Kipróbáltuk: Nikon Coolpix P7000 teszt

Bemutatás

P, mint professzionális. Elég egyértelmű rövidítés a Nikon Coolpixek csúcsszériája számára. És talán kissé túlzó is, hiszen a P-modellek eddig csak ebben az egy betűben hordozták a profizmust, képességeikben kevésbé. Az olcsó, áruházi DSLR korában nehéz is figyelemfelkeltőt alkotni a kompakt palettán, de az új P7000-nek talán sikerül, és talán még azt P betűt is megszolgálja.

A Nikon legfrissebb kompakt gyöngyszemét szeptember elején jelentették be, és már külsején is látszott, hogy itt valami mást akar a gyártó, mint eddig. Az elődökkel sok tekintetben szakító modell került le a gyártósorról. Ha átfutjuk szolgáltatásainak, újdonságainak listáját a különbség még nyilvánvalóbb. A papíron jól mutató megapixel verseny helyett a minőségre helyezték a hangsúlyt kívül és belül, sokkal inkább a profi, vagy haladó amatőr fotósokat megszólítva. Az irányvonal persze helyenként gyanúsan hasonlít az egyik nagy konkurens hasonló kategóriás fényképezőgépére – nevezetesen a Canon PowerShot G12-re – de ha jó gépet tett le az asztalra a Nikon, akkor senkit sem érdekel, ki merített ötletet kitől? A két gép mindenesetre erős konkurenciája egymásnak. Hirtelen nehéz is lenne két ennyire hasonló modellt találni. De ne is próbálkozzunk vele! Nézzük meg inkább miben különbözik márkaelődjétől!

Újdonságok

Legutóbb több mint 2 éve kaptunk új Coolpix P gépet a P6000-et, úgyhogy a piac szemüvegén át szemlélve épp ideje volt az utódnak. A teljesen megújult P7000 néhány szolgáltatásában látszólag visszalépés. Ilyennek tűnhet a felbontás is. A 2008-as előd még az akkoriban igen jól hangzó, közel 14 megapixeles felbontásával még futott a trendek után. Az új modell 10 megapixelt kapott, és mivel nem az első „visszalépő” piacon, nyugodtan állíthatjuk, hogy ugyanúgy fut az aktuális divat után. A kibontakozó új divat, úgy tűnik, a kisebb felbontás kínálta jobb képminőség. Bár az alábbi táblázatban – a számok okán – a P6000 kapta a felbontáselőnyt, a fotók minőségét tekintve nem biztos, hogy rosszul járunk az utóddal. De a tesztből remélhetőleg ez is kiderül majd.

Ha a nagyobb felbontás nem is, de két dolog akadt a korábbi modellben, ami néhány vevőnek talán hiányozhat. A GPS vevő és a LAN kapcsolat lehetősége. A P7000-ből ezek most kimaradtak, kapunk viszont egy teljes áttervezett zoomoptikát, jóval kényelmesebb átfogással és egy pár extrával. Kicserélték a feldolgozórendszert is egy gyorsabbra, mely a HD videókkal is könnyedén elboldogul. A nagy felbontású mozgóképek mellett a sztereó hang jelenthet még újdonságot. Talán az új processzornak, de lehet, hogy a kisebb felbontásnak köszönhetően az érzékenység plafon is finomodott. ISO1600 fölött ugyanis nem kell csökkentett képméretben fotóznunk.

A P7000, egy léptékkel nagyobb LCD kijelzőt kapott, de legalább 3 lépéssel jobb felbontásút. A fejlesztésekből jutott az AF rendszer számára is. Az új modellben több beállítást és témakövető módot is kapunk. Kissé kitolták az expozíció kompenzáció és a záridőértékek határait, nem is beszélve ezek kezeléséről. A gép teljesen áttervezett kezelőszervei sokkal profibb érzetet nyújtanak a korábbinál. Több programozható gombot kínál a gép, több egyedi mentési hellyel, és a legfőbb funkciók mind elérhetők egy külső gombról vagy tárcsáról.

A valamivel nagyobb és nehezebb gépvázon feltűnik a HDMI kimenet is a korábbiak mellett, belsejében pedig csaknem dupla kapacitású memóriát kapunk. A tárhely immár SDXC kártyákkal is kiegészíthető. Kisebb teljesítménye ellenére az akkumulátor is jobban teljesít, vagyis javítottak a gép fogyasztásán.

balra: Nikon Coolpix P60000
jobbra: Nikon Coolpix P7000

A felbontáscsökkenés előnye nem csak a képminőségben jelentkezik, hiszen egy fokkal gyorsabb sorozatok is készülhetnek, ráadásul több képpel. Ettől függetlenül újdonságokat is kapunk, az automata sorozatok képében, jóval több beállítással és új módokkal kiegészítve.

A szolgáltatások maradék listáját egy egész sor szoftveres és néhány hardveres újdonság egészíti ki. A teljesség igénye nélkül néhány; a DSLR-ekhez hasonlóan virtuális horizontot kapunk és végre megjelent az élő hisztogram is. Aztán akad itt néhány érdekes képeffektus, mint a bőrlágyítás, vagy a miniatűr hatás. A valódi blende mellett beépített ND szűrő is található a gépben, és több korábbi képszerkesztő funkción finomítottak.