Kipróbáltuk: Nikon D40X (teszt)

Petur - 2007. április 11. 14:00 (részletes digitális fényképezőgép teszt)

Felépítés II.

Ergonómia

Ezen a téren tényleg nem mondhatunk el sok újdonságot. Lényegében a Nikon D40X típusszám jelén kívül semmi sem változott.

Már a korábbi tesztben is megdicsértük a gép jó fogását, ami persze a méretéhez képest igaz. A Nikon D40X jelenleg a világ legkisebb DSLR vázainak egyike, ami könnyedén adhatna okot arra gyanúra, hogy emiatt kényelmetlen fogású. Láttunk már ilyet a konkurenciánál, de szerencsére nem mondható el ugyanez erre a gépre. A markolat még férfikézben is viszonylag kényelmesen tartható. A markolat elején gumiborítás, és a tetején lévő erőteljes Nikonos-szarv, hátsó részén pedig a hüvelykujjnak kiképzett bemélyedés teszi stabilabbá a fogást. A szélesebb tenyerűeknek csupán a rövidségével lehet gondjuk a mélységével és a kényelmes, biztos fogásával nem igazán. Számukra mindenképpen rossz hír, hogy a D40X-hez sem kapható gyári portrémarkolat, ami stabilabb fekvést biztosítana a tenyér szélének is - kényelmesebb portréfogást és a nagyobb akku befogadóképességet nem is említve.

A váz műanyag, mégpedig a jobbik fajtából, ami annyit tesz, hogy cseppet sincs "fröccsöntött" érzetünk. Az illesztések nagyon jók, a gépváz erősebben megfogva sem ropog. Műanyag mivoltára csak kis tömege utal. A gombok szintén műanyagból készültek, és csupán néhány fém szerelékkel találkozunk. A vakupapucson és vállpánt tartókon kívül ilyen például az állványmenet, amit pontosan az objektív középtengelyével esik egybe. Ugyanitt - a Nikon D40X alján - található az akkumulátor foglalat ajtaja is, amelyet állványra szerelt gépváz esetén is nyithatunk. A kártyafoglalat ajtaja a markolat oldalsó-hátsó részén kapott helyet.

Egyetlen gondom a gép kezelhetőségével volt. Egészen pontosan a fontosabb funkciókat kezelő gombok hiányával. Nyilván a kis váz némi gátat szab a külső kezelőszervek számának. A gyártó nem helyezhet el annyi gombok és kapcsolót, mint egy nagyobb vázon. Ezzel együtt a gép kezelését inkább kompaktosnak éreztem, és nem adta magát a jól ismert DSLR-érzet. Sok lényeges beállítást a menüből kell előkotornunk, és bár kapunk egy gyorsan előhívható beállítási képernyőt a lényegesebb funkciókkal a kezelés így is kissé körülményes. Egyedüli gyógyír a bajonett csatlakozó bal oldalán lévő Fn gomb, amihez hozzárendelhetünk egy tetszőleges, fontosnak vélt funkciót, mint például a képsorozat, méret, minőség, érzékenység, vagy fehéregyensúly, de a kezelhetőség így is elég körülményes marad.

LCD és kereső

Az LCD megegyezik a Nikon D40-ével. Képátlója 2,5", ami a gyakorlatban 6,4 cm hasznos méretet jelent. A felbontás méretének megfelelő, 230 000 képpont. Egy ekkora képernyőhöz ez ideálisnak számít, így szép részletgazdag, tiszta képet produkál. Az LCD monitor betekintési szöge 170 fokos, ami laposabb szögekből is jó rálátást biztosít a megjelenített képekre és adatokra, anélkül, hogy a színtorzulástól kéne tartanunk. Sajnos a Nikon DSLR gépeknél szinte már alaptartozéknak számító, műanyag LCD védőt ezúttal is hiányolnunk kell. úgy tűnik ez a kiegészítő már nem fért bele a gép költségvetésébe.

