Exkluzív: Sony Alpha SLT-A33 (SLT-A55)

0

A Sony bizony az utóbbi időben igencsak kísérletezős kedvében volt. Jó pár éve megjelent tükörreflexes gépcsaládja (Alpha) után idén májusban a világ legkisebb, cserélhető objektíves digitális fényképezőgépeivel jelentkezett, egy teljesen új sorozatot indítva NEX néven. Most pedig itt az Alpha család két újabb kakukkfiókája az SLT-A33 és SLT-A55, melyek „tükrösek”, de nem tükörreflexesek a szó valódi értelmében, hiszen az objektív által közvetített és egy félig áteresztő tükörrel szétbontott képet nem optikai, hanem elektronikus keresőn látjuk viszont. De erről majd egy kicsit később, részletesebben.

balra: Sony Alpha DSLR-A560
jobbra: Sony Alpha-A33

balra: Sony Alpha DSLR-A560
jobbra: Sony Alpha-A33

A gép tartogat még pár újdonságot, mint például egy teljesen megújult szenzort, melyet ezúttal videók készítésére is ösztökélhetünk. Kapunk egy továbbfejlesztett AF-rendszert is és számos szoftveres apróságot, részben a frissebb, fejlettebb Sony modellekből, részben új fejlesztésként. Ilyen például a jobb Sony gépekben már megtalálható Auto HDR funkció, vagy a 2D-3D Sweep (pásztázott) Panorama szolgáltatás. Az Alpha-A55 ezen felül beépített GPS vevőt is tartalmaz. A két új modell közti különbségeket az alábbi táblázat tartalmazza.

A Sony Alpha SLT-A33 és A55
közötti főbb különbségek
Sony Alpha-A33 Sony Alpha-A55
Képérzékelõ 23,4 x 15,6 mm Exmor HD CMOS
14,6 megapixel
14,2 tényleges felbontás
23,5 x 15,6 mm Exmor HD CMOS
16,7 megapixel
16,2 tényleges felbontás
Képméretek

4592×3056 (14M)
3344×2224 (7.4M)
2288×1520 (3.5M)
4592×2576 (12M)
3344×1872 (6.3M)
2288×1280 (2.9M)

4912×3264 (16M)
3568×2368 (8.4M)
2448×1624 (4M)
4912×2760 (14M)
3568×2000 (7.1M)
2448×1376 (3.4M)
Sorozat

Sebesség prioritás: 7 kép/mp
Normál: 6 kép/mp

Sebesség prioritás: 10 kép/mp
Normál: 6 kép/mp

Sorozatban készíthetõ képek
száma

Fine JPEG: 16
Standard JPEG: 20
RAW: 7
RAW+JPEG: 7

Fine JPEG: 35
Standard JPEG: 39
RAW: 20
RAW+JPEG: 20

Készíthetõ képek száma
(egy feltöltéssel)
LCD használatával: 340 kép
EVF használatával: 270 kép
LCD használatával: 380 kép
EVF használatával: 330 kép
GPS nincs

beépített vevõ

Tömeg csak váz: 433 g
akkuval és memokártyával: 492 g

csak váz: 441 g
akkuval és memokártyával: 500 g

balra: Sony Alpha DSLR-A560
jobbra: Sony Alpha-A33

balra: Sony Alpha DSLR-A560
jobbra: Sony Alpha-A33

Félig áteresztő tükör

A gép legérdekesebb része a féligáteresztő tükör, mely digitális gépekben eddig nem volt megtalálható. Legalább egy évtizede akadtak gyártók, akik speciális megoldásokkal, például hasonló fénymegosztó prizmával kísérleteztek, így biztosítva optikai keresőképet és élőképet. Korábban néhány kisfilmes fényképezőgépnél alkalmazták a fix, félig áteresztő tükröt, így érve el csendesebb működést és gyorsabb sorozat sebességet. A Sony ehhez hasonló technológiát alkalmaz gépeiben, ötvözve a komolyabb kompakt gépek (vagy MILC készülékek) elektronikus keresőjével.

