A mélyből való kijutás 10 pontja
2009. 04. 29. 06:56 | Domshow
Van, mikor égető vágyat érzünk, hogy azon a kis lyukon keresztül szemléljük a világot, és annak egy-egy töredékmásodpercét kiragadjuk, és van, mikor egy-egy csalódás miatt rá sem bírunk nézni az üveghalmazunkra. Ez utóbbiból segít kitörni a PhotoCritic.org bejegyzése.
- 100 lépés feladat: Vegyük a fényképezőnket és 100 lépésenként készítsünk fényképet! Ha nem hisszük, hogy lesz téma, csalódni fogunk. A téma az orrunk előtt hever, csak meg kell találni, fel kell tudni ismerni!
- Készítsük újra egyik kedvenc fotónkat!
- Tanuljunk a nagyoktól!
- Készítsünk önportrét!
- Gyorstüzelés! 120 perc 120 különböző fotó!
- Random játék! Naponta egy szó mellé készítsünk illusztráló fényképet
- Nézzük a flickr képeit, hogy ötleteket meríthessünk belőlük
- Próbáljunk ki valami újat! (panoráma, HDR, portré, akt, önakt, makró, hosszú expó, fotóriporter, csillagászfotó, street fotó, paparazzi, ételfotó, háború, lomográfia, éjszakai, infra, …)
- Ne készítsünk fotókat. Van, mikor nem megy, akkor hagyjuk. Helyette nézzük át a már készeket, ha szükséges, szerkesszünk rajtuk…
- Ne ragadjunk le, lépjünk! Menjünk, és fotózzunk
és egy ráadás: - Segítsünk a fotóstársaknak!
2009. április 29. at 07:33
Ez az! Valami újat… Ma kipróbálom az önaktot aztán a háborúfotózást. Azért így, mert fordítva lehet, hogy nem fog menni :-D
Viccet félretéve biztos jó ezek az önfejlesztők. A Sunday Morning Photographerben is van egy, miszerint csinálj úgy, mintha filmes géped lenne (kicsi memóriakártya pl.) és csak 36 képet lőhetsz egy nap. Se többet de kevesebbet se, és meg kell próbálni azt a 36 képet tudatosan, komponálva, témát keresve ellőni. Ezt minden héten minden nap, de csak egy képet választhatsz ki minden héten, azt amelyik a legjobban mozgatja a fantáziád (nem feltétlenül a legszebbet), a többit szigorúan törölni kell, azt az egyet meg minden héten ki kell nyomtatni minél nagyobb méretben (A4 vagy akár A3) és a lakásodban jól látható helyre tenni, hogy minden nap lásd. Ha 8 hétig csinálod, lesz 8 képed, ami jó esetben kezdi tükrözni majd a saját stílusod és megtanulsz képeket szelektálni.
Én még nem próbáltam, de tetszik, ki fogom próbálni.
2009. április 29. at 07:34
1. Amikor amúgyis undorral gondolok a gépre? Ez olyan, mintha egy hányingerrel küzdő betegbe akarna valaki még egy kis zsírban tocsogó kaját tömni.
2. Esetemben érdekes lenne, ha sikerülne. :D
3. Nagy ötlet!
4. Jelentkezzen az, aki annyira meg van elégedve magával, hogy egy vélhetőleg rosszul sikerülő önportrétól nem megy el a maradék életkedve is! :)
5. Lásd 1.!
6. Ehhez kedv is kell, az meg ugye nincs.
7. Hááát… akkor már inkább az altphotos.com. A flickr-es képek 95% valóban jó, ha látni akarom, hogy van aki még az enyémeknél is szarabb képeket képes publikálni.
8. 6. pont!
9. Na végre! Egyetértünk! Egészen addig, hogy nézzük át! Az már nem fog menni. Max. arra jó, hogy az ember ujja bizseregni kezdjen a DEL gomb látványától.
10. 6. pont!
11. Hogy az ő kedvét is elvegyük egy életre? :)
2009. április 29. at 07:55
Menjünk fotózni, illetve Ne menjünk fotózni – hát ez igazán épkézláb összeállítás :D
A feladatok viszont jók, néha pont ez kell az embernek, egy kis lökés és mankó hogy mit fotózzon.
nyelvész: én flickren az explore-t szoktam nézni, de most már átkozottul kíváncsi vagyok a te fotóidra, ha azt állítod magadról, hogy az ott megjelenő képeket izomból pipázod le :)
2009. április 29. at 08:19
Réka: nem véletlenül írtam 95%-t, bár lehet, hogy ezzel kissé túlbecsültem a jó fotók arányát a szeméthez képest. Az Explore/Most Recent Uploads alatt rengeteg elkeserítő hulladékot lehet találni. Persze a flickr célja nem kifejezetten a fotóművészet támogatása. Ez egy egyszerű képtár, semmi több.
2009. április 29. at 08:23
Ellenben a http://www.flickr.com/explore/interesting/7days/ oldal inkább arra jó, hogy a kameraundort fokozza… :)
(ott ugyanis rengeteg valóban jó fotót lehet látni)
2009. április 29. at 08:28
jaja ezt szoktam én is nézegetni, ezért csodálkoztam :D
a recent uploadsban tényleg a családi fotók mennek fel, azt nem is szoktam nézni
altphotos is jó, csak egy hét után már nem igazán tud újat mutatni, ott is pont ugyanúgy érvényesülnek és elcsépelődnek bizonyos trendek, mint bármelyik másik fotós oldalon.
2009. április 29. at 08:31
12. Nézzünk festményeket…
Én a flickr helyett a deviantartot javaslom:D
2009. április 29. at 09:04
Nekem ez a 100 lépésenkéni dolog tetszik… Meg a 120 perc – 120 fotó is. Szerintem ezt ki fogom próbálni. Épp aktuális :D
2009. április 29. at 09:49
gliv: ha nem a címben szereplő állapotról beszélünk, akkor vannak benne jó tippek! Én is csak azért “kötözködtem”, mert tudom, milyen az, mikor az embernek baromira elege van a fényképezőgéppel kapcsolatos dolgokból. :)
2009. április 29. at 09:57
nyelvész: jaja, általában úgy van az, hogy ha valamit pillanatnyilag rühell az ember, akkor abban a pillanatban nem azon gondolkodik, hogy de jó lenne csinálni ;) Ettől függetlenül ezt a két pontot ki fogom próbálni :)
2009. április 29. at 14:46
Örvendek, hogy rákattintottam a cikkre, ma ép “kiégés” szélén állok. Pár nappal ezelőtt még szívesen kattintgattam, érzelmi síkon való “üresjárat” miatt eléggé lehangolódtam. Már magam sem akartam látni tükör előtt.
Ezúttal viszont lehet, pont ebben az “undorban” fogok valamilyen beállítást kitalálni, még a végén lesz belőle valami.
Mindenesetre, köszi a cikket!
2009. április 29. at 15:02
nyilván mindenkinek más segít, de nekem az önportré egy tortúra, a tagged fotót is fogcsikorgatva és sűrű szentségelések között készítettem el :D
2009. április 29. at 16:10
Réka: miért? Nem tetszel magadnak vagy macerás az élesség állítás? Előbbin nem tudok segíteni, utóbbira több tippem is volna :D
a) ha van a gépeden LiveView, akkor állvány, laptop, a laptopon nézed az élőképet és közben manuálisan állítod az élességet.
b) a gépek egy részén van egy kis áthúzott karika jel a kereső felett. Ez jelzi az érzékelő síkját. Kiméred a távolságot és beállítod a mért értéket az objektíven MF módban.
Van még több is, csak most nem jut eszembe. :)
2009. április 29. at 16:13
hát már az élességen elcsúszik a dolog, illetve az élesség csúszik el… aztán mindig hülye pofát vágok bár lehet hogy ez default functionality és nem a fotózás hibája :D szóval számomra lehetetlen feladat bemérni hogy hova üljek (még távkioldóval is, 100ból 99 esetben a fejem mögé fókuszál az átkozott masina) és ha véletlenül sikerül is az élesség, tuti hogy épp valami hülye grimaszt vágok. Szóval szerintem tök nehéz belőni hogy az összes tényező sikerüljön.
2009. április 29. at 16:54
Autofókusszal szinte reménytelen.
