Felépítés I.
Read this Nikon D40X review in English
Régi-új ismerős
A Nikon D40 tesztjének bevezetőjét a fenti címmel kezdte Birdie kollégám, hiszen az új külső ellenére a jól bevált, 6 megapixeles Sony ICX 413 CCD érzékelőt köszönthettük abban a gépben is. Most én is ugyanígy kezdem, hiszen a Nikon D40X pont az érzékelőt leszámítva nevezhető régi ismerősnek. Ha azt mondom, hogy a "jó öreg 413-as" igencsak kiszolgálta már az idejét, akkor enyhén fogalmaztam. Legalább egy tucat DSLR gépben látta el feladatát - valljuk be, nem is rosszul. A digitális fényképezőgépek homokórájában azonban nagyon gyorsan peregnek a porszemek, így ki gondolta volna, hogy az egyik vezető gyártó, 2006 végére még egy modellt alapoz a vén csatalóra. így született meg a Nikon D40, amin ha fogást akart keresni a rosszmájú kritikus, mindjárt a 6 megapixeles felbontást vette előre. Na nem azért, mintha ez a felbontás nem lenne bőven elég akár nagyméretű nyomatokhoz is, viszont a gyártók marketing gépezete 2007-re legalább 10 megapixelessé mosta át kicsiny agysejtjeinket. Igen komoly zajszűréssel.
Szóval, ha váratlan volt a Nikon lépése a D40-nel, akkor tán még váratlanabbul ért bennünket a D40X, ami jóformán csak úgy idetermett nekünk. Nyilvánvaló, hogy a Nikon újra le akar húzni egy bőrt a meglévő modellről, úgy hogy ehhez már adottak az eszközei. Megvan az olcsó gépváz a D40 személyében, és megvan a D80-ban már kipróbált érzékelő. Rakjuk össze a kettőt, emeljük az x-edik hatványra és kész a D40X. Persze ezt a képletes "lehúzást" még szívesen is vesszük, ha a végeredmény egy jól sikerült masina, nem sokkal drágábban az elődnél. Mindenesetre a Nikon szépen lefedte a piac alsó szegmensét, ami bevételi szempontból nem volt számára rossz húzás. De lássuk milyen pluszt nyújt az új jövevény!
Különbségek
Elég rövidek lehetünk a Nikon D40X újdonságainak felsorolásában. Aki használt már az elődjét, annak két különbség tűnhet fel elsőre. Nagyobb felbontású képeket tud készíteni, ráadásul akár ISO100-on is. A nagyobb felbontás a már említett 10 megapixelt jelenti, a Nikon D80-ban is használt képérzékelőnek köszönhetően. Az érzékenység ennek megfelelően ISO100-tól állítható, így a "miért csak 6 megapixel" és a "miért ISO200-ról" klubok be is zárhatnak. A gép az új érzékelő mellett, úgy tűnik, új zárszerkezetet is kapott, hiszen a Nikon D40x vakuszinkron ideje lecsökkent a D40-hez képest. A kategóriájában kiemelkedő 1/500 helyett itt 1/200 mp-et állíthatunk be. Nőtt viszont a fotósorozat sebessége. A 2,5 kép/mp-es teljesítmény 3 kép/mp-esre hízott, ami nem túl számottevő, de örvendetes tekintve, hogy 6 helyett 10 megapixelről beszélünk. A sorozat hossza JPEG képek esetén maximálisan 100 fotó, ami jó teljesítmény, bár a Nikon D40 a memóriakártya beteltéig volt képes sorozatot lőni. Persze tudom...6 megapixel. Egy újabb előrelépés az ésszerűbb energiafelhasználás, ami eddig sem volt rossznak mondható. A viszonylag kis kapacitású akkumulátor ugyanaz (EN-EL9), mint most a D40-nél, de tovább finomítottak az fogyasztáson, így a gyári mérések szerint további 50 képet készíthetünk egy feltöltéssel.
A kép modell közti legfontosabb különbségeket az alábbi táblázat tartalmazza:
| Főbb különbségek a Nikon D40 és D40x között | ||
|---|---|---|
| Nikon D40 | Nikon D40x | |
| érzékelő | 6,2 megapixeles CCD képérzékelő (23,7 x 15,6 mm) | 10,8 megapixeles CCD képérzékelő (23,6 x 15,8 mm) |
| Felbontások | 3008 × 2000, 2256 × 1496, 1504 × 1000, |
3872 × 2592, |
| Érzékenység |
ISO200-1600 |
ISO100-1600 (HI-1: 3200) |
| Max. vakuszinkron | 1/500 mp | 1/200 mp |
| Sorozat sebessége | 2,5 kép/mp | 3 kép/mp |
| Sorozatban készíthető képek száma | a memóriakártya kapacitásáig | 100 JPEG |
| Akku kapacitása | 470 kép (CIPA mérés) | 520 kép (CIPA mérés) |
A Nikon D40X külsejében és kezelésében semmi változás nem történt a D40-hez képest. Maradt a viszonylag jó fogású, rendkívül kis méretű műanyagváz. Az AF-rendszer, és a fókuszmotoros objektívek kizárólagos kezelése. Ugyanaz a kijelző és kezelés is, mint az elődnél megszokott.
