Kezedben a technika!
Felejtsük el, hogy mindig újabb, jobb fényképezőre van szükségünk, amikor már van egy. Bármilyen fényképezővel lehet jó képeket készíteni. A fotóalkotás lényege mi vagyunk, akik átnézünk egy kis ablakon, és megpróbáljuk úgy belesűríteni az adott témát, hogy az alapvető szabályoknak megfeleljen (vagy éppen nem), érdeklődést keltsen majd a szemlélőben. Tehát elég volt a „de nincs jó fényképezőm” kifogásokból! Tessék menni és fotózni, gyakorolni, próbálkozni!
Számtalanszor említettük már, hogy olvassuk el a használati utasítást! Azt sem tudjuk, hogy miket tud a fényképezőnk, de máris újabb, jobb, nagyobb megapixelűre vágyunk (pedig talán azzal sem vagyunk tisztában, hogy mi az a megapixel, vagy miért lehet hasznos…). Vigyük magunkkal a fényképezőt mindenhova (kompaktok előnyben :) )! Próbáljunk mindent lefotózni, keressünk olyan témát, ami érdektelen, és úgy beállítani, hogy az vizuális élményt nyújtson. Gyakoroljuk a manuális módot! A fény manipulációjának megértéséhez a legjobb gyakorlat, ha ugyanarról több rekesz/záridő értékkel készítünk képeket. Ne essünk az „ingyen van a film” hibába! Tervezzünk meg minden kattintást, próbáljuk mindet lenyűgözőre készíteni. Tartsuk a legjobb képeinket külön és hanyagoljuk a gyengébbeket! A hivatásos fotósok ezreket készítenek, és csak a legjobbakat mutatják meg az ügyfeleknek. Készítsünk fényképet magunknak, mi vagyunk a saját ügyfelünk. Egy nap öröm lesz visszanézni a legjobb képeinket.
No nyomás munkára!
2009. február 23. at 14:38
Kedves Szerző!
Nem Te vagy az elő és feltehetőleg nem is az utolsó,akinek a tollából hasonlókat olvasok. Az alapvető igazság a soraidban rejtőzik, ám ennél véleményem szerint árnyaltabb a dolog. Előre leszögezem, hogy fotós tanulmányaim elején járok tehát korántsem érzem magam szakavatottnak a témában, annyit azonban e csekély ismerettel a tarsolyomban is képes vagyok megítélni, hogy bizonyos körülmények között igenis a technika határozza meg a végeredményt. Kétségtelen, hogy a technikai tudás a fotós sajátja és aki a tudás birtokában van, az lényegesen többet képes kihozni az adott technikából, de az ő mozgástere is véges. Ergo nekem hiába van 5 méteres rudam, sosem fogok akkorát ugrani, mint egy rúdugró egy 4 méteressel. Viszont ő sem fog 6 métert ugrani, mert túl rövid a rúd. Talán nem véletlen, hogy Máté Bence nem egy 4 MP-s kompaktot használ a világhírű madárfotókhoz. Bármilyen ügyes is egy bizonyos igényszint felett behatároltak volnának a lehetőségei. Én most egy kis kompaktot nyüstölök, hogy megtanuljam a szakma csínját, és kb. 70%-ban tudom, mire képes a kicsi technika. Fel lehet ismerni, hogy mi van a képeimen, de a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudok egy bizonyos minőségi szint fölé menni. Tehát óvatosan bánjunk a “csak rajtad múlik” mondatokkal, mert ennyire nem fekete-fehér a dolog.
További sportsikereket!
Üdv: lyunior
2009. február 23. at 14:51
Igaz, amit az első hozzászóló leírt, nekem jelenleg a bridge-ben a zaj jelenti a legnagyobb problémát, amit akármilyen ügyes lennék, nem tudok eltüntetni, és sosem fogok ezzel a géppel olyan éjszakaikat csinálni, mint egy bármilyen tükrös. Az persze igaz, hogy az ember csinálja a képet, nem a gép.
2009. február 23. at 15:11
Igaz, bizonyos egyedi, behatárolt szabályokkal rendelkező témájú fotókhoz kell a felszerelés, ez vitán felül áll. De például a természetfotózás az egyik legköltségesebb, és megkockáztatom, hogy a legnagyobb kihívásokat támasztó fotózási téma. Nem kell rögtön elrugaszkodni a hétköznapi felhasználástól rém spéci témák irányába. Magabiztossá teszi az embert a tükörfelcsapás hangja, ez kétségtelen, de a látásmódot, az ábrázolás egyediségét, a fényekkel való játékot, az arányok, a színek és a formák összhangját, harmóniáját, vagy a helyes expozíciót tökéletesen meg lehet teremteni egy pár tízezer forintos bridge géppel is, és az tökéletesen elég is ahhoz, hogy ezeket begyakoroljuk.
