Elöljáróban: Sony Cyber-shot DSC-R1

0

A cikk egy gyártás előtti mintadarab alapján készült.


A kompakt digitális fényképezőgépek jó ideje csendes állóvizébe valaki követ dobott. A dobó az említett szegmens egyik vezető gyártója a Sony, a kő pedig a Cyber-shot DSC-R1. Sokan érezték úgy, hogy a kompakt fényképezőgépeknek évek óta csak apró tyúklépésekkel sikerült előrébb jutniuk képminőség terén, holott a vásárlók kegyeiért folytatott megapixelháború fáradhatatlanul folyt tovább. Az újabb modelleknél mindinkább a sebességre és az extra szolgáltatásokra helyeződött a hangsúly. Ultrazoomot, stabilizátort, VGA mozgóképfelvételt és egyre nagyobb LCD-ket kapunk a friss modellekhez, az igazán részletgazdag, nagy kontrasztátfogású, zajtalan kép azonban többnyire a nagy érzékelőkkel szerelt digitális tükörreflexes gépek kiváltsága maradt. A kompakt fényképezőgépek felbontása napjainkban a 8-9 megapixelt is eléri, ezzel többnyire versenyben van a tükörreflexesekkel, képérzékelőik mérete azonban a többszörösére nőtt felbontás ellenére sem lépte át az évek óta maximumnak számító 2/3″-os méretet. Természetesen történtek előrelépések, de a kis érzékelőméret mindig is a kompakt gépek Achilles-sarka maradt. Egészen a közelmúltig. A közelmúlt egyik legfigyelemreméltóbb bejelentése a Sony Cyber-shot DSC R1 volt (nevezzük csak becenevén, R1-nek), mely túllép a 2/3″-os érzékelők jelentette, 8,8×6,6mm-es méretkorláton és a tükörreflexes fényképezőgépek APS-C szenzorméretét és képminőségét egyesíti a kompakt gépek kényelmi szolgáltatásaival.

Kicsit félve írom le az R1-el kapcsolatban, hogy kompakt fényképezőgép, hiszen 139,4×97,7x156mm-es méretével és 926grammos tömegével jó pár, kisebb DSLR fényképezőgépen túltesz. Az új modell hagyományosabb külalakjával a korábbi Sony csúcsmodellek dönthető váz kialakításával is szakít.



Van az angol szakzsargonban egy találó kifejezés erre a kategóriára, a „bridge” gép, mely képességeit tekintve egyfajta kapcsot, hidat képez a kompakt és a tükörreflexes kategória között. A Sony R1 a szó valódi értelmében bridge fényképezőgép, mint tulajdonságait, mint 1000 dollár körüli bevezetőárát nézve.


Nézzük először a sokat emlegetett képérzékelőt. A Sony egy merőben új fejlesztésbe kezdett; a korábbi CCD gyártástechnológia helyett a CMOS technológia bevezetésével. Méretével megközelíti, némely esetekben pedig felül is múlja napjaink közép- és belépőszintű DSLR-jeinek APS-C érzékelőméretét. Ez várhatóan hasonló dinamikát és zajszintet (illetve relatív zajtalanságot) jelent majd. Az új szenzor 21,5×14,4mm-es felületén kényelmesebben elfér 10,784 millió kövér érzékelőhely, mint a korábbi csúcsmodell 8,8×6,6mm-es CCD-jén több mint 8 millió.

Az új CMOS érzékenysége az elődhöz képest ötszörös, dinamikatartomány pedig a korábbi 2,5x-öse. A CMOS technológia kimondott előnye, hogy az energiafogyasztás is közel a negyedére csökkent. A 10,784 millió pixelből 10,286 millió vesz részt effektív módon a képalkotásban. A készíthető legnagyobb kép így 3888×2592, mely 3:2 oldalarányt jelent. Ezen felül választhatunk 3264×2176 (7 megapixel), 2784×1856 (5 megapixel), 2160×1440 (3 megapixel) és 1296×864 (1 megapixel) képpontos felbontások között. A képformátumok közül az általános használatra szánt JPEG-en kívül RAW (.SR2) formátum is választható.

A megnövelt felületű szenzor nagyobb érzékenységet is jelent, kevesebb zajjal. Jól mutatja ezt az érzékenység ISO160-3200 közötti állíthatósága. A szerkesztőségünkben járt béta modellnél ISO125 volt a legalacsonyabb érzékenység, míg a cég hivatalos technikai listáján ISO160 szerepel. Külön zajszűrő algoritmus gondoskodik a mostohább megvilágításnál, vagy nagyobb érzékenységgel készült fotók megfelelő zajmentességéről. A rendszer alacsonyabb érzékenységen 1/6, ISO 800 fölött pedig 1/25 záridőtől lép működésbe. A záridő egyébirány 30-1/2000 másodperc között állítható manuálisan, valamint választhatunk Bulb záridőmódot is, melynél 180 másodperc a maximum.





