Képminőség
Képzaj
A fényképezőgéphez még nincs hivatalos RAW konverter és a tesztpéldányhoz sem kaptunk szoftvert. A gép belső RAW konvertálása a JPEG változattal megegyező képet ment, így összehasonlításunkban egyelőre nem szerepelnek a RAW-ból átalakított fotók.
Ahogy elődje, úgy az Olympus E-5 esetében is elég részletesen beleszólhatunk milyen képet szeretnénk; inkább zajosat, de lehetőleg több részlettel, vagy zajszűrtet, némi mosottságot reszkírozva. Persze ISO100-nál még nem igazán beszélhetünk zajról, bár kikapcsolt szűréssel egy nagy érzékelős géphez képest elég magas a zajszint. Világossági zaj szempontjából nagyjából az előddel egyezik meg, de a színzaj mértéke egy fokkal kisebb. Ez jó hír, hiszen 2 megapixelel többet, vagyis kisebb érzékelőhelyeket kapunk ugyanakkora szenzor területen.
Mindez azonban megfordul a következő fokozaton, így az ISO200-as beállítás már az E-5 képein hoz több zajt. Méghozzá szemmel láthatóan is többet, nagyjából 50%-os növekedést. Egy kompakt géphez mérten ez még mindig zajtalannak mondható és a sötétebb képterületeket leszámítva akár teljes méretben sem zavaró.
ISO400-on kisebb mértékben növekszik a zajszint, de ezúttal is magasabb marad az elődnél. Az Olympus E-3 ISO800-on kezdett igazán meglódulni. Az E-5 szintén egy nagyobb zajlöketet kap, de nem akkora mértékűt. Ez viszont így is kevés ahhoz, hogy ledolgozza hátrányát a korábbi modellhez képest. Egy picivel még mindig több a zaj a fotóin.
Bár a tükörreflexes gépekhez képest magasabb zajjal kell számolnunk a képek alacsony és közepes ISO fokozatokban is részletesek, nagyobb méretben is használhatók maradnak. Az ISO1600-as lépés az, ahol már el kell gondolkoznunk az erősebb szűrésen, hiszen a zajszint majd 60%-kal lesz magasabb.
Ettől kezdve nagy ugrásokkal, kb. 50%-os emelkedéssel lesz egyre több a zaj, ami ennél a mértéknél már zavaró. Egyetlen pozitívum, hogy a színzaj nem növekszik látványosan. A részletromboló világossági zaj viszont durva szemcsékkel van jelen a képeken. Az ISO6400-as beállításra ebből a szempontból semmi szükség nem volt, erősen szűrve, vagy kisebb méretben viszont használható.
Képzaj:
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy kikapcsolt zajszűréssel vizsgáltuk az E-5-öt.
A fényképezőgépek jó része eleve használ valamilyen automatikus, kikapcsolhatatlan szűrést, így a zaj mértéke szempontjából jobb arcát mutathatja. Nézzük meg mit mutat az Olympus új csúcspéldánya bekapcsolt szűréssel.
Zajszűrés
Magasabb érzékenységen mindenképpen érdemes használnunk valamelyik zajszűrési fokozatot, sőt a zajra érzékeny szeműeknek talán már ISO200-ban is. Három fokozatot (Gyenge, Normál, Magas) választhatunk.
A szűrés már a legkisebb ISO értéken is hatásos, ezért Normál beállítás mellett ISO100-nál már tökéletesen lépést tart a DSLR-ek és nagy szenzoros társak többségével. Alacsonyabb zajt kapunk az elődnél, ugyanezen fokozatot használva, és jobb az eredmény a szintén 12 megapixeles, ugyanekkora szenzort használó Panasonic Lumix DMC-G2-nél is. Alacsony érzékenységen, és közepes fokozaton kevesebb zajt kapunk, a nagyobb érzékelős, de magasabb pixelszámú (18 Mpx) Canon EOS-7D-nél, normál szűréssel. Magasabb érzékenységen azonban már lemarad az Olympus, kikapcsolt szűréssel pedig elég jelentős a hátránya, egy APS-C érzékelős géphez képest.
Gyakorlatilag a Normal fokozat az, melyet a mindennapokban érdemes használnunk. Az Erős szűrés magasabb érzékenységen már a részletek jó részét elmoshatja, Gyenge beállításon pedig magas marad a zajszint. Normál értéken ISO400-nál fele annyi zaj marad a képeken, mint kikapcsolva, ISO800 és 1600 fokozatokon pedig 2,5x kevesebb.
Zajszűrés
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép. A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
Ez esetben a kikapcsolt zajszűrő szoftverrel készült képeket kicsinyítettük, és ISO800-ig egész kellemes és nagyon részletgazdag végeredményt kaptunk. Az árnyékos területeken ekkor kezd egyértelművé válni a világossági zaj, a színzaj pedig foltokban megjelenni. A kép azonban továbbra is szép marad. Zavaró mértékűvé ISO1600-tól válik a zaj, tehát nagy érzékenységi fokozatokban, 10 x 13 cm-es képnagyításokhoz is érdemes bekapcsolnunk a szűrést.
Érzékenység – képzaj; 10×13 cm-es nyomatokon (szimuláció)
Hosszú expozíció
A zajszűrés másik fontos területe a hosszú expozíció során keletkező hotpixelek eltüntetése. Az Egyedi menüsor G-csoportjában kapcsolható be és ki, de választhatunk automatikus szűrési beállítást is.
A hotpixeleket ezúttal is 10 perces expozícióval, letakart objektívvel és keresőnyílással teszteltük. A kikapcsolt szűréssel készült képen szép számmal vannak jelen a színes pixelcsoportok. A képen világosítva a jelenlétük még zavaróbb, durva, színes konfettiesővé változtatják a fotót.
Bekapcsolt hotpixel filterrel szinte tökéletesen szűrt képek kapunk. A hotpixelek nem szembetűnőek, csupán nagyon finom zaj észlelhető a képeken. Világosítva ez a zaj is zavaró lehet, de jóval finom szemcsézetű a szűrés előttinél.
Hosszú expozíciós sötétzaj
Általános képminőség
Az Olympus E-5 képein nem érezni az a kissé elkent, de szemnek kellemes lágyságot.
A JPEG képek feldolgozása más jellegű, némileg mosott, ecsetvonásszerű részletek tűnnek fel, mely furcsa képi hatást eredményez. A részletesség kiváló, de ez persze az objektívünktől is függ. Az élesítés inkább a sötét pixelekre koncentrál, így szintén nagy mértékben rányomja bélyegét a képminőségre. A normál élesítési fokozaton is rendkívül részletesnek ható képek enyhén „rajzosak”, főként a sötét élek mentén kontrasztosak.
Megfelelő objektívvel kiváló kontrasztot is kapunk, a színek viszont Természetes képi módban is elég telítettek. Ez persze megszokott dolog az Olympus gépeinél, és szabályozható. Az E-5 nagyon pontosan adja vissza a halvány- és középzöld színeket, de a sötétebb lombszín már melegebb és telítettebb a kelleténél. A legerősebb eltérést a pirosak esetén mutatja, ezek többsége túlszaturált. Ilyen sajnos a fehér bőrszín is, mely vörösebb a kelleténél.
RAW konvertert még nem kaptunk a gép mellé, de belső RAW konverzióval is rendelkezik, így össze tudtuk vetni a JPEG változattal. A konverter teljesen automatikus, semmilyen beállítási lehetőségünk nincs. A végeredmény éppen ezért ugyanaz, mint a JPEG változat.
