Ki miért fotózik? Ki hogy kezdett el fotózni?
2008. 12. 21. 12:51 | Domshow
Van, aki a „családi hagyományt” folytatja, és még az ükapja is fotós volt. Van, aki csak a bulikon szeret egy-két emlékképet csinálni, és van, aki a nyaralási emlékképeket szereti egy pár évvel később nézegetni. Akad, aki saját gyűjtögetése gyümölcseként vette meg első fényképezőjét, és van, aki kapta, és így kezdte űzni e remek hobbit.
Rékuc blogján olvastam hasonló elmélkedést, amelyhez szépszámmal jöttek a hozzászólások, így bátorkodom megkérdezni a Kedves Olvasókat, hogy miért fotóznak, és hogyan csöppentek bele ebbe a szenvedélybe?
2008. december 21. at 16:56
igénytelen egyértelműen!
És az is szeretnék maradni mert azt fotózok amit AKAROK és úgy ahogy ÉN AKAROM!!! Míg egy profinak ( akinél lehet hogy egy hobbi fotós vagy éljünk Rékuc megfogalmazásával “igénytelen” jobb képeket csinál )tehát hivatásos fotós ugye aki pénzért csinálja azt KELL fotóznia amit KÉRNEK tőle!
2008. december 21. at 16:59
De lemaradt a válaszom! Nagypapám fotózott még anno ő hobbiból is meg munkája mellett vállalt el “munkákat” emiatt utazások alkalmával elég sokat fényképeztem még analóg képpel mondjuk inkább csak lövöldöztem :D ! Aztán a változást egyértelműen az első könyv kézbevétele hozta el valamint az első családi digit gép egy panasonic fz4. Azóta tudatosan készítem el a képeimet több kevesebb sikerrel, de egy a fontos hogy IMÁDOM!
2008. december 22. at 12:43
ez a fotó annyira jó, hűen ábrázolja a lelkes hobbi-amatőrfotós odadását, aki időt és lábázást :) nem sajnálva kuporog a jó fotó érdekében! Semmi extra felszerelés, de meglátott valamit és nem nyugszik, amíg meg nem örökítette úgy, ahogy elképzelte. Ez a fotózás igazi öröme és szépsége a számomra!
2008. december 22. at 17:26
Hat, en azert kezdtem el fotozni, mert filmezni szerettem volna (8mm-es rovidfilmes agymenesek), es ugy kepzeltem, hogy eloszor tanuljak meg tisztessegesen komponalni, satobbi. Aztan bennragadtam. A 8mm-s kameramat neha eloveszem, letorolgetem a port… Azota nem a forgatokonyvek, hanem kimerevitett kepek villannak be a fejembe…
Majd talan egyszer megis elokapom a Braunt, de addig egyre melyebbre asom magam… :)
2008. december 22. at 18:20
Az amatőr fotós társadalom éjt nappallá téve magyarázza a bizonyítványát a blogban definiált két halmazzal kapcsolatban… :) Ott. Itt elég alacsony a vérmérséklet hőmérséklete. :)
2008. december 23. at 00:57
Én nem olyan rég kezdtem komolyabban kattogtatni. Azelőtt csak Photoshoppal rendezgettem mások képeit, meg véletlenül bele-belenéztem egy pár fotós e-bookba, amit egy régi dvd-n találtam.Aztán a nagyok képeit nézegetve rájöttem, hogy milyen szép dolog is a fotózás, és hogy én is szeretnék ha nem is olyan, de legalább hasonló képeket készíteni, mint a fotósok.Akkor vettem egy bridge gépet, és annak a segítségével próbáltam megismerkedni ezzel a világgal.Azóta több-kevesebb sikerrel próbálom fejleszteni magam.Eddig volt egy saját “mini-tárlatom” meg dícsérgettek egypár fotóversenyen.
