“A legjobb fotós tipp, amit valaha kaptam”
…címmel jelent meg a Digital Photography School-on egy témaindítás, amelyben számos fotózással foglalkozó ember írja le saját tapasztalatait. Elsősorban a “Responses” (reakciók) részt érdemes figyelni, ahol a következő tippeket olvashatjuk:
- töltsd ki a teljes képet
- a fény a fotózás kulcsa
- kerülj közelebb vagy éppen tégy egy lépést hátra
- ne a tárgyakat fényképezd, hanem a fényekről készíts képet
- kerülj le a gyerekek szintjére (guggolj, hasalj le közéjük, ha őket fotózod)
- a kevesebb több
- csak a legjobb munkádat mutasd meg
- először tedd fel magadnak a kérdést: miért készítem el ezt a fotót?
- élvezd
- szedd le a lencse kupakját :)
és természetesen ez a végeláthatatlan sornak csak egy töredéke.
Feltenném a Kedves Olvasóknak a kérdést: mi az az egy-két tipp, amit megosztanának velünk, amit fontosnak tartanak a fényképezésben?
2008. June 24. at 8:25 am
Fotozz!! Ne csak kattints! :-)
2008. June 24. at 10:00 am
Jó tippek :D
Számomra az utólsó előtti a lefontosabb!
…a kupakot meg lelöki a gép bekapcsoláskor :D
2008. June 24. at 2:58 pm
Próbáljunk szokatlan szemszöget keresni, ahonnan esetleg másképp néz ki, és tényleg: játszunk a fénnyel. (Szerintem)
De azt hiszem ezzel nem mondtam sok újat!
2008. June 24. at 3:28 pm
tedd be az aksit! (mentem el kirándulni teljes felszereléssel, de egy szem akku nem volt nálam)
2008. June 24. at 4:32 pm
Ha digitális géppel fotózol, először mindig nyomd be az On gombot.
2008. June 24. at 5:50 pm
Természetfotósoknak: Légy végtelenül türelmes és kezeld alázattal a természetet.
2008. June 24. at 7:30 pm
Olvass sok szakirodalmat, próbáld megtartani a tanácsokat a terepen is, és ne fotózz akkor is ha nem érzel hozzá kedvet. Közben megjön.
2008. June 24. at 7:39 pm
Tegyél be memóriakártyát, ha engedélyezve van az exponálás kártya nélkül,érhet meglepi….. :))
2008. June 25. at 1:07 am
Nézd meg, mit akarsz megörökíteni, de rögtön utána nézz magadba is, és csak ha érzed is amit látsz, akkor exponálj.
+1: Ne félj az utómunkától, és ne sajnáld a belefektetett időt, energiát. Mielött elkezded a kidolgozást, idézd fel, mit láttál és éreztél magadban belül, amikor ott voltál a helyszinen és exponáltál…
2008. June 25. at 11:41 am
“kerülj le a gyerekek szintjére (guggolj, hasalj le közéjük, ha őket fotózod)”
Ugyanez igaz tájképeknél, autónál is. Érdekesebbé teszi a képet.
Szerkesztés közben, ha lehetséges, előteret is adj hozzá.
Ha tudja a géped, mindíg korrekciós sorozattal készíts képeket. Az esetleges kézremegés expo közben a 2.képen már nem érezhető. (mostoha fények, hosszú záridő)
2008. June 26. at 1:14 pm
Ne csüggedj! Mindig lesznek, akik feldícsérik a legrosszabb családi emlékfotódat, és fitymálják díjnyertes pályamunkádat.
2008. June 27. at 12:28 pm
Legyél nagyon kritikus magaddal és bírd a kritikát:)))))
2008. June 29. at 3:56 pm
Mindig úgy készülj egy kép elkészítéséhez, hogy már az expozíció is tökéletesre kell, hogy sikerüljön. Régen nem volt mindig azonnali visszanézés, és nem volt PS sem, mégis fantasztikus alkotások születtek! Egy eleve rossz képből PS-ben sem lehet díjnyertes alkotást varázsolni!
2008. July 1. at 2:25 am
keruld a fotozz.hu-t
2008. July 1. at 7:48 am
love guru: miért?
2008. July 1. at 12:00 pm
Mert arra ösztönöz hogy a hibákat lásd meg a képben és nem a lényeget.
2008. July 1. at 1:32 pm
bányászbéka: És mi van azzal az elmélettel, hogy a hibákból lehet tanulni? Nem hiszem, hogy bárki is úgy kezd el fotózni, hogy minden képe tökéleset (a “tökéletes” definíciójáról ne is beszéljünk…)
2008. July 1. at 2:35 pm
Ha ez az elmélet megállná a helyét, a fotóművészet jelentős részét ki kéne dobni a kukába. Ez a “belevágtál a kezébe, ezért csak közepes” jellegű mentalitás nem alkalmas arra hogy a fotó, vagy egyáltalán bármilyen vizuális alkotás befogadására megtanítson. Nyilván minden műfajnak megvannak a maga szabályai, de az ezekhez való merev ragaszkodástól egy kép még nem lesz élvezhető. A fotózz meg pont arra nevel, hogy egy kép értékelésekor és készítésekor csakis a szabályok betartása a lényeges. Szerintem a fényképezés alapja a vizuális fantázia, az pedig nehezen bontakozik ki ha valaki az itteni értékeléseknek akar megfelelni.
2008. July 1. at 3:02 pm
bányászbéka: és lehet, hogy a fotóművészet (vagy fotóművészek) jelentős részét ki is kellene dobni…
Egyetértek azonban azzal, hogy néha túlzott a ragaszkodás a “szabályokhoz”. Viszont a másik oldalon pedig ott állnak azok, akik néhány jól sikerült fotósorozat után szent és sérthetetlen profinak kikiáltva magukat nem tudnak elviselni semmilyen kritikát.
2008. July 1. at 3:20 pm
Mint pld Cartier-Bressont vagy Edmund Westont? A leghíresebb képeik max úgy 3,5 körül végeznék, mert az egyiken csonkoltak a végtagok, a másikon meg szőrös az aktmodell lába :)
Persze a kritikát nem viselő alakokat én sem bírom, viszont a fotózznak megvan az az előnye hogy ki lehet röhögni azokat akik nem veszik észre magukat.
2008. July 1. at 5:11 pm
Nem mondanék neveket. Én a nagy nevek közül elsősorban azokat szórnám ki, akik évek óta (vagy teljes karrierjük alatt) ugyanazzal a 10-15 jól sikerült képpel szerepelnek, mert tartósan nem tudják hozni azt a színvonalat.
2008. July 2. at 7:32 pm
Egyébként a legjobb fotós tipp, amit valaha kaptam, az volt hogy spontán portrézáshoz (utazáskor) használjak polaroidot és azzal “fizessem meg” a modellt. Működik. Kár hogy polaroid nyersanyag már legfeljebb csak az eBay-en kapható.