A megnövelt érzékelőfelületre természetesen nagyobb képet is kell vetíteni, így ennek megfelelő méretű és képességű objektívet kellett választania a gyártónak. A német Zeiss céggel évek óta fennálló kapcsolatot folytatva, egy Vario-Sonnar T* 14,3-71,5mm-es optika került a gépre, mely már méreteiben is igen komoly benyomást kelt. A megfelelő képkörhöz és fényerőhöz ugyanis nagyobb méretű objektívre volt szükség, mint a kompakt gépekben eddig megszokottak, bár az utóbbi idők ultrazoom dömpingjében láttunk már hasonló ágyúcsöveket. Méreteire jellemző, hogy az szűrőfoglalatára 67mm átmérőjű filterek csavarhatók fel. Egyedi közgyűrű beiktatásával gyári nagylátószögű-, és telekonvertert is használhatunk. Az objektív, igazodva a bridge gépekkel szemben támasztott elvárásokhoz, nem cserélhető, figyelembe véve azonban az érzékelő méretét, kisfilmes értéken 24-120mm-nek megfelelő képkivágást ad. Az így kapott 5x optikai zoomátfogás legnagyobb erénye az induló 24mm-nek megfelelő gyújtótávolság, mely eddig nem sok kompakt fényképezőgépnek volt jellemzője. Segítségével szűkebb helyeken is készíthetünk kellő látószögű felvételeket. Az objektív fényereje F2,8-4,8, amely kompakt viszonylatban meglehetősen átlagosnak számít, de tekintve, hogy esetünkben nagyobb érzékelőfelületről és gyújtótávolságról van szó, nem lehet rá rossz szavunk. A 7 lamellából álló rekesz nagylátószög és tele állásban is F16-ig szűkíthető, mely érték szintén nem túl gyakori a kompakt gépek kis optikái esetén.



Az objektív, nem cserélhető volta ellenére, azért igyekszik visszaadni egy komolyabb tükörreflexes optika hangulatát. Az objektívtubus körüli zoom és manuális fókuszgyűrű is mechanikus működésű, ahogy a korábbi csúcsmodell, F-828-asban. Persze nem kell csupán a manuális fókuszra hagyatkoznunk az élességállításnál, hiszen autofókuszt is használhatunk. Ebből hagyományosan különválasztották a makro tartományt, amely 35cm-ről biztosít éles képet. Működési elvében Single, Monitoring vagy Continuous fókuszmódok közül választhatunk, az élességállításnál figyelembe vett terület szerint pedig Multi Point (5 mérőmezős automata), Center (középső mező), vagy Flexible Spot (választható spot) fókuszt állíthatunk. Az autofókusz működését gyengébb megvilágítási viszonyoknál segédfény támogatja, mely sajnos nem azonos a Sony jól bevált lézeres segédfényével, és a gyártó szerint kb. 2,5 méterig hatásos.

Hiányolnunk kell a korábbi Sony modellekben szintén kiváló mozgóképfelvételi lehetőséget is. Ennek minden bizonnyal az új érzékelőhöz kapcsolódó technikai akadályai vannak, nem pedig a DSLR gépekhez akarták minél inkább hasonlatossá tenni az R1-et.

A komponálásnál használható élőkép viszont túlmutat a DSLR-ek képességein és a kompakt világba repít minket. Sőt, nyugodtan állíthatjuk, hogy szinte mindent megtettek annak érdekében, hogy a képkomponálás minél kényelmesebb legyen. Egy viszonylag nagy méretű, 2″ képátlójú, 134000 képpontos LCD-t találunk a gép tetején. Már elhelyezkedése is kissé zavarba ejtő, használata azonban könnyen megszokható, bár kezdetben jó időbe telt, míg leszoktam a gép hátlapjának nézegetéséről az exponálás után. A kijelző billenthető, illetve 180 fokban forgatható is, a gépváz felé fordítva pedig alig látjuk nyomát meglétének. Billenthető, forgatható volta a képkomponálásban jelent hatalmas segítséget, furcsa elhelyezkedése miatt azonban kérdéses volt, hogy a gépet fej fölé tartva is látható-e. Nos, igen, hiszen kismértékben visszafelé is billenthető.

A manuális élességállítást segíti, hogy a kép közepe ilyenkor automatikusan dupla méretben jelenik meg, a megfelelő expozíció beállítását pedig élő hisztogram teszi könnyebbé. A hisztogramon túl még egy érdekes segítséget kapunk, mégpedig a beégésgyanús területek élőképes villogtatását. Egy „zebracsíkos”, animált mintázat jelzi a kérdéses képrészeket. A hisztogram a képek visszanézésekor is segítséget nyújt, köszönhetően annak, hogy színcsatornánkénti megjelenítést is kapunk, egy képernyőn a vörös, zöld, kék és a világossági csatorna árnyalateloszlásával. Visszajátszáskor a képek 5x méretre nagyíthatók, átméretezhetők és forgathatók.





