti kép]


Az összes közül leginkább a Pro 90-essel készült képeken csodálkozom. A bemutató tesztünk készítésekor az egyik legjobb fehéregyensúly állító (mind automatikus, mind pedig manuális módban) elektronikával rendelkező gépnek ismertem meg. Mindig tökéletes képet készített. Most 10-15 mérés után sem tudtunk az itt látható képeknél jobbat kihozni belőle. Manuális állásnál az eredmény borzalmas, de automatikus és izzó állásban sem sokkal jobb a helyzet. Nem tudom, hogy ez a fény miért csapta be a gépet, de kár, hogy elhasalt.

Casio QV-2800UX

Automatikus [eredeti kép]

Izzó [eredeti kép]

Manuális [eredeti kép]


A Casio QV-2800UX viszont egész jól szerepelt. Az automatika ebben a gépben sem remekelt nagyon, de izzó illetve manuális állásban már jobb lett az eredmény. A fehér lappal történő beállítás után (ami egyébként minden probléma nélkül ment) a kép ugyan egy kicsit zöld lett, de ez már egész könnyen javítható. Ezzel a legjobbak közé került.

Casio QV-3500

Automatikus [eredeti kép]

Izzó [eredeti kép]

Manuális [eredeti kép]


A két Casio modell rokon lehet 🙂 A színek szinte teljesen azonosak, de azért egy enyhe javulást lehet látni a technológiában. A 3500-as képei egy lehelletnyivel jobbak (színben), így éppen hogy megelőzte márkatársát. Az állítás művelete egyszerű volt, a mérés minden esetben egyformán jó volt. Nagyon jó eredmény egy ilyen viszonylag olcsó modelltől!

Fujifilm FinePix 4900 Zoom

Automatikus [eredeti kép]

Izzó [eredeti kép]

Manuális [eredeti kép]


A Fujifilm fényképezőgépek általában színben jók, de azért ezzel a sárga fénnyel automatikus állásban a FinePix 4900 Zoom sem tudott mit kezdeni. Izzó állásban a kép már jobban hasonlított az eredeti helyszínre, de nyilván az gyárilag rögzített érték nem lehet tökéletes minden megvilágításra. A manuális állítás néhány próbálkozás után sikerült (először túlexponált lett) és az elkészült képen a színek egész jók lettek. Hasonlít az eredeti G1-gyel készült képre, de túl hidegnek tartom.

Fujifilm FinePix 6900 Zoom

Automatikus [eredeti kép]

Izzó [eredeti kép]

Manuális [eredeti kép]


A Fujifilm gépek a Casio modellekhez hasonlóan nagyjából egyformán viselkedtek, ami nem csoda, hiszen majdnem azonosak. Ha a 6900-assal készült képek nem lennének alulexponáltak, akkor gyanítom, hogy a színek teljesen azonosak lennének a 4900-assal készült képek színével. A FinePix 6900 Zoom érdekessége, hogy két manuális érték is elmenthető vele.

Nikon Coolpix 880

Automatikus [eredeti kép]

Izzó [eredeti kép]

Manuális [eredeti kép]


A Coolpix 880-assal a beállítás egyszerűen ment ugyan, de a képek elég borzalmasok lettek. A helyszínen az LCD monitoron nem is tűnt fel ennyire, hogy milyen szörnyűek a képek. Még szerencse, hogy ez a kis gép a nem ennyire extrém szituációkban nagyon szép képeket készít.

Nikon Coolpix 995

Automatikus [eredeti kép]

Izzó [eredeti kép]

Manuális [eredeti kép]


Bonyolult állítgatás, finomhangolási lehetőség meg minden, de jó képet ilyen jellegű megvilágításnál nem lehet vele készíteni. Ez már a bemutató cikk alkalmával is kiderült, de itt az összehasonlításban jól látható, hogy mit produkált fehéregyensúly állítás címszóval a Coolpix 995-ös. Egy a kategóriájának csúcsán lévő fényképezőgéptől szerintem nem elfogadható, hogy ennyire rosszul állítson fehéregyensúlyt. (Mondjuk a Nikon D1-es sem tudta automatikusan beállítani a színeket…)

Olympus C-2040

Automatikus [eredeti kép]

Izzó [eredeti kép]

Manuális [eredeti kép]


A teszt meglepetés gépe az Olympus C-2040-es volt. A korábbi Olympus modellekből (C-2020, C-2030, etc) kihagyták a manuális fehéregyensúly állítás lehetőségét, ami csak az új, nagyobb fényerejű optikával szerelt gépeken jelent meg. A beállítás nem volt bonyolult (bár meg kell szokni a gép menüjét) és mind izzó, mind pedig manuális állásban nagyon jó képeket készített. Az automatikusan állított értéknél a kép ugyan piros lett, de a manuálisan állított fehéregyensúlynál a színek szépek. Nekem személy szerint ez a manuálisan állított kép tetszett a legjobban az összes közül.

Olympus C-3040

Automatikus [eredeti kép]

Izzó [eredeti kép]

Manuális [eredeti kép]


Hasonlóan a kisebb felbontású testvéréhez a fehéregyensúly állítása a C-3040-esnek is nagyon jó. Egyetlen eltérés, hogy automatikus állásban is elfogadható képet készít. Ezzel ki is emelkedett a mezőnyből, mert az összes többi masina borzalmas színeket produkált ha rábíztuk a beállítást.

Olympus E-10

Automatikus [eredeti kép]

3000 K [eredeti kép]

Manuális [eredeti kép]


A meggyőző megjelenésű E-10-es, amit az igényes amatőröknek és a digitális fotózást kóstolgató profiknak is ajánlanak a mezőny többi drága modelljéhez hasonlóan csalódást okozott. Nem csak árához képest, de abszolút értelemben is gyengén teljesített. A színek beállítása rosszabb, mint a sokkal olcsóbb és szintén Olympus C-2040-esé. A fehéregyensúly manuális beállítása egyszer sikerült, utána csak 15-20 mérést követően fogadta el, addig folyamatosan sikertelen mérést mondott… Elég bosszantó.

Értékelés
A tanulság annyi lehet, hogy nem mindig a legdrágább és a legtöbbet tudó gépek készítik a legszebb színű képeket extrém fény mellett. (és ezzel össze is foglaltam… ) Kellemes meglepetés volt a két Casio és a két Olympus Camedia teljesítménye. Mind a négy gép viszonylag olcsó és mindegyikükön egyszerű volt beállítani a fehéregyensúlyt. A Canon G1 és a két Fujifilm fényképezőgép teljesítménye alapján a középmezőnybe sorolható, míg a Nikon gépek, a Canon Pro 90-es és az Olympus E-10-es eredményei elég lehangolóak. Ez utóbbi négy gép közös ismertetőjele, hogy mindnek az árcéduláján egy sokjegyű, nagy számot találunk. Ha csak ezeket a teljesítményeket néznénk, akkor ezek a drága gépek mind ott maradnának a polcokon. Még szerencse, hogy ez egy viszonylag extrém teszt volt.

A fényképezőgépeket és a fotózásnál a segítséget a Mediker – Digifénykép biztosította.