Exkluzív: Canon PowerShot A400

0

magyarul
in English

Amikor először hallottam az A400 projektről, arra gondoltam, minek egy újabb fix fókusztávolságú digitális gépet kihozni. Aztán persze már rögtön az első kiszivárgott információk rámcáfoltak: az A400 az első PowerShot Axx (belépő szintű gép) zoomobjektívvel. Innentől kezdve sokkal érdekesebbé vált az ügy. Milyan objektív lesz? Mit tud majd az A400? Mekkora lesz a felbontása? Mindezek kiderülnek exkluzív cikkünkből.



A Canon Magyarország jóvoltából már a bemutató előtt hozzájutottunk egy végleges, gyártási szériás modellhez, ezáltal a gépről részletesen beszámolhatunk. A paraméterek vázlatos felsorolása helyett elöljáróban legyen elég annyi, hogy az A400-nak minden esélye meg van arra, hogy rövid időn belül a Canon legnépszerűbb modelljévé váljon.

Külső: a szimpatikus műanyag



Érdemes összevetni az A400-at a korábbi A-kal. Ámbár az A400 összehasonlíthatatlanul csinosabb elődeinél, a befoglaló forma lényegében változatlan maradt. Így fordulhat elő az, hogy bár nagyon hasonlít közvetlen elődjére, az A310-re, amely elegáns, de unalmas volt; az A400 mégis teljesen ellentétes karakterű. Kifejezetten kellemes, vidám jelenség, amely érzést az elülső széles és a felső, vékonyabb díszbetét színezése (ezüst, kék, zöld vagy sárga) még tovább erősít. Nem volt könnyű a választás, lévén mind a négy színben megkaptuk az A400-at; végülis a kék mellett tettük le a voksot, és erről a gépről készítettük a cikk illusztrációit.

A gép majdnem teljesen műanyagból készült. Azért csak majdnem, mert épp a leglátványosabb elem, a frontoldal színes díszbetéte fém. Kritika viszont a műanyag elemek ellenére nem érheti az A400 összeszerelését, anyagválasztását. Nem könnyű feladat ránézésre eldönteni, mely elem fém és melyik plasztik, az anyagok tapintása kellemes, az illesztések pontosak.





Az objektív, az átnézeti kereső és a vaku a gép jobb oldalán kaptak helyet, míg a másik oldalon a kiszélesedő markolatot találjuk. A szélesítés hasznos, de az igazán biztos fogáshoz kevés, ezért érdemes a mellékelt csuklószíjat rögtön a vásárlás után felhelyezni. A markolat jellegzetes eleme a lencse szerű betét, amely amellett, hogy elárulja a gép felbontását, önarckép készítésekor tükörként is használható. Visszatérve a jobb oldalra, a vaku alatt találjuk a parányi AF segédfényt, amely méretéhez képest borzasztó erős, narancs színű fényt bocsát ki, amely segítségével még teljes sötétségben is képes pontosan fókuszálni az A400.

Képérzékelő: parányi 3,2 Mpixeles CCD
A PowerShot A400 egy egészen apró, mindössze 1/3,2”-es CCD-t használ, ami összesen 3,3 millió fotódiódát tartalmaz, amiből a képalkotásban közvetlenül 3,2 millió vesz részt. A legnagyobb felbontás így 2048×1536. A kisebb formátumok a következők: 1600×1200 (M1 – 2 megapixel), 1024×768 (M2 – 0.8 megapixel) and 640×480 (S – 0.3 megapixel). A felbontás minősége háromféle lehet.

A képfeldolgozásért a Canon jólismert DIGIC processzora felel. A hivatalos sajtóanyag szerint a DIGIC-nek köszönhetően lerövidült a két felvétel készítése közötti időtartam, illetve az energiafelhasználás is alacsonyabb lett. A teszt alapján úgy tűnik, hogy a Canon nem csak a levegőbe beszélt.

Az érzékenység kézzel is beállítható, ISO50, 100, 200 és 400 választható. Természetes, hogy a nagyobb érzékenység zajosabb felvételeket eredményez, különösen egy olyan parányi CCD esetén, mint az A400-é.