A képkomponálás másik fontos eszköze a kereső 0,44″ méretű, TFT EVF, 235000 pixel felbontással. Dioptriakorrekciója -4 – +2 Dpt között lehetséges. Fényerejét 3 fokozatban állíthatjuk

Visszakanyarodva kicsit az LCD-re, a monitor furcsa elhelyezése a hagyományosan géptetőn megszokott külső vakupapucsot is új helyre kényszerítette. A markolat tetejére került, mely felhelyezett külső vakuval meglehetősen furcsa külsőt kölcsönöz a gépnek. A belső felnyíló vaku automata, derítő, kikapcsolt és hosszú szinkron állásokban használható, de nem kell hiányolnunk a pirosszem hatás csökkentő üzemmódot sem. A beépített vaku nagylátószögnél 0,5-8,5, tele állásban pedig 0,4-5 méter között hatásos. Teljesítménye -2 és +2 fényértékek között 1/3 lépésekben szabályozható.



Az R1 számos további beállítást is engedélyez számunkra. Meg kell említenünk a 6-féle előre programozott fehéregyensúly módot, melyek mellett manuális korrekcióra és finomhangolásra is lehetőségünk van, 7 lépésben A fénymérést Multi Pattern, Center Weighted és Spot módokban használhatjuk. Beleszólhatunk a gép színtér beállításaiba is. A megszokott Standard és Vivid sRGB színtér mellett, elsősorban professzionális felhasználásra szánt Adobe RGB is választható. Egyedi színmódként szürkeárnyalatos és szépia módot kínál a gép. A belső képfeldolgozó szoftver hangolása szinte már alapkövetelmény, így az R1-ből sem maradhatott ki. Az élesség, színtelítettség és a kontraszt területén van beleszólásunk a feldolgozásba, plusz-mínusz 2 lépésben.

A félautomata és manuális expozíciós módok (rekesz-, és záridő előválasztás, teljes manuális mód) mellett csupán négy témaprogram áll rendelkezésünkre, így éjszakai, éjszakai portré, portré és tájkép beállításban fényképezhetnek a magukat az automatikára bízó fotósok. A módválasztó tárcsa egyébként újfent szokatlan helyen, a gép hátlapjának jobb szélén található, bár az objektívet alátámasztó bal kezünk hüvelykujjának éppen kényelmes. A fényképezőgép legfontosabb funkciói is elérhetők külső gombokról, az expozíciós beállítások, pedig a tükörreflexes gépekben megszokott kényelmet idézik. A markolat tetején lévő tárcsával, valamint a hátlapon elhelyezett nagy kerékkel minden expozíciós beállítás könnyedén elérhető. A menüben való navigációt a kerék közepén levő mini joystickkal végezhetjük. Külön külső gombra került az érzékenység állítása is. A menü felépítése a Sony korábbi gépeinél megszokott struktúrát idézi, így a gyakorlottabb Sony használókat azonnal ismerős kezelőfelület fogadja.





A gyártó ígérete szerint sebességnövekedést is várhatunk a géptől, bár e téren, az előző modelleknél sem volt gond, így például az egykori csúcsmodell F-828 esetében sem. De hasonlítsunk össze néhány sebességadatot az R1-nél megadott gyári mérésekkel!

A bekapcsolás után mindössze 0,79 másodpercnek kell eltelnie az első kép készítéséig. Ez éppen fele annyi, mint az F-828-nál általunk mért érték. Az expozíciós késleltetés, körülményektől függően az „elődöt” idézi a maga 0,29-0,62 másodperces idejével, rögzített fókusszal azonban ez az idő sokkal rövidebb is lehet: 7,5-145 milliszekundum, amely még a tükörreflexesek világában is igen jó eredménynek számít. A fényképek készítése között átlagosan 1,33-1,65 másodpercnek kell eltelnie, amely szintén az F-828 átlagával megegyező. A gép mellé adott akkumulátor kb. 180 perc alatt tölthető fel teljesen. Ez az akkumulátor szintén megegyezik az F-828-ban használt NP-FM50 típusú infoLITHIUM áramforrással, mely a gépen belül tölthető. Kapacitása 1200 mAh, 7,2 V, de ahogy fentebb említettük, a fogyasztás terén is javulás várható, köszönhetően a közel negyedannyi energiát követelő érzékelőnek.



Memóriakártyák terén az R1 a Sony „házi” formátumát a MemoryStick és MemoryStick Pro kártyákat fogyasztja legszívesebben, de a dual kártyahelynek köszönhetően CompactFlash I-II, valamint MicroDrive típusokkal is táplálhatjuk. A 10 megabájtos felbontást, és a RAW formátum lehetőségét figyelembe véve elég naggyal. A gép természetesen FAT32 kompatibilis, így a 2 GB-nál nagyobb kártyákkal sem lesz gondja.

A Sony Cyber-shot DSC-R1 igen érdekes, üde színfoltja napjaink digitális fényképezőgép kínálatának. Megvan benne az a potenciál, ami a „kompakt” gépeket felemelheti a jelenlegi csúcsgépek képminőségének színvonalára és évekig elég tartalékot biztosíthat e gépek fejlesztéséhez.



Végleges bemutató cikkünk a gyártásból származó első példányok megérkezése után várható.