Képminőség
Fájlformátumok
Kétféle fájlformátumban használható a fényképezőgép. Az alap beállítás a tömörített, 8 bites JPEG, amely elsősorban kis helyigénye és elfogadhatóan jó minősége miatt a digitális fényképezőgépek kedvelt formátuma. Háromféle tömörítéssel használhatjuk: Fine, Normal és Basic. A tömörítés mértéke 98%, 94% és 82%, ami a Nikon D40-nél jobb, bár az átlagnál erősebb Basic minőségi beállítás kizárólag akkor lehet indokolt ha spórolni szeretnénk a memóriával.
A JPEG mellett veszteségmentesen tömörített, 12 bites RAW (NEF) formátum is választható. Ez főként az igényes fotósok, tárhelyet nem kímélő kedvence. A minőség itt a legjobb mivel a kép nyers adathalmazáról van szó, de ez fotónként kb. 9 MB-ot jelent és a képeket fel is kell dolgoznunk valamilyen konverterrel, hogy értékelhető és bárhol visszanézhető (JPEG, TIFF, stb.) képeket kapjunk. A Nikon D40X-hez a Pictura Project 1.7 szoftver jár, amely kezdésnek megfelelő lehet erre a feladatra. A tesztünkben megtalálható RAW képeket ezzel konvertáltuk JPEG-gé. A csomaghoz mellékelt CD-n megtaláljuk a sokkal több lehetőséget nyújtó Nikon Capture NX programot is, de ez csak egy 30 napos próbaváltozat.
Választható a két formátum közösen is (RAW+JPEG), de a mentett JPEG kép Basic tömörítésű lesz.
Képzaj
Háromszoros hurrá, hiszen a Nikon D40X megkapta a D80 10 megapixeles érzékelőjét, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Az előny nyilvánvalóan a jóval nagyobb felbontás és a nagyobb érzékenységtartomány. Nem kell szemlesütve járniuk a belépőszintű Nikon DSLR tulajdonosoknak, hiszen a D40X ISO100-tól állítható, ellentétben a D40 ISO200-as alapérzékenységével. Persze nem volt azzal semmi baj, kellően tiszta képet kaptunk, de a tudat ugyebár... Csak akkor lehet vele problémánk, ha épp a hosszú záridő elérése a cél (pl. egy vízesés fényképezésénél). Azonos rekeszérték mellett csak egy szürke szűrő oldhatta meg a problémát.
A Nikon D40 barackot érdemelt buksijára az előző tesztben, mivel egészen ISO1600-ig szép, kevéssé zajos és viszonylag részletgazdag képeket produkált. A Nikon D40X-nek már nem jár barack, bár nádpálca sem. A szubjektív lélektani határ itt nagyjából az ISO800-as érték. Az érzékenység addig lelkiismeret furdalás nélkül állítható. Felette sem a hatalmas zajszint kezd problémássá válni, hanem az azt eltüntetni akaró zajszűrés. És itt el is érkeztünk a nagyobb felbontás hátrányához, amit már annyiszor leírtunk. Az érzékelőméret nem változott említésre méltóan (1-2 tizedmillimétert), de 6 millió helyett több mint 10 millió érzékelőhelyet kapunk ugyanakkora területen. Ez kisebb pixelméret és magasabb zajszintet jelent, amit csak erősebb zajszűréssel tüntethet el a fényképezőgép szoftvere.
A zajszint észlelhetősége egyébként olyan dolgoktól is függ, mint az adott pixel fényerőssége. Ez minden fényképezőgépre igaz. Nagyobb fényerősségű pixelterületeken nehezebben észrevehető a zaj, mint a középtónusú, vagy sötét területeken. ISO800-ig szinte bármilyen helyzetben használnék magasabb érzékenységet, fölötte már lehet, hogy 1-2 másodpercig elgondolkodnék, csak utána váltanék extra magas érzékenységre.
Általános képminőség
Hiába szeretnék, nem tudok semmi lényeges dologba belekötni a képminőséget illetően. Olyan apróságok jutnak csak eszembe, mint a kissé túlzó piros színvisszaadás, illetve az, hogy némileg finomíthatnának még a képfeldolgozási alapbeállításokon. Ezek közé tartozik az élesítés, amit ha Normalra veszek, már megjelenik az élek mentén kialakuló halo-jelenség, azaz a dupla kontraszt él. Személy szerint hagynám lágyabb fokozaton és utólag élesítenék (a tesztképeink természetesen utómunka nélküliek). A színek az enyhe piros dominancia ellenére is tetszenek, itt újból a gyári presetekkel volt bajom. A Normal beállítás teljesen értékelhető képet adott. A Vivid (persze a neve szerint is élénk) már túlszaturáltat, a More vivid pedig... Ráadásul mindkét beállítás túlélesít. Pont, mint a Nikon D80-nál.
