Kompakt digitális fényképezőgép, nagy érzékelővel és cserélhető objektívvel. Néhány éve ez a kijelentés sci-fi-be illő csapongásnak tűnhetett volna, mára viszont már kézzelfogható valóság. Olyannyira, hogy itt tartom a kezemben. Úgy hívják Panasonic Lumix DMC-G1. A nyáron bejelentett Micro FourThird (Mikro 4/3) rendszer első képviselője, egyszersmind tökéletes mintapéldánya a fenti álomnak. Persze méretben nem annyira kompaktos, nem tudjuk zsebre tenni, inkább olyan ultrazoom-csúcskompakt keverék, de az említett japán cég nevével fémjelzett, kompakt FZ-széria jegyei nagyon jól tetten érhetők rajta. A Panasonic mellett azért meg kell említenünk egy másik céget is, az Olympust, amely az új rendszer nagytestvérének számító FourThirds széria születésénél is bábáskodott.

A Panasonic ugyan később lépett be a 4/3-os klubba, de az idei nyár legnagyobb visszhangot kiváltó bejelentését, a Micro 4/3 rendszert már az Olympusszal kézen fogva tették meg. Ráadásul ez a cég volt, amelyik leghamarabb lépett a tettek mezejére, és bejelentette a Micro 4/3 széria első tagját a Lumix DMC-G1-et. Azóta az Olympus is elszánta magát és a legutóbbi Photokinán már közzétett egy zsebméretű, kompakt koncepcióvázat ugyanerre a rendszerre. Utóbbi gyártón jobban érződik az óvatosság, amit prominensei nyilatkozataiból és ebből a lépésből is leszűrhetünk. Az „Oly” nyilvánvalóan nem akarja megingatni jelenlegi jó pozícióját a DSLR piacon (régiótól függően 3-4. helyen tanyázik eladások tekintetében). Első Micro 4/3-os gépe egy apró kompakt lenne, amely reményeik szerint nem fogja majd vissza a FourThirds rendszerük meglévő és jövőbeni eladásait.

Ha rosszmájú akarok lenni, akkor azt mondanám, a Panasonicnak ezzel szemben nincs annyi vesztenivalója. Eddig két DSLR vázat hozott ki a DMC-L1-et és a DMC-L10-et, melyek nem tudom, hogy saját elképzeléseik szerint mennyire lettek sikeresek, de a digitális tükörreflexes gépek piacát finoman szólva nem rengették meg. Ésszerű lépés volt tehát részükről egy olyan gép bejelentése, amely valódi kapocsként szolgálhat, a csúcskompaktok és a belépő kategóriás DSLR-ek között, és egyben mindkettőnek erős konkurenciája. Nyilvánvaló tehát, hogy a cég könnyebben evez olyan vizekre, ahol előtte még senki sem járt.

Miről is van szó? Már a FourThirds rendszer 6 évvel ezelőtti bejelentésekor is a megszokott DSLR-ektől kisebb, könnyebben hordozható gépeket ígértek nekünk, ami részben valóra is vált, de ezen a téren azért a 4/3 nem hozott forradalmi újításokat. A többi gyártó által leginkább szolgalmazott APS-C méretű érzékelőknél kb. 30-40%-kal kisebb szenzorokat alkalmaztak, csökkentve az optika-szenzor távolságot is, ami együtt járhatott például az objektívek méretének csökkenésével is.

Azt, hogy a rendszer méret terén nem volt forradalmi jól mutatja a Micro 4/3 életre hívása, ami megtartotta az eredeti érzékelőméretet, de egy áttervezett, kisebb bajonett és a tükörrendszer teljes kiiktatása mellett. Az SLR gépek védjegyének számító keresőrendszer helyett, a csúcskompaktokban már évek óta használt elektronikus kereső (EVF) kerül a készülékekbe. A G1-nél a keresőt LVF névre (Live View Finder) keresztelték. Ez egyrészt kisebb gépek építését is lehetővé tette, másrészt tovább csökkenhetett a képtávolság, immár az eredeti 4/3 rendszer felére, ami kompakt méretű optikák használatát is lehetővé teszi. A rendszer megalkotói dönthettek volna a fixen beépített zoomobjektívek mellett is, de úgy határoztak, hogy nem csak a szenzorméretben, de a cserélhető objektívek szabadságában is konkurálni akarnak a tükörreflexes készülékekkel. Nyilván ebben a döntésben azért üzleti megfontolások is szerepet játszottak, hiszen a Mikro 4/3 gépeken – egy adapter közbeiktatásával - a hagyományos, 4/3-os optikák is használhatók lesznek, vagyis a cégek szépen terelgethetik a vásárlót a saját rendszerük kiegészítői felé.

A Panasonic Lumix DMC-G1 tehát nem tartalmaz tükörrendszert, ami megkövetelte a gyártótól, hogy a DSLR-ekben elterjedt, gyors, fázisdetekciós elven működő AF helyett a kompaktokban alkalmazott kontrasztészlelésűnél maradjon. A tesztből remélhetőleg az is kiderül, hogy ezt milyen eredménnyel sikerült versenyképesebbé tennie.

A gép egy még nem bizonyított, szép reményű rendszer első képviselője, amely elméletben komoly sikereket érhet el, igazi hidat képezve a kompakt és DSLR kategóriák közé. Emlékszem, valami ilyesmit írtam a Sony Cyber-shot DSC-R1-hez is, ami aztán még sem vált kapoccsá, csak egy jól sikerült egyszeri próbálkozássá. A Panasonic DMC-G1 jövője is kérdéses még. A születési anyakönyv mindenesetre ígéretes.