A lehetetlen utómunka
2009. 05. 15. 07:20 | Domshow
Mindig ledöbbenek, amikor ilyen utómunkákat látok. Aki készítette annak kell legyen egy elképzelése, azt le kell fényképezni, és nem kis fáradtság árán össze kell ollózni úgy, hogy ne csak összevágásnak látszódjon, hanem kész művet kapjunk, mintha az valódi lenne.
2009. május 15. at 07:59
Kicsit én is “ledöbbentem”: ha valaki nem csak kattogtat, hanem fotózni próbál, annak kell, hogy legyen valami elképzelése… :)
(húúú… mit fogsz te kapni ezért a bejegyzésért, ha néhány flémelős hangulatú fotós betéved ide… ;))) )
2009. május 15. at 08:04
Egyébként hamár elképesztő utómunkáról beszélünk, akkor nekem ő a kedvencem: http://photo.net/photos/rarindra
2009. május 15. at 08:42
Köszi a linket nyelvész, valódi élmény volt végignézni!!!
2009. május 15. at 09:38
Ez kinek tűnik “valódinak”? :o
2009. május 15. at 10:36
“Ez kinek tűnik “valódinak”? :o”
Ez a mondat mihez kapcsolódik!?
2009. május 15. at 11:32
Aszta a ku, a fú áÁÁÁ!! Azt sem tudom melyikre kattintsak rá, annyira gyönyörű mind!!! NYELVÉSZ, KÖSZÖNÖM!!
Ezek komolyan utómunka által elért hatások??? Hát ilyenkor látom hol is tartok én!
2009. május 15. at 11:48
Rarindra és még pár kollégája ide (is) szokott bloggolni: http://g8.no/
2009. május 15. at 11:49
largo: valószínűleg, mert utómunka nélkül a digi képek elég laposak, valamint némely képén feltűnik egy madárraj. _EGY_! :)
Aztán, hogy hol ér véget a valóság, hol kezdődik a PS, nem tudom. Azt tudom, hogy amikor pár éve felfedeztem a képeit, elhatároztam, hogy többé nem nyúlok fényképezőgéphez és PS-hez. :)
2009. május 15. at 20:06
Eszméletlen ez a link nyelvész. Ilyen témában még soha nem láttam ilyen szép fotókat! Az meg hogy ebben mennyi a ps az én véleményem szerint teljesen mindegy, a végeredmény számít.
2009. május 15. at 21:26
Harmadik világbeli gyerekek rohangálnak a meseerdőben és oly nagy boldogságban élnek hogy szinte már magam is oda vágyakozom. Szerintem az egy dolog hogy technikailag tökéletesen van egy kép kivitelezve mert csodás képek ezek, csak van egy üzenete is minden fotónak, ami ez esetben a valóság megváltoztatásán alapul. A legjobb képek a burzsoák villájának és az amerikai üzletemberek felhőkarcolók tetején lévő irodáinak a falára. Megnyugtatja a kicsi lelküket, hogy megvalósult az az egyenlőség amiről hajdani nagy filozófusok álmodtak. 50 év múlva visszanéznek az emberek a mai kor fotóira és nem hiszik el az öregeknek hogy a mai világban nem volt az élet fenékig tejfel.
Inkább ne legyen soha még csak ezred ilyen jó fotóim se, de azok mondajnak igazat és ne hazugságon alapuljanak.
2009. május 15. at 21:58
Tracker!
Ki mondta neked,hogy egy fotó,mindig az igazságot kell visszaadja?
2009. május 15. at 22:09
tracker: nem te vagy az egyetlen, aki így gondolkodik róla, de képtelen vagyok eldönteni, hogy ez valódi vélemény vagy a SI faktor verbális megjelenése… Ritka, ha egy jó fotó a valóságot ábrázolja. Szerintem az ő képei inkább a saját álmait jelentik, semmi olyan célja nincs velük amit leírtál.
