Ki miért fotózik? Ki hogy kezdett el fotózni?

2008. 12. 21. 12:51 | Domshow

Van, aki a „családi hagyományt” folytatja, és még az ükapja is fotós volt. Van, aki csak a bulikon szeret egy-két emlékképet csinálni, és van, aki a nyaralási emlékképeket szereti egy pár évvel később nézegetni. Akad, aki saját gyűjtögetése gyümölcseként vette meg első fényképezőjét, és van, aki kapta, és így kezdte űzni e remek hobbit.

julesdex – Talpalatnyi föld

Rékuc blogján olvastam hasonló elmélkedést, amelyhez szépszámmal jöttek a hozzászólások, így bátorkodom megkérdezni a Kedves Olvasókat, hogy miért fotóznak, és hogyan csöppentek bele ebbe a szenvedélybe?

Kategória: blogszemle
A bejegyzéshez fûzött hozzászólások az RSS 2.0 csatorna segítségével követhetők. Megjegyzés, és trackback hagyható.

13 hozzászólás a(z) “Ki miért fotózik? Ki hogy kezdett el fotózni?” című bejegyzéshez

1. nightmare_photos írta:
   2008. december 21. at 16:56

   igénytelen egyértelműen!

   És az is szeretnék maradni mert azt fotózok amit AKAROK és úgy ahogy ÉN AKAROM!!! Míg egy profinak ( akinél lehet hogy egy hobbi fotós vagy éljünk Rékuc megfogalmazásával “igénytelen” jobb képeket csinál )tehát hivatásos fotós ugye aki pénzért csinálja azt KELL fotóznia amit KÉRNEK tőle!

2. nightmare_photos írta:
   2008. december 21. at 16:59

   De lemaradt a válaszom! Nagypapám fotózott még anno ő hobbiból is meg munkája mellett vállalt el “munkákat” emiatt utazások alkalmával elég sokat fényképeztem még analóg képpel mondjuk inkább csak lövöldöztem :D ! Aztán a változást egyértelműen az első könyv kézbevétele hozta el valamint az első családi digit gép egy panasonic fz4. Azóta tudatosan készítem el a képeimet több kevesebb sikerrel, de egy a fontos hogy IMÁDOM!

3. Réka írta:
   2008. december 22. at 12:43

   ez a fotó annyira jó, hűen ábrázolja a lelkes hobbi-amatőrfotós odadását, aki időt és lábázást :) nem sajnálva kuporog a jó fotó érdekében! Semmi extra felszerelés, de meglátott valamit és nem nyugszik, amíg meg nem örökítette úgy, ahogy elképzelte. Ez a fotózás igazi öröme és szépsége a számomra!

4. moTmeN írta:
   2008. december 22. at 17:26

   Hat, en azert kezdtem el fotozni, mert filmezni szerettem volna (8mm-es rovidfilmes agymenesek), es ugy kepzeltem, hogy eloszor tanuljak meg tisztessegesen komponalni, satobbi. Aztan bennragadtam. A 8mm-s kameramat neha eloveszem, letorolgetem a port… Azota nem a forgatokonyvek, hanem kimerevitett kepek villannak be a fejembe…
   Majd talan egyszer megis elokapom a Braunt, de addig egyre melyebbre asom magam… :)

5. ötfelezős írta:
   2008. december 22. at 18:20

   Az amatőr fotós társadalom éjt nappallá téve magyarázza a bizonyítványát a blogban definiált két halmazzal kapcsolatban… :) Ott. Itt elég alacsony a vérmérséklet hőmérséklete. :)

6. Fricci írta:
   2008. december 23. at 00:57

   Én nem olyan rég kezdtem komolyabban kattogtatni. Azelőtt csak Photoshoppal rendezgettem mások képeit, meg véletlenül bele-belenéztem egy pár fotós e-bookba, amit egy régi dvd-n találtam.Aztán a nagyok képeit nézegetve rájöttem, hogy milyen szép dolog is a fotózás, és hogy én is szeretnék ha nem is olyan, de legalább hasonló képeket készíteni, mint a fotósok.Akkor vettem egy bridge gépet, és annak a segítségével próbáltam megismerkedni ezzel a világgal.Azóta több-kevesebb sikerrel próbálom fejleszteni magam.Eddig volt egy saját “mini-tárlatom” meg dícsérgettek egypár fotóversenyen.

