Változások

Külsőre alig történt változás a DMC-LX1 óta, igaz nem is telt el túl sok idő a két gép bejelentése között. Alig egy év. Megmaradt az előd legfontosabb újdonsága a 16:9 oldalarányú képérzékelő, bár most 8 megapixel helyett 10-et kapunk ugyanakkora területen, ami régi sirámunkat az egyre nehezebben kezelhető zaj kérdését is felveti, de erről majd később! Üdítő újdonság, hogy a 4:3-os oldalarányú LCD helyett 16:9-est raktak a gépre, ami így igazodik az érzékelő arányaihoz. A megnövekedett felbontás persze nagyobb képméretet jelent, esetünkben 4224 x 2376 pixelt, a natív oldalaránynál. Az objektív maradt a jól bevált Leica DC Vario-Elmarit, 4x optikai zoommal, és a kisebb felbontásoknál használható EZ zoomal, ami ez esetben max. 6,2x zoomot jelent.
A DMC-LX2-ben már a legújabb fejlesztésű Venus Engine III képfeldolgozó rendszert találjuk, ami gyorsabb működést és magasabb érzékenységen is hatásos zajszűrést ígér, jobb képminőség mellett. Az ígéret mellé úgy látszik tettek is kerültek, hiszen az ISO 80-400 tartományról ISO 100-1600-ra növelt érzékenységnél ki is próbálhatjuk a rendszer képességeit. A gép rendelkezik egy úgynevezett Magas érzékenység témamóddal, ahol az ISO 3200-al ekvivalens érzékenység az alap.

A fehéregyensúly gyári programjainak köre az Árnyék beállítással bővült, és fejlesztettek a finomhangoláson is. Úgyszintén bővültek a motívumprogramok a Vízpart, Légifotó, Baba 2 (a Baba 1 program mellé) valamint az imént említett Magas Érzékenység módokkal. Fejlődött a videófelbontás is, bár a szemünknek is folyamatos 30 kép/mp sebesség az elődben is meglévő 848 x 480 felbontásban érhető el. A maximumot mégis az 1280 x 720 méret jelenti, igaz csak 15 kép/mp sebességgel.
Nem túl jelentős változás, de az eddigi harmadoló kompozíciós segédrács mellett átlósat is beállíthatunk az LCD-n. Az eddig támogatott Secure Digital (SD) és Multimedia Card (MMC) memóriák mellett megjelenik a legújabb, nagy kapacitású SDHC kártyaformátum is, így 2 GB-nál nagyobb adattárolókkal is próbálkozhatunk. Szintén érdemes megemlíteni, hogy a DMC-LX2 fogyasztása 25%-al javult az elődhöz képest. A gyári mérések szerint ez kb. 300 fotót jelent egy akkufeltöltéssel.
A menüt kialakítását némileg áttervezték, de ami a legfontosabb, hogy a magyar nyelv is választható a menünyelvek közül. Persze azt újra meg kell jegyeznem, hogy ha magyar a menü, akkor néhány beállítási pont miért nincs lefordítva? Igaz, hogy ebben a "globalizált világban" az ON, OFF, Manual, Sec., és Min. jelentésével már egy 4 éves is tisztában van, de ha már lúd, hát legyen kövér! Ha már magyar, legyen magyar!

Számos területen előrelépés történt, néhány esetben azonban elmarad a DMC-LX2 a korábbi modell teljesítményétől. Közülük talán legkevésbé fájdalmas a TIFF képformátum hanyagolása. Megmaradt a sokkal kényelmesebb és kevesebb memóriát foglaló JPEG, valamint a nagyobb szabadságot adó RAW formátum. A TIFF-ért nem ejtünk könnyet.
Látszólag nem visszalépés az újonnan bevezetett belső memória, viszont ha azt veszem, hogy egy 10 megapixeles gépbe mindössze 13 MB került, amire egy árva RAW sem fér el, és JPEG-ből is alig, illetve ha hozzászámolom, hogy az LX1-hez volt azért egy 32 MB-os SD kártya ajándékba, akkor joggal nevezhetjük visszalépésnek.
A puffer mérete és a sorozatfényképezés teljesítménye sajnos nem javult. Az előd 5 db Fine minőségű és 9 db Standard tömörítésű fotója után itt csak 3 db Fine és 5 db Standard kép készíthető, a sebesség pedig 2 és 3 kép/mp-ről 1 és 2 kép/mp-re csökkent.

