RAW vagy JPG? – az örök kérdés
2008. 10. 15. 07:00 | Domshow
Többször foglalkoztunk már vele, most viszont egy háromrészes sorozatot találtam, ahol a szerző kifejti, a két formátum előnyeit és hátrányait, de nem erőszakolja ránk véleményét. A döntés az olvasó kezébe kerül, hogy az ismertetett tulajdonságok után mindig a megfelelő formátumot választhassa.
Az első részben kifejti, hogy:
- Egyik sem egyértelműen jobb!
- Mi is a RAW?
- Mi is a JPG?
- Mi a TIFF? (és gyorsan lebeszél a használatáról)
majd a második részben a mellette/ellene érvek sorakoznak:
- Miért fotózzak RAW-ban? Mik az előnyök?
- flexibilitás
- utólagos fehéregyensúly-állítási lehetőség
- kicsit bővebb expozíciókorrekciós lehetőség
- Miért fotózzak JPG-ben? Mik a RAW hátrányai?
- fel kell dolgozni
- “kimosott” kinézetű képek (fakó, telített színek nélküli képek)
- konvertálni kell
- időigényes
- helyigényes
- rövidebb sorozatok lőhetők pl. sportfotózásnál
és végül a harmadik részben tanácsolja:
- Ha hozzá akarunk fogni, hogy RAWban fotózunk, ne egy fontos eseményen kezdjük
- Használjunk minőségi RAW konvertert
- Figyeljünk a programok és RAW verziók összeférhetőségére (kompatibilitására)
- Használjunk szabványos fileokat
2008. október 15. at 08:16
Szerintem az baromság, hogy “ne fontos eseményen kezdjünk RAW-ba fotózni”.
Mit veszíthet (a feldolgozáshoz szükséges időn túl) a fotós?
2008. október 15. at 08:46
Szerintem az alapfelvetés hülyeség. Mindenképpen RAW-ban fotózunk, csak vagy a fényképezőgépben, vagy egy külső számítógépen levő RAW konverter készíti el a jpeg képet.
2008. október 15. at 13:25
Evidens, hogy RAW !
A memória nem lehet gond : 1Gb 1000Ft … vicces
2008. október 15. at 17:42
miki3d: nem evidens… ha nincs időd/lehetőséged utómunkára, akkor marad a JPEG. Vagy ha valamiért hosszabb sorozatra van szükség, mint amennyit a RAW engedélyez.
2008. október 15. at 19:39
hihi : számomra evidens akkor is a raw (kb 3 éve nem lőttem jpg-t)
2008. október 15. at 21:05
Ilyen felvetéseknél mindig eltűnődök egy kicsit. Kezdődik azzal a kérdés, hogy pl. soha senki nem kezd foglalkozni azzal, hogy a jpg csak 8bites színmélység lehet (egyenlőre), a RAW a gép teljes tartományát lefedi (12-14-16bit). A másik ami ilyenkor elsőre eszembe jut, hogy vajh’ miért a RAW-ot támogatják kiemelten a digitális hátfalak, annak ellenére, hogy egy hátfalról akár 2-300megás képek is lejöhetnek? Persze utána mindenkinek el kell dönteni, hogy mire akarja használni a képeket…
2008. október 15. at 23:28
Sailer: azért azt se felejtsd el, hogy a RAW az pixelenként 12-14 bit, a JPEG meg színcsatornánként 8 (összesen 24, ha jól számolok)
miki3d: megnézném, hogy ha nincs kéznél RAW konverzióra alkalmas eszközöd, akkor mit csinálsz… :)
2008. október 16. at 00:36
hihi : megnézném mit csinálnál egy analóg géppel, ha nem tudnád előhivni – vagy akár megnézni… (ugye nem dughacc rá úessbén egy analóg gépet a tv-re pölö) ;)
amúgy én csak akkor exponálok, ha jó lesz a kép, ergó alapból “megszerkesztem”, megkomponálom a képet és egy kép elexponálása nálam nem csak egy gomb lenyomás…, tehát, ha már “félig” kész a kép, akkor utómunkával lesz teljesen kész számomra…
de mindenki úgy és abba fotózik, ahogy és amibe akar…, ennyi… nálam evidens a raw.
2008. október 16. at 13:31
én jpg-ben fotózok. sok fotót csinálok sorozatban és olyankor a raw nem sokat ér, lassú a gépem tőle! ennyi:)
2008. október 17. at 13:46
Igazából ez is olyan, mint az analóg-digitális polémia. Lehet különbséget tenni, de egyik, vagy másik mellett kardoskodni felesleges. Neked kell eldöntened, hogy milyen témához mit érdemes használni.
Ha ismered a fénymérés és a fehéregyensúly titkait, akkor nem érhet meglepetés akkor sem, ha jpeg-ben fotózol, ugynolyan jók lesznek a képeid, mintha később otthon konvertálnád át. (Persze ez azért a fényképezőgéped konvertálójától is függ.)
Többnyire egyébként én is a RAW-ot favorizálom :)
2008. október 17. at 19:06
hihi: Igen a RAW 12-14bit DA-n megy keresztül. De nem szeretnélek elkeseríteni, a jpg-t te egy RAW képből kapod, csak a konvertálást a beállításoknak megfelelően egy DSP villám gyorsan elvégzi már a fényképezőgépedben, míg a RAW-nál korrekciók nélkül a nyers, DA-ból kijött adatok kerülnek bele egy fájlba (esetleges veszteségmentes tömörítés után). A RAW az a nyers adat, ami kijön az érzékelődből. Fura lenne, ha rosszabb lenne a konvertálás utáni végeredménynél. :-D Mellesleg azoknál a gépeknél ahol nem szendvics érzékelőt, vagy pixeleltolást alkalmaznak mindenhol csak 1 szín van 1 pixelen, tehát emiatt a RAW és a jpg is szenved ebben a hibában. Nem véletlen, hogy a Sigma DSLR-ek bármikor odavágnak bármelyik másik gépnek képminőségben, ott ugyanis minden pixelhez külön R-G-B érzékelő tartozik, tehát pixelenként 3x12bit információd van.
2008. október 17. at 21:05
És az én apukám megveri a te apukádat… már ha jól emlékszem vissza óvodai tanulmányaimra… :-))) Lassan itt tart ez a számomra érthetelen vita. Mindenki döntse el maga, hogy melyiket használja, ahogy ezt az ajánlásban is olvashattuk… Akár ugyanarról a fotósról is el tudom képzelni, hogy az éppen elötte álló feladatnak megfelelően egyszer az egyik, egyszera másik megoldást válassza.
Nem bogarásztam végig a cikkeket, ez a tudatlanság megkönnyíti, hogy véleményt mondjak róla :-O Egyszerűen nem értem, hogy miért lesznek a RAW képek fakók? Én a gépemhez kapott konvertert használom, ugyanúgy állítom rajta a színtelitettséget (és minden más paramétert), ahogyan azt a gépen is állíthatom… ennek tudatában ez bizony sületlenségnek hangzik. A feldolgozáshoz szükséges idő sem olyan nagy helyesen exponált, tudatosan komponált képek esetén, bár el tudok képzelni olyan helyzetet, amikor 1 óra is sok. Az esetleges retus pedig független attól hogy milyen formátumban tároljuk a képet.
