Röviden: Pentax Optio MX teszt

0

Új gépet tervezni nehéz. Még egy olyan, hatalmas tradíciókkal rendelkező cégnek is, mint a Pentax. Az MX le sem tagadhatná, hogy új. Egy új gépnek el kell ütnie riválisaitól, ha sikeres akar lenni a piacon. Máskülönben a vevő észre sem fogja venni. Az MX-nek ettől nem kell félnie. Teljesen elüt az összes mai fényképezőgéptől – mert pontosan olyan, mint egy mini videokamera. Épp csak a Mini DV kazetta nyílása hiányzik. De ezen kívül minden olyan az MX-en, mint egy videokamerán: van kifordítható LCD, van vaskos markolat és megvan a mára már a digitális videokamerák védjegyévé vált hatalmas zoom szám is. Ez utóbbi azért megér még egy fél mondatot: (kis fekete betűkkel) 10x optikai x 10x digitális = (nagy piros betűkkel) 100x zoom. Erre mondják, hogy a pénztártól való távozás után…



Bár külsején nem látszik, de az Optio MX nem tekinthető teljes értékű videókamerának. Ígaz ugyan, hogy felbontása közel azonos a digitális videokamerákéval, de szolgáltatásait tekintve elmarad azoktól. Digitális fényképezőgépekkel összevetve már egészen más lesz a kép. Folyamatos VGA felbontású videó MPEG-4 tömörítéssel? Felvétel közben is működő 10x-es optikai és 10x-es digitális zoom? Képeffektek? Gyorsított felvétel? Egy ultrazoom gépben? Nem is hangzik rosszul, nemde? Ha mindezek ellenére mégis lenne olyan, aki kételkedne abban, hogy az Optio MX nem videokamera, hanem fényképezőgép, azt a fotózáskor használható 3,2 Mpixeles felbontás meg kell, hogy győzze. Ennek a felbontásnak a mai digitális kamerák a közelében sem járnak. Az MX 1/2,7″-es CCD-jének viszont éppen ekkora a felbontása; ezáltal a géppel legfeljebb 2048×1536 pixel méretű képek készíthetők.





Egy fényképezőgépet persze nem elsősorban a felbontása tesz azzá, ami. Sokkal inkább a képminősége és a szolgáltatásai. Ez utóbbi téren a Pentax-szal – a kompakt kategóriában legalábbis – manapság nem sokan versenyezhetnek. Ha Pentaxról van szó, akkor a teljesen manuális expozíción, az élő hisztogramon, a kézileg is kalibrálható fehéregyensúlyon, a képmérettől függetlenül állítható JPEG tömörítésen vagy a kézi fókuszon már nem érdemes meglepődni. Ugyanez igaz a szabadon állítható érzékenységre (ISO 100/200/400), a 3 fénymérési zónára (multi, középre súlyozott, spot) vagy az automatikus expozíció/fehérgyensúly/képkeménység stb. sorozatokra. Mindezek a Pentaxnál manapság természetesnek számítanak.

Természetes a saját gyártású objektív is. Az SMC lencsesor 38-380 mm gyújtótávolságú. Az optika kezdőfényereje is jó, f/2,9-3,5, torzítása átlagos mind nagylátószög, mind tele állásban. A nagylátószöget tessenek idézőjelben érteni, mivel a 38 mm látószögnek ugyan látószög, de a nagytól nagyon messze van. A gyújtótávolság állítása a markolaton, az exponálógombot körülölelő zoomgyűrűvel történik. A fókusztáv kis lépésekben, nagyon finoman állítható. Video készítésekor lehet igazán hasznos, hogy a gyűrű két állású, azaz finoman megbillentve lassú, de folyamatos, erősebben elfordítva pedig gyors zoomolásra van lehetőség.

Az optika makróképessége átlagon felüli: hála a SuperMacro módnak, gyakorlatilag nincs olyan kis tárgytávolság, melynél ne lehetne élességet állítani. A SuperMacro természetesen igen erős torzítást okoz, amely adott esetben nagyon leronthatja a képet. Ezért érdemes lehetőség szerint inkább a normál makró módot használni, mert a legkisebb tárgytávolság ekkor sem több 7 cm-nél, ami ebben a kategóriában igen jónak számít.



Ezt a cikket kezdhettem volna úgy is, hogy az MX a világ első rejtett optikás ultrazoom fényképezőgépe. Bár helyesebb lett volna azt írni, hogy az Optio MX a világ első rejtett gépvázas fényképezőgépe. A Pentax ugyanis készített egy remek nagy gyújtótávolság-tartományú objektívet, ami, jellegéből fakadóan, viszonylag terjedelmes. Viszont az optikai elemekkel ellentétben az elektronikus részegységek szabadon variálhatók és formálhatók – így aztán a Pentax mérnökei gondoltak egy nagyot, és körberakták nyomtatott áramkörökkel az optikát, aminek eredményeképp tökéletes súlyelosztású gépet kaptak.

