Házi műterem tárgyfotózáshoz
Szerintem egy lelkes kezdőnek talán ez az első komolyabb kihívása, amire bátran vállalkozhat. Kis kreativitással, némi alapvető tudással nagyon jó eredményeket érhet el, hiszen a tárgyfotózáskor a fotótéma megvárja, hogy szépen, nyugodtan kitalálja, próbálgassa, hogy milyen fények honnan világítva, mekkora felületről milyen eredményhez juttatják.
„A ketyere-számonanizátor naplója” először a különféle eszközök és azok tulajdonságainak boncolgatásával kezdi a házi stúdió felépítését. Vakuk, villanj körte, fényformáló/lágyító eszközök. A második részben még fel-felvillant pár eszközt, és természetesen az ezek elvillantásához szükséges kiegészítőket.
Csorge.hu blogján pedig egy, a méregdrága – ámbár profi – felszerelések mellőzésével megoldott vakupár és ernyők kombinációjával hozta létre a fénysátrat kiváltó tárgyfotós „terepasztalt”.
Ti milyen eszközöket használtok tárgyfotózáshoz?
Én, (amiről még cikket is írtam,) egy fénysátrat építettem kartondobozból, és vakuelosztóval két vakut különböző helyekről villantgattam. Borfotózáshoz pedig fekete és fehér kartonpapirokat helyeztem a bor köré, illetve a fehér kartonból hengert hajtottam, és a hengerbe villantottam, ami a jobb oldalon látszik
Apró trükk, ha nincs sok vakunk, hogy a különböző fényforrásokat egyszerre elvillanthassuk, akkor egy állványra, vagy fix helyre letéve a fényképezőnket, azt hosszú záridőre állítva, egy vakuval többet villanthatunk több irányból. Persze ilyenkor vigyázzunk a környezeti fényekre (szobai lámpa), hogy azok ne nagyon befolyásolják a képen a fényeket.
2009. március 14. at 16:08
Szia,
A tárgyfotózás olyan széleskörű, miért gondoljátok azt, hogy csak és kizárólag fénysátor a megoldás?
A fénysátor kiöli a markáns csillogásokat és homogenizál, ami lehet hasznos, de alapjában véve csak ront.
A fényképezés alapelve, mi szerint fényt és árnyékot keltünk, ezzel a módszerrel eltűnne és nem maradna más, mint egy döglött hangulatú, unalmas tárgyfotó.
Mindig érdemes megkeresni az adott témához a megfelelő világítási hangulatot és azt beilleszteni a tárgyhoz illő miliőbe.
Ha tisztába van a felvételező, hogy az asztali lámpája milyen világítást ad,akkor a későbbiekben bátran használja, ha hozzá illő hangulatot képzel el egy felvételéhez. Aki tárgyfotózásra adja a fejét, javaslatom szerint a rendelkezésére álló fényforrásokat lajstromozza, legyen tisztában mit mivel,mint sem egy világítási eszközt használjon mindenhez.
2009. március 14. at 16:43
Sose értettem, hogy egy kezdő miért tárgy fotózna. Minek? Maximum felkérésre, de akkor az már nem kezdő. Én a bort meginni szoktam, nem fotózni :-)
2009. március 14. at 17:45
Tanácsadó:
“Sose értettem, hogy egy kezdő miért tárgy fotózna. Minek?”
Te akkor minek fotózol egyáltalán?? Miért ne fotózhatna egy kezdő tárgyakat?? És szerinted kiből lesznek a “profik”, ha nem a kezdő hobbifotósokból?
Üdv
2009. március 14. at 18:23
Mást.
2009. március 14. at 18:43
éppenhogy kezdőnek való feladat a tárgyfotózás, csak egy élettelen tárgy képes kivárni azt a sok pöcsölést, emellett ezzel lehet szerintem a legtöbbet tanulni
a tudás növekedésével persze egyre magasabb szinten űzhetjük a tárgyfotózást, míg végül eljutunk Osztya szintjéig
a konyhánk déli fekvésű, és hétvégén délelőttönként az ablak alatti hűtőszekrényen szoktam a tárgyfotózást tartani
a direkt napsütést féligáttetsző tejfehér föggönnyel enyhítem, a f.gép felől pedig stencilfóliából hajtogatott terelőkkel derítek
másik módszer, hogy az étkezőben (ablaktalan) készítem a képeket, a szobavilágítást csak az élesreállításhoz használom, hosszabb expozíciós időt állítok be, és egy 60W-os halogénizzóval (fehér színhőmérsékletű) reflektorizzóval körbevilágítom (mintegy lefestem) a tárgyat
Tanácsadó, a bor megivása előtt próbáld lefényképezni az üveget, ez a feladat engem egyelőre legyőzött
2009. március 14. at 19:26
Hmm.
Nézni szoktam itt a cikkeket, de hozzá ritkán szólok.
Asszem ez az a téma amihez a lelkes kezdő laza 5-10 év után foghat komolyabban hozzá. Rengeteg tudást igényel… és olyan praktikákat amire magától nem jön rá az ember.
Sztem ne studiós dolgokkal kezdjük.. először ott az eggyik legcsodásabb dolog a napfény.
2009. március 14. at 20:28
és a tárgyfotózás csúcsa, már bocsánat a hölgyektől, az aktfotózás
2009. március 14. at 23:18
Rob-100: akkor minden ami stúdióban készül – tárgyfotózás, nem?)
Alapvetően Osztyával értek egyet, azonban hozzátenném, hogy amennyiben élete célja, értelme vagy szíve szottya a tárgyfotózás, miért is ne… Gyakorlás a tudás rokona, ha meg hozzá is olvas, tanul stb., nyugodtan gyakorolja csak.
Harmadik: a természet és más dolgok fotózása legalább olyan szakértelmet vagy elhivatottságot igényel, mint a tárgyfotózás, egyik sem több vagy kevesebb a másiknál – csak más az igény.
Negyedik: ha valóban jól akar valaki tárgyat fotózni, gyakoroljon tojással, azt a legnehezebb profin bevilágítani optimálisra. Ezt egy klasszikus profi mondta, csak nem tudom már, kicsoda.)
Szerintem.
2009. március 15. at 08:28
Saját magamból kiindulva, egy kezdő vagy makró vagy tárgyfotókat készít, majd innen indul el a saját utján. Szerintem a fotózásban a plafon az “ember a képen” legyen szó elkapott vagy studíofotóról, hisz itt kapcsolatot kell teremteni a modellel és más módon mint egy állatal vagy akár egy mozdulatlan tárgyal.
Én támogatom azt, hogy valaki kezdőként tárgyakat fotózzon. Eleinte én is asztali lámpákkal meg alufóliából készített derítőkkel erőlködtem, idővel jöttek a stúdóvakuk és nekem jócskán megkönnyítették az életem, ugyérzem ez a képeimen is meglátszik.
Egyébként is ha valaki meg akar tanulni valamit fotózni azt meg fogja tudni csinálni ha kellően kitartó. A vele született tehetségeknek kicsit könnyebb dolguk van, mindig is irigykedve néztem a képeiket!
2009. március 15. at 08:29
A tárgyfotózás a fényképészet egyik része, a másik része, részei ahogy Cpt említette, a makró, az épület, a természet a riport és még sorolhatnám.
Minden ifjú fotós barátomnak azt szoktam javasolni, mikor megkérdezik milyen gépet, objektívet vegyen: döntsd el ha tudod, melyik része érdekel a fényképezésnek, mert elég hülyén nézne ki, hogy egy 500-as telével akarna a stúdióban mondjuk portrézni, és egy nagylátóval madarászni. :)
Ha a döntés már meg van, onnan már csak a rutint kell erősíteni és akarattal révbe ér a fotós. Minden olyan próbálkozás, mint fent említettétek pl, ablakhoz húzott asztal, napfény lágyítás, csak előre visz, igen is kellenek ezek a próbálkozások, mert tudatossággal párosítva csodálatos eredményt adhatnak. Nem szégyen ezeket elmesélni, mert a stúdióban való fényképezés az egyik legköltségesebb dolog, hogy a franc esne bele. :)
Örülök, hogy megmozgatott bennünket ez a cikk.