Új érzékelővel és tiszta lappal indulhat a Nikon D40xm hiszen a Sony ICX 413 szenzornál folyamatosan felhozott moiré hatás már a múltté. A D40-nél részletesebben ki is tértünk erre a problémára de a Nikon D40x-nél nem sikerült előidézni olyan mértékben, csupán annyira mint a konkurens modellek esetén. A korábban tapasztalt mozaikszerű, részletromboló hatást jobb ha elfelejtjük.
Tesztjeim során nem tapasztaltam a D40 másik felhozott problémáját a gyengébb infraszűrést és a fekete területek emiatt jelentkező barnás-vöröses elszíneződését sem.
Hosszú expozíció
Ha a fényképezőgépen témamódokat, vagy alap kreatív módokat használunk (P,A) a záridő maximum 30 másodperc lehet. Ugyanez a maximum záridő előválasztásnál (S) is. Manuális (M) módban beállítható a Bulb fokozat is, aminél az exponáló gomb nyomvatartásának idejéig hosszabbítható ameg a záridő.
Letakart objektívsapkával (és géppel), ISO200 érzékenység mellett, 10 perces expozíciókat készítettünk. Az első képnél kikapcsoltuk a hosszúzáridős zajcsökkentést, a másodiknál viszont be volt kapcsolva. Ez a zajcsökkentő mód csak ISO800 érzékenység és/vagy 1 mp záridő fölött kapcsol be. A szűrés a kép elkészülte után megy végbe. A gép egy újabb képet készít (csukott zárral), melyet referenciaként használt a keletkezett hotpixelek kivonásához. Ez többnyire a záridővel megegyező ideig szokott tartani és ezidő alatt használhatatlan a gép, de már a D80-nál is egy gyorsabb szűrési algoritmust használt a Nikon, amely csak fele a korábbinak. 10 perces expozíciónknál 5 percet kellett várnunk a hotpixelszűrésre, ami felettébb hatásos. A felső sor bal oldali képén a szűretlen változat látható. Kinagyítva könnyen észrevehetők a képen elég szép számban jelen levő hotpixelek. A felső képsarkokban a Nikon D80-nál is tapasztalt mértékű sötétzaj problémával találkoztunk. Jobb oldalon ugyanezen a képen jobban kiemeltük a jelenséget.
Az alsó sorban balra a hotpixel-szűrt változat látható, jobbra pedig annak világosabb változata, a jobb láthatóság kedvéért. A hotpixelek teljes egészében eltûntek és a beszűrődések is jelentősen csökkentek.
Hosszú záridejű felvétel (ISO200, 10 perc)
Memória kapacitás
Aki RAW-ban szeretne dolgozni mindenképpen áldozzon egy nagyobb kapacitású, gyors memóriakártyára. A tömörített RAW képek mérete, alap tömörítésű JPEG-el együtt, meghaladhatja a 10 MB-ot, ami 1 GB-os kártyán is alig 70 képet jelent. Egy hosszabb nyaralásra ez már kevésnek bizonyulhat. A 10 megapixeles felbontás már megköveteli legalább ezt a kapacitást, de inkább a 2 GB-os vagy afölötti memóriaméretet.
Az egyes felbontásokhoz és tömörítési fokokhoz tartozó fájlméreteket a következő táblázat mutatja:
| Fájlméretek és tárolható képek száma | |||
|---|---|---|---|
| Felbontás, tömörítés | méret* | 1 GB-os kártyán* | 2 GB-os kártyán* |
| 3872x2592 RAW+JPEG | 10,1 MByte | 70 | 140 |
| 3872x2592 RAW | 9,0 MByte | 79 | 158 |
| 3872x2592 Fine | 4,8 MByte | 129 | 258 |
| 3872x2592 Normal | 2,4 MByte | 251 | 302 |
| 3872x2592 Basic | 1,2 MByte | 487 | 974 |
| 2896x1944 Fine | 2,7 MByte | 225 | 450 |
| 2896x1944 Normal | 1,3 MByte | 431 | 862 |
| 2896x1944 Basic | 700 KByte | 839 | 1678 |
| 1936x1296 Fine | 1,2 MByte | 487 | 974 |
| 1936x1296 Normal | 600 KByte | 888 | 1776 |
| 1936x1296 Basic | 300 KByte | 1500 | 3000 |
*A tényleges fájlméret, illetve a kártyán tárolhatófotók száma erőteljesen függ a használt érzékenységtől, illetve a fotózott témától!























