Én azt csináltam, hogy állvány, notebook, LiveView bekapcs, leültem a géppel szembe, belezoomoltam az élőképbe és ennek segítségével manuálisan belőttem a fókuszt. Kicsit macerás ugyan fél szemmel az objektívbe bámulni, fél szemmel meg a laptop monitoron lesni, hogy éles-e már, de azért működik.
Nem mondom, így is kellett pár próba, de végül sikerült. Hogy nem lett publikálható, arról már inkább a genetika tehet, technikailag rendben volt. :D
2009. április 29. at 17:10
én úgy tudom hogy a notis megoldás csak 40D-től fölfelé működik…?
2009. április 29. at 20:28
Réka ha jól tudom neked 450D-d van. Azzal műkszik a laptopos megoldás. Tudom, mert próbáltam. :) Amúgy jó a cikk, csak a 120 fotó per két óra olyan túristásan hangzik :D
2009. április 29. at 22:51
tökjó, égek mint a reichstag… mindjárt kiderül hogy ON gomb is van a gépemen :DDD köszi a tippet!
2009. április 30. at 09:39
emkorec: ez az egy tanács érdekesebb mint a másik 10.
2009. április 30. at 09:54
Sziasztok!
Kicsit in medias res, anélkül, hogy elolvasnám az eddig ide írtakat, visszautalnék domshow kolléga korábbi bejegyzésére, a “Haladó fotózás”-sal kapcsolatban.
Nem tudom, van-e olyan kifejezés, hogy szaksznobizmus, de bennem valami ilyesmi körvonalazódik, amikor ezt a blog-ot olvasgatom.
Néhány kivételtől eltekintve olyanok minősítenek képeket, technikákat, megjelenítési módokat, akiknek a képei mellett valószínűleg nem állnánk meg egy kiállítás alkalmával.
Van a fotózásnak több olyan ága is, ahol a valóság visszaadása, erősen indokolt, esetleg meg is követelhető.
Viszont azt nem értem, hogy ha valaki kicsit játszik a látvánnyal, azt miért állítjuh rögtön pengellérre.
Mit értek szaksznobizmus alatt? Sok kedves fotóstárs úgy nyilatkozik, hogy ha egy képet nem lehet egy két megapixeles, csak digitális zoom-os, 1995-ben készült kompakt-tal elkészíteni, akkor az műanyag, mesterkélt, a fotózás megalázása. Üldözendő, elítélendő, nem trendi, és amúgy is fújj! Undorító!
És itt jön a múltkori bejegyzés 8-as pontja,rajz, festészet, stb.
Valóban úgy gondoljátok, hogy pl. a festészetben, ami szintén a látott dolgok ábrázolása, visszaadása eredeti célját tekintve, csak egyféle technika, ill. módszer az elfogadott?
Bár ha azt veszem, hogy anno is minden újdonságon fanyalgott a művésztársadalom, akkor a ti hozzáállásotok is érthető. Az impresszionistákat állítólag utálták eleinte, mint a kecske a pacalt, pláne, hogy mentek és plan air mázoltak, kinn a teremtő szabad ege alatt. Micsoda szentségtörés?
Különválaszthatjuk a fotózást a képalkotástól, nevezhetjük digit illusztrációnak, fikázhatjuk, rásüthetjük, hogy természetellenes, de ha egy kép esztétikailag rendben van, esetleg meghökkent, de pozitív értelemben, nem taszít vagy undorít, akkor nem értem minek a fanyalgás.
Csak egy példa a viselkedésetekre (Tisztelet a kivételnek!!!!!): “Bemegy a sznob a könyvesboltba – Kérem ezt az Edájt! – De ember, ez Ady! reagál a boltos. – Ja, magyar, akkor nem kell! – így a sznob.
Lefordítva: -Hú de frankó kép! – Köszi, HDR (Dslr-rel készült, Szűrőt használtam, Retusált, Megvágtam, stb). -Ja, akkor szar!
Másrészt kíváncsi vagyok, meddig ámítjátok még magatokat azzal, hogy nem számít a technika?
Ahhoz, hogy szárnyalni tudjatok, előbb utóbb el kell engednetek az ágat! Kívánom, hogy sikerüljön!
Régebben még bosszankodtam egyesek fafejűségén, most már inkább mosolygok.