A kis méret egyik hátránya, hogy a nincs hely külön státusz kijelző számára. így volt ez az elődnél is és most a Nikon D40X esetén is ugyanazt a megoldást kapjuk, amit több gyártó is előszeretettel alkalmaz. Egy külön státusz oldalt jeleníthetünk meg az LCD monitoron a készülék legfontosabb beállításainak visszajelzésével. Ezt a exponáló gomb fölötti Info gombbal kapcsolhatjuk be, kikapcsolása ugyanígy történik (de néhány pillanat múlva magától is eltűnik). A státusz képernyő több azonban egyszerű megjelenítőnél. A kijelzett paraméterek külön-külön be is állíthatók ha megnyomjuk a gép hátulján balra található nagyítás gombot. így egy folyadékkristályos státuszkijelzőhöz hasonló grafikai felületet kapunk, amely körül módosíthatók a főbb beállítások. Szükség is van rá, hiszen a gépvázon viszonylag kevés funkciógomb található, a menüből pedig körülményesebb ezeknek a beállításoknak az elvégzése. Itt minden egy helyen ellenőrizhető és szabályozható. Ezek a következők: képméret és minőség, fehéregyensúly, érzékenység, fényképezési üzemmód (egyképes, sorozat, önkioldó), autofókusz mód, autofókusz terület, fénymérés, vakuteljesítmény-kompenzáció, expozíció-kompenzáció, vakumód. Az már csak egy kis optikai tuning, hogy az állapotkijelzés grafikai stílusát is megszabhatjuk. Választhatunk klasszikus, grafikus vagy háttérképes megjelenítést. A grafikus kijelzésnél egy stilizált blende mutatja a rekesz változását, a háttérképes nézetnél pedig egyedi fotót rendelhetünk a kijelzett értékek mögé.

A fotók visszajátszásánál egészen 18,8x nagyításig méretezhető át a képnézet. Más kérdés, hogy erre nem lesz szükség, hiszen a maximális nagyítás előtti 1-2 fokozatban már tökéletesen látható a képélesség (vagy életlenség) és a legnagyobb állásban elég pixeles a kép. A nagyítás az LCD bal oldalán található +/- gombokkal végezhető, a kinagyított képrészlet pedig a négyirányú navigációs gombbal görgethető. A kicsinyítés gombbal normál képnézetből 4 és 9 indexképes megjelenítésre is átválthatunk. Normál képnézetnél a navigációs gomb fel-le irányaival válthatunk a kép expozíciós információinak kijelzése, valamint a hisztogram és a beégett területek villogtatása között.

A kereső információi
A kereső látható mérete (egyéb típusokkal összevetve)

A Nikon D40X pentatükrös keresője mindenben megegyezik az előddel. Nagyítása 0,8x, lefedettsége 95%-os, ami méréseink szerint inkább 97%-os. A betekintési távolság 18mm. A keresőkép mérete így hajszálpontosan megegyezik a D40-el, de a D50-et kivéve a többi Nikon keresőjétől elmarad. A láthatósági szög kb. 21 fokos, ami egy 117 cm-ről nézett 55 cm-es televízió képével egyenértékű méret. Képzeletbeli, ideális (1x-es nagyítású, 100%-os lefedettségű) tükörreflexes gépünk keresőméretének az 51%-át adja ez a látvány. Ez a méret (főleg a kissé nagyobb szenzor miatt) sokkal jobb, mint a konkurens Olympus gépeké, és egy fokkal jobb a hasonló Canon DSLR-ektől, de elmarad a Pentax olcsóbb tükörreflexeseinek értékétől.

A kereső mattüvegén három fókuszpontot kapunk. Ez általános használathoz elegendő, hiszen sokan csak a pontosabb közéső mezőt használják, de követő fókuszmódban néha kevésnek bizonyulhat. Az egy sorban elhelyezett fókuszkeretek piros fénnyel villannak fel az élesség megtalálásakor. A kereső alsó státuszsorán megjelenő információk: fókusz helyesség, választott fókuszpont, akkumulátor állapota, fénymérés rögzítése, programeltolásos mód kijelzése, záridő, rekeszérték, expozíció- és vaku kompenzáció mértéke, hátralévő képek száma, puffer szabad kapacitása, vakukészenlét.

