Exkluzív: Olympus E-30 (teszt)

Irházy Róbert (Birdie) - 2008. december 8. 08:00 (Fényképezőgépek (exkluzív))
Az Olympus tükörreflexes gépeit eleinte szinte csak a belépőszintű kategóriában frissítette sűrűn, a professzionális E-1 után jóval később jelent meg az E-3. A kétpólusú fejlesztés eredményeként az Olympus D-SLR-ek csak belépőszinten és profi kategóriában voltak elérhetők, középkategória valójában nem létezett. A november 5-én bejelentett Olympus E-30 ezt a hiányt pótolja. Az Olympus Hungary Kft-nek köszönhetően lehetőségünk volt az E-30 béta állapotú változatának kipróbálására, melyről részletes exkluzív cikket készíthettünk.

Felépítés I.

Bevezető

Az Olympus E-30-ról első körben azt hihetnénk, hogy nemcsak néhány paraméterében fog eltérni a profi kategóriás E-3-tól, hanem szolgáltatásai is visszafogottabbak lesznek. A nálunk járt E-30 behatóbb tanulmányozása után azonban kiderült, hogy erről szó nincs, az E-30 tulajdonképpen az E-3 olcsóbb, gyengébb keresővel rendelkező változata.
A legtöbb esetben összehasonlító táblázatot készítünk a különbségek könnyű áttekintése érdekében, ettől azonban most el is tekinthetünk, mivel különbség csak néhány van.

Az E-30 már szakított az Olympus gépek felbontás szempontjából történő visszafogottságával, így a hosszú ideje 10 Mpixelen tartott pixelszám most már 12 millió effektív képpontra nőtt. Csökkentették az E-3-hoz képest a saját fehéregyensúly regiszterek számát (4-ről 1-re), emellett a kereső nagyítása és lefedettsége lett kisebb. Ezen persze nem kell csodálkoznunk, hiszen inkább az lenne meglepő, ha egy középkategóriás tükrös vázba 100%-os lefedettségű kereső kerülne.
Bizonyos esetben fontos lehet az időjárás-állóság. Ezt az E-3 teljesíti, az E-30 viszont nem.
Végül minimális előrelépés, de megemlítendő: a kihajtható és elfordítható LCD, amelynek mérete az E-3-hoz képest 2,5"-ról 2,7"-ra nőtt.

Mint a fenti képeken látható, a két gép kialakítása nagyon hasonló. Még a profi kategóriás E-3-nál az üzemmódtárcsát módválasztó gombbal helyettesítették, az E-30-ra valódi üzemmódtárcsa került. A hátsó rész nagyjából azonos kialakítást kapott, így a gombok elhelyezése is hasonló. Ez azonban nem jelenti azt, hogy aki E-420 vagy E-520 gépet használ jelenleg, az könnyen átszokna az E-30 kezelésére. A legfurcsábbak talán az LCD alá helyezett gombok lesznek, hiszen ezeket a belépőszintnél a kijelzőtől balra találjuk.

Képérzékelő

A 17,3×13,0 mm-es LiveMOS képérzékelő a 4/3” típusú szenzorok között jelenleg a legnagyobb felbontású, mintegy 13,1 millió képpontot tartalmaz, melyből 12,3 millió vesz részt a képalkotásban (valószínűleg ugyanez a szenzor dolgozik a Panasonic Lumix DMC-G1-ben is). Az Olympus a képérzékelő eltolásán alapuló stabilizátort is épített a fényképezőgépbe, mely 3 féle módban működhet (normál, kioldás, svenkelés).
A képfeldolgozást TruePic III+ processzor végzi, mely a gyors sorozatoknál is kellő sebességet nyújt.

Az érzékenységet ISO100 és ISO 3200 között állíthatjuk 1/3, vagy 1 Fé lépésekben (az egyedi beállításokban megadottaknak megfelelően). Kézi érzékenység beállításon túl használhatunk automatikus ISO választást is, amelynek során a gép az egyedi beállításoknál megadott minimum és maximum érték között választ az aktuális témához leginkább megfelelőt (a gyújtótávolság függvényében).

A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le, amelynek működését a váz felső részén elhelyezett kék színű (SSWF feliratú) LED jelzi. Ennek jó hatékonyságáról már többször megbizonyosodhatunk.

Legnagyobb felbontásban 4032×3024 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 13 MB-tal kell számolnunk.

