Portré idegen helyen
Ha külföldön járunk, mindenképpen meg akarjuk mutatni másoknak egy kis élménybeszámolóban, hogy merre jártunk, kikkel találkoztunk, hogyan is élnek ott az emberek, mik a szokások stb. Mi, akik a fotózást nagyon kedveljük, igyekszünk minél jobb képeket készíteni, hogy mesélni se kelljen, mert a képek önmagukért beszélnek (de szép álom :)). De mi van akkor, ha olyat szeretnénk fotózni, amiről nem tudjuk, hogy szabad-e? Egy műemléket vagy elzárt területet… Esetleg embereket, akiket tilos fotózni.
Mindenek előtt tudnunk kell a helyi törvényt, legalább a fotózás terén. Viszont “aki sokat kérdez annak sokat válaszolnak” elvet követve csak fotózzunk, vagy előbb, kultúráltan kérjünk engedélyt, hogy megengedi-e, hogy készítsünk róla egy képet? (általában meg szokták engedni az emberek, ha nem ellenségesen közeledünk. Néha egy kis beszélgetés, ha megelőzi a konkrét kérést, akkor még könnyebben beadják a derekukat a bizonytalanok is)
Néha hagyjuk, hogy a lencsék maguktól fotózzanak. Bár furcsán hangzik, mégis jó ötlet. Hallottam, hogy Kubában egy fotós úgy készített képeket olyan helyeken, ahol nem akart fizetni a képért (mert sok helyen kis “borravalót” elkérnek egy-egy képért), hogy a fényképezőjére egy nagylátószögű lencsét csavart, és nem emelte a szeméhez a gépet, hanem “csípőből tüzelt”. Persze ne várjunk egyből fantasztikus portrét, de nagylátószögű objektívünk segítségével nagy valószínűséggel alanyunk benne lesz a képben. Persze gyakorlottabbak próbálkozhatnak a zoomgyűrűt a nagyobb gyújtótávolság felé tekerni és pontosabban célozni.
Nők fotózásakor mindenképp figyelnünk kell, ugyanis vannak olyan kultúrák (Palesztina) ahol nem engedik, hogy lencsevégre kapjuk őket. Bizonyos esetekben lehet fotózni, érdeklődjünk a helyi szokások felől, hogy mikor és hogyan tudunk képet készíteni róluk.
A gyerekek fotózása mindig nagy móka, mert általában benne vannak mindenben, könnyen rá lehet venni egy vidám beállásra, és ha megmutatjuk a kész képet, lehet, hogy még jobban belejönnek a játékba.
A szerző palesztinai utazásának ismeretében írta meg bejegyzését, és közzétette a képeit is.
2008. augusztus 2. at 08:29
Azért vannak itt “sántikáló” apróságok:
Igaz, főként budapesti tapasztalataim vannak, de itt az emberek nagyon nem szeretik, ha fényképezőgépet fognak rájuk.
A gyerekek fényképezésével sem árt vigyázni. Amíg ismerős gyerekekről van szó, addig nincs gond, de idegenek gyerekeit fotózni… örülj, ha nem hívnak rendőrt, hogy pedofil vagy :(
A “maguktól fotózó lencsék”-ről csak az jutott eszembe, hogy némi gyakorlattal elég jól el lehet találni, mi lesz a képen akkor is, ha nem látod a keresőt. A fókuszálás a problémás. Főként emiatt célszerű inkább nagylátószöggel kísérletezni. Ott már akkora a mélységélesség, hogy nehéz melléfókuszálni. :)
Azért tegyük hozzá: ez a módszer cseppet etikátlan is, mert esélyt sem ad a fotóra kerülőnek, hogy tiltakozzon ellene…
(ettől függetlenül én szeretek így játszadozni a gépemmel :) )
2008. augusztus 2. at 10:26
Fantasztikusak ezek a képek…
2008. augusztus 2. at 11:39
Ez szerintem egy elég ostobácska cikk.
2008. augusztus 2. at 15:17
Ja igen, a képek meg nem kissé manipulatívak. Vicces pld a kétszeres gyerekgyilkos képét büszkén mutogató gyerek fotója. Mondjuk bepillantásként egy aberrált szellemű társadalomba nem rossz…
2008. október 22. at 10:19
Egyszer a Moszkva téren kellett képeket készítenem. Az alapelvem az volt, hogy az alanyok nem tudhatják, hogy fotózom őket. Erre azt a megoldást találtam ki, hogy vittem egy yashica kétaknás gépet, ami ugye úgy néz ki, hogy a nyakadban lóg és felülről nézel bele, ahol nagyjából egy 6×6-os kereső segít a komponálásban. Általában észre sem vették, nem tudták, hogy fényképezőgép van a nyakamban, hiszen nem is emeltem a szememhez. Vagy mág ha tudja is, hogy mi az, nem tudja, hogy most csak nézegetem, vagy éppen exponálok.
Mondhatjtok, hogy hogy morális szempontból nincsen minden rendben velem, de az a véleményem, hogy addig, ameddig csípőből lefotózok egy virágárust, otthon kinagyítom, felrakom a falamra, addig minden rendben. Az persze már nem férne bele, hogy a mozgólépcsőn csajok szoknyája alá dugjam a modilom egy képért.