Meglepetésemre ez év közepén kaptam egy meghívást a Leicától, hogy a Photokina előtt egy nappal részt vehetek az új termékeiket bemutató fogadásukon

Nekem érdekes volt a tervezőkkel, a tulajdonossal találkozni, akik egy forradalmian új rendszert és formátumot (30×45) akarnak bevezetni. Újfent sikerült nekik brutálisan egyszerű gépet és objektíveket tervezni. Néhány gomb, AF, 37,5 megapixel, a redőnyzár mellett választható központizár – az objektívek többségében -, épp ezért 1/4000-es vakuszinkron, gyakorlatilag vízálló gépváz és objektívek, 35-től 180 mm-ig. A „Maestro” elnevezésű imageprocessort (dual-core) a Fujitsu-val közösen fejlesztették, 16 bit-es színmélységgel rögzíti a DNG és/vagy JPG fájlokat SD és/vagy CompactFlash kártyákra. A gépváz és objektívek kipróbálása – 2009 közepén tervezik az első gépek piacra juttatását- rám nagy hatást tett. A gép és objektívek magas ára miatt (tervezett gépár 20-25000 Euro) a Leica szeretne kiépíteni egy hálózatot, ahol bérelni lehet majd a rendszert.

(A velük eltöltött délelőtt után, bár nem szándékoztam, de végig próbáltam a Canon, Nikon, Hasselblad dolgokat, hogy benyomásokat szerezzek róluk, egy héttel a Photokinán tett látogatásom után is a Leica S2-es hatása a legmélyebb.)

A Leica alapgépe a digitális M8 a leicás fórumon felvetett ötletek, javaslatok alapján lett frissítve. Az újdonságok közül szerintem a csendesebb és késleltethető zárszerkezet, valamint az automata ISO a legfontosabb.

Négy új optika 1,4/21 mm, 1,4/24 mm, 3,8/24 mm valamint az új Noctilux 0,95/50 mm közül három nagy fényerejű, így egyértelmű, hogy fejlesztésekor a kimagasló Bokeh biztosítása és a rossz fényviszonyok melletti vaku nélküli fotózás lehetőségének megteremtése volt a cél. A Luxok ára 5000 Euro, a Noctié pedig 8-9000 Euro lesz.

„AquaDura” bevonattal frissültek a Televidek, és új LEICA DIGITAL ADAPTER 3 adapterrel egészült ki a „Leica Digiscoping”. Ez utóbbi segítségével a megfigyelt téma a C-Lux és a D-Lux gépek csatlakoztatásával meg is örökíthető.

Végül a Leica elkészítette a saját digitális projektorát, a Pradovit D-1200-at, ami a képek fotórealisztikus megjelenítését tűzte ki célul.

Néhány fotóst biztosan inspirálnak majd a Leica újdonságai, de valószínűleg többen nem értik majd, mire ez a nagy felhajtás és drágaság.

Turóczi Tiborc

További fotók Turóczi Tiborc honlapján tekinthetők meg:
http://www.turoczi-tiborc.com/Leica-VIP/enter.html
http://www.turoczi-tiborc.com/Leica-AFRika/

Ez azonban a csarnokokban nem nagyon volt észrevehető. A nagy gyártók a 2006-os megjelenésükhöz hasonló méretű kiállítóterekkel készültek, az átrendeződés minimális volt. Egyedül talán a Panasonic lóg ki a sorból, ami kiszorította a közte és a Canon stand közötti területről a Sigmát, ami a Kodak mellett, a korábbinál némileg nagyobb területen talált magának helyet (arra nem emlékszem, hogy ott mi állt legutóbb, talán még az is a Kodak stand része volt). A két éve kiemelt újoncok közül a Cewe ismét nagy standdal készült, bár idén szerintem nem volt olyan látványos, mint első alkalommal. Az Apple viszont egyáltalán nem jött el, a kaliforniai cég termékeit egyedül egy kereskedő cég képviselte  (a népszerűsítésbe persze beszállt az a több száz kisebb-nagyobb stand is – köztük a például a Nikonnal és a Canonnal – ahol a demonstrációk Apple gépeken futottak).

Filmről összesen két helyen volt szó: a Kodak standon és az egyik előcsarnokban. Az a gyanúm, hogy most már senki sem vitatja, hogy a jövő digitális.

Persze a digitális technológiára való átállásnak vannak vesztesei és nyertesei. Megy a piac újrafelosztása. Az elmúlt években több komoly fényképezőgép gyártó (pl. Minolta, Contax) is kidőlt a versenyből, miközben teljesen újak (pl. Panasonic) törtek fel a nagy múltú (pl. Canon, Nikon) cégek mellé vetélytársnak. De a verseny a képkidolgozás területén hasonlóan látványos. A nagