Kipróbáltuk: Panasonic Lumix DMC-G5 teszt

0

Felépítés

Ergonómia

A DMC-G3-mal úgy tűnik dizájn-zsákutcába jutott a Panasonic, hiszen nem folytatta azt az irányt. Az előző modellt 25%-kal kisebbre vették, ami bizony nem tett jót a kényelemnek és kezelhetőségnek. A mini-MILC szerep szerencsére egyértelműen a GF sorozatnak jutott a gyártónál, így az újabb G-modellnél nem feltétlenül a miniatürizálásé a főszerep.

Ha magasabb nem is lett, de szélességben fél centivel hízott a G5, vastagsága pedig jelentősen nőtt, köszönhetően a hangsúlyosabb markolatnak. Ugyan nem lapátkézbe tervezték, de zongorázni lehet a különbséget a korábbi változathoz képest. A jelzésszerű dudor helyett itt valódi, jóval kényelmesebb markolatot kapunk, olcsó műanyag borítás helyett gumi borítással, lekerekített szélekkel, és a hátsó, hüvelykujji rész is jóval komfortosabb, kellemesebb kialakítású. Ennek köszönhetően a hátsó vezérlőtárcsa a gép sarkára, félig az oldalára került, de még így is jól elérhető.

A gép külső jegyei viszont jórészt változatlanok, tehát első ránézésre felismerjük, hogy mely család tagja. Némileg gömbölydedebb, több helyen lekerekített az új váz, de komolyabban nem szakít a Panasonic hagyományokkal.

A kezelőszervek is jórészt ismerősek lesznek, bár azért történtek változások, néhány gomb átalakult, vagy máshová került. Újdonság az expo gomb mögötti funkciókar, melynek működéséről később írok, de alapvetően jót tesz a kezelhetőségnek. Némileg ront azonban rajta a négyirányú navigációs tárcsagomb. Kerek, ezüstösen csillogó felületén már enyhébb félhomályban sem olvashatók a belemart funkciók, úgyhogy jól lesz őket minél hamarabb bemagolni. A kerek forma pontatlanabb is a korábbi különálló iránygombokhoz képest, és elég kicsi ahhoz, hogy ne mindig sikerüljön eltalálni vele a helyes irányt.

Az aljon lévő fém állványmenettel most is ugyanaz a helyzet, mint az elődnél. Kellően távol van ahhoz a kártya/akku foglalattól, hogy kisebb állványtalpakon mindezek cserélhetőek maradjanak, nagyobb talpakra erősítve viszont már nem lesz nyitható a széles foglalat ajtó.

Optika

A Panasonic MILC gépeihez elérhető cserélhető objektívek száma idén eléri a 17-et, ha csak a saját gyártásúakat vesszük, de egyéb hivatalos gyártók optikáival együtt már a 40-et közelíti. Ez a jelenleg elérhető legnagyobb MILC rendszer a piacon.

A Lumix G jelzésű objektívek között találunk 3D fotózásra alkalmas, az optikai stabilizátorral (MEGA O.I.S.), és elektromos zoom motorral szerelt (Power Zoom) változatokat is. Többek között a zoomolás megkönnyítésére vezette be a gyártó a vázon lévő kétirányú tológombot, vagy ha úgy tetszik funkciókart.

Kitben többek között a korábbi típushoz is mellékelt, rendkívül kicsi 14-42mm Power Zoommal vásárolható meg a gép, mely kisfilmes értéken 28-84mm-nek megfelelő gyújtótávolságot ad. Nem felejtettük el ugye, hogy a szenzor mérete miatt minden felhelyezett objektívnél 2x-es szorzóval kell számolnunk.

Az objektívek adta optikai zoom mellett fotó és videó módban is 2x vagy 4x-es digitális zoom engedélyezhető, valamint az utóbbi esetben 2x-es kiterjesztett telekonvertert is aktiválhatunk. Ez lényegében 2x-es képkivágást jelent.

Képérzékelő

Effektív felbontás tekintetében nem lépett tovább a G5, és a Micro4/3″ adta 17,3 x 13 mm-es szenzorméret is adott, de ez nem jelenti azt, hogy ugyanazt az érzékelőt kapnánk, mint a korábbi típusban. Az új modell saját gyártású νMaicovicon szenzorukra épít, melyet a GH2 csúcsmodellben is használtak, és egyedi pixel mix technológiájának köszönhetően jobb jel/zaj arányt produkál. Ezen felül egy teljesen új szériás feldolgozórendszert állítottak csatasorba Venus Engine VII FHD néven.

A fejlődés a gyártó ígérete szerint elsősorban a zajszintben érhető tetten. A G5 egy újonnan bevezetett zajszűrési technológiát, az MNR-t (Multi-process Noise Reduction) használja, mely a képtartalomnak megfelelően a fotó különböző helyein eltérő erősségű szűrést végez, több lépcsőben. Így például máshogy szűri a világosabb és a sötétebb területek eltérő frekvenciás zaját.

A korábbi 16,68 megapixeles Live MOS érzékelő most 18,31 megapixeles, de ebből csak 16,05 millió pixelt hasznosít a gép, közel annyit, mint a G3. Képméreteikben is alig van eltérés, a 4592 x 3448 pixeles maximum itt 3608 x 3456 pixel. A megszokott 4:3-os oldalarány mellett 3:2, 16:9 és 1:1-es választható, egyenként 4-4 képmérettel. Dolgozhatunk kétféle tömörítésű (Finom és Normál) JPEG-ben, vagy RAW-ban, illetve két külön formátumot mentő RAW+JPEG beállításban is.

Az érzékenység most is ISO160-tól indul 1 vagy 1/3 Fé lépésközökkel, a plafon viszont egy fokozattal magasabb, ISO12800. A beállítást rábízhatjuk az automatikára, ahogy a képtartalmat figyelembe vevő intelligens érzékenység funkcióra (iISO) is. Manuális (M) üzemmódban azonban nincs automatikus érzékenység beállítás.

Változatlan maradt a szenzor előtti Supersonic Wave porszűrő technológia is, mely minden bekapcsolásnál, vagy menüből való aktiválásnál másodpercenként 50 000-es rezgéssel próbálja eltávolítani a szenzor előtti szűrőre tapadt, apró szennyeződéseket.

LCD és kereső

A G5 hátuljára került LCD 3:2 oldalarányú, melynek köszönhetően nem sok helyet hagy a jobb oldali kezelőszerveknek. 180 fokban kihajtható, majd 270 fokban forgatható, mint elődje, lefedettsége pedig hasonlóan 100%. Ugyanez igaz méretére is, mely 3″, vagyis átlósan 7,5 cm maradt, a felbontás viszont duplájára, 920 000 képpontra nőtt. Képminősége ennek révén kiváló, beleértve a színvisszaadást, részletességet és kontrasztot. Egészen sötét körülmények között enyhe szaggatást azért tapasztalhatunk, ahogy látható zajosodást is.

Meghagyták az előd különféle világossági üzemmódjait, és a manuális LCD beállításokat, de utóbbiak – nevezetesen a képernyő világosság, kontraszt/telítettség, vörös árnyalat, és kék árnyalat – jóval egyértelműbb kezelőfelületet kaptak, és +/-3 helyett +/-5 lépésben szabályozhatók.

Ahogy a G3-ban, a G5-ben is érintésérzékeny képernyőt kapunk, melynél tovább finomodtak ezek a szolgáltatások. Gyakorlatilag már minden – beleértve a legutolsó menüfunkciót is – vezérelhető az érintőképernyőről, de ugyanúgy elérhető bármely opció a gombokkal is. Mivel a gépen nem fért el annyi kezelőszerv, némelyik az képernyőre került, így például két funkció gombot (Fn4, Fn5) érintéssel vezérelhetünk, az LCD jobb oldalán behívható panelról. Ezen a panelen, mely egy kis fül formájában mindig látható az élőkép szélén, elérhető egy kétsebességű zoomskála, valamint a szuperkényelmes AF-expozíció választás, mely a korábbi modellekhez hasonlóan a kép bármely pontjára bökve kijelöli az AF-pontot, majd élességet állít és azonnal exponál. Ideális körülmények között mindezt a másodperc tört része alatt. Ha nem lenne, ki kéne találni. Nem véletlenül használja más gyártó is.

A képernyő egyik új érdekessége a touchpad funkció, melynél a keresőbe tekintve, tehát kikapcsolt élőképpel is kijelölhetjük és mozgathatjuk a kívánt AF pontot az LCD bármely részére bökve. Érdekes és ötletes funkció, bár behajtott LCD-nél a balszemesek orra többnyire útban lesz, bármekkora is.

Vízszintjelző a képernyőn

A kijelzőn és a keresőben megjelenő adatokat a DISP gombbal válthatjuk, vagy tüntethetjük el, akár felvételi, akár lejátszás üzemmódban. A G5-ben kéttengelyes vízszintjelzőt is kapunk a képernyőre, mely nem csak az oldalsó elfordulást, de a döntést is érzékeli. Az adatok között a képmezőn bárhová pozicionálható élő hisztogram és háromféle kompozíciós segédvonal is megjeleníthető. A gombbal ezúttal ki is kapcsolható a hátsó kijelző. Az Fn gombokhoz a Záridő hatás ki-, és bekapcsolása is hozzárendelhető. Ez lényegében egy előnézeti mód, mellyel ellenőrizhetjük, hogy végleges fotónk milyen lesz.