Szóval valahol igazatok van, de a cikk arról szól, hogy tessék menni és bármivel gyakorolni a fentieket, és azoknak szól, akik mindezt nem teszik, mert azt hiszik, az övékével nem lehet/nem érdemes, és spórolnak, hogy drágább gépet vegyenek a gyakorláshoz/tanuláshoz.
2009. február 23. at 15:40
A cikknek az ösztönző részével messzemenőkig egyetértek.
Az én problémám, hogy már a tanulási folyamat közben akadályoznak a technikai keretek a szabad mozgásban. pl: legrövidebb-leghosszabb záridő, legszűkebb-legtágabb rekesz, objektív fényereje, fókusztartomány, stb.
És külön pech számomra, hogy engem pont a természetfotózás érdekel… :-)
Nesze neked.
A pixelmánia engem nem mozgat, a fényerő és az objektív minősége és főleg cserélhetősége, a manuális fókusz annál inkább. Ha valakitől, akkor tőlem távol áll a sznobizmus, de már csak a saját igényszintem kielégítése miatt sem szeretném a telefonom kamerájával maradandóvá tenni az élményt.
Ugyanakkor pont a Szerző szempontjait figyelembe véve nem vettem idáig komolyabb gépet. Először a tanulás és a gyakorlás, aztán a technika. Mert nem mindenki dokumentumfotós. A kis meztelen gyerkőcöt a gettó sarában verőfényes nappal megörökíteni elég a mobilom is.
De a magányosan üldögélő idős öregasszony a lenyugvó nap utolsó sugarainál című képhez már lehet, hogy több kell.
Az igazság tehát félúton van, vagy lehet, hogy tényleg “odaát” :-)
Szép fényeket!
ly.
2009. február 23. at 15:46
Szerintem ez az egész arról szól, hogy bármivel lehet jó képet készíteni, ha tisztában vagy a képességeid és a felszerelésed limitjeivel.
Előszeretettel emlegetem ilyenkor purciur kompakt digi-szappantartóval készült fotóit.
2009. február 23. at 15:56
Nyelvész!
A Canon EOS 300-at, a 10D-t, vagy a Mamiya C330-at érted a digi szappantartó alatt.
Mert purciur valóban lenyűgöző képeket készített egy HP-vel is, de az általunk fent említett színvonalú munkáit nem azzal csinálta…
Másról szól a történet.
Üdv: ly.
2009. február 23. at 21:49
Tök mindegy a felszerelés de még se tökmindegy én is egy bridge gép tulajdonos vagyok és a zaj ami a földhöz tud vágni! Meg végül is ki ne akarna fényképezni profi géppel profi obival? :) Mindenki szeretne CA mentes tűéles képeket :)
Itt valaki említett Máté Bence világhírű madár fotóst! Én ilyenkor mosolyogni szoktam hogy igen világhírű! De miért világ hírű? Mert egész nap azt csinálja. Ergo még szép hogy hihetetlen jó képeket csinál csak neki volt lehetősége meg kitudja még mi hogy ezzel tud foglalkozni! Bárkiről mondják világhírű ebben abban mindig az jut eszembe hogy én meg lehet hogy világhírű akármi lehetnék csak senkinek nem tűnt fel hogy van hozzá tehetségem vagy lehet még meg se próbáltam.
2009. február 24. at 07:52
Tudok úszni, csak még vízben nem próbáltam. :-)
Ez jó, ez ötletes.
Máté Bencét én említettem, bár csak olyan vonatkozásban, hogy nem Szmena 8-cal készíti a képeit, mert az eszköz nem lenne alkalmas a feladatra.
Mellesleg reagálva a “még szép hogy hihetetlen jó képeket csinál csak neki volt lehetősége meg kitudja még mi hogy ezzel tud foglalkozni” mondatodra, én is úgy olvastam róla, hogy ő mindent beáldozott, hogy fotózhasson, és azt csinálhassa, ami igazán érdekli. Ez persze kétélű dolog, de valamit valamiért. Mi nem vállaltuk, be, vagy nem úgy alakult az életünk, de ez nem változtat azon a tényen, hogy adott feladat elvégzését az arra legalkalmasabb eszközzel kell végezni. Ha ez egy lyukkamera, akkor azzal, de ha egy közép vagy nagyformátumú, akkor azzal.