További szép vitákat!
lyunior
2009. április 30. at 09:59
lyunior:
“Másrészt kíváncsi vagyok, meddig ámítjátok még magatokat azzal, hogy nem számít a technika?
Ahhoz, hogy szárnyalni tudjatok, előbb utóbb el kell engednetek az ágat! Kívánom, hogy sikerüljön!”
Ezzel az a gáz, hogy az ág elengedéséhez előbb össze kellene szedni az alapokat és azokat “profi” szinten használni. No ez az, ami szvsz egyikünknek sincs meg. Ettől kezdve marad az, hogy hobbiból kattogtatunk és köpködhetjük egymás képeit, módszereit. Hatása nem sok lesz, de legalább nem unatkozunk. :)
2009. április 30. at 10:46
Magam is ebben a cipőben járok, már ami a csóróságot illeti, de azt azért látom, hogy mi mindenre nem vagyok képes, csak mert egy kis teljesítményű készséggel próbálok képeket készíteni, amit mellesleg nagyon szeretek.
Tehát az én szárnyalási képtelenségem nem meggyőződésből fakad, hanem pénztelenségből.
Persze attól, hogy kihúzzuk a fejünket a homokból, még látjuk a homokot, csak mellette látunk mást is. És ez az, ami sokatból hiányzik. A széles látókör.
Nem kell mindent fotónak nevezni, aminek köze van a fényképezőhöz. Nevezzük simán csak képnek. Lesz@rom.
De ha eláll tőle a lélegzetem, olyan képi világot nyújt, akkor ne nyivákoljon már a T. nagyérdemű, hogy ez nem is igazi és csak oda van vetítve, és egyebek.
Ha valaki csak klasszikus értelemben vett fotókat szeretne készíteni, tegye. Ha meg manipulált képeket akar, csináljon olyat. A sarki kutyát nem érdekli. A lényeg, hogy amit a végén látok az tetszik-e vagy sem. Ez meg ráadásul, még szubjektív is. Mert képviselhet az bármekkora művészi értéket, ha nekem nem teszik.
Pl. hiába kerül egy Picasso csillagászati összegekbe, nem engedném kitenni a szobám falára. Hacsak nem valami korai műve, még az az előtti időkből, mielőtt elfelejtett rajzolni.
ly.
2009. április 30. at 11:01
Méghogy impresszionisták. Azt kellene észrevenni, hogy az itt lévők 99%-ának még csak köze sincs se az alkalmazott se a művészi fotográfiához, nem hogy a maga pár PSelt vagy HDR, vagy filmes vagy bármilyen fotójával hatással lenne rá. Az impresszionisták műveszek voltak és nem önjelölt művészek akik mellette dolgoztak szobafestő-mázolóként is. Ha stílus- és ízlésformálásról van szó akkor még azok is elbuknának akiket itt az amatőrök közül a legjobban tisztelünk, nem hogy azok akik 1,5 éve megvették az első DSLR-jüket és azóta szüntelenül művésznek érzik magukat. Ezek mellett pedig semmi mást nem csinálunk csak vihart a biliben, mert ha valós hatással nem vagyunk rá, akkor legalább a másik naívot próbáljuk meggyőzni ennek meg annak a létjogosultságáról, közben azt vízionálva hogy a kortárs művészetre akárcsak egy hangyányi hatással is vagyunk. Vicc…
2009. április 30. at 11:08
“Magam is ebben a cipőben járok, már ami a csóróságot illeti, de azt azért látom, hogy mi mindenre nem vagyok képes, csak mert egy kis teljesítményű készséggel próbálok képeket készíteni, amit mellesleg nagyon szeretek.