Féligáteresztő helyett „háromnegyedig” áteresztőnek is hívhatnánk a tükröt, hiszen a hírek szerint az aknába érkező fény kb. 70%-át engedi át a szenzor irányába, és maradékot továbbítja a fent lévő AF szenzor felé.

A megoldás nagy előnye, hogy a kereső jó néhány eleme feleslegessé válik, így kisebb lehet gépváz. Nem kell mattüveg, és pentaprizma sem, valamint feleslegessé válik a mozgató mechanizmus is, ami kissé csökkenti a mechanikai hibák számát. A két új modell mérete emiatt 23%-kal, tömege pedig 26%-kal kisebb, mint egy középkategóriás Sony DSLR-é.

A Sony Alpha-A33 és A55 ugyanazt az objektívbajonettet használja, mint a DSLR márkatársai. A szenzor mérete is ugyanakkora. A tükörakna mérete így mit sem változott, mivel az érzékelő-objektív távolság is a régi. A félig áteresztő tükör mérete nagyobb mint a hagyományos APS-C érzékelős gépek mozgó tükre, hiszen fix állapotban is tökéletes rálátást kell biztosítania az érzékelőre, az expozíció előtt nem csapódik fel. A gép ezen részén tehát nincs méretcsökkenés.

A gyártó három területet emel ki, ahol hasznát vesszük majd a félig áteresztő tükör nyújtotta előnyöknek:

  • Ultragyors sorozat sebesség
  • Gyors automata élességállítás videóknál
  • Folyamatos élőkép

Ahogy korábbi filmes társainál, az új megoldás a sorozatfényképezés terén is kényelmesebb, halkabb és gyorsabb működést tesz lehetővé. Az állandóan le-föl járó tükör egyrészt hangos, másrészt lassú az igazán gyors sorozatsebesség eléréséhez. Folyamatos fénykép készítésnél ráadásul a felcsapódó tükör az expó idejére elsötétíti a keresőt. A félig áteresztő tükörnél folyamatos élőképet kapunk sorozatnál is, bármiféle elsötétedés nélkül, a gyors kiolvasású szenzornak és feldolgozó processzornak köszönhetően pedig a kategóriájában egyedülálló képfrissítési sebességet biztosít a gép.

Korábbi DSLR gépeiben már megoldotta a Sony, hogy a tükör mozgatása nélkül használható legyen a fáziseltoláson alapuló élességállítás, de ez csak az élőképre volt igaz. Videofelvételnél fel kell csapni a tükröt, hogy folyamatos képet kapjon a szenzor, így a tükrös gépek gyors AF megoldása helyett lassabb, kontraszt érzékelős fókuszt használ a gép. Itt a fix tükörnek köszönhetően az szenzor folyamatosan kapja az objektív képét, a fény egy része pedig a fázis AF szenzorba kerül.

Bár a Sony élőképes megoldása néhány hátrányt kiküszöbölt az új technológia még kényelmesebb képkomponálást tesz lehetővé. Nem kell váltanunk az élőképes és az optikai keresős mód között, ez mindig alap szolgáltatás, csakúgy, mint egy kompakt gépben. Az előbb említett elsötétedéssel sem kell számolnunk, például a sorozat, vagy videó indításakor. A gép hátsó kijelzője és keresője is ugyanazokat az információkat tartalmazza, lévén mindkettő elektronikus. Ennek köszönhetően a keresőben sokkal több információ jeleníthető meg, mint egy DSLR gépnél.

A tükör nem zárja le véglegesen az tüköraknát, így – bár a DSLR-eknél nehezebben – mögé juthatnak a szennyeződések, melyek a szenzorra is lerakódhatnak. Az érzékelő ugyanúgy szabadon van, mint a tükörnélküli, cserélhető objektíves gépekben lévők. A tükör alján jól kivehető fémpöcköt lenyomva bármikor felugraszthatjuk azt, és megtisztíthatjuk a képérzékelőt. Tehát a „fix” jelző is csak a tükör fényképezés közbeni nyugalmi állapotára igaz.