2009. május 15. at 22:44
Ez nem SI faktor, én azóta így látom amióta volt szerencsém végigválogatni egy fotóarchivumot. Az én szememben egy fotónak dokumentum értéke van ami megmutatja a valóságnak egy néhányak vagy éppen sokak számára fontos pillantát. Szerintem ha ezt a pillanatot meghamisítod, a valóságot hamisítod meg. Mondok egy példát. Fel lehet ma már építeni egy teljesen átlagos nőből szupermodellt, kérdés melyik kép marad a családi albumban és mit ér mindez ha esténként ugyanaz az “alapnő” fekszik be melléd az ágyba. Adódik a kérdés: lecserélnéd-e arra amit a fotón látsz. Valószínű erre azt válaszolnád hogy nem. Ha felteszem a kérdést hogy lecserélnéd-e a világunkat arra az idillre amit itt látsz azt mondanád, hogy igen. Én is. De mit ér mindez, ha nem teheted meg, arról nem is beszélve hogy épp úgy nem lehet minden tökéletes mint ahogy nem születik meg a tökéletes nő sem.
Egy fotó nem csak kép hanem a világ és a fotós tükörképe is. Ha kibékülsz a világgal amiben élsz meg tudod örökíteni. Ha nem, mutatsz egy idealizált képet. De mire jó az ha nem abban élsz és nem is fogsz abban élni mert nem a végeredményt nehéz megmutatni hanem az odáig elvezető utat. Jó dolgok az álmok, csak hiábavaló a sok “ha” és “lenne”, mert a legszebb álmoknál is többet ér az ha csak egy kicsit is változtatsz azon amit tudsz.
Én így látom ezt, nem kell engem meggyőni arról, hogy ez nem így van. Én is elfogadom ha szerinted ez baromság.
2009. május 16. at 07:09
Ni! Izé… no… eleve ott tévedés az egész, hogy ezt az idilli világot bárki is valóságként szeretné látni. (najó, a bárki talán túlzás, de szvsz a többésg nem vágyna ilyen világra).
A szóbanforgó – nem is tudom, minek nevezzem: fotós, digitális festő? – képei nem fotók. Szerintem nem is úgy “adja el” őket, mint a valóságot megjelenítő fotókat. Ezek inkább fotókból készített digitális festmények.
De a hagyományos értelemben vett fotó is csak addig felel meg az elvárásaidnak, amíg dokumentumfotót nézel. A művészi/művészieskedő fotók már nem a valóságot adják vissza, hanem a fotós gondolatait/érzéseit, illetve azt amit a fotós mutatni próbál ezekből. Szerintem.
2009. május 16. at 09:26
ha megnéznénk Rarindra nyers fotóit, akkor sem érne túl nagy csalódás senkit, mert a kompozíció, az elkapott pillanatok önmagukban is zseniálisak
a helyszíneken feltehetőleg nem történt hamisítás, azok idilliek, a valóságban is lencsevégre kívánkozóak (hogy mégsem idilliek, azt a kép meg nem tudja visszaadni, malária, szúnyogok stb.)
nem tudok rájönni az alkalmazott PS technikákra, a párán áthatoló fénypászmák pl. utólag lettek beszerkesztve (nem párhuzamosak a sugarak)
2009. május 16. at 14:31
Rob, ez a “nem párhuzamos fénypászmák” rossz érv. Ha a napsugarakra nem pontosan “oldalról” (merőlegesen) nézel rá, akkor azok sosem látszanak párhuzamosak.
2009. május 16. at 20:42
Zolten Smith:
idézet a bejegyzésből, ti. az utolsó félmondat:
“…hanem kész művet kapjunk, mintha az valódi lenne.”
2009. május 16. at 22:29
DimensionSeven!
Nekem az élmény volt valódi, nem a fotók készítésének körülményei.
2009. május 17. at 08:13
Zoli: Ő a poszt végéről beszélt, te meg arról, amit én linkeltem… :)
2009. május 17. at 10:28
Okés, csak nekem egy kicsit fura volt, hogy pont a hozzászólásom után jött egy félreérthető bejegyzés, ami utalhatott akár az én írásomra is.
2009. május 17. at 14:34
Zolten:
Ha konkrétan valakinek címzem a hozzászólást, azt jelezni szoktam. ;)
NP!
2009. május 17. at 19:01
:)Akkor a probléma megoldódott…