Vaku

A Nikon D40X tetején elhelyezett beépített vaku a váz bal oldalán lévő gombbal nyitható fel. Ez egyben a villanó bekapcsolt állapota. A felnyitott vaku kb. 7,5 cm-re magasodik az optika középtengelye fölé. Kulcsszáma ISO 100 érzékenységnél 12-es, tehát ebben a beállításban F2,8 rekeszérték mellett kb. 4,3 méterig ad kellő megvilágítást. A megvilágítási távolságot az érzékenység növelése mellett a menüben, vagy a vakufelnyitó gombbal és hátsó vezérlőtárcsával beállítható vakukorrekcióval is növelhetjük vagy csökkenthetjük (-3...+1 Fé) A menüben beállítható, hogy a vakut automata (i-TTL) vagy manuális üzemmódban szeretnénk használni. Utóbbi esetben a teljesítménye 1/1-1/32-ig leosztható. Teljes kisütés esetén a villanó újbóli feltöltődése kb. 5 másodpercet vesz igénybe.

A vaku üzemmódjai: kikapcsolt, derítő (bekapcsolt), vörösszem csökkentő elővillanás, vörösszem csökkentő elővillanás hosszú szinkronnal, hosszú szinkron. A maximális vakuszinkron idő sajnos csökkent a Nikon D40-hez képest. 1/500 mp helyett ezúttal csak 1/200-at kapunk. Külső vakukat - szinkroncsatlakozás híján - csak a gép tetején lévő vakupapucshoz csatlakoztathatjuk. Teljes kommunikációt a váz és a vaku között csak az i-TTL szabványt támogató villanókkal várhatunk, de lehetőségünk van régebbi, középpontos vakukat is a vázra csatlakoztatni, ebben az esetben viszont a teljesítmény beállítása a fotós feladata.

A vörösszem eltüntetését nem csak az elővillanásos mód bekapcsolásával, hanem külön szoftveres eltávolítással is megkísérelhetjük. Ez a Retouch menüben kapcsolható be, ahol önállóan észleli a gép a vörösszemes képeket. A szoftver működését korábbi tesztünkben már kipróbáltuk. Akkor egy átlagos piros szemmel kellett megbirkóznia, és a feladatot hibátlanul teljesítette. Extrém szituációkban viszont nem marad más választásunk, mint a számítógépes utómunka, vagy a külső vaku. A lenti baloldali képen egy nagyon erős, fénylő, ráadásul a szemüvegkeret miatt "elvágott" vöröslő szem látható, jobb oldalon pedig a belső szoftver által retusált végeredmény. Ebben a helyzetben csak a számítógép segíthet.

eredeti kép (kivágás)
beépített vörösszem csökkentő szoftverrel

Az alábbi táblázatban a beépített vaku fényeloszlását láthatjuk. A sarkokban átlagosan 17% a fényerőcsökkenés, ami elég jónak mondható. Jobbra némi utólagos manipulációval kiemeltük a fényerő csökkenést, így jobban látható az eloszlás mértéke. A fénycsóva a jobb felső sarok felé húz, ami valószínűleg a nagyobb méretű objektív enyhe árnyékoló hatásának következménye.

Vakuval készült felvétel fényeloszlása

Sarkokban tapasztalható fényerőcsökkenés:
~17% eff.
fényeloszlás formája
(képmanipulálással kiemelve!)

Élességállítás

A Nikon D40X az előd fázisérzékelésen alapuló Multi-CAM530 AF-rendszerét kapta. Működési tartománya -1...+ 19 Fé között garantált.

Ahogy már említettem, egy középső és két oldalsó fókuszpontot kapunk. A fókuszpontok kiválasztása háromféle módon történhet:

Legközelebbi céltárgy: A gép automatikusan választ a három fókuszpont közül, a képmezőben legközelebb lévő céltárgy szerint. Kreatív módokban (P, S,A, M) ez az alapbeállítás, a témamódok többségében pedig automatikusan ezt használja a gép.
Dinamikus terület: A fotós választhat a három pont közül, de ha a céltárgy elmozdul a kijelölt pontról, a gép felülbírálja a döntést és átvált az elmozdulásnak megfelelő élességállítási mezőre. Főként mozgó célpont esetén hasznos beállítás. Sport témamódban automatikusan ezt használja a gép.
Egyedi terület: A négyirányú navigációs gombbal a fotós választhatja ki a neki tetsző fókuszmezőt, minden esetben ez marad aktív. Közelfényképezés témamódban ez a gép által választott beállítás.

