Bevezetés
A Nikon nem aprózta el, jópár évet szánt a fejlesztésre. Biztosak lehetünk benne, hogy nem 1 év mérnöki munka áll a Nikon 1 rendszer mögött (általában 2-3 évnyi fejlesztés van egy-egy új termékben, mire piacra kerül, de ebben valószínűleg sokkal több).
A sok-sok ráfodított energia, a rengeteg pénz és a mérnöki találékonyság mind-mind szerepet játszik abban, hogy a Nikon most egy komplett rendszerrel debütált, s nem csak egy új vázat, hanem rögtön két új, egymástól eltérő képességű modellel, négy objektívvel, egy vakuval, egy GPS modullal és egy F bajonettes objektív adapterrel indította a szériát.
A megjelenés napján - azaz tegnap – rengeteg elégedetlen hozzászólást lehetett olvasni. Részben érthető is ez, hiszen a Nikontól mindenki a komoly minőséget várja el, s ezzel talán nincs összhangban, hogy a Nikon nem a Samsung és a Sony APS-C rendszeréhez akart hasonlítani.
Hogy ez baj-e, vagy nem, majd a piac eldönti. Mindenestre pár gondolatot azért érdemes átfutni, hogy egy rendszer tervezésekor mik járhatnak a vezetők, a marketingesek és a mérnökök fejében:
- ha a már meglévő szenzor köré építünk, olcsóbb lehet a rendszer
- ha DX formátumú szenzort használunk, méretesek, nagyok és kicsit drágábbak lesznek az objektívek, mint kisebb szenzornál
- a MILC vásárlók javarésze azért keresi ezt a rendszert, mert kis méretű de jó minőségű fényképezőgépet szeretne
- egy gép nem rendszer
- ha többféle alternatívát kínálunk, többféle vásárlót érhetünk el
- egy teljes új, nulláról felépített rendszer jobb, mint egy már létező toldozása-foltozása
- a piaci érvényesüléshez nem csak konkurenciának kell lenni, hanem olyan lehetőségeket, szolgáltatásokat és tulajdonságokat kell kínálni, amelyeket mások nem
Mivel új rendszer épült, az árak nem lesznek a legkedvezőbbek. Az is igaz, hogy a kis méretet valóban sikerült elérni (pl. a J1 a Panasonic DMC-GF3-nál és az Olympus PEN Mini E-PM1-nél is minden kiterjedésében kisebb lett). Kisebbek-e az objektívek azonos látószögnél? Igen! Pl. Panasonic G Vario 14-42mm mFT objektív 63,6×60,6 mm, az 1 Nikkor 10-30 mm-es optikája csupán 57,5×42 mm (az Olympus 14-42 mm-es M.Zuiko Digital II R jelzésű optikája 56,5×50 mm. Vagy nézzük a telét: Olympus M.ZD 40-150mm f/4-5,6 63,5×83 mm, ezzel szemben a Nikkor 30-100mm f/3,8-5,6 objektíve 60×61 mm. Látható hát, hogy a kisebb szenzor valóban kisebb objektíveket eredményez (bár igazából ez annyira nem meglepő).
Az is biztos, hogy a Nikon komolyan gondolja a Nikon 1 névre keresztelt rendszert, s nem fog megállni két váznál és négy objektívnél. Ezt bizonyítják a New Yorki sajtóbemutatón kiállított, nálunk egyelőre csak a bemutató egy-egy diáján szereplő tervezett kiegészítők is.
De hogy mekkora sikere lesz, azt még egyelőre nem tudjuk. Az biztosnak látszik, hogy lesznek kedvelői, a kis méret és kis tömeg biztosan sokakat vonz majd, s ha a képminőségre sem lesz panasz (a Nikon 1-ben használt CX formátumú szenzor 1,35× kisebb, mint a m43 rendszeré, hasonlóan, mint amennyivel az m43 kisebb az APS-C-nél) és az ára is megfizethető lesz, komoly piaci részesedést tudhat majd magáénak a Nikon.
De ne menjünk bele ennyire a gazdasági fejtegetésekbe, inkább nézzük meg, mit is kínál a Nikon 1-es rendszere:
- teljesen új, CX formátumú, 13,2×8,8 mm-es, 2,7×-es képkivágás faktorú ultragyors CMOS szenzor
- jelenleg 10 Mpixeles felbontás
- vázba épített elektronikus kereső (1 V1 modellnél)
- vázba épített felpattanó vaku (1 J1 modellnél)
- FullHD videófelvétel H.264 tömörítéssel, MOV konténerben, 60i képfrissítéssel
- SlowMotion videók készítése 400 és 1200 kép/mp sebességgel (640×240 és 320×120 pixeles felbontásban)
- választható elektronikus és mechanikus zár (1 V1 modellnél)
- elektronikus zár (1 J1 modellnél)
- kontraszt és fázis eltolás alapú fókuszrendszer
- RAW formátum támogatása
- Accessory Port (1 V1 modellnél), melybe vakut vagy GPS modult, később állandófényű videólámpát, vagy felhajtható LCD-t is illeszthetünk.
Igaz, akadnak olyan szolgáltatások is, amelyek hiányoznak még a rendszer fényképezőgépeiből, ilyen az expozíció sorozat és más automatikus sorozatok, az elektronikus vízszintező, a pásztázó panoráma, a könnyű kézi élességállítás, a kis lépésekben választható érzékenység, a vakupapucs (az 1 V1-nél rendszer szintű kiegészítő csatlakozót találunk), a kihajtható vagy dönthető LCD, a videófelvétel közbeni rekeszállítás, a kiégett és bebukott részek jelzése, vagy éppen a képek fokonként történő elforgatása, mely más Nikon gépekben már megtalálhatók.
Az alap elképzelést tehát már ismerjük, nézzük meg részletesen, mit és hogyan tudnak a Nikon 1 rendszer jelenlegi gépei, a Nikon 1 J1 és a Nikon 1 V1.
