Akiknek ismerős a képeken látható gép, azok nem tévednek. Egy pont ilyen kinézetű masinát néhány hónapja már volt szerencsénk megismerni, név szerint a VPC-MZ3EX-et. A Sanyo most a forma és az optika megtartása mellett duplázta a felbontást és idén áprilisban bemutatta a VPC-AZ3 modellt. Az ultra-kompakt kategóriába sorolható, masszív vázra épített, fém burkolatú fényképezőgép árban és tudásban is leginkább a Canon PowerShot S45-ös modellnek lehet riválisa.
|
|
|
|
Az AZ3 érzékelő lapkájának legnagyobb felbontása 2288×2712 pixel, ami elegendő mutatós A5-ös méretű nagyítások készítéséhez is. Ha tudjuk, hogy az adott felvételből A4-es vagy annál nagyobb képet szeretnénk készíteni, akkor célszerű a gép beépített interpolációs programját használni. A CCD felbontásánál nagyobb 3264×2448-as (8 megapixel) vagy a 2880×2160-as (6 megapixel) felbontásokat választva több részletet ugyan nem kapunk, de az interpolálást a fényképezőgép a kép tömörítése előtt végzi, így a papírképen a tömörítés veszteségéből adódó képhibákat nem fogjuk nagyítva viszontlátni (ennek következtében a nyomaton viszont kisebb méretűek lesznek a tömrítés okozta hibák). A kisebb felbontásokat a fényképezőgép sajnos nem nagyon támogatja, így a 4 megapixel alatti tartományban csak az 1600×1200-as, illetve a 640×480-as felbontás választható. A kép tömörítése minden felbontásnál SFine, Fine és Normál fokozatban állítható, de az apró masina képes tömörítetlen TIFF fájlok mentésére is.
|
|
|
|
A fényképezőgép vastag, tömzsi vázában kikapcsolt állapotban teljesen eltűnik a 3x zoomtartományú átlagos f/2,7-es fényerejű optika. Ez az érték telénél f/4,9-re módosul. A blendeértékek 1/2 fényértékenként állíthatók nagy látószögnél egészen f/6,7-es értékig. Telénél a legszűkebb rekesz az f/11,8-as értéket viseli. A záridő hasonlóan jól állítható, 16 mp-es hosszú záridőtől egészen 1/2500 mp-ig. A CCD érzékenységét az automatika is be tudja állítani, de ha nem bízzuk rá a feladatot, akkor az ISO 100, 200 és 400 értékek közül választhatunk. Az expozíció beállítását a gép a többpontos, középre súlyozott átlag és szpot elven működő fénymérés valamelyikének eredményére alapozhatja. Ha a feladat megoldását nem akarjuk teljes mértékben az automatikára bízni, akkor lehetőség van a blende, a záridő, vagy mindkét érték rögzítésére. Így összességében a fényképezőgépen minden fontos paraméter beállítása a fotós rendelkezésére áll.
Mint már említettem, a gép fém burkolatot kapott, ami a jó felépítésű, precízen összeszerelt fényképezőgépet még robosztusabbá, tartósabbá teszi. A korábbi modellnél megismert kezelőfelület, gombok, semmit sem változtak: a korábbihoz hasonlóan a főkapcsoló picit szokatlan (nem rossz, csak szokatlan), a zoom billenőkapcsolója pedig remek volt. Az összes lehetséges megoldás közül az ilyen kemény (nem gumírozott) felületű, pontos visszajelzéseket adó gombok a legjobbak, mivel nagyon jól szabályozható velük a nagyítás mértéke. Talán a gomboknak is köszönhető, hogy a zoom mértékét ezen a gépen legalább 20 lépésben lehet állítani, ami a 6-8 lépéses átlaghoz képes kimondottan jó eredmény. Az LCD monitor borítása nem tükröződésmentes, így erős napfényben nem a legkellemesebb, de cserébe elég erős műanyagból készült. Törése és karcolása csak nagyobb gondatlanság esetén következhet be. A monitoron megjelenő kép minőségét sok gyártó megnézhetné: tű éles, részletgazdag (110 ezer képpont) és szép színű képeket mutat. Mindez sajnos csak jó megvilágításnál igaz. A gyenge fény mellett az LCD-n megjelenő kép sötét és kontrasztszegény, így nehezen használható. Ezt a tudományát a Sanyo mérnökeinek kellene a konkurenciánál tanulmányoznia. Az LCD komponálásnál és visszajátszásnál is a fájlba kerülő/került kép kb. 100%-át mutatja.
|
|
A fényképezőgép élességállítása átlagos. Ebben nem mondható kiemelkedőnek. A bekapcsolás sebessége hagyományos CF kártya használata esetén viszont bámulatra méltó: a bekapcsolás után az optika villámgyorsan kitolódik és már kész is. Így a bekapcsolástól az exponálásig optimális esetben kevesebb, mint 2 mp telik el. A CF kártya használatát azért kell kiemelni, mert MicroDrive-val az AZ3 bekapcsolódása a lemez felpörgetésének ideje miatt csak átlagos sebességű. Az optika makró képessége közepes, nagy látószögnél kb. 10 cm-es tárgytávolságtól lehet fotózni.
Az AZ3 menüje dupla felépítésű. A Basic menü választása helyettesíti a gépen az automatikus módot. Ilyenkor szinte semmi sem állítható, viszont van auto, sport, portré és éjszakai portré program. Az Expert menüt választva jelennek meg a fentebb már részletezett állítási lehetőségek, így ez tekinthető a gép manuális módjának.
Amit még meg kell említeni: A gépen van optikai kereső, de mint az ultra kompakt gépeken általában, nincs dioptriakorrekciós lehetőség. A vaku auto, derítés, vörösszem-hatás csökkentés és ki módba állítható. A fehéregyensúly az automatikus mód mellett napfényes és felhős időhöz illetve neon és izzó lámpa fényéhez állítható, de ha ezek nem adnának megfelelő eredményt, egy fehér papírral akár manuálisan is beállítható. Visszajátszásnál a kép felbontástól függően 1x-51x mértékben nagyítható, de lehetőség van a kép szerkesztésére is: hang hozzáadás, feliratozás, átméretezés (640×480 és 320×240 pixeles méretre; főleg e-mailben való továbbításra) és elforgatás. Videó visszajátszásnál lehetőség van a felvétel kockánkénti léptetésére és egy-egy képkocka elmentésére is.
Az előd modellhez képest az egyetlen komoly negatív változás a videófelvételi képesség butítása. A korlátlan (kártya kapacitásától függő) videófelvételi hossz az AZ3-ban már csak 10 perc. Nem mintha ebben a kategóriában nem lenne tökéletesen elegendő, csak furcsa. A 10 perces felvételt is csak kellően gyors kártyára tudja produkálni, mert folyamatosan írnia kell a rögzített adatot, ezért furcsa és megmagyarázhatatlan, hogy mire jó a 10 perces korlát. A másik nagy változás ezzel a képességgel kapcsolatban, hogy a 640×480 pixeles felbontás maximum 320×240-re mérséklődött. Számítógéphez csatlakoztatva webkameraként is használható, ezt a funkciót azonban csak Windows XP rendszeren lehet elérni.
|