A kiválasztott fókuszmezőt a kereső státuszsorának bal szélén lévő kis kijelző ikonon, vagy az LCD státusz képernyőjének jobb felső sarkában ellenőrizhetjük. Az automata fókusz beálltát a státuszsor bal szélén lévő kis zöld lámpa jelzi. A fókusz és mellette a fénymérés az expo gombbal aktiválható, illetve erre szolgál a váz hátulján lévő AF-L/AE-L gomb is. Ezzel rögzíthetjük a megtalált élességet és az expozíciót, ami a kép átkomponálása után is az eredeti értékeken marad. A menüben azt is beállíthatjuk, hogy a gomb hatására aktiválódjon az AF.

Az autofókusz négyféle működési módban használható: egyszeri (az expo gomb, vagy AF-L gomb lenyomásával indul az élességállítás), folyamatos (a beállított fókuszponton folyamatosan élességet keres), automata (az előző kettő között automatikusan vált a szituációtól függően), manuális (kézi élességállítás).

Mivel a Nikon D40X nem rendelkezik belső AF-motorral, ezért csak az ilyen meghajtással felszerelt objektívekkel (pl. AF-S vagy AF-I) kapunk automatikus élességállítást. Ennek hiányában manuálisan kell élességet állítanunk. Az AF a meghajtással felszerelt objektívek AF/MF gombjával is kikapcsolható.

AF segédfény

Az automata élességállítást gyengébb fényben külön segédlámpa támogatja, amely mintegy 0,5-3 méter között biztosít hathatós segítséget.

A Nikon D40X fénymérése az expo gombbal, vagy az AF-L/AE-L gombbal aktiválható, illetve rögzíthető. A mérés a D40-ben is megtalálható 420-pixeles RGB szenzorral történik. Háromféle módot állíthatunk be:

3D-színes mátrix (G és D jelű objektívekkel), Színes mátrix II (egyéb processzoros optikával).
Középre súlyozott átlagoló (a képközép 8 mm-es területét véve alapul, a teljes képmező 75%-ával súlyozva)
Szpot (csak az aktív fókuszpont 2,5%-án mér). A fénymérés az első két módban 0-20 Fé tartományon belül működik, szpot módban pedig 2-20 Fé között.

Memóriakártya, akku, csatlakozók

Ismét újdonságok nélkül maradunk, legalábbis az előddel összehasonlítva. A Nikon D40X csatlakozóhelyeit a váz bal oldalán kihajtható gumilap mögött találjuk. Legfölül a videókimenet "mini-jack" aljzatát, alatta pedig a mini-B szabványú USB 2.0 Hi-speed csatlakozóhelyet. Sajnos videókábelt nem találtunk a csomagban, de USB kábel jár a géphez. Vezetékes távkioldó nem használható a fényképezőgéppel, vásárolhatunk viszont infra távvezérlőt (ML-L3). Ennek érzékelője a markolat elején látható.

A kártyafoglalat ajtaja a markolat jobb hátsó részén kapott helyett - ahogy megszokhattuk. Egyszerűen hátrahúzva nyitható, ami gyors cserét tesz lehetővé. Ez kevésbé biztonságos megoldás, mint pl. a Nikon D200 kioldógombja, de lényegesen gyorsabb annál. A foglalatba Secure Digital vagy a nagyobb kapacitású Secure Digital HC kártyák helyezhetők. Utóbbiak a cikk írásának idején 2-8 GB-os változatban kaphatók. A 10 megapixeles felbontás miatt érdemes lesz beszerezni egy jobb kapacitású kártyát a géphez, ez ugyanis nem alaptartozék, és a DSLR-ekhez hasonlóan belső memóriát sem kapunk. Ha főként JPG-ben fényképezünk legalább egy 1 GB-os, RAW esetén viszont nagyobb kapacitású kártya vásárlása javasolt.

Az akkumulátor terén sincs változás. A Nikon D40X-hez egy EN-EL9 típusú lítium-ion akku és egy MH-23-as hálózati töltő jár. A 7,4 V-os, 1000 mAh kapacitású akku kategóriájában átlagos teljesítményű, de jobb, mint a D40-nél. Ott kb. 470 képre volt elegendő egy feltöltés, ez esetben viszont nagyjából 520 fotót készíthetünk.

Az akku a markolat aljában lévő foglalatba helyezhető. Műanyag ajtaját egy retesz kinyitása után hajthatjuk le, amitől az akku kissé lejjebb csúszik (de nem esik ki) és könnyedén kihúzható.

További ajánlatok: