HDR készítése a rétegek használatával Photoshopban
2008. 10. 09. 07:51 | Domshow
Többször foglalkoztunk már a HDR fotókkal, most viszont egy haladó Photoshop technikával foglalkozó oldalt ajánlunk, ahol bemutatják, hogy miként lehet speciális segédprogramok nélkül nagy dinamikatartományú képet készíteni.
Röviden: az expozíciósorozat tagjait egymás fölé helyezi külön rétegekre, majd megfelelő kijelölési technikákkal maszkolja ki a kellő és nem kellő részeket az adott rétegből, majd összeáll a kész kép
2008. október 9. at 09:45
Őszintén szólva nem volt türelmem figyelmesen végigolvasni az angol szöveget, de az én mérnöki agyam szerint mindenféle lasszók, kijelölések, stb. nélkül, teljesen automatikus módon is elérhetővé válna a HDR-hatás.
Ugyancsak az expozíciósorozatból létrehozott 3 réteg lenne a kiindulási alap, egyiken ugyebár a világos tónusok a jók [a], másikon a közép- [b], míg a harmadikon a sötét tónusok használhatóak [c].
Nos, első lépésként megdupláznánk az [a] réteget, szürkeskálássá konvertálnánk, jelentős kontrasztnövelésnek vetnénk alá, hogy meredeken vágjon, majd alpha channelként hozzárendeljük az eredeti [a] réteghez. (Ez kedvenc képszerkesztőmben, a Corel Photopaint-ben megcsinálható; a PS-t nem ismerem annyira, de elvileg ott is működnie kellene.) Így az [a] rétegről pont azt ütöttük ki, ami fölöslegben volt rajta, azaz a bebukott részeket.
Második lépésként ugyanezt műveljük a [c]-vel, csak ott a hozzárendelés előtt invertáljuk az alpha channel-t, hiszen itt pont fordítva, a túl világos részeket kell kimaszkolni.
A harmadik lépés, a [b] réteg kicsit bonyolultabb, hiszen itt a sötétekből is, meg a világosakból is vágni kell, de a Tone Curve (ill. ennek PS megfelelője) segítségével olyan karakterisztikának vetjük alá a szürkeskálás réteget, ahol a középtónusok maradnak meg, ez kábé harang alakú lehet.
A layerek összerakása innen tovább már nem okozhat különösebb problémát.
Az általam vázolt módszer nem biztos, hogy a lehető legszebb eredményt adja, de mégis miért jobb? Nos azért, mert teljesen automatizálható, gyakorlatilag fotótól függetlenül, kötegelve gyártható vele a HDR. Sőt, ha valamelyik gyártónak eszébe jutna, akár fényképezőgépen belül is processzálható lenne a folyamat, így már közvetlenül 1 db HDR JPG kerülhetne mentésre a sorozatfotó eredményeképpen. Sőt, a fentiek értelmében még a legvadabb utófeldolgozás-ellenzőknek sem jutna eszébe, hogy digitális illusztrációnak titulálják a HDR-t, hiszen az általam alkalmazott lépések simán beleférnek a klasszikus utófeldolgozás kereteibe, valamint hagyományos előhívás esetén is – több kínlódással bár, de – alkalmazhatóak.
2008. október 9. at 12:31
ha már hogy lehet eltérően HDR-t csinálni…
a Lightroom2-ben a szelektív ecsetre expozíciókorrekciót teszek, és azzal laza mozdulatokkal +/- irányban “átkenem” a képet
a PS-ben a kép/korrekciók/árnyékok-csúcsfények panel felugrásakor mellbevágó hatású HDR-kép keletkezik Előnézetben
mindkét módszernél a világosításnál erősen zajosodik a kép, melynek kiszűrésére valamelyik profi (a PS alap zajszűrő programja nem az) zajszűrő programot használom, ha PS-en belül, akkor esetleg csak a felvilágosított területekre
de most már elolvasom a cikket…
2008. október 9. at 16:45
Rob,
a HDR-nek pont az a lényege, hogy nem egyetlen képből indulsz ki (ami információvesztéssel, az általad vázolt konkét esetben zajosodással jár), hanem expozíciósorozatból, tehát ténylegesen kihasználod a különböző expozíciós körülmények adta információtöbbletet. Így az igazi HDR-t pont olyan nehéz PS-sel „hamisítani”, mint pl. a polárszűrőt. :D
2008. október 9. at 20:36
persze csináltam már néhány HDR-képet, igaz hogy a Photomatix-szal, csúnya szellemképpel, amelyet éppen a Lightroom2 szelektív ecsetjével tüntettem el
a Ps HDR-funkciójával viszont nem voltam megelégedve
a téli sötét estéken majd jól ráérek kísérletezni…
2008. október 9. at 23:42
kesztió:
te még nem csalódtál az automatikákban? én már egy párszor igen :(
én is próbálgattam mindenféle HDR progit, de aztán csalódnom kellett bennük.
miért lehetne jobb egy automata, mint én? honnan tudja az automata, hogy _én_ mit akarok?
a HDR nem feltétlenül arról szól, hogy minden, ami fekete, az legyen világosabb és minden ami fehér az legyen szürke. Bár lehet paraméterezni a legtöbb szoftvert, valahogy mégis egyszerűbb és vizuálisabb mindezt rétegekkel megoldanom, mert akkor én “mondom meg” mi legyen világosabb, hol, és hogyan.
akárhogy próbálkoztam eddig, mindig a manuális megoldás vitt el oda, amit el is akartam érni.
2008. október 10. at 05:23
Szerbusztok
Rob-100
Kiprobáltam amit a ps hez írtál [árnyékok-csúcsfények] hát meg kell hagyni majdnem hanyattestem mikor megláttam! Valószínű néha fogom is alkalmazni!
;)
2008. október 10. at 15:50
Birdie,
amit én javaslok, az is rétegekről szól. A nagy különbség, hogy a blogotok által tárgyalt módszer effektíve megváltoztatja a képet (hiszen kézzel beletörölsz a layerekbe, megváltoztatod pixelszinten a tartalmat, majdnem annyi, mintha retusálnál, ugye), míg az én módszerem a layereket egységes egészként kezeli, tehát felfogható utómunkának. Magyarán: „jogilag” nem digitális illusztráció, ellentétben azzal, amikor kézzel lasszózod ki a „neked nem tetsző” részeket.
Ami az automatikát illeti, a legtöbb RAW-ban fényképező fotós is többnyire automatikusan alkalmazza az általa jól bejáratott lépéseket, nem? És az sem lenne olyan rossz, ugye, hogy a következő generációs félrofi gépek automatikusan mentsenek HDR-t sorozatból… És ha nem tetszik, max. újracsinálod kézzel. :D
2008. október 10. at 22:37
Egy dologgal lett volna ez a fotó szebb, a WB-t szintbe kellett volna hozni, az árnyékos terület zaveróan kékes lett a napos helyhez képest… ez amíg árnyékos volt az előtér nem volt feltünő, de a HDR miatt keményen előjött… A valóságban a szem+agy kombó elég jó ilyen téren, és korrigálja az ilyet, de fotón nézve (szerintem) zavaró