Objektív: 2,2x-es zoom, fix kezdőfényerő
Az A400 legfontosabb újdonsága a 2,2x-es zoomos objektív. Kisfilmes rendszerre átszámítva az objektív gyújtótávolsága 45-100 mm-nek felel meg, azaz tele állásban a kompakt zoomos gépeknél megszokott nagyítást kapjuk. Nagylátószög állás viszont gyakorlatilag nincs, ami egy ilyen, főleg családi fotókra, utazások megörökítésére használt gép esetén nagy kár. Kellemes viszont a fix kezdőfényerő, még akkor is, ha csak f/3,8-ról van szó.



Az objektív bekapcsolt állapotban is csak 7 mm-re nyúlik ki a gépből. A frontlencse viszonylag nagy, így nem csoda, hogy két vastag lamella védi a külső behatásoktól. A zoom nem állítható valami finoman, lépésszáma mindössze 4. A digitális zoom használatával a nagyítás akár 7x-es is lehet, ekkor azonban már elég gyenge a képminőség.

Normál állásban 47 cm a legkisebb tárgytávolság, makró módban pedig 5 cm, ami egy ilyen egyszerű objektívtől határozottan dícséretes teljesítmény. Ekkor egy 47 mm széles tárgy vízszintesen teljesen kitölti a képet, ez szintén jó érték – nemcsak a kategóriában.

Az objektív hajlamos kromatikus aberrációt előidézni, de ez egy ilyen olcsó, belépőszintű gépnél nem számít különösebben nagy hibának.

Keresők: részletgazdag LCD, elfogadható átnézeti kereső
A korábbi 87.000-rel szemben az A400 LCD-je 115.000 képpontból épül fel. A 1,5”-es méretéhez mérten ez kiváló részletgazdagságot eredményez, megkönnyítve a komponálást és a lejátszást egyaránt. A háttérvilágítás 15 lépésben állíható, ami egészen extrém a szokásos 3-5-höz képest, ugyanakkor túl nagy haszna a dolognak nincs, inkább csak érdekesség.


Az LCD a hátoldal aljára került, és egy vastag, magas peremet kapott, amely többé-kevésbé megvédi a karcolásoktól. A kijelző feltehetőleg tükröződésmentes bevonatot is kapott, legalábbis nem volt jellemző rá az S70-nél tapasztalt zavaró csillogás.

Az átnézeti kereső korrektül használható. Zoomol, elviselhető mértékű a parallax torzítása. Hozzávetőleg 85%-os lefedettségű lehet, de ez a hátrány kezdő fotósoknál még előny is lehet, lévén kisebb a valószínűsége, hogy fontos részletek maradnak le a képről, ezzel elrontva a kompozíciót.

Kezelőszervek: meg kell szokni… vagy inkább mégsem?
A kezelőszervek ugyanazok, mint amiket már megismerhettünk már a korábbi Canon modelleken is. Egyedül a módválasztó tárcsa (?) újszerű, de jól sikerült, könnyű használni, mindig egyértelmű, hogy a négy (lejátszás, felvétel, témamódok, videó) állás közül éppen melyikben is van. A többi gombbal sincs semmi baj, a négyirányú navigálótárcsa is rendben van. A gombok közül csak a főkapcsoló és a kioldó kerültek a gép tetejére. Ez utóbbi járása nagyon tetszett, még a kezdő fotósok is pontosan fogják érezni, hogy hol van a félút, amikor is fókuszál és fényt mér a gép. Az exponáló gombot lenyomva tartva kapcsol be az AE és AF lock.

A gép menürendszere a szokásos Canon, azaz logikus felépítésű, bár egy kezdő fotós számára nem biztos, hogy minden eleme egyértelmű lesz. A menürendszer legfőbb gyengéje azonban távolról sem a felépítése, sokkal inkább a sebessége. Minden gombnyomásra ugyanúgy reagál a gép, mint magyar focista az üres kapu előtt elé pattanó labdára, azaz először meglepődik, majd gondolkozik, és csak azután cselekszik. A régi Ericsson telefonok tulajdonosai a megmondhatói, milyen bosszantó is tud lenni egy ilyen lassan reagáló gép.

Felvételi módok: csak amire feltétlenül szükség van – de az kivétel nélkül
A választható felvételi módok a következők: automata, manuális és témaautomatika mód.