A Sigma gépek sem ütnek olyan nagyot. Igaz, minden pixelhez tartozik RGB érzékelő, de ezek egymás alatt vannak, ami szintén jelent némi technikai problémát. Jelenleg valahogy nem terjed… még középformátumon sem, ahol az ár igazán nem számít. Lehet, hogy ez lesz a jövő, az elgondolás nekem is tetszik, de ma valahogy nem játszik a piacon. Ennyi fotós nem tévedhet egyszerre…
2008. október 20. at 20:30
fullHD: A Sigma gépekkel kapcsolatban igazad van, nem terjed, mert egyetlen egy komoly cég sem állt a Foveon háta mögé, mert már mindenkinek megvolt a saját elképzelése, szerződése, gyártósora, befektetett sok milliója. Csak példa képpen egy pár dolog, ami jobb volt mint a többi és mégis meghalt: Annó a Commodore cég Amiga 1200-as gépe mindenben messze verte az IBM és kompatibilis gépeket, mégis a cég elrontott marketingje miatt nem terjedt el. A Transmeta Crusoe processzora a maga idejében rommá verte mind az intel és AMD processzorokat fogyasztás-ár-teljesítmény arányban, mégsem terjedt el széles körben. A sors fintora, hogy mind az Intel, mind az AMD (és még sokan mások) licencelik saját processzoraikhoz a Crusoe technológiáit még ma is, mert még mindig nem idejét múltak! És egy példa ami még jobban “ráhúzható” erre az esetre: Az AMD annó a PLA és PAL ok korában úgy tette elterjedtebbé a maga kevésbe jobb megoldását, hogy ingyen fejlesztőkörnyezetet biztosított hozzá. Ennek megfelelően az ő eszköze terjedt el, pedig “butább” volt, de mindenki teljes megoldást kapott ugyanazért a pénzért és inkább ezt választotta. Bízom benne, hogy sikerült megválaszolnom a miértet…
2008. október 20. at 20:57
Az örök gumicsont. Kérhetnék egy kimerítő Canon vs Nikon cikket? Esetleg lehet kompakt vs slr a téma.
2008. október 23. at 15:04
Sailer: Sajnos igazad van, sokszor üzleti, marketing, stb okok miatt buknak el zseniális megoldások. Az egyéb szenzorokba vagyonokat ölő gyártókon nem is csodálkozom, vagy csak rezignáltan tudomásul veszem magatartásukat, hiszen a negatív példákat magam is hosszan tudnám sorolni. A profi fotósoktól várnám, hogy használják a Sigma foveon chipes gépét. Persze, egy optikai rendszerváltás is sokba kerül… Szivesen néznék meg foveonnal készült tesztfotókat, ha tudsz ilyen oldalt, örülnék neki :-)
Üdv
2008. október 23. at 20:43
fullHD: A Sigma oldalán vannak fent tesztfotók. Sajnos úgy látom, hogy a megoldás miatti gyengeségek nem engedték komolyabb használatba ezt a gépet. A Sigmás tesztképek itt vannak: http://www.sigma-sd14.com/sample-photo/ , szerintem ami mindenképpen kiemeli ennek az érzékelőnek az erősségét az pl. ez a kép: http://www.sigma-sd14.com/sample-photo/portrait/img/sd14-po-005.jpg . Meg lehet nézni a szempillákat. és ezek a fotók nem canon L-es (vagy nikon high-end) obikkal készültek, hanem a Sigma saját eszközeivel. A részletgazdagság szerintem ezek a képen is mellbevágó: http://www.sigma-sd14.com/sample-photo/portrait/img/sd14-po-004.jpg . Persze az az érzésem, hogy ennek a szendvics érzékelőnek akkor lenne esélye labdába rúgni, ha nem összes érzékelőpont számában venné fel a versenyt a többivel, hanem a feldolgozott pontmátrix méretében. Tehát minimum 30Megapixeles érzékelő lenne a vetélytárs, ami ugye 10Megapixeles, minden pixelre r-g-b feldolgozást biztosító eszköz lenne. Ebben az esetben szerintem sok-sok profi elgondolkodna a canonnal és a nikonnal egyetemben. Egyébként a Fuji is elkezdett kb. egy éve egy ilyen szendvics érzékelőt csinálni, de azóta is nagy hallgatás van…