Tehát való igaz, hogy a fotós készíti a felvételt, ám ha a technika agyonvágja a minőséget, akkor a fotós elmegy más tevékenység után nézni, vagy megmarad bizonyos témáknál, amiket a kicsi géppel még felér. Az a profi vagy félprofi fotós, pedig aki azt állítja, hogy ő csak kompakttal dolgozik és nincs a tarsolyában minimum egy SLR az hazudik.
Ha minden megvalósítható lenne a kis pöcsköszörűkkel, akkor nem törné magát a sok gyártó, hogy tökéletesítse a nagyobb formátumokat is.
Tehát mindenki döntse el mit szeretne fotózni, és ahhoz válasszon eszközt.
És hagyjanak lógva az ilyen dumákkal, hogy mindegy mivel fotózol, a végeredmény csak rajtad múlik.
Köszönöm a türelmet: ly.
2009. február 24. at 08:38
Én is belefutottam abba a problémába, hogy szerettem volna mindig magamnál tartani egy gépet, de a DSLR reménytelenül nagy, a kompaktok meg… Konstans végtelen mélységélesség, sok és ronda zaj, minimális árnyalat-”gazdagság”. Az én igényeim szerint gyakorlatilag csak dokumentálásra alkalmasak. Végül vettem 10e-ért egy 1956-os Zorki-1-et, 5e-ért felújíttattam, 5e-ért tettem rá Jupiter-8 50mm/f2 objektívet. Most van egy fullframe fényerős kompaktom. De vannak modernebb régi távmérős gépek, fénymérővel és egyéb extrákkal. Szeritnem még mindig ezek a legalkalmasabb zsebgépek.
2009. február 24. at 10:04
“Tehát elég volt a „de nincs jó fényképezőm” kifogásokból!”
Miért mosolyodok el azon, hogy ezt olyantól hallom akinek csak az objektívparkja több mint 600k-t ér és akkor még a két gépvázról és a vakuról nem is beszéltünk…
2009. február 24. at 10:24
Amúgy én is végig ezt mormogtam magamban amikor az S5500-as Fujival fotóztam végig egy szalagavatót (a tánc része különösen megdobogtatta a pici szívem). :)
Persze az is igaz, hogy aki abból indul ki hogy “ááá olyan cuccal” könnyű, az csak kifogásokat keres, mert igenis lehet kompakttal is jó képeket csinálni, csak kérdés hogy milyen határok közt mozogva. De hagyjuk már a sablonokat kérem alássan és ne sarkítsunk mindent. Jó a felvetés, de ha bemutatnánk a másik végletet is akkor még hitelesebbé válna az amit mondani akarunk.
2009. február 24. at 10:29
Talán azt lehetne felhozni érvként az írás mellett, hogy a DSLR-ek erős árcsökkenésének (igen, régen megfizethetetlen volt, nagyjából a 300D óta elérhető árúak) következtében egyre elérhetőbb széles rétegben. Viszont megveszik általában egy kitobjektívvel, és ennyi. Ettől még nem készítenek jobb képeket.
Persze, csomó kényelmi funkció van benne (gyors reakcióidő, kisebb zaj…), de ha ennyien lovagoltok a zajon, nézzétek csak meg, egy csomó profi fotós utólag ad szemcsézettséget a tökéletesen tiszta digitális fotójához, hogy előhozza a régi film szemcsézettségét, azt a hangulatot.
2009. február 24. at 10:41
kell a technika!
amíg meg nem vettem a k20d-met, előtte anyagi okokból kifolyólag egy mobiltelefonnal kényszerültem fotózni, néhány rendkívüli kép is született, de csapnivaló minőségben
de ennek vége, most már mindig ott van velem a k20 a fix fényerejű zoom-mal, kicsit nehéz, de valamit valamiért
(persze, nem kell k20, bőségesen elég már egy P- vagy N-gyártmányú tükrös alapkészlet, sőt egy O-gyártmány nem is nagy tömegű)
a cikkhez visszatérve: lőjük ugyan a képeket “esztelenül”, de legyen szívünk otthon a számítógépen visszatörölgetni, mert nem fogjuk tárkapacitással bírni, viszont mindig RAW-ban, nem tudhatjuk, mikor kell életünk képét ellőni
2009. február 24. at 10:45
No pont erről a törölgetésről lesz majd egy bejegyzés, ott is fogom kérni a véleményeteket! :)
2009. február 24. at 10:58
“egy csomó profi fotós utólag ad szemcsézettséget a tökéletesen tiszta digitális fotójához, hogy előhozza a régi film szemcsézettségét, azt a hangulatot”
Viszont azt ne felejtsük el hogy ez kontrollálható, ahhoz a képhez és annyit ad hozzá amelyikhez és amennyit szeretne akár több rétegen az átlátszóság csökkentésével, míg a képzaj esetén…
No meg erősen témafüggő is. Nem sok fotós van szerintem aki a jégmadaras képére utólagos zajt tenne.