üdv:osztya
2009. március 15. at 08:44
És még valami, ha megengeditek.
A profi azért profi, mert legyen akár tárgyfotós, vagy portréfotós, képes a saját területén kívüli helyzetekben is optimális fotót készíteni, de: Azt a pluszt sosem fogja tudni hozzátenni, amit annak a szakterületnek a nevezzük specialistája, tud hozzá tenni.
Technikailag én is képes vagyok portrét csinálni, akár tetszetőst is, de a büdös életben nem lesz benne annyi élet, plusz a portréimban, mint akár itt is jó néhányotok portréjába.
Mondjuk említeném a teljesség igénye nélkül blende8-at, Zoran2-t kulcsaratit, Cpt.
Ezért mondtam az érdeklődési kör kialakítása, nagyon fontos.
2009. március 15. at 11:11
Szerintem a tárgyfotózás az a téma, amiben egy kezdő is érhet el sikereket, és örömét lelheti benne. Persze másban is lehet jó…
Ott a tárgy, lerakod az asztalra, beállítod a fényeket, kísérletezgetsz, ide-oda helyezed a lámpákat/vakukat, fényterelőket barkácsolsz…. És más el is ment a szombatod…
Nem értem, hogy miért mondjátok azt, hogy egy kezdő ne tárgyfotózzon, meg hogy nagyon nagy szakértelmet igényel…
Az emberek fotózása (szerintem) sokkal több tudást, ötletet, felkészültséget igényel, mint a tárgyfotózás. gorbelabdával értek egyet, hogy a portrénál/stúdiófotózásnál kapcsolatot kell létesíteni a modellel, nemúgy mint a tárgyfotónál
De ne vesszünk azon össze, hogy szerintünk kinek való a tárgyfotózás. Aki akarja, az úgy is csinálni fogja, akinek meg nincs kedve, az nem…
Üdv
2009. március 15. at 13:33
Ma találtam erre a bejegyzésre… Az első hozzászóló pont az, aki már látott, csinált is ilyet. Egy párszor :-)
A “kezdő” fotós mindgí csinálja azt, amihez épp kedve van. Így lehet elindulni. Valamerre. Pár irányt már én is kipróbáltam, és van amit hagytam a francba úgy ahogy van. Belefogtama tárgyfotózásba. Segítséggel. Remek segítséggel. Gondoltam ez így menni fog mint a pinty. Hát nem… Amikor kint “dolgozom” van egy elég korrekt világításom 149.6 millió Km-re a témámtól. Lehet vele játszani, terelgetni. (pl portrénál) Ott is ki kell egészíteni az esetek egy részében derítő vakuzással, egyéb derítéssel.
Ha bemegyek a lakásba/stúdióba ez a fény már csak töredékében vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre. Itt jönnek képbe a vakuk. Amiből egyet kinevezek pl főfénynek ( ő legyen a mi napunk) … a többi eszközzel pedig a kinti hatást szimulálom. És mindegy hogy most egy meztelen női testet vagy “csupoán” egy bögrét akarok lefotózni. Az elmélet ua. A tárgy lehet, hogy türelmesebb… de pl a megrendelő nem. Nem fogja hagyni az alkalmazott fotográfusnak hogy egy ételfotóval 1 órát játszon, mire olyan lesz a kép ahogy ő szereté. Ez bizony tudást igényel.
Ahogy már előttem írták: ez a fotózás egyik ága… csak a hozzá nem értők ( nem sértő jelzőként) nem látják a különbséget tárgyfotó és tárgyfotó között. Tájképet, portrét előbb- utóbb mindenki készít. Ott ismerik a korlátokat a próbálkozók. Ott ha nem karcol az obi, bebukott a téma egy része, kiégett.. azt azonnal tudja szajkózni mindenki. Azt ha egy tárgyfotó hangulatos, színeiben rendben van, olyan felületek is kiexponálódtak ami alapból nem is látható, az fel sem tűnik senkinek.