A D40x egy az egyben ugyanazt a vázat kapta, mint a Nikon D40, így összehasonlító fényképeinken, a típusjelzésen kívül nem sok különbséget fedezhetünk fel. 126 x 64 x 94 mm-es méreteivel a Nikon D40x a piacon lévő egyik* legkisebb digitális tükörreflexes váz. Csak a nemrégiben bejelentett Olympus E-410 kisebb nála.
Képérzékelő
A képérzékelő méretre és felbontásra megegyezik a Nikon D80-ban találhatóval. A 23,6 x 15,8 mm-es (DX formátumú) CCD érzékelőn 10,8 millió képpont található. Ebből 10,2 milliót hasznosít effektív képalkotásra a fényképezőgép. A D40-hez képest jelentősen megnövekedett felbontásnak az egyik hátránya a jóval több érzékelőhely, amit nagyjából ugyanakkora területen zsúfoltak össze. Ez elméletben a zajszint növekedésével járhat, hiszen a D40 7,8 mikronos érzékelőhelyeihez képest a Nikon D40x már csak 6 mikronos pixelmérettel gazdálkodhat. Azért említettem elméleti síkon a dolgot, mivel a gyakorlatban az ugyanilyen szenzorral felszerelt Nikon D80-nál sem jelentett ez gondot, összevetve kategóriája egyéb képviselőivel. Nyilvánvaló, hogy ez együtt jár a fokozottabb zajszűréssel és így magasabb érzékenységeken némi részletvesztéssel is, de emiatt kárpótol a 10,2 megapixel, ami ezúttal 3872 x 2592 képpontot jelent. A maximális felbontást kétféle fájlformátumban, JPEG-ben és veszteségmentes RAW-ban (a Nikonnál NEF kiterjesztéssel) is beállíthatjuk, de használható együtt is a két formátum. Utóbbi esetben egy erős tömörítésű (Basic) JPEG képet ment a gép a NEF fájl mellé. A JPEG fotók tömörítése ezen kívül Fine és Normal lehet.
A felbontás tehát igazodik a töretlen megapixel-hajsza által diktált szinthez, és mostantól a sokat szidott kezdő érzékenységet sem érheti rossz szó. A korábban használt Sony CCD ISO200 érzékenységről indult, ami papíron talán hátrányt jelentett a konkurencia többnyire ISO100-ról induló modelljeivel szemben. A Nikon D40X esetében viszont ISO100 és ISO1600 között állítható az érzékenység, 1 Fé lépésekben, a köztes értékek pedig: ISO 200 / 400 / 800. Választhatunk Auto beállítást is, melynek maximált értékét előzőleg megadhatjuk a menüben (ISO 200-1600), sőt az is beállítható, hogy milyen milyen minimális záridőt rendeljen a gép az automata érzékenység mellé (1-1/125 mp). Lehetőségünk van egy további beállításra is, amit HI-1-el jelölt a gyártó. Ez lényegében az ISO3200 értéknek megfelelő legmagasabb érzékenységi beállítás.
A Nikon D40X-be ezúttal sem került semmilyen poreltávolító eljárás. Mégis találunk egyfajta "félautomata" módszert az érzékelőre rakódott zavaró porszemek ellen. Készíthetünk egy referencia RAW fájlt az érzékelő állapotáról, amit aztán a megfelelő Nikon szoftver poreltávolító szolgáltatásához használhatunk. A fotón észlelt gyanús képpontokat utólag kivonja a szoftver a képalkotásból. A semminél mindenképpen jobb. Ezen felül csak a bevált manuális tisztítás marad számunkra, ami az eddigi automata poreltávolító eljárások hatékonyságát tekintve még mindig a legjobb módszer.