Törlésről akkor most nem írok, meghagyom késöbbre.
2009. február 24. at 17:28
Lehet minden évben jön ki minden gyártónak nem csak új DSLR gépe hanem már kb. évente frissíti az adott modellt is értem itt canon 40D utáni 50D re. Csak az a tré hogy sose csinálnak tökéletes gépet mert ami az egyikben hibátlan az a következőben már ott lesz hátrányként! Gondolok itt a 300D 350D 400D 450D már négy gép jött le a canon futó szalagjáról, de az ötödik se lesz tökéletes :)
2009. február 25. at 14:03
…és miért nem lehet manuális módban használni a kiskompaktokat?
2009. február 25. at 14:44
ha lehet sincs benne sok köszönet. Nekem egy erős középkategóriás kompaktom van retikülgépként (Samsung NV24HD), rendelkezik full manuál móddal, de vért izzadok, amíg beállítok egy tágabb rekeszt vagy hosszabb záridőt, arról nem is beszélve, hogy a téma addig már árkon-bokron túl (vagy rám sötétedett).
szóval ha valamit gyorsan akarok lefotózni, arra ott a DSLR manuál módja, a kompaktot meg szégyenszemre auton hagyom, mondjuk tény hogy nem szokott szégyent vallani úgy sem.
2009. február 25. at 19:55
Érdekes bejegyzés…
Az utólag adok hozzá szemcsézettséget dologhoz annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy érdekes módon a profik csak szemcsézettséget adnak hozzá, sosem színzajt… A kettő merőben más tud lenni.
Lehet, a szerzőnek is kötelezővé kéne tenni, hogy csak a neve megadásával írhasson bejegyzést. (Értem ez alatt, hogy soha semelyik bejegyzést nem írta alá senki… )
2009. február 25. at 21:28
Ezt sajnos én sem szeretem, kaptam is meg már, hogy anoním kis patkányka vagyok. Nos erről nem tehetek, de aki visszalapoz a blogszemle kezdetéig ( http://pixinfo.com/hu/blog/2008/04/07/blogszemle/ ) megtudja, hogy ki ez a dilettáns írói vénával rosszul megáldott fajankó, aki kreálja ezeket a sületlenségeket.
(amúgy a blog főoldalon a bejegyzés címe alatt megtalálható, hogy “Domshow”, valamint az impresszumban szerepel, hogy “Megyeri Domonkos (Blog)” bár kétségtelen, hogy a nicknevet és a személynevet ily’ módon nem lehet összekötni)
2009. február 26. at 10:38
Egyetértek Rékával.
A kompakt manuál funkciója arra jó, hogy mint kezdő megtanulj vele fotózni. Egy bizonyos szintig. Mert, amikor szeretnéd elmosni a hátteret, de akárhova állítod a rekesz- záridő- zoom együttest, sose az jön ki amit szeretnél, ill. amikor szeretnéd lefotózni azt a szegény cinege madarat, amelyik a gondosan összeépített etetődre szállt, és veszettül fotózol, és rájösz, hogy az elkészült harminc képből, kb három olyan, amin a madár éles, a háromból kettőn, van olyan pózban, ami elfogadható, egyet mernél megmutatni valamely ismerősödnek, de amikor meglátod a legalapabb dslr-rel készült fotót a fotózz.hu-n az adott jószágról, akkor újraértékeled a nyilvánosságra hozatalt.
Tapasztalatból beszélek.
Ráadásul egy kompakt akkorát késik, mint a Miskolc-Nagykanizsa személyvonat, tehát esély sincs akcióban fotózni bármit is.
Nagyon szép képeket lehet készíteni kompakt gépekkel, ezt nem vitatom, de enyhén szólva behatárolt a fotós mozgástere.
ly.
2009. március 2. at 13:18
“Jó munkát, csak jó anyagból, jó szerszámmal, jó szakember tud!”
2009. március 3. at 01:35
Na igen, a kompaktok. Nekem még csak az van, gyüjtöttem is vele pár érdekes élményt. A késésről csak annyit, hogy hárman voltak egy színpadon és sikerült olyat lőnöm, amelyiken üres volt a színpad. Asszem senki nem is értené meg azt, hogy mit jelentett a pillanat számomra. Szeretem figyelni a félautomatát. Abban igaza van a cikk írónak, hogy mindig lehetne jobb vasat venni és lehet az emberi oldalon is csiszolni. Az utobbi olcsóbb.