Fájlméretek és tárolható képek száma
Felbontás, tömörítés méret* 1 GB-os kártyán* 2 GB-os kártyán*
4032x3024 RAW 13184 KB 77 155
4032x3024 Super Fine 9180 KB 111 223
4032x3024 Fine 6055 KB 169 338
4032x3024 Normal 2695 KB 379 759
4032x3024 Basic 1787 KB 572 1145
*JPEG esetén a tényleges fájlméret, illetve a kártyán tárolhatófotók száma erőteljesen függ a használt érzékenységtől, illetve a fotózott témától!

Objektív

Az Olympus E-30-ra FT bajonettes Olympus Zuiko Digital, vagy más gyártók (Sigma, Leica) optikáit tekerhetjük fel. Napjainkban már a FourThirds rendszer a gyújtótávolságok igen széles tartományát fedi le, a diagonális fisheye-tól kezdve az ultanagylátószögű zoomoptikákon és a makró objektíveken keresztül a nagy fényerejű telékig sokféle modellel találkozhatunk.

Sorozat fényképezés, sebesség

A sorozat sebessége megegyezik az E-3-éval, vagyis nagy sebességű módban 5 kép/mp, míg lassabb sorozatnál 1-4 kép/mp közötti sebességet választhatunk. A sorozatban készíthető képek száma kisebb, mint az E-3-nál, igaz, ezt a nagyobb felbontás is okozhatja. RAW formátumot használva kb. 12 képet képes tárolni a gép belső puffere.

Ha a puffer telítődik, a képkészítés nem áll le, csak lelassul, olyan sebességre, amivel a memóriakártya képes fogadni az adatokat. Nagy sebességű memóriakártyát alkalmazva gyakorlatilag 2 kép/mp sebességet is tudunk ekkor tartani. A kártyára írás sebességét most csak CompactFlash kártyával vizsgáltuk, előző tesztjeinkben jól látható, hogy az xD kártyának nem igen van esélye a CF-ek mellett.
Aki a nagyobb sebességet preferálja, annak tehát továbbra is inkább a CompactFlash kártyákat javasoljuk, hiszen ezek már igen nagy sebességgel is képesek a képek írására és áruk is mérsékeltebb, mint az xD formátumé. Ráadásul az Olympus E-30 támogatja az UltraDMA adatátviteli módot, amely közelítőleg megduplázza az eddigi sebességet, így gyakorlatilag akár 20 MB/s feletti sebességet is elérhetünk (bár tegyük hozzá, hogy a kártya ennél is többre lenne képes):

Kártyaírási sebességek
JPEGRAW
SanDisk Extreme IV CF (4 GB) 24400 KiB/s 20300 KiB/s
Ha automatikus expozíció-sorozatot választunk, akkor 3 vagy 5 képet készíthetünk ±0,3..1 Fé lépésközzel. Ez az üzemmód azonban nem jelenti a sorozatmód használatát, azt nekünk külön be kell állítani.

A vakuteljesítmény-sorozat hasonlóan az expozíció sorozathoz ±0,3..1 Fé lépésközzel készülhet, ekkor azonban csak 3 kép kerül egy sorozatba.

Fehéregyensúly-sorozatot választva 3 vagy 9 képet fog elmenteni a fényképezőgép, 2, 4, 6 lépésközt használva a vörös és a zöld csatornán. Ezt a sorozatot az automatikus expozíció-sorozattal együtt, kombinálva is használhatjuk.

Az Olympus az E-3-ban vezette be az automatikus sorozatok egyik új, különleges fajtáját, az érzékenység sorozatot. Ez esetben 3 kép készül különböző érzékenységekkel. A lépésköz 1/3, 2/3 vagy 1 Fé lehet. Ez azoknak lesz igen hasznos lehetőség, akik mindenképpen szeretnének használható képet készíteni, de azt a lehető legkisebb érzékenységen, hogy minimalizálják a képzajt. Javasolt ezek miatt a minimum 2/3 Fé-es lépésköz használata.
Különleges sorozatokból tehát nincs hiány, bár el tudnánk képzelni még párat (fókusz sorozat, mélységélesség sorozat).

A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel, illetve vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük. Ennek vevőegysége ill. vörös színű visszajelző LED-je a gép markolatán található.
Ezen kívül használhatunk expozíció előtti, időzített tükörfelcsapást is a nemkívánatos rezgések elkerülése érdekében. Az előzetes tükörfelcsapás időzítése a menüben állítható be 1-30 mp közé.

További ajánlatok: