A FourThirds, vagy magyarosan Négyharmados rendszer zászlóvivője kétségtelenül az Olympus és a Panasonic. Ugyan néhány cég még sertepertél az egyedi szabvány körül, de ha igazi nagy dobásról van szó, az mindig e két cég műhelyéből kerül ki. Egy éve, de még néhány hete is, megesküdtem volna, hogy a két nagy - némi háttéralku révén - szépen felosztotta egymás között a piacot. Közel egy éve, 2008 szeptemberében jelentette be a Panasonic azóta is legnagyobb dobását, a 4/3-ból kinőtt, M4/3 alapra épült G1-et. Ugyanakkor az Olympus már javában fejlesztette saját megoldását, a szintén mikro-négyharmados E-P1-et, melyet aztán idén tavasszal jelentett be. Az egy tőről kinőtt két különböző gépet szemlélve a jövő tisztának és egyértelműnek látszott. A Panasonic viszi tovább a G1-hez hasonló, félig DSLR, félig bridge-kompakt küllemű vonalat, az Olympus pedig az E-P1 utódaival a retro kialakítású, cserélhető objektíves zsebkompakt ösvényen halad tovább. A Panasonic által ezután bejelentett, HD videofelvételi képességgel is felszerelt GH1 tovább erősítette ezt az elméletet. E tény mellett szólt az is, hogy a Panasonic eddig nem sok vizet zavart a piacon sima négyharmados DSLR-jeivel, míg a G1 egyértelmű siker lett, az Olympus viszont erős piaci részesedéssel bír a tükörreflexes szegmensben, így egy E-P1-hez hasonló „kompakttal”, és utódaival nem teremt saját magának konkurenciát.

Az ésszerűnek tűnő összeesküvés elméletnek most vége. Kezemben az Olympus E-P1 legnagyobb konkurense, a Panasonic Lumix DMC-GF1, szinte ugyanolyan, de legalábbis nagyon hasonló kialakítással mint a nemrég megismert Olympus modell.

Panasonic Lumix DMC-GF1 vs. Olympus E-P1

Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy egymás mellet sikerült összevetnünk a két gépet. A fontosabb és kevésbé fontos különbségeket az alábbi táblázat tartalmazza. Összességében az a legfőbb eltérés a két készülék között, ami a termékfotóikon is látszik. A Panasonic az eddigi kompaktjai nyomdokán halad a GF1-gyel, kicsit „retrós”, nagyon kocka fémvázzal, amely rendkívül masszívnak és kompakt téren elég nagynak tűnik. Az Olympus gépe viszont igazi visszarévedés a régmúltba, nem hiába az „Olympus Pen Since 1959” felirat a vázon. Az alapvetően kocka dizájnt nagyon finom ívek, vonalak törik meg. Láthatóan több munka fekszik ennek a gépnek a külsejében. Kényelemről beszélni egyik gépnél sem lenne illő, de ha illetlen lennék, talán az Oly-ra szavaznék. Egy hangyányival jobb fogás és az üzemmódválasztó tárcsát leszámítva kényelmesebb kezelőszervek. A DMC-GF1 csak felmondta a leckét, a cég - egyébként magas szintű - papírformáját hozta.

Végül ne feledkezzünk meg két dologról, ami az Olympus E-P1-ből sokak szerint hiányzik, de a GF1 megpróbálta hozni őket. Az egyik a beépített vaku, a másik a kereső. Utóbbi ugyan a GF1-ben sincs, de opcionális külső keresőt csatlakoztathatunk hozzá.

Panasonic Lumix DMC-GF1 vs. Panasonic Lumix DMC-G1

Ez a modell már harmadik a sorban a Micro4/3-os Panasonicok között. A sorozat elindítója a G1 volt, melytől leginkább a videó funkcióban, az LCD-ben, a kereső terén és néhány szoftveres apróságban különbözik. Ne meg persze méretben és tömegben.

Panasonic Lumix DMC-GF1 vs. Panasonic Lumix DMC-GH1

A G1 mozgókép felvétellel megspékelt utódja a GH1, bemutatónk alanyánál jobb videofelbontást és szélesebbkörű beállításokat nyújt. Többi szolgáltatásában nagyon hasonló a G1-hez.