7. Rob-100 írta:
   2008. december 23. at 01:34

   hatéves koromban egy Etűddel (nagyfilmes!), majd Smena Simbol, majd egy félautomata kompakt, majd egy Praktica BCA, majd a nagy visszaesés, egy 3MP-es digitális gép, majd a nagy szerelem a K20D

   ezzel együtt vallom, hogy nem a felszerelés az elsődleges, mert a Canon A300 kiszenvedése után kényszerűségből ugyan, de szívesen fényképeztem a SE K750-es telefonommal

   a K20D szinte mindig ott lapul :-) nálam, várom az életem fotóját/fotótémáját, de azok mindig csak akkor következnek be, amikor nincs nálam a gép

8. keri írta:
   2008. december 23. at 10:11

   A családomnak ősidőktől fogva volt fényképezőgépe.
   Pajtás, Ljubitel, Smena ebből 2 féle is, Zenit, Praktika, még egy packetfilmes tükörreflexes Pentax is. Mindig természetes volt hogy mindent megörökítünk.

   Én nagymamám Smenáját nyúltam le elsőre, meg később a tüköraknás Ljubitel-t is. FF filmre fotóztam velük sokat és magamnak hívtam elő. Eleinte inkább csak a műszaki oldala bűvölt el a fotózásnak és sok optikai kísérletet is csináltam a gépekkel, mellette az emlékek rögzítésére használtam.
   Ennek köszönhetően 100%ig tisztában vagyok a fényképezőgépek fizikájával, működésével és lehetőségeivel.

   Azonban az igazi áttörés, akkor jött nekem amikor megjelentek a digit gépek. Cégemtől el tudtam hozni egyet időnként és itt már sokat tudtam kísérletezni a kompozícióval is. Persze az akkori 8megás kártyával és a durván 40kép alatt lemerülő akkuval még mindig nem volt az igazi, de kb. ekkor kezdtem érdeklődi a technikai oldalán túl a kompozíciós szabályok iránt. Egy darabig a harmadolás és a “ne akarj túl sokat belezsúfolni a képbe” szabállyal boldog voltam az emlék kép fotózgatás terén, aztán regisztráltam a Fotozz-ra és nem volt megállás a leejtőn :D
   Tehetségem persze még mindig nincs de legalább az alapvető kompozíciós szabályokat úgy érzem már ismerem, és a retusálással is boldogulok, néha pedig még itt is elismerik a képeimet, de a családban egyértelmű sikerem van és hát ez volt az eredeti célom :)

9. bányászbéka írta:
   2008. december 23. at 14:16

   Én azért fotózok hogy egyszer olyan menő legyek mint Rékuc.

10. tracker írta:
    2008. december 24. at 04:42

    Rékuc én kereső vagyok??
    És pentatükrös vagy pentaprizmás? :)

    (a célom meg ami hajtani fog örök életemben, hogy egyszer 5nél több pontozott véleményt kapjak fotozzon… :))

11. egyszer_mar_kirugtak írta:
    2008. december 24. at 08:25

    Kb. egy-másfél éve fotózom, egy kis családi zsebgéppel kezdtem, de hamar kinőttem. Tudom, hogy nem a felszerelés számít, de azért jó, ha egy minimális szintet megüt a gép tudása.
    A családunkban nincs hagyománya sem a művészetnek, sem a fotózásnak, uh. amolyan sarjúhajtás vagyok a családfánkon.
    Az én célom a fotózással az önkifejezés, amit már megpróbáltam írás és zene útján is (szerencsére nem maradt nyoma:)). Egyelőre tanulok és kísérletezgetek, hogy a fejemben lévő ötleteket meg tudjam valósítani.

12. PaloAlto írta:
    2008. december 26. at 01:28

    Motiváció: a fotózás közben érzett öröm. A fotók másokkal megosztása során érzett öröm.
    Hátrány: maga a technológia kevéssé érdekel és ez gátol a fejlődésben.
    Ahhoz van nagy érzékem, hogy megtaláljam a fotózni való pillanatot. Főként ez érdekel, a pillanat ki és megragadása, a megfelelő kompozíció, az egyensúly, az érzelmek kifejezése.
    A többi dolog majd erre épülhet.
    Sajnos amikor elkezdtem célként tekinteni a fotózásra, görcsösebbé váltam és az öröm nagy része elveszett.
    Hosszabb szünet után újra az öröm megélése a vezérfonál.

13. tlencsi írta:
    2008. december 28. at 13:14

    Apu fényképezett! Főleg minket. Otthon elbíbelődött az előhívásokkal és nagyon jó képeket (nekem tetszett) csinált.

    Kicsit nagyobb lettem és már láttam is nem csak néztem akkor viszont néha sajnáltam, hogy a pillanatot nem tudom később felidézni.

    Vettem egy gépet és most ismerkedünk.

Válasz írása