De néha szükség van a csilli-villi-re is. A HDR részben ezért közkedvelt.
A több expozícióból automatikusan összerétegezett fotók sajnos sok esetben halot is tartalmaznak (pl. a fák és éles kontúrok körüli derengés). Szerintem ez nem szerencsés. Én inkább a kézzel összerakás híve vagyok.

Másik “kedvencem”, amikor esti vagy éjszakai képet HDR-ben készítve úgy mutatják meg a témát, mintha verőfényes napsütés lenne.
S itt jön a képbe Tim blogja.
Ugyanis legutóbbi postjában ő is azt írja, hogy mennyire utálja, amikor az emberek egyszerűen úgy hagyják a képet, ahogy a ToneMapping szoftverből kijön. Rendesen “világít”.
Pedig egy éjszakai fotón alapvetően a sötét tónusoknak kellene uralkodni.

Nézzük csak az alábbi fotóját:

Fotó: Timothy Nealon

Éjszaka készült, mégsem olyan világos, mint egy nappali. Ahogy írja, a -2 Fé-kel alulexponált fotót használta alapul, s csak ott világosított, ahol bebukott részekkel szembesült.
Az egész fotó hangulatát ölné meg, ha világosabb lenne a képe.

További remek HDR fotóit itt láthatjuk:
http://timnealon.smugmug.com/Travel/Savannah-Georgia/19117995_7p3JFn#!i=1685406041&k=z46r5x6
(felhívnám a figyelmet a visszafogott hideg színekre, illetve arra, hogy sehol nem látunk halot!)

A téma jóllehet közvetlenül kapcsolható a fotózáshoz így a Pixinfo-hoz is, de maguk a gondolatok inkább a személyes blogomban mutatnának jól. Most mégis kivételt teszek és mindezt ide, a Pixinfo olvasói elé tárom, pusztán azért, hogy többekhez eljuthasson az üzenet, többen gondolkozhassanak el, s talán többeknek sikerüljön jobban a saját esküvőjük, vagy akár az esküvői fotózásuk.

Bár mai világunkban (legalábbis itt Magyarországon) egyre inkább a farkastörvények veszik át a fő szerepet, hiszek abban, hogy az elme közös ereje felülemelkedhet ezen.
Gondolkodjatok hát el Ti is a lentieken, s hátha sikerül változtatnunk.

Ismert tény, hogy mi magyarok – és talán európaiak is – hajlamosak vagyunk az amerikai kontinenst majmolni. Jó példa erre a Mc Donald’s, a Starbucks, a rap, vagy ha már az esküvőknél tartunk, akkor a ceremóniamesterek, az amerikai stílusú kerek asztalos elrendezés (amit egyébként rettentő mód kedvelek), vagy az esküvői fotózásnál a trash the dress és még sorolhatnám…
Baj?
Szerintem nem, ha nem visszük túlzásba. Ha nem csak starbucksba vagyunk hajlandók eljárni, ha nem csak az amerikai stílust koppintjuk, hanem csak egy kicsit hagyjuk magunkat befolyásolni, de emellett megtartjuk saját stílusunkat.

De hogy végre a lényegre térjek.
A szóban forgó cikk azt ecseteli, hogyan érjük el, hogy hiteles érzelmeket adjunk vissza esküvői fotóinkon.
Már az első néhány bekezdés után kezdett körvonalazódni az érzés, hogy ez itt Magyarországon nemigen kivitelezhető.
Erin azt írja, hogy az egyik legfontosabb, hogy lelassuljunk. Hogy ne legyen stresszes se a pár, se mi magunk. Hogy nyugodt környezetet találjunk.
Véleménye szerint a fotós jelentős befolyással bír az esemény hangulatára – s bizony ebben van valami. De még mennyi. Egy unalmas, “hozzádseszólokcsináljatokúgyminthaittselennék” típusú fotózás nem lesz emlékezetes. A képek ettől még sikerülhetnek jól, de ahhoz olyan pár is kell, akik képesek kikapcsolni és tényleg nem azon idegeskedni, hogy “úúúúristen most már az esküvőm van, mindjárt elveszem/hozzámegyek, ez meg itt kattogtat, de mit kattogtat ez a fapofa, biztos jó a sminkem?”.