Képérzékelő

A Panasonic DMC-LX2 elődjével azonos, 1/1,65"-os CCD érzékelőt kapott, amely természetesen a Panasonic (Matsushita) házi gyártmánya. Az érzékelő a digitális fényképezőgépek 99,9%-nál használ 4:3 oldalarány helyett a széles képernyős TV-k, 16:9-es oldalarányát használja. A Panasonic által jó ideje alkalmazott oldalarányt már több más gyártó is alkalmazza fényképezőgépeiben, a DMC-LX2 (és elődje az LX1) azonban mégis más, hiszen itt ez a natív képarány. Egyéb modelleknél az elkészített 4:3-os kép tetejének és aljának levágásával érik el a kívánt 16:9-es arányt, míg itt eleve ilyen kép készül teljes felbontásban és a 4:3, 3:2 arányú fotóknál alkalmaz a gép vágást. Az utóbbi esetben a névleges 10,2 megapixelnél kisebb felbontást kapunk, mivel a fényképezőgép "lecsapja" a széleket. Az eredeti 16:9 oldalaránynál maximum 4224 x 2376 képpontos (10,2 megapixeles) képek készítésére van módunk, 3:2 aránynál ez 3568 x 2376 (8,5 megapixel), 4:3-nál pedig 3168 x 2376 képpont (7,5 megapixel).

Néhány éve még csak a nagy érzékelős digitális tükörreflexes gépek kiváltsága volt az ISO 1600 körüli érzékenység. Napjainkra szép lassan beszivárgott a kompaktok közé is. A képérzékelők mérete ugyan nem nőtt, ami nagyobb érzékelőhelyeket és ezáltal kordában tartható zajszintet jelentene, de a fejlettebb képfeldolgozó processzorok azért megpróbálják felvenni a harcot. Ilyen az új Venus Engine III is, melynek révén a gép érzékenysége ISO 100 / 200 / 400 / 800 / 1600 értékekre állítható. A motívumprogramok közül Magas Érzékenység módot is választhatunk, ami ISO 3200-nak megfelelő érzékenységet jelent. Ilyenkor a gép egy kisebb felbontású, előzetesen zajszűrt képet interpolál a kívánt felbontásra. Az eredmény ugyan viszonylag zajmentes, de a részletek nagy részének is búcsút inthetünk.

Optika

A Panasonic LUMIX sorozat egyik védjegye a Leica objektív, amely igazság szerint a japán gyár terméke, nem pedig a nagynevű német manufaktúráé, de közös tervezés minőség terén pedig felveszi a versenyt bármely más digitális kompakt optikájával.
Elődjétől örökölte Leica DC Vario-Elmarit objektívét a DMC-LX2, és ami ott bevált, az is sem mond csődöt, sőt! A 6,3-25,2 mm-es optika kisfilmes értéken 28-112mm-nek felel meg látószögben. Ez 4x optikai zoomot jelent, ami 4x digitális zoomal egészíthető ki, ha engedélyezzük ezt a menüben. Persze az átlagnál nagyobb látószöget csak széles, 16:9-es oldalaránynál adja. Az oldalarányok között az objektívház tetején lévő háromállású kapcsolóval válthatunk, ami egyben a menüből választható képméretet is meghatározza.

A zoom az exponáló gomb körüli gyűrűvel állítható és kb. 2,3 másodperc alatt állítható egyik végállásból a másikba. Kisebb képméreteknél automatikusan aktiválódik az Extra Optikai Zoom (EZ), amely szintén Panasonic védjegy. Ebben az esetben a teljes méretű fotóból vágja ki a gép a megfelelő méretű képet, így nagyobb zoomnak megfelelő nagyítást kapunk. 3, 2 és 1 megapixeles képméretnél az EZ zoommal 6,2x átfogás érhető el.

Az objektív 9 tagból áll, 8 csoportba rendezve. Ebből 3 aszférikus lencse, melyek az optikai torzításokat küszöbölik ki. Az optika fényereje az átfogáshoz viszonyítva átlagos, F2,8-4,9.