Automata módban csak a képméret (L, M1, M2, S és képeslap) és a tömörítés mértéke (Superfine, Fine, Normal) állítható be. A fotósra tényleg csak a kattintás marad…

A képeslap méret 1600×1200-as képméretet jelent, amely a 10×15-ös nyomatokhoz elegendő. A 10×15 azonban 3:2-es oldalarányt jelent, ezért ügyelni kell arra, hogy a kép aljára és tetejére ne lógjon ki a fő téma. Ehhez nyújt nagy segítséget a képeslap beállításkor a kép alján és tetején megjelenő szürke sáv, ami a nyomatról várhatóan lelógó részt jelöli.

Manuális beállítás esetén sincs lehetőség az expozíciós adatok megváltoztatására, ellenben expozíció korrekció (+/-2 blende 1/3 Fé-enként), fehéregyensúly (auto, napos, felhős, izzó, kétféle fénycső, és kézi beszabályozás), érzékenység (auto, ISO 50, 100, 200, 400), képeffekt (ki, fekete-fehér, szépia, élénk színek, fakó színek, gyenge élessítés) és természetesen a képméret és a tömörítés mértéke állítható.

A panoráma-segéddel két irányba, jobbra illetve balra haladva készíthetünk fotókat panorámaképekhez.

A témamódok között az alábbiak találhatók: portré, éjszakai, levélzet, havas táj, tengerpart, tüzijáték, vízalatti és beltéri. A képméreten és tömörítésen kívül expozíció korrekció használható témamód választása esetén.

A beépített vaku méretéhez képest jól használható, nem jellemző rá a téma túlexponálása és hatótávolsága is korrekt. A vörösszem-effektus csökkentés igazán csak kis tárgytávolság esetén működik, akkor viszont tényleg jól.

3Mpixeles képméretet és a legkisebb (SuperFine) tömörítést választva a képfájlok mérete 1,5-2,5 MB méretűek lettek. A fényképezőgép a bekapcsolástól számítva 2,5 mp alatt készen áll a fotózásra, két felvétel között pedig általában igen rövid idő telik el, kivéve, ha a vaku teljesen kisült, ekkor akár 6-8 mp is kell az A400-nak az újratöltéshez. Sajnos ez a legnagyobb hátulütője az AA elemeknek, amelyből a gép kettőt használ.

Lejátszás: ahogy azt a Canon -tól megszokhattuk
Lejátszáskor a megszokott opciók érhetők el az A400-zal: védelem, forgatás, hangjegyzet, törlés, diavetítés és nyomtatási beállítások (DPOF) és persze nagyításra is van lehetőség. A DISP gomb megnyomásával a kép fontosabb adatai jellennek meg a kijelzőn, ezek közt azonban sajnos nem találjuk meg a záridő és rekesz értéket. Hisztogram ellenben van, bár a beégett részeket nem villogtatja, mint a drágább Canon-ok, habár ez a kezdő fotósok számára igen hasznos lenne.

Az automatikus képelforgatásnak köszönhetően a fotók megfelelően beforgatva jelennek meg az LCD-n. Ez ma még mindig ritka funkció más gyártók gépeiben.

Közvetlen nyomtatás: PictBridge, Canon Direct Print és Bubble Jet Direct kompatibilitás
Az utóbbi időben már szinte meg sem jelenik digitális fényképezőgép közvetlen nyomtatás támogatás nélkül. A legelterjedtebb a PictBridge szabvány, melyet az A400 is támogat és remekül ki is használ. Azoknak sem kell viszont elkeseredniük, akiknek korábbi Canon nyomtatójuk van, mert az A400 mind a Canon Direct Print, mind a Bubble Jet Direct szabványokat támogatja.

Mindhárom közvetlen nyomtatási kezelőfelület alaposan átgondolt, jól használható lett. A gép nemcsak egyszerűen elküldi a fotót a nyomtatóra, de lehetővé teszi a papírméret, papírfajta, keret és még sok más beállítását. A közvetlen nyomtatást a szerkesztőség Canon i965 fotónyomtatóján próbáltuk ki, és az eredmény egy gyünyörű, szinte hibátlan A4-es nyomat lett.

