Röviden: Panasonic GD-87 teszt

0
A 900, 1800 és 1900 MHz-es GSM-hálózatokon egyaránt működőképes GD87-es kompakt méretekkel (97,5x49x23 mm) bír, 103 grammos tömege pedig átlagosnak mondható. A telefont 720 mAh kapacitású lítium-ion akkumulátorral szállítja a Panasonic, ezzel nagyjából 3-4 napon át használhatjuk folyamatosan egy töltéssel.



A telefon jó minőségű, 176×132 pixel felbontású belső TFT kijelzővel rendelkezik, amely 65 ezer színárnyalatot képes megjeleníteni. Külső oldalán egy kisméretű monokróm LCD található, erről többek között az aktuális időt, a térerőt és hasonló információkat lehet leolvasni. A külső kijelző extrája, hogy többféle (kék, zöld, sárga) háttérvilágítással rendelkezik, amelyeket a felhasználó szabadon konfigurálhat. A GD87 rezegni is képes, csengőhangjai pedig többszólamúak, és leginkább a kilencvenes évek eleji számítógépes játékok hangulatát idézik.



Ugyan némi megszokást igényel, ám elég egyszerűen kezelhető a Panasonic GD87 színes menürendszere, amelyben a telefon közepén elhelyezett négyirányú kurzorgombbal mozoghat a felhasználó. A iránygombok közepén lévő billentyű benyomásával az adott menüpontba lehetséges belépni, így az ismerkedést követően aránylag gyorsan lehet böngészni a telefon funkciói között.

A készülék memóriájában 200 telefonszámot képes raktározni, rendelkezik WAP 2.0-s böngészővel, támogatja a GPRS adatátvitelt (4-szálú le-, és 1-szálú feltöltés), valamint az MMS-küldést. Ezen felül van benne POP3 és SMTP protokollokat támogató e-mail kliens is. Bár a GD87-est ellátták infravörös porttal, a korábban tesztelt Nokia 7250-eshez hasonlóan ez a készülék sem támogatja a Bluetooth szabványt. A készülékben kétféle, meglehetősen igényes játék található – viszont Java programokat nem tud futtatni -, naptárjába 100 bejegyzést lehetséges elhelyezni, emellett 10 másodperc hangjegyzet is rögzíthető, s a hanghívás is a funkciók részét képezi. A menüben számológépet, ébresztőórát, valutakonvertert is találunk.

Az eszközt integrált digitális fényképezőgéppel szerelték fel, amelyet egy CMOS-érzékelő szolgál ki, lencséje pedig a mobil fedlapján, a külső kijelző felett található. Az objektív az összes ma kapható ilyen telefonéhoz hasonlóan fix fókuszú és fix gyújtótávolságú. Bár a gép maga 288×352 pixel felbontású fotókat tud készíteni, a rögzítést követően a telefon szoftvere automatikusan a képernyő méreteihez igazodóan 176×132 pixelesre zsugorítja a fotót, s az ebben a méretben is kerül eltárolásra. Ennek egyébként nem túl sok értelmét láttuk, mivel így a PC-re küldött fotókat is csak apró méretben lehet megtekinteni, ráadásul sem kisebb, sem nagyobb felbontás használatára nincs mód. A lencse minősége meglehetősen gyenge, bár ezen nem kell csodálkozni, hiszen igen apró méretű. Mint az a tesztképeken elég jól látható, a sarkokban homályos a kép, ez egyértelműen optikai hibára utal. A színek napfényben szépek ugyan, de a dinamika túl alacsony, emiatt sok helyen találkozunk beégéssel, vagy erős alulexponáltsággal. A lencse aljánál egy krómszínű műanyag gomb található, ennek nincs különösebb szerepe, viszont felettébb hasznos önarcképek készítésekor, mivel tükörként használhatjuk.





Némi kárpótlást nyújtanak viszont az elérhető extra szolgáltatások: a két lépésben állítható digitális zoom, az expozíció kompenzáció, a színeffektek (szépia, fekete-fehér és negatív), illetve a 10-féle képkeret alkalmazásának lehetősége – bár ez utóbbi lehetőség csak a kép készítése előtt áll rendelkezésre. Helyet kapott még éjszakai és makró mód is a menüben, ez utóbbi használatakor azonban nem tapasztaltunk változást a hagyományos módban készített felvételekhez képest. Az elkészült fényképekből képes telefonkönyvet is létrehozhat a felhasználó, valamint a menü háttereként is alkalmazhatja azokat.



Összességében úgy találtuk, hogy a Panasonic GD87 elsősorban mobil-mobil közötti kommunikációra alkamas, mivel a digitális fényképezőgépével készített képeket úgyis csak az LCD kijelzővel azonos felbontásban lehetséges megtekinteni. A 176×132 pixeles felbontású felvételek valóban elegendőek egy másik mobil készülékre való továbbításra, azonban egy PC-re e-mailezve már túlságosan kicsinek tűnnek, élvezhető méretre, 200 százalékos nagyságban megtekintve pedig pixelhegyek tárulnak a címzett elé. Éppen ezért némileg hiábavalónak találjuk azt, hogy a készülék versenytársainál bővebb beállítási lehetőséget kínál fényképezés terén, hiszen a GD87-es digifényképezőjének maximális felbontása csupán feleakkora, mint egy rivális gyártó átlagos képességű kamerás telefonjáé.