A féligáteresztő tükrös megoldás szintén három, ismert problémával küzd, melyek a fentiekből már sejthetők. Először is a megosztott fényút miatt csak a bejövő fény egy része (jelen esetben 70%-a) jut a szenzorra. A tükör egy újabb optikai elemet jelent, két további törőfelülettel, esetleg nem kívánt tükröződésekkel. A plusz felület ezen kívül szennyeződésnek is ki van téve, mely szintén képminőség rontó tényező lehet.

Képérzékelő

És ha már a szenzornál jártunk, hadd tegyek róla is említést, hiszen egy új érzékelő került mindkét gépbe!

A méret a megszokott APS-C (23,4×15,6mm), melyre az A33 esetében 14,6, az A55-nél pedig 16,7 millió pixel került. Nevük Exmor HD CMOS, ami már sejteti, hogy itt bizony videofelvételre is számíthatunk, mégpedig nem is akármilyen felbontásban. A Sony korábbi modelljeihez képest az érzékenységi tartomány is változott, melyet ISO100 és 12800 között állíthatunk, de elérhető az ISO25600-nak megfelelő kiterjesztett érték is. Az érzékenység beállítása meglehetősen gyors, egy külső gombról elérhető. Újdonság ezen a téren, hogy az Auto és manuális beállítások mellett Többképkockás zajcsökkentő mód is elérhető. Statikus témák esetén érdemes használni, mivel egy 6 képes sorozatot készít a beállított érzékenységgel (akár ISO100 is lehet), majd a képeket egyesítve egy zajtalanabb fotót ment a kártyára.

Élességállítás

AF-pontok elhelyezkedése
(a keresztszenzorok pirossal jelölve)

A gép egyik erőssége a megújult AF-rendszer. A Sony belépő és középkategóriás DSLR gépeinek előző generációja 9 pontos automata élességállítást használt, jobb esetben egy középső keresztszenzorral. Az A33 és A55 már 15 mérőmezőt használ, melynek középső szekciójában 3 keresztszenzor található. A rövid teszt alatt a géphez kapott, egyszerű 18-55mm-es kitobjektívvel AF gyorsulás nem volt érezhető, de remélhetőleg megbízhatóbb rendszer lett a végeredmény. Annyi biztos, hogy a képmezőben három nagyobb csoportban elrendezett, 15 AF pont kényelmesebb és pontosabb fókuszálást tesz lehetővé, főleg mozgó témánál.

AF-szenzor

A fix tükörnek és a több pontos rendszernek a témakövetés a sarkalatos pontja. A kényelmesebb élőképpel, jobban látható sorozattal sokkal könnyebb befognunk az adott témát, ráadásul a fáziskülönbségen alapuló AF meglehetősen gyors követést tesz lehetővé. Természetesen nagyon gyors témáknál ez is hibázik, de az AF rendszer nagyságrendekkel gyorsabb, az eddigi DSLR videók több másodperces szenvedéséhez képest. Azok jobbára használhatatlanság határán táncoltak, ez itt vastagon használható.

Kereső és LCD

Már említettem az elektronikus keresőt, mely a Sony saját fejlesztése. Felbontása és látványvilága engem a Panasonic cserélhető objektíves „kompaktjainak” keresőjére emlékeztetett. 1,152 millió képpont a Sony Tru-Finder névre keresztelt EVF-jében, mely 60 kép/mp-es frissítésre képes. Szemünket gyorsan mozgatva a keresőképen így egy kicsit szétesnek a színek, de megszokható a dolog. A kiváló felbontás mellett kiváló képméretet is kapunk, mely a profi DSLR-ek keresőkép méretével vetekszik, ráadásul 100%-os lefedettséget, bőven lehagyva mondjuk az új Alpha A560 és A580 modelleket. A képernyő 3:2 oldalarányú, viszont ugyanazt a tartalmat jeleníti meg, mint a 16:9 oldalarányú LCD, ezért alsó és felső részén egy elég vastag sáv kihasználatlan marad.