Amit az LCD-n látunk, azt látjuk az EVF-en, vagyis az elektronikus keresőn is. A korai G-modellekben még volt szemérzékelő a két kijelző közötti váltáshoz, ami a G3-on szép csendben eltűnt, hogy a G5-ös most újdonságként kerüljön elő. Az LCD-EVF között tehát automatikus váltás is lehetséges, sőt a szemérzékelő az autofókuszt is aktiválhatja. A szenzor érzékenysége két lépésben szabályozható.

Az EVF kereső kisfilmes értéken 0,7x-es (valójában 1,4x-es) nagyítást kínál, vagyis majdnem akkora képet, mint egy fullframe DSLR. 100%-os lefedettsége is hasonló a legjobbakhoz. Felbontása a régi, 1,44 millió képpont, és a +/-4 dioptria tartományban működő élességállító tárcsája is a megszokott módon működik.

Lejátszásnál a jól ismert naptárnézetet, illetve 12 vagy 30 nézőképes oldalakat kapunk, melyek között nem csak a gombokkal vagy érintőképernyővel, de az új funkciókarral is válthatunk. Hasonló módon vezérelhetjük vele a képek részletnagyítását, mely 16x-os mértékig lehetséges.

Vaku

Gyakorlatilag ugyanazt nyújtja vaku terén a G5 mint elődje. 10,5-es kulcsszámú beépített vakut kapunk, mely a bal oldalán lévő mechanikus kioldású gombbal nyitható fel, az optikai középtengelyhez viszonyítva kb. 7,5 cm magasra. A nyitott állapot egyben a bekapcsoltat is jelenti, lezárnunk, azaz a villanót kikapcsolnunk kézzel kell, mint minden hasonló eszköznél.

A vakumódokat a menüben választhatjuk ki. Az automata opció mellett, derítő, és hosszú szinkron vakuzás is elérhető, és mindhez választhatunk vörösszem csökkentő elővillanást, de a piros szemek ellen szoftveres szűréssel is védekezhetünk. Ugyanitt választható ki a +/-2 Fé tartományban állítható vakuteljesítmény korrekció, és az első vagy hátsó redőnyre szinkronizálás. A villanó 1/160 mp záridőig szinkronizálható.

A fényképezőgép tetején szabvány rendszervaku csatlakozót találunk, melyen sima középpontos, de leginkább gyári külső villanók használhatók. Ilyen például az FL220, FL360 és FL500. A fényképezőgép természetesen kompatibilis az Olympus FourThirds rendszerű vakuival is.

Memóriakártya, akku, csatlakozók

Belső memóriát most sem kapunk, de a markolat alján nyíló foglalatban használhatunk sima SD, SDHC és SDXC memóriakártyákat is, sőt az utóbbi kettőből a gyorsabb UHS-I jelölésűeket is kezeli és kihasználja a fényképezőgép.

A kártyafoglalat mellett található a gép mellé adott DMW-BLC12E lítium-ion akkumulátor foglalata, ami egyben azt is jelenti, hogy más áramforrást kapunk, mint az elődhöz mellékelt. 1200 mAh-es kapacitása azonban jobb, mint a korábbié, ami a gyártó mérései szerint egy töltéssel akár 40-70 képpel többet jelenthet. Ez a G5 esetében 310-320 felvétel. Az akku mellé egy hálózati töltő is alaptartozék, mellyel kb. 2-2,5 óra a teljes töltés. Ugyanide az akkumulátor foglalatába kerülhet a külön beszerezhető hálózati adapter csatlakozója, melynek kábelét a fedél melletti, gumilappal takart nyíláson vezethetjük ki.

A csatlakozókat rendszerint a markolattal átellenben lévő oldalon találjuk, de a G5-ön a markolaton kaptak helyet. Az ott lévő műanyag ajtót kipattintva legfelül a kábeles távkioldó aljzata fogad. Ezt követi a mini-C típusú HDMI csatlakozóhely, melynek felbontását már nem csak 1080i, de valós full HD (1080p) értékre is állíthatjuk a menüben. Utolsóként egy kombinált A/V és USB aljzat kapott helyet a borítás alatt, melyhez kábelt is mellékeltek, viszont ha a HDMI kimenetet akarjuk használni, külön kell beszereznünk a kábelt hozzá.