Azt viszont kihagyták a számításból, hogy egy hosszúkás, csőszerű fényképezőgépet épp csak stabilan megtartani nem lehet. Ezért aztán szerkesztettek rá egy kihajtható markolatot is. Erre került az exponálógomb, a zoomgyűrű és a videofelvételt indító gomb is. Ekkor viszont elérte a Pentax fejlesztőlaboratóriumát egy titokzatos vírus, melynek hatására a tervezők elkezdtek butábbnál butább hibákat elkövetni. Így kerülhetett az MX-re az utóbbi idők legborzalmasabb, legkényelmetelenebb kezelőfelülete. Nem minőségi hibákról van szó, hanem egyértelműen tervezési hiányosságokról. Mert hiába a jó anyag, hiába jár finoman a négyirányú vezérlőbillentyű, ha nincs ember, aki legalább egy ujjával könnyen elérhetné. A menü és lejátszás gombok úgyszintén borzalmasan lettek elhelyezve. És még csúnyák is. Miért nem lehetett mindent egyszerűen a gép oldalára rakni? Mert az a három gomb, ami oda került – tenyérben tartva a készüléket – kényelmesen, hüvelykujjal elérhető. Szinte biztos, hogy a titokzatos vírus támadása az oka annak is, hogy az MX en nincs sem átnézeti kereső, sem EVF. Ezek egyike – főleg egy EVF – azért lenne hasznos, mert a szemhez tartott fényképezőgép jóval stabilabban áll, így tehát az átnézeti/elektronikus kereső használatával csökken a bemozdulás veszélye.



Azt a helyet és tervezési időt, amit az EVF megspórolásával nyertek a készítők, egy remek LCD kifejlesztésére fordították. Az 1,8″ átmérőjű, kihajtható, elforgatható LCD igen részletgazdag, 134 ezer pixelből álló képet ad. A kijelzőt forgatva a rajta látható kép is forog, így az önarckép készítés sem lehet gond. A megjelenített adatok száma szerencsére független a kijelző helyzetétől. Az MX LCD-je sötétben is remekül használható, az LCD ilyenkor a valósnál világosabb képet mutat, ezzel segítve a komponálást. A legtöbb ultrazoom géphez hasonlóan az MX-en sem található AF segédfény. A hagyományos, kontrasztérzékelős rendszer azonban az átlagosnál érzékenyebb, így gyenge fényviszonyok mellett is sikeresen állítja be az élességet. Amikor az AF már nem tudja élesre állítani a képet, akkor még mindig ott a kézi fókusz, éjszaka azonban már túlságosan zajos az LCD képe ahhoz, hogy pontosan beállítható legyen az élesség.

Lehet az Optio MX bármily különleges, azért a Pentax, biztos ami biztos, megspékelte néhány extra szolgáltatással. Talán a legérdekesebb ezek közül az expozíció korrekció, amely az általános trendtől eltérően 1/4 blendénként állítható. Említésre érdemes még a fotókhoz választható 8 különböző színű szűrő, melyekkel a képek színvilága változtatható meg. A vezérlőtárcsát Pict. állásba tekerve érhetők el a témamódok: tájkép, virág, portré, önarckép, hó és strand, naplemente, éjszakai, lágy, illusztráció módok választhatók és persze van panoráma segéd is.

Bár sorozatfelvétel készíthető ugyan az Optio MX-szel, de ha folyamatos mozgást szándékoznánk megörökíteni, inkább a videófelvételt javasolnám. Legnagyobb felbontás mellett a két sorozatsebesség közül a gyengébb már-már nevetséges, 0,8 kép/mp sebességgel készít két képet. A jobbik 3,75 kép/mp sebességgel dolgozik, ami dícséretes, a sorozat hossza viszont mindössze 3 kép. Ugyan manapság már nem illik az extra szolgáltatások közé sorolni, hogy a videofelvétel mellé hangot is rögzít a gép, de mégis ide kívánkozik, lévén a hang minősége nagyságrendekkel jobb a megszokottnál, aminek elsősorban a különlegesen kialakított mikrofon az oka. E mikrofonnak hála az MX – a Pentax hagyományainak megfelelően – diktafonként is használható



A gép felső részének közel 2/3-át a felpattanó vaku foglalja el. Az ötletes rendszernek hála a vaku nemcsak magasra nyílik, de előre is csúszik, így kis tárgytávolságnál sem kell attól félni, hogy az objektívház (gépváz?) árnyékot vetne a képre. Én 30 cm-ről vakuztam szembe magam anélkül, hogy árnyékos vagy beégett lett volna a kép. Remek!



Az energiallátásért a markolatba épített Pentax D LI-7 Li-Ion akkumulátor gondoskodik. A képeket SD kártyára menti a gép. A dobozban található 16 MB-os darab még vésztartaléknak sem sok, érdemes legalább 256 MB-osat beszerezni, elsősorban a VGA videofelvételek mérete miatt.


A Pentax Optio MX-et az elcsépelt közhely, a kettő az egyben jellemzi a legjobban. Talán épp e közhelyszerűség miatt nem írta rá a Pentax egyszer sem a dobozra, hogy videókamera és fényképezőgép egyben. Pedig erre a masinára teljesen igaz lenne. Az MPEG-4 tömörítés és a VGA felbontás a garancia a felvétel minőségére. A folyamatos fénymérésnek, AF-nek és működő zoomrendszernek hála a gép egy egyszerűbb videókamera képességeivel rendelkezik. A fényképek minőségére pedig a Pentax tapasztalata a garancia.

A Pentax Optio MX jelenleg 135.000 Ft, mely árban a gépen és az akkumulátoron kívül külső akkumulátor-töltő, A/V és USB kábel, hordszíj, objektívsapka, használati utasítás és szoftver CD is megtalálható.

A Pentax Optio MX-et a Slach Kft.-től kaptuk kölcsön kipróbálásra. Köszönjük!