Sajnos az EVF keresők hátrányai is visszaköszönnek. Gyengébb fényviszonyok között gyakran találkozhatunk gyengébb képfrissítéssel, szaggatással és sem a kontraszt, sem a kontrasztátfogás nem éri el egy átlagos DSLR keresőképének minőségét. Volt szerencsém egy frissen megjelent Alpha DSLR-A560 keresőjével összevetni, és ezen a téren nagy különbség. Félhomályban például a sötétebb részek már nagyon nehezen kivehetők, összefolynak.

Horizontjelző a képernyőn

A hátsó LCD szintén nagy felbontású, ami 921 600 képpontot jelent. Oldalaránya 16:9, amit szépen ki is használ a gép. Kisebb képméretnél jobb és bal oldalon egy-egy ikonsor jelenik meg a holttérben, 16:9 méreteknél pedig a keresőképen. A képernyő 180 fokban kihajtható és 270 fokban elforgatható, vagyis szinte bármilyen helyzetben jól látható. A képernyőn háromféle segédrács, élő hisztogram és egy horizontjelző (virtuális horizont) is bekapcsolható, mely a gépet 90 fokkal elfordítva is működik.

A kijelző háza és a zsanér, amin elfordul, elég olcsó kivitelnek tűnik. Ropogós, meglehetősen hajlékony műanyagtokba csomagolták. Ez csak amiatt zavaró, mert az A560 ugyanilyen méretű és felbontású LCD-je sokkal masszívabb, sőt a Sony NEX sorozat vékony kijelzői is strapabíróbbnak tűnnek.

felvételi képernyő

adatok videofelvétel közben

Fn (funkció) menü)

felvételi menü

Sorozat és videó

A mozgó tükör elhagyása megnyitotta az utat a gyorsabb sorozat felé. A több mint 40 éve bevezetett elgondolás eredeti célja is ez volt, így főleg a sport- és eseményfotósok körében vált népszerűvé. Az Alpha-A33 sorozat sebessége 7 kép/mp, nagytestvére pedig 10 kép/mp-re képes, teljes felbontásban, bármely képformátumban, ami kategóriájában kimagasló eredmény. Ezt egy külön üzemmódként érhetjük el a felvételi módválasztó tárcsán (Sebesség pioritás). Az expozíciós beállítások elvégzése ekkor az automatika feladata, de AF-S és MF (kézi fókusz) módban a rekeszérték szabályozható marad. A készülék ezen kívül 6 kép/mp-es „lassú” sorozatra képes, folyamatos AF állítás mellett.

Az A33, kisebb felbontása ellenére kevesebb képet készít egyhuzamban, vagyis a pufferméretben is különbözik a két modell az A55 javára. A gyári értékek szerint legjobb JPEG minőségben kb. 16 kép készíthető, de ez memóriakártya függő is.

A Sony jó ideig tétovázott a DSLR-ek videofelvételi képességét illetően. A többi gyártó már évek óta alkalmazza ezt a szolgáltatást, a Sony cserélhető objektíves gépeibe viszont csak mostanában kezdett belopózni. A cég mentségére szól, hogy nem kísérleteztek a kezdetektől, a mostani gépekben egy viszonylag kiegyensúlyozott, kényelmesen használható mozgóképfelvételt kapunk, ráadásul az összes készülékben Full HD felbontásban. Ez 1920x1080i képfelbontást jelent, PAL norma esetén 50i (25p) képfrissítéssel, AVCHD formátumban. Ezen kívül 1440×1080, valamint 640×480 pixeles MPEG4 formátumú videók rögzíthetők.

A mozgóképfelvétel nem kapott külön üzemmódot. Beállításait a Fényképezés menüben találjuk, indítására és megállítására pedig a gép hátulján lévő külön gomb szolgál. Felvétel közben megjeleníthető a virtuális horizont, valamint a fontosabb kijelző információk, és állítható marad az expozíció korrekció. Kézi expozíciós beállításokra nincs lehetőség.