2008. december 23. at 01:34
hatéves koromban egy Etűddel (nagyfilmes!), majd Smena Simbol, majd egy félautomata kompakt, majd egy Praktica BCA, majd a nagy visszaesés, egy 3MP-es digitális gép, majd a nagy szerelem a K20D
ezzel együtt vallom, hogy nem a felszerelés az elsődleges, mert a Canon A300 kiszenvedése után kényszerűségből ugyan, de szívesen fényképeztem a SE K750-es telefonommal
a K20D szinte mindig ott lapul :-) nálam, várom az életem fotóját/fotótémáját, de azok mindig csak akkor következnek be, amikor nincs nálam a gép
2008. december 23. at 10:11
A családomnak ősidőktől fogva volt fényképezőgépe.
Pajtás, Ljubitel, Smena ebből 2 féle is, Zenit, Praktika, még egy packetfilmes tükörreflexes Pentax is. Mindig természetes volt hogy mindent megörökítünk.
Én nagymamám Smenáját nyúltam le elsőre, meg később a tüköraknás Ljubitel-t is. FF filmre fotóztam velük sokat és magamnak hívtam elő. Eleinte inkább csak a műszaki oldala bűvölt el a fotózásnak és sok optikai kísérletet is csináltam a gépekkel, mellette az emlékek rögzítésére használtam.
Ennek köszönhetően 100%ig tisztában vagyok a fényképezőgépek fizikájával, működésével és lehetőségeivel.
Azonban az igazi áttörés, akkor jött nekem amikor megjelentek a digit gépek. Cégemtől el tudtam hozni egyet időnként és itt már sokat tudtam kísérletezni a kompozícióval is. Persze az akkori 8megás kártyával és a durván 40kép alatt lemerülő akkuval még mindig nem volt az igazi, de kb. ekkor kezdtem érdeklődi a technikai oldalán túl a kompozíciós szabályok iránt. Egy darabig a harmadolás és a “ne akarj túl sokat belezsúfolni a képbe” szabállyal boldog voltam az emlék kép fotózgatás terén, aztán regisztráltam a Fotozz-ra és nem volt megállás a leejtőn :D
Tehetségem persze még mindig nincs de legalább az alapvető kompozíciós szabályokat úgy érzem már ismerem, és a retusálással is boldogulok, néha pedig még itt is elismerik a képeimet, de a családban egyértelmű sikerem van és hát ez volt az eredeti célom :)
2008. december 23. at 14:16
Én azért fotózok hogy egyszer olyan menő legyek mint Rékuc.
2008. december 24. at 04:42
Rékuc én kereső vagyok??
És pentatükrös vagy pentaprizmás? :)
(a célom meg ami hajtani fog örök életemben, hogy egyszer 5nél több pontozott véleményt kapjak fotozzon… :))
2008. december 24. at 08:25
Kb. egy-másfél éve fotózom, egy kis családi zsebgéppel kezdtem, de hamar kinőttem. Tudom, hogy nem a felszerelés számít, de azért jó, ha egy minimális szintet megüt a gép tudása.
A családunkban nincs hagyománya sem a művészetnek, sem a fotózásnak, uh. amolyan sarjúhajtás vagyok a családfánkon.
Az én célom a fotózással az önkifejezés, amit már megpróbáltam írás és zene útján is (szerencsére nem maradt nyoma:)). Egyelőre tanulok és kísérletezgetek, hogy a fejemben lévő ötleteket meg tudjam valósítani.
2008. december 26. at 01:28
Motiváció: a fotózás közben érzett öröm. A fotók másokkal megosztása során érzett öröm.
Hátrány: maga a technológia kevéssé érdekel és ez gátol a fejlődésben.
Ahhoz van nagy érzékem, hogy megtaláljam a fotózni való pillanatot. Főként ez érdekel, a pillanat ki és megragadása, a megfelelő kompozíció, az egyensúly, az érzelmek kifejezése.
A többi dolog majd erre épülhet.
Sajnos amikor elkezdtem célként tekinteni a fotózásra, görcsösebbé váltam és az öröm nagy része elveszett.
Hosszabb szünet után újra az öröm megélése a vezérfonál.
2008. december 28. at 13:14
Apu fényképezett! Főleg minket. Otthon elbíbelődött az előhívásokkal és nagyon jó képeket (nekem tetszett) csinált.
Kicsit nagyobb lettem és már láttam is nem csak néztem akkor viszont néha sajnáltam, hogy a pillanatot nem tudom később felidézni.
Vettem egy gépet és most ismerkedünk.