Azt itthon is tudjuk, hogy a jó fotózáshoz jó hangulat kell, amiben igen komoly szerepük van a fotósnak és a segítőknek. Nem szabad, hogy a pár úgy érezze, hogy a fotós DOLGOZIK. Ez esetben nem biztos, hogy képesek lesznek feloldódni és átadni magukat a pillanat varázsának. Feszültek lesznek és ez a képeken is látszani fog. Ugyan ki a fene szeretne éveken keresztül egy mű, mesterkélt fotót nézegetni, tudva jól, hogy az ott lévő mosoly nem feltétlenül volt őszinte (mert ugye az fog eszébe jutni, hogy na az a töketlen (már elnézést) fotós mit pattogott ott a helyszínen, stb.).
A jó esküvői fotók azokban a pillanatokban készülnek, amikor a pár messze nem arra gondol, hogy miért töketlenkedünk. Így hát nincs más hátra: oldani kell a feszültséget és megteremteni a jó hangulatot. Nem árt, ha előzőleg már találkoztunk és beszélgettünk ügyfeleinkkel, s nem akkor látjuk őket elsőként, amikor a fotózásra érkezünk. Nekünk sem jó, nekik sem jó, a képeknek sem jó. Senkinek sem jó.

No, kicsit visszakanyarodva az eredeti cikkhez, Erin így folytatja:
Az “első pillantás” potenciális stresszforrás a fotós számára. Nem biztos, hogy időben elkészül a sminkes és a fodrász, így a fotózás idejéből vesz el időt.
Nos, ismerős. Tegye fel a kezét az, aki nem parázik attól, hogy a pár fél órás késés után sem érkezett még a megbeszélt helyszínre. Senki? Ott hátul? Ja nem, nem a fizetés napjáról van szó.
Komolyra fordítva a szót: valóban a fotós az, aki a legrosszabbul jár a sokszor előforduló késésekkel. Kapkodni kezd, nincs idő a hangulat rendes, normális megteremtésére, s nem olyan képek születnek, amilyet szeretne. Ettől még lehetnek jó képek, de belül érezzük, hogy ez így most sokkal nehezebb és ez frusztrálóan hathat ránk.

Aztán olvasom tovább a cikket és belém hasít a felismerés.
Bakter, az első pillantás. Nem elsősorban a fotós és a pár első pillantására gondolt Erin, mikor megérkeznek a helyszínre. Hanem arra, amikor a vőlegény megpillantja a menyasszonyt.

Itt estem le a székről, mert eszembe jutott, hogy valóban, ma már mennyire nem “divat” a “first look”.

Amikor én nősültem, akkor régi jó hagyomány szerint vőfélyes leány kikérő volt. Elmentünk a “lányos házhoz”, kint az udvaron megálltunk, majd a vőfély a nevemben kikérte leendő nejem a anyukától és az apukától. Aztán az ara kijött a házból.
Igen, akkor láttam először menyasszonyi ruhában, kisminkelve, feltűzött hajjal, fátyollal.
Szavakba nem önthető az az érzés, csak annyit tudok mondani: fantasztikus, s aki úgy nősült/ment férjhez, hogy együtt öltöztek, az soha nem tudja meg, miről maradt le.

Erinék leírásából az jön le, hogy náluk ennek még mindig komoly hagyománya van. Ott a menyasszony és a vőlegény akkor látják egymást először ünnepi ruhába felöltözve, amikor a fotózás helyszínére érnek, s a fotós(ok) egymás felé engedik őket.
Hogy milyen arcot vágnak ilyenkor? Fantasztikusat.
Hasonlót sikerült fotóznom, amikor a feleségemnek szánt, életem legnagyobb ajándékát “átadtam”.
Megkértem, hogy álljon “ide”, s csukja be a szemét. Nem nézheti meg, csak akkor nyithatja ki a szemét, ha azt mondom “most”!
Addig beállítottam a gépet, lőttem egy tesztképet, hogy tuti jó felvételem legyen.