A mindkét gép sztereó hangfelvételre is képes, bal oldalukon pedig egy külső mikrofon bemenetet is találunk. A felvétel alatt tökéletesen működik a fázis alapú, követő fókusz, egyetlen hátránya, hogy a halkabb felvételekbe a folyamatos AF utánállítás visszafogott sercegése is belehallatszik. Az audiofelvétel a menüben letiltható.

További szolgáltatások

Az Alpha-A33 és A55 megörökölte a Sony régóta használt D-Range dinamika javító szolgáltatását, valamint az előző termékvonalban bevezetett Auto HDR funkciót. A DRO lehetőség automatikus, vagy 5 szintű lehet (Lv1-5), és jellemzően mozgó téma esetén érdemes használni, hiszen csak egy kép készül. HDR módban 3 sorozatképet egyesít a gép, 1-6EV, vagy Auto beállításokban.

A főtárcsán külön Scene (témaprogram) és a normál AUTO beállításon kívül AUTO+ mód is választható. Ez utóbbi valamivel több opciót nyújt: automatikus témafelismerést kapunk, elérhető a HDR mód, és néhány plusz beállítás menüben. A készülék folyamatosan elemzi a képkivágást és automatikusan vált Auto HDR módba, vagy mozgó témánál követő-nagysebességű sorozatra.

A Scene programok között egy újonccal találkoztam, ez pedig a ‘Kézben tartott esti’ mód. A többexpozíciós zajcsökkentéshez hasonlóan itt is féltucat fotó készül sorozatban, majd a gép feldolgozórendszere ezeket egyesítve ment egy élesebb képváltozatot.

A Sony NEX gépekben bevezetett Sweep Panorama módot is kínálja mindkét modell, mégpedig 2D és 3D változatban. Ha van kompatibilis Bravia 3D tévénk akár térbeli panorámafotókat is készíthetünk. A két változat normál és széles méretben használható és négyféle pásztázási irányt állíthatunk be. A legnagyobb képméret mindkét modellnél 23 megapixeles (12416 × 1856 pixel).

Ez most akkor tükörreflexes?

Nem kenyerem az új skatulyák gyártása, de hogy a két új gép DSLR (digitális tükörreflexes) fényképezőgép e, vagy sem, bizonyára sok vitát generál majd. A hagyományos SLR (single lens reflex) elnevezés olyan egyaknás fényképezőgépeket jelöl, ahol a felvevőobjektív képe (single lens) egy tükör, vagy prizma(rendszer) segítségével jut a keresőbe és ott valódi, optikai úton létrehozott képet ad, azonosat az objektív által „látotthoz”. Erre utal a reflex elnevezés.

Az Alpha-A33 és A55-ben megtalálható a tükör, de gyakorlatilag nincs olyan szerepe a keresőkép kialakításában, mint a hagyományos SLR fényképezőgépeknél. A fény nagy része a tükrön áthaladva a szenzorra vetül, mint az EVF keresős kompaktokban. Feladata lényegében a fennmaradó fénymennyiség folyamatos továbbítása a felső AF szenzorba.

A megfelelő kategóriát nyilván majd kitalálja a gyártó, vagy a sajtó nagyhangú fele, de az Alpha-A55 és A33 a fentiek alapján nem tükörreflexes gépek.

Ettől függetlenül a gép kezelése, mérete, valamint a nagy szenzornak köszönhetően a képminősége sok tekintetben a Sony kisebb DSLR gépeire hasonlít. Leszámítva a kényelmes, kompaktosan egyszerű élőképes komponálást.

Mivel a nálunk járt példány még gyártás előtti darab, a képminőségről részletesebben nem írhatunk. Amint lesz végleges tesztkészülékünk, elkészítjük a Sony Alpha SLT-A33 és SLT-A55 végleges tesztjét is.