Tehát az én szárnyalási képtelenségem nem meggyőződésből fakad, hanem pénztelenségből.”
lyunior: mert neked ott van a fejedben az a 15-20 minimum 5 képből álló sorozat ami koncepcionálisan is kész történetet alkot és aminek elkészítéséhez is megfelő tudással rendelkezel, csupán az x vakuszett vagy az y fényerős objektív hiányzik hozzá. Mert ha igen akkor én gyűjtök neked támogatókat. Az hogy lövöldözünk egy két tájképet az még nem a művészet kezdete…
2009. április 30. at 11:14
jaj de unom már ezt az önostorozást. Kedves tracker ha szerinted annyira szarok a fotóid, akkor sürgősen dobd el a géped, vonulj kolostorba és aggass magadra sok sok SÜNT, más fotóit pedig pláne ne nézegesd – de ez a szentté avatós mártiromkodás, hogy ‘szarok vagyunk mindannyian’ nevetséges és fárasztó. Kérlek mutass nekem egyetlen juzert, aki művésznek érzi magát vagy azt állítja a fotóiról, hogy művészet. Teljesen rossz fára ugatsz fel, ahogy az angol mondaná. Mi itten hobbiból csináljuk, SZERETJÜK a fotózást és szép fotókat készítünk és amikor elkészül egy, akkor nem átallunk elégedettek lenni az eredménnyel, szépnek tartani, örülni neki. Sőt fogózz meg, a falra is kitesszük! Húúúú! :D
2009. április 30. at 11:19
Réka: tükör?
2009. április 30. at 11:35
Kedves Réka ha ti a fotózás szeretetéért csinálnátok, akkor nem lenne ilyen problémátok hogy hogyan jussunk ki a mélypontról. Pont ez lenne az egész szépsége, hogy senki elött nem kell bizonyítanod, mert elég ha fotózás közben jól érzed magad és örülsz annak ha vannak olyan képeid amik neked tetszenek. Én szeretem a fotóimat, de nem hiszem azt hogy bármi művészi is lenne bennük, vagy hogy bármit is változtatna mások vizuális kultúráján. Valljuk be. Azért kell kijutnotok a mélypontról mert ha 3 hétig nincs jó fotótok akkor már keresni kell valamit a régiek közt, mert ha nem akkor nem néz fel rád az x meg az y, és a blogos “hogyan legyél akkora sztár mint én” észosztásodnak is kevesebb hitele lenne.
2009. április 30. at 11:38
Kedves Tracker!
Természetesen nincs a fejemben a tudás és nem érzem magam művésznek, de ahogy Réka mondja, tudok/tudnék örülni egy-egy számomra jól sikerült munkámnak.
És – bár nem túl nagy – tapasztalatból mondom, hogy gyakran a technika milyensége okolható a kép minőségéért. nem azért mert sz@r lenne, csak nem képes rá, konstrukciójából fakadóan. Ha képes lenne, a fotóim minősége is jobb lenne. nem művészi szárnyalásra gondolok, csak egyszerű röpképességre.
Ha pedig valakinek ez jobban megy mint nekem, annak tudok gyönyörködni a műveiben. Fanyalgás nélkül.
ly.
2009. április 30. at 11:40
‘Én szeretem a fotóimat, de nem hiszem azt hogy bármi művészi is lenne bennük, vagy hogy bármit is változtatna mások vizuális kultúráján. Valljuk be.’
és ki hiszi ezt magáról? mert itt egy embert sem látok – csak olyanokat akik ezért vagy azért szeretnek fotózni. Nem mindenki szent hivatástudatból fotózik, van aki csak simán és szimplán élvezi mint ártatlan hobbit. Tudom ezt nehéz elképzelni a magadfajta agonizáló-fikázóknak, de hidd el elég jó érzés :)
2009. április 30. at 11:47
1. nem én hasonlítottam fent a HDR-t az impresszionista művészekhez.
2. itt neked van táborod és ellentáborod, neked volt “hogy csinálj te is olyan hú de frankó képeket mint én blogod” és te tömösz tele minden fotós fórumot a képeiddel. Ez alapján mindenki eldöntheti hogy ki fotózik a fotózás szeretete miatt és ki a sikerért. ;)
Részemről lezárva. :)
2009. április 30. at 11:49
Egy kis kötekedés: http://indafoto.hu/hpontzpont/schwinncsepel – keressetek köztük jó képet! :)
(főként lyunior és tracker)
2009. április 30. at 11:55
Van 1 iszonyat jó és két nagyon jó. :) Vagy nem tudom most mi jön. Szólj ha titkos információt adtam ki.
2009. április 30. at 11:57
drága tracker!
1. én sem, sőt szerintem sem helytálló a hasonlat. Ebben nincs közöttünk vita.