Már előre nevetett, vigyorgott.
Aztán kimondtam: “most”.
Na azt az arcot! Szája elé kapta mindkét kezét, ujjongott, visított, ugrált, fantasztikus volt.
Valami hasonló érzés, amikor a menyasszony és a vőlegény először látja meg egymást ünnepi díszben. Többnyire nincsenek szavak, csak mimika.

Ezt a jó szokást, ezt a csodálatos varázst kellene valahogy visszacsempészni a mostani esküvőkbe.
Persze nem rajtunk múlik, de tehetünk javaslatokat a párnak erre vonatkozóan.
S ha sikerül, ilyen képet lőhetünk:

Na ennyit a valódi érzelmeket tükröző képekről.

További képek és a gondolatokat ébresztő cikk eredetiben:
http://www.pictage.com/blog/2012/01/19/capturing-authentic-emotion-on-the-wedding-day

Fotó: John Batdorff

John Batdorff néhány egyszerű ötlettel szolgál a kezdőknek ahhoz, hogy kicsit gyorsabban fejlődhessünk utcai fotográfussá, mintha mindezt csupán önerőnkből kellene elérni.
Nézzük a tippjeit röviden:

• ne zavarj senkit, légy láthatatlan
• próbálkozz nagyobb ünnepségeken, karneválokon, rendezvényeken – itt az emberek nem rád figyelnek majd, hanem magára az előadásra
• hagyd otthon az állványod, válassz olyan objektívet, amely a legtöbb esetben alkalmazható – nem érsz majd rá objektívet cserélgetni és állványbeállítással időzni
• légy türelmes, válassz egy jó helyet és pihenj, de légy résen, várd meg a kellő pillanatot és fotózz!

Ennyi.
Lehet, hogy tényleg elég is.
Egy dolgot azonban szerintem kifejeltettünk, bár ez nyilván nem tanács kérdése, s ezt már én teszem hozzá:

• legyél kitartó és ne keseredj el, ha első néhány alkalommal nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd, a hosszú távú gyakorlás előbb-utóbb meg fogja hozni várt eredményét!

További képek és részletesebb tanácsok:
http://johnbatdorff.com/blog/2011/11/10/simple-ways-to-improve-your-street-photography/

A Photopoly.net 30 csodaszép vízcseppes, vagy ahhoz közvetlenül kapcsolható fotót gyűjtött össze, melyek között még magyar fotós képei is szerepelnek (a dolog pikantériája, hogy Tischler Zoltán ráadásul fotozz.hu tag is volt – azóta sajnos törölte képeit).

A vízcseppes fotókhoz egyébként nem feltétlenül kell komoly felszerelés, bár nem árt, ha a gép gyors reagálású és/vagy gyors sorozatra alkalmas. A megvilágításhoz szinte minden esetben vakura van szükségünk, s ha csak ezt használunk, akkor a nagyon gyors zársebesség se lesz komoly feltétel (a vaku rövid villanási ideje pótolja a rövid záridőt). Folyamatos fényű lámpák alkalmazásakor azonban vagy nagy teljesítményre, vagy nagy érzékenység használatára kell felkészülnünk.

A vízcseppfotózásról azonban már nálam sokkal avatottabbak is írtak, így nem is untatnálak vele benneteket, akit érdekel a technikája, ITT elolvashatja.

Aki pedig a további képeket szeretné látni:
http://www.photopoly.net/30-magnificent-splash-photos/

Respect Wong!

A teljes panoráma zoomolva megtekinthető az alábbi linken, ahol további panorámaképek is elérhetők (a felső logóra kattintva).
http://blog.360cities.net/hong-kong-ifc2012countdown-%e5%9c%8b%e9%87%91%e4%b8%ad%e5%bf%832012%e6%96%b0%e5%b9%b4%e5%80%92%e6%95%b8-central-hk/

Nem elég viszont elkészíteni a jó fotót, fel kell készülnünk a fogadtatásra is. No nem a képünk fogadtatására, hanem fotónk alanyának reakciójára. Nem ritka ugyanis a nemtetszés, vagy éppen a felháborodás. Ilyen esetben javasolja az azonnali cselekvést, az elismerést, bocsánatkérést, majd gyors távozást, mielőtt bármi komolyabb incidens történne.