Optika
A Nikon D40 egyfajta fordulópontot jelentett a Nikon korábbi gépeihez képest, hiszen kihagyták a vázba épített AF-motort. Nem csoda hát, ha a Nikon D40X ugyanezt a vonalat folytatja. A korábbi gépvázakban egy külön AF-motor gondoskodott az élességállításról, de az újabb keletű Nikkor objektívekben már szinte kivétel nélkül megtalálható volt a saját élességállító motor. Ezt a kettős állapotot azzal oldotta fel a cég, hogy egyszerűen kihagyta a Nikon D40-ből, és nem lennék meglepve, ha nem csak egyszerű költségcsökkentő megfontolásból léptek volna erre az ösvényre és kimaradna ez a szolgáltatás a további gépvázaikból is. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha mindenki AF-S vagy AF-I rendszerű objektíveket használna, és az úgynevezett "3rd party" gyártók (pl. Sigma, Tamron, Tokina) sem igen készültek fel erre a lépésre a Nikon vázakkal kompatibilis optikáik terén. A beépített AF-motort nem tartalmazó objektíveknél csak kézi élességállítást használhatunk.
A Nikon D40X és a korábbi modellek, például a Nikon D80 közti különbség etéren az objektív csatológyűrűből kikandikáló AF-állító csonk. Az új gépen már nem találunk ilyet.
A Nikon D40X-hez kínált kitobjektívekkel (és sok más modellje) viszont nem lesz gondunk, hiszen itt az objektívben találjuk az AF-motort. A vázhoz alapból az AF-S Nikkor DX 18-55 mm F3,5-5,6 ED G II-t kínálja a gyártó. Tesztelt példányunkhoz pedig az AF-S Nikkor DX 55-200 mm F4-5,6 ED VR-t kaptuk. Utóbbi egy viszonylag olcsón beszerezhető optikai stabilizátoros darab, amelynek képességeit egy későbbi cikkben részletesen is kielemezzük.
A Nikon D40X háromféle kitben lesz kapható. Megvásárolhatjuk a gépváz + 18-55 mm-es, gépváz + 18-55mm + 55-200mm, valamint gépváz + 18-55mm + 55-200mm VR összeállításokban.
Sorozat fényképezés
A Nikon D40X egyik előrelépése a némileg gyorsabb sorozatfelvételi képesség. Az előd 2,5 kép/mp-es teljesítménye helyett 3 kép/mp-et ígér a gyártó. A sebesség kétségtelenül gyorsabb az elődnél, de nem számottevően. Említésre méltó javulás csak a bekapcsolt zajszűrés és magas érzékenység mellett készült sorozatoknál tapasztalható. Méréseinket egy mezei A-Data 60x sebességű SD kártyával végeztük, melynél JPEG képek esetén 2,85 kép/mp, RAW fájloknál pedig 2,46 kép/mp-et mértünk. A Nikon D40x sorozat teljesítménye elvileg 100 JPEG egyhuzamban, ami gaz is, de kissé árnyalja a helyzetet, hogy lassabb kártyák esetén a 8-10. fotónál érezhetően visszaesik a sebesség, ami a 15. kép tájékán újra lassul, akár 1 kép/mp alá. Gyors kártyánál (SanDisk Ultra II) az első lassulás kb. a 20 kép környékén következett be. RAW fájlokból 6 kép készíthető egyhuzamban. Érdemes tehát gyorsabb memóriakártyát választani, hiszen a gép sebességét és a sorozat teljesítményét nagyban befolyásolhatja.
Ahogy említettem magasabb érzékenység és bekapcsolt zajszűrés mellett nem számottevő a sebességcsökkenés. Az elődnél a zajszűrés 1,7, a legnagyobb érzékenységi beállítás pedig 1 kép/mp-re lassította a tempót. Itt hasonló beállításokkal 2,6-2,7 kép/mp-et mértünk. Korábban is kiemeltük és most is említést érdemel a készülék zárhangja. A Nikon D40X-nél ez ugyanolyan "csendes" mint elődje esetében, ami kimondottan fontos szempont lehet, ha elsődleges az észrevétlenség.
Az általunk használt SD memóriakártyára kb. 3,5 MB/s sebességgel mentette a gép az elkészült sorozatot, de gyorsabb kártyákkal elérhető ennek duplája is, ami hasonlóan az elődhöz, kiváló sebességet jelent.
A Nikon D40X egyik hátránya, hogy nincs expozíció-sorozat, ami már a D40-ből is kimaradt és igazán nem értem az okát, hiszen a sokkal olcsóbb kompakt gépekben régóta alap szolgáltatás, és a mindkét gép ősének számító Nikon D50-ben is elérhető volt.. Ennek megfelelően más egyedi sorozatok (pl. vakuexpozíció, fehéregyensúly) sem használhatók.