Van egy magasabb szint a fotózásban, ahova sokan azért nem jutnak el, mert nem képesek átlépni bizonyos korlátokat. Csak egy példa: Az a fotós, aki 3 eltérő színhőmérsékletű fényforrással megvilágított, eltérő fényelosztású területen magas ISo mellett vakuzik, és a WB-t helyesen belövi… de a magas ISO miatt részleteket veszít, egy magasabb szinten áll, mint az aki csak annyit észlel az egészből, hogy zajos lett a fotó. UFF én megint szóltam :-)
2009. március 15. at 15:09
Én sok mindenben nem értek veled egyet “totál kezdő”, de egy két dologban igen…
2009. március 17. at 09:39
Üdv mindenkinek! A vitába nem szállnék be, hogy kell-e vagy sem, de ha kell, akkor talán jó tipp az én szükségmegoldásom is azoknak, akik “költséghatékonyan” akarnak tárgyakat fotózni néha-néha:
Írországban élő nővérem készülő süti-webshopjához kellett 100-120 fotót készíteni a katalógushoz. Hogy a külső fényviszonyoktól függetlenítsem magam, egy tolóajtós szekrény (kb. 50x80x100cm a belső mérete) teljes belső felületét beborítottam fehér papírral, illetve fehér fóliával. A gép bent egy állványon “figyel”, és van bent egy tartó a sütiknek is. Egy EOS300D-m van, minden egyéb felszerelés nélkül, így a megvilágítást a beépített vaku adja, úgy, hogy egy alufóliával bevont kartonlap (ruhacsipesszel a vaku elé rögzítve) felfelé irányítja a fényt. A szekrény fehér belső felületéről szép egyenletes eloszlású fény verődik vissza a tárgyra. (Még éppen van annyi ereje a belső vakunak, hogy megfelelően exponált kép készíthető ISO 200-nál.)
Az exponálást számítógépről vezéreltem, miután a tárgyat (süteményt) elhelyeztem és behúztam a szekrényajtót. Így a megvilágítás mindig teljesen azonos volt, még akkor is, amikor 4 hónap múlva újabb sütiket kellett ugyanígy fotózni. Amikor a beállítás már megvolt, az újabb tárgy elhelyezése és az exponálás fél perc, tehát onnan már gyorsan megy a munka.
Az azonos beállításnak és megvilágításnak köszönhetően, egyetlen Photoshop Action lefuttatásával, automatizálva lehetett színkorrigálni, megvágni és kifehéríteni a hátteret az összes fotón.
Csak ajánlani tudom a szekrényes megoldást, mert később könnyen újra “telepíthető” ugyanaz a beállítás, ha pl. a szekrény alján filctollal bejelöljük az állvány lábainak és a tárgy tartónak a helyét is.
2009. március 17. at 09:57
Ui.:
Pár kép a webes katalógusból, a fenti módszerrel készítve:
http://www.imagedekor.hu/moni/captureb_00001-(47).jpg
http://www.imagedekor.hu/moni/captureb_00001-(21).jpg
http://www.imagedekor.hu/moni/captureb_00001-(25).jpg
2009. március 17. at 12:17
Megdöbbenve olvasom, hogy kezdőként nem kellene tárgyfotózni. A műfaj kézzelfogható előnyeit már előttem felsorolták, csak azt nem értem: miért is kellene mással foglalkozni, ha az nem érdekel?
Belekezdek, próbálkozom, esetleg később beruházok komolyabb felszerelésbe – majd kialakul, vagy nem.
“Rengeteg tudást igényel… és olyan praktikákat amire magától nem jön rá az ember.”
Nem vitatom. De abban is van enyhe eltérés, ki ilyen célból, ambíciókkal fotóz tárgyakat. Profiként, megrendelésre, vagy hobbiból, saját örömére. A kettőt kár lenne összemérni. Mellesleg nem látom akadályát, hogy amire nem jön rá az ember, azt megkérdezze, utánaolvasson, kipróbálja, stb.
2009. március 17. at 12:42
Kezdőként mindenki fotózzon amit akar, később a tudás már kötelez.
2009. március 31. at 21:12
Én a borfotózásnál szívesen vettem volna egy pici árnyékot. Természetes fényben minden szebb. Igy nekem nagyon “NYLON” izü. A sör is jobb korsóból, mint müanyagpohárból.