Szerencsére nem csak rémtörténeteket mesél, de biztat is. Hiába érezzük úgy, hogy nem vagyunk sikeresek ezen a téren, érdemes tovább próbálkozni, egyszer nekünk is eljöhet az a bizonyos fekete hattyú.

További tanácsok és sok-sok jó fotó a szerző blogjában:
http://erickimphotography.com/blog/2012/01/what-the-black-swan-unpredictability-can-teach-you-about-street-photography/#more-5219

A The Beta névvel fémjelzett módosított D5100 firmware StarWars témát varázsol a fényképezőgépünkre, igaz, csupán néhány menü és menüszöveg megváltoztatásával. A Holocron, Weapon System, Super Stardestroyer, stb. elnevezések mögött a gép korábbi lejátszás, fotózás, egyedi beállítások menüi szerepelnek. Hasonló módon került átírásra a kevés fényre figyelmeztető “Subject is too dark” felirat “Dark side of the force” szöveggé.

Az átírt firmware-t a lenti linken lehet letölteni. A szerzőn kívül mi magunk is szeretnénk olvasóinkat figyelmeztetni, hogy a módosított vezérlőszoftver (firmware) fényképezőgépre feltöltése nem várt következményekkel járhat, s mindenki csak saját felelősségére használja a nem gyári firmware-t.

Nikon D5100 StarWars firmware

S hogy egy kicsit itt is ráhangolódjunk a hamarosan ránk köszöntő ünnepekre, hadd kívánjunk mi is nagyon boldog karácsonyt olvasóinknak Dancsó Péter legújabb videójával:

Ezt követően a PowerZoom objektívekről kérdezett a riporter, ahol a válaszból kiderült, hogy az első béta példányok nem rendelkeztek olyan jó minőséggel, mint a nem PowerZoomos változatok, de a folyamatos tesztelésnek és fejlesztésnek köszönhetően sikerült az X szériát is a Panasonic névhez méltó minőségre felhozni.

A következő kérdés az f/2, vagy jobb fényerejű objektívek várható megjelenésére irányult, a válaszból azonban az derült ki, hogy egyelőre a kis méretre hajtanak.

Ismét vissza a GX1-hez egy olyan kérdés hangzott el, hogy miért nem kapott kihajtható LCD-t. A válasz egyszerű: a kihajthatósághoz szükséges zsanér jelentősen megnövelte volna a gép vastagságát, amely ellenkezett volna az alapkoncepcióval. Kérdés érte az LCD felbontását is, amely 460 ezer szubpixeles. Ez remek képminőséget eredményez, mégis, van ennél jobb is. A riporter arra volt kíváncsi, várható-e, hogy a G1 óta 460e szubpixeles LCD-t lecserélik nagyobb felbontásúra. A Panasonic képviselője elmondta, hogy a nagyobb felbontású panelekkel elsősorban a fényerőben éreznek problémát, ezért maradnak inkább a fényesebb, de kisebb felbontású panelnél. Mivel a GH széria rendelkezik elektronikus keresővel is, elképzelhető, hogy a GH2 utósja már jobb felbontású LCD-t kaphat.

A riporter az iránt is érdeklődött, hogy a GF2 és GF3 is megkaphatja-e azokat a képfeldolgozási effekteket, melyek a GX1-ben debütáltak. A válaszra számítani lehetett: a GF2 és GF3-at szeretnék a maguk egyszerűségében meghagyni, tehát nem várható, hogy átkerülnek majd az új effektek a GF-ekbe.

Az eredeti cikk itt olvasható: http://article.dcview.com/newreadarticle.php?type=2&id=10289

Nem csak a művelet látványa szép, de a videó is igényes. Valóban érdemes megnézni!

http://vimeo.com/15557177