Videórögzítés
A Canon gépei nem videórögzítési képességükkel fogják belopni magukat a vásárlók szívébe. Az A400-zal remek fotók készíthetők, de ha mozgóképrögzítésre kerül a sor… Mert hát képes ugyan 640×480 pixeles videó felvételére, de a képfelvétel sebessége mindössze 10 kép/mp, a felvétel hossza pedig legfeljebb 30 mp. 320X240 és 160×120-as felbontás esetén sem sokkal jobb a helyzet, mert bár a frame rate magasabb – 15 kép/mp – és a felvétel hossza akár 3 perc is lehet, ez a teljesítmény még mindig gyengébb annál, amit a riválisok nyújtanak.

Képminőség:
Az A400 meglepően jó minőségű képeket készít. Egyszerű objektív ide, kis CCD oda, a képek színei ragyogóak, a részletgazdagság jó, mégha a képek kicsit – mondhatni Canonosan – lágyak is. A képzaj sem jelentős, legalábbis amíg elegendő a fény. Ahogy a fény fogy, avagy az érzékenységet emeljük, úgy lesznek a képek egyre zajosabbak. Lehetőség szerint érdemes az automatikus vagy az ISO 50 illetve ISO 100 beállításokat használni. ISO 200-at és 400-at csak akkor érdemes használni, ha kisebb érzékenységgel már biztosan nem boldogulnánk.

Energiaellátás és memóriakártya
A fényképezőgép dobozában két AA alkáli elem lapul, ezeket ajánlott minél előbb Ni-MH akkumultorokra cserélni. 2 darab átlagos Ni-MH akksival a CIPA szabvány szerint kb. 300 fotó készíthető. Az LCD kijelző használata nélkül eza szám 750-re növekszik. Lejátszás módban, egy feltöltéssel 270 percig üzemel az A400. Bár az idő rövidsége miatt a gép fogyasztását nem volt alkalmunk tesztelni, a két nap alapján úgy tűnik, a gyári adatok közel járnak a valósághoz.



Az A400 a képeket Secure Digital kártyán tárolja, melyből a Canon egy 16 MB-osat mellékel a géphez. Ez legfeljebb arra elég, hogy kipróbáljuk a gépet, minden másra már legalább egy 128 MB-os SD-re van szükség.

Csatlakozók


Az USB/AV/DC csatlakozók a Canon-tól megszokott módon egy gumi fedél alatt helyezkednek el, az A400 esetében a gép hátoldalán, a kezelőszervek alatt. Az USB csatoló ezen a gépen is 1.1-es. A mellékelt AV kábel segítségével a képek bármely tévékészüléken azonnal visszanézhetők. A fényképezőgép természetesen mind a PAL, mind az NTSC szabvánnyal kompatibilis. A DC csatlakozóhoz a hálózati kábel külön vásárolható meg.

A doboz tartalma
A Canon PowerShot A400 fényképezőgépen kívül a dobozban az alábbiak találhatók:


  • Csuklószíj
  • 2 AA alkáli elem
  • AV kábel
  • USB kábel
  • 16 MB SD kártya
  • Szoftver CD
  • Nyomtatott használati utasítás

A külön beszerezhető tartozékok sorát az AW-DC20 jelű, 3 méteres mélységig vízállóságot biztosító tok mellett akkumulátor szett (CBK4-200 töltő és AA akkumulátorok) és hálózati adapter szett képezik. A géphez érdemes tokot is beszerezni, amely a karcolásoktól és a szennyeződésektől védi meg a fényképezőgépet.

Értékelés:


Bár a PowerShot A400 belépőszintű fényképezőgép, tudása és képminősége alapján a legtöbb amatőr, gépét ritkán használó fotós számára megfelelő választás kell, hogy legyen. Normális körülmények között remek képeket készít, és a témamódok segítségével néhány nehezebb téma is könnyedén rögzíthető vele. Családi, vagy éppenséggel második gépnek is tökéletesen megfelel. Az A400 legnagyobb hátránya lassúsága és gyenge videófelvételi képessége, továbbá az expozíciós adatok megjelenítésének hiánya. Akik számára ez nem jelent túl nagy hiányosságot, azok az A400 ideális választás. A Canon PowerShot A400 Magyarországon hétfőtől, azaz augusztus 23-átol kerül forgalomba bruttó 50.000 Forintos áron.