Az optika védelmére a gép színéhez igazodó műanyag védőkupakot találunk a csomagban. Ha a kupakot fenthagyva kapcsoljuk be a gépet a teleszkópos objektív nem erőlködik és nem is löki azt le magáról. Ilyenkor a gép finoman figyelmeztet minket a védősapka levételére.

Sorozat fényképezés, videó

A Panasonic LUMIX DMC-LX2 három sorozatmódot kínál, melyeket a gép hátlapján jobboldalt-alul elhelyezett, sorozat/törlés gomb megnyomása után a menüből választhatunk ki. A választható sorozatok (a gyári értékek szerint):

• nagy sebességű (2 kép/mp, 5 képig (Std tömörítéssel), 3 képig (Fine tömörítéssel)
• kis sebességű (1 kép/mp, 5 képig (Std tömörítéssel), 3 képig (Fine tömörítéssel)
• korlátlan (folyamatos mentés a memóriakártya kapacitásáig)

Ahogy már említettem, a sorozatfényképezés terén a DMC-LX2 elmarad az elődtől, amit részben méréseink is igazoltak. Minden esetben a legnagyobb, 10,2 megapixeles, 16:9 oldalarányú képméretet használtuk.
Nagy sebességű módban, kézi érzékenység állítással csupán 1 kép készült másodpercenként a gyárilag mért 2 helyett. Fine tömörítésnél pontosan 3 fotó után hagyta abba a sorozatot. A sebesség nem javult semmilyen expozíciós módban, csak az I-ISO érzékenység beállítást választva. Ez esetben is 3 kép készült, de sebesség a gyári érték fölé, 2,5 kép/mp-re kúszott.
Kis sebességű módban pontosan a gyárilag mért értékeknek megfelelő teljesítményt tapasztaltunk. Bármely ISO beállításnál 1 kép készült másodpercenként, összesen 3 (Fine) fotó erejéig.
A Korlátlan mód a memóriakártya beteltéig képes a teljes felbontású fotósorozatra, saját méréseink szerint 1,4 kép/mp sebességgel. Ha elég tárhely áll rendelkezésre érdemes tehát a Korlátlan módot választani a Kis sebesség helyett.

Expozíciós sorozat készítésére is van mód maximum 3 képig, +/-0,3, +/-0,7 vagy +/-1 fényérték lépésekben. Az expozíció sorozat a hátlap "nagy" négyirányú vezérlőgombjának fel nyilával érhető el.

MPEG videó
848x480; 30 fps; 12mp; 19,3 MByte

Ide is belopakodott a 16:9-es képarány, hiszen ez a videók elsődleges felbontása. A választható maximális méret (Tessék leülni!) 1280 x 720 képpont, aminél ugyan csak 15 kép/mp a felvételi sebesség, de a következő -szintén átlagon felüli - 848 x 480-as felbontásban már 30 fps-el rögzíthetők a videók. Ugyanitt választható a 10 kép/mp-es sebesség is. Azt már nem is merem mondani, hogy van 640 x 480 és 320 x 240-es felbontás is, mert az előbbiekhez képest ez "aprópénz". Ezeknél is 30, vagy 10 fps sebesség érhető el. A videók mérete maximum 2 GB lehet, vagy ellenkező esetben a kártya véges kapacitása.
Mi sem természetesebb mint, hogy hang is rögzül a kép mellé és a fénymérés is aktív marad felvétel közben. Nem úgy a zoom, ami nem használható a videók közben, előre azonban beállítható a kívánt zoomállás, de a felvétel alatt már nem módosítható. A mozgókép Quicktime MOV formátumban készül. 848 x 480 pixeles felbontásban 1,6 MB/mp helyet foglal, míg VGA méretben másodpercenként 1,3 MB-al kell számolnunk. A 2GB-os limittel számolva ez több mint 20 perc felvételt jelent.

A videók képminősége megfelelő, a kontraszt és a színek kiválóak, de nagyobb felbontásokban (848 x 480 és afölött) a videó részletessége kissé olyan mintha interpolálva lenne. Vastag, lépcsőzetes élek jellemzik. A hang kissé tompa, ami nem is csoda, hiszen ezen spórol tárhelyet a fényképezőgép. A hang 8 bites, mono és 8 kHz-en mintavételezett. A videók képmérete tehát magasan átlag fölötti, minőségük azonban - mindent összevetve - átlagosnak nevezhető.