2. Táborról és ellentáborról igazán nem tehetek, ezt velük beszéld meg ha bánt. A blogom meg baromira nem erről szól, de örülök hogy te legalább következetes vagy és nem olvasod, ha olvasnád ugyanis rájönnél hogy nem ez a célja. És igen szeretek publikálni a fotós oldalakon, esetleg ezt a teletömőset írd meg annak a többszáz embernek, aki nálam is több oldalon van jelen (jelenleg pontosan 2 magyar oldalra publikálok, nem tudtam hogy ez annyira hatalmas mennyiség).
2009. április 30. at 11:59
amúgy pedig mindenki szégyellje a pofáját hogy itt kommentel (én is) amikor a fotozzon a nap legjobb képén 5 (!!!!) értékelés van és a 24 óra legjobb fotói oldalon 8 fotó árválkodik.
Megyek feltöltök valami HDR-t hogy változzon a helyzet :DDDD
2009. április 30. at 11:59
:D
(legyen ez a zárószó)
2009. április 30. at 12:19
Réka: itt lehet pofázni, ott csak szigorú szabályok szerint “értékelni” (merhanemakkorjönafőnéni… izé…azakonkurrenciánálvolt… moderátor)
—
tracker: szerintem van két so-so elfogadható… most akkor én vagyok mélyponton vagy te értékelted túl? :D
2009. április 30. at 13:06
Nem tudom, miért kellene nekem a bicikligyár illusztrációit nézegetnem, de ha valakinek az tetszik, akkor annak is lehet létjogosultsága.
Mellesleg nem hasonlítottam az impresszionizmust a HDR-hez, csak megpróbáltam szemléltetni, hogy egy-egy új dolog mekkora ellenállást válthat ki a konzervatívabb felfogású szaktársakból.
De végül is a hír igaz, csak nem ebben a formában…
2009. április 30. at 13:50
ly: mer’ nagy a szád. :D
2009. május 1. at 14:23
Kipróbáltam a 100 lépés egy fotót… Nem is annyira egyszerű… Pedig a Váci utcában sétáltam…
2009. május 1. at 18:33
Ekkora hülyeséget…
Ha valaki hobbi-ból, kedvtelésből, vagy szerelemből fotózik, nincs az az isten, hogy kiégjen! Mivel nincs kényszer, görcsölés sincs! Persze akik naponta darálnak egy napilapnál…
2009. május 1. at 18:47
zoli: itt vagyok élő példának. Hobbiból csináltam úgy-ahogy pár évig, de meguntam.
2009. május 1. at 19:13
Ezért haladtam előre és a szerelemnél álltam meg! Te nem kiégtél, hanem meguntad és ez szerintem nagy különbség.
Minden bizonnyal azért, mert más lett az érdeklődési köröd és arra fordítod most az energiád. Nincs ezzel baj!
2009. május 1. at 21:10
A 3. pontot emelném ki.
2009. május 2. at 08:12
nemdomi: annak semmi, de semmi köze a “mélyből való kijutás”-hoz! Az minden körülmények közt érvényes.
2009. május 2. at 08:13
zoli: mi a különbség szerinted? Meguntam=már nem tud lekötni, mert nincs olyan ötletem, ami megvalósításra érdemesnek tűnik és ne mondanám rá, hogy ezerszer elcsépelt…
2009. május 2. at 12:00
Hülyeség, mert ezekkel amúgy is foglalkozik az ember, persze az első és az 5-ös pont egy hatalmas baromság, hiszen sok értelme nincs, csak az exposzámot növeled a vázban.
A kiégés sokkal mélyebben hat az emberre, mint az unalom. 9évig foglalkoztam drogos srácokkal és eljött az az idő, amikor már nem találtam célravezető megoldást. Nem azért, mert meguntam, hanem azért, mert már nem ment, elfáradtam, kiégtem, de ennek ellenére szívesen csináltam volna, de nem voltam rá képes, ezért jobbnak láttam, ha nem erőltetem a dolgot, hiszen nem az én bőrömre ment a vásár.
Most lehet, hogy úgy vagy vele, hogy vége, de ha igazán érdekelt a fotózás, maradt benned egy kiskapu, amin akkor mész be, amikor akarsz, kényszer nélkül.