Kodak Ektar 100 teszt – Mutty tollából
Birdie Kodak standon tett Photokinás sétája során szert tett egy Kodak Ektar 100 filmre, amit a beszámolójában ajánlott fel a leggyorsabb felhasználónak. A filmet Mutty vitte el, aki már teljesítette is Birdie egyetlen kérését, miszerint be kellene számolni a tapasztalatokról. Már a bevezetőt olvasva lehet sejteni, hogy itt nem csak száraz tesztről lesz szó, hanem kapunk valamiféle kis betekintést egyéb kulisszatitkokba is. Mutty egy hangulatot akar átadni a filmes fotózásról amellett, hogy ténylegesen a Kodak új filmjéről is ír.
Elsőként rögtön bele is veti magát a digitális korszak és a filmek természetes “effektjeinek” ellentéteibe. Amíg egy digitális képre azt mondjuk, hogy zajos, addig egy filmesre azt, hogy szemcsés. A zajt rosszként, a szemcsézettséget pedig jó hatásként fogjuk fel…
Természetesen az összehasonlítandó filmeket hasonló körülmények között, hasonló felszereléssel próbálta ki, majd azt digitalizálta, de ennél is figyelve az azonos felbontásra, hogy a szemcsézettséget is lehessen figyelni…
50mm körüli objektívekkel (mindig ekvivalens gyújtótávolságra gondolva) és teleobjektívvel is lőtt képeket, majd figyelte a színvisszaadást, a szemcsézettséget, élességet, dinamikát.
2008. október 21. at 08:54
Háát!
Gratulálok a jól összeállított és szép részletes teszthez!
Azt hiszem ennél jobb kezekben nem is landolhatott volna a film, hogy leteszteljék! Örülök annak, hogy nem csak a kisfilmes formátum került terítékre, hanem a középformátumot is behoztad a képbe! Nagyon tetszett, hogy nem egy szokványosnak tűnő tesztet, hanem a használathoz közeli összehasonlítást kapunk!
Brávó Mutty!!!
2008. október 21. at 21:04
Én nem szeretem az ilyen technikai izéket, de ezt élvezettel olvastam. Sőt, még értettem is, ami igazán nagy szó :)Köszönöm az élményt :)
2008. október 22. at 15:27
Gyönyörű a kismalac!
2008. október 22. at 21:05
Igen, azt hiszem egy ilyen teszt igazán rá tudott világítani a technikák hasonlóságára, különbözőségére.
Sajnos/szerencsére a felhasználók mindig mindenkor a egyszerűbb, könnyebb megoldás felé hajlanak, -fizetnek- tehát igazából a digi visz mindent, a filmes végleg lemarad..
Persze a szigorú tények azért tények, a filmes középformátumot még nem tudja megszorítani minőségben, de a körülményessége, felhasználás nehézsége magáért beszél…
A legfontosabb számomra ez a megállapítás: -”..hogyan helyezkedik el a fullframe a kisebb képkivágású digi és a középformátum közt. Sokkal közelebb áll a digihez”.
Nagyon elgondolkodtató megállapítás.
Remek cikk.
julesdex
2008. október 23. at 20:00
szerintem egyatalan nem lenne szabad egy ilyen szkennerre tesztet alapozni.
2008. október 23. at 20:12
Tényleg jó kis teszt ez. Ügyes munka. Jó kezekbe került a film. Annyi észrevételem lenne, hogy a mélységélességnél azért valamennyire a kissebb tárgytávolság is közrejátszott a középformátum toronymagas győzelméhez, még akkor is ha tényleg jobbak ilyen téren (is).
2008. október 23. at 21:20
Jó teszt.
Az utolsó tájképen látható dinamikáról digiten csak álmodni lehet…
2008. október 24. at 21:53
Gratulálok a türelemhez, hogy végigcsináltad és le is írtad, szépen illusztrálva. Nekem biztos nem lett se türelmem, se semmim (a technikai hátteret leszámítva), egy ilyen teszthez.
Örülök, hogy vannak még gyártók, akik áldoznak még a filmes technikára, így egyelőre nem kell remegnem, hogy elfogy az utánpótlás.
2008. október 26. at 09:26
A teszt megérdemelt volna egy dob-szkennert. Azé egy olcsóval nem lehet normális tesztet csinálni. Ez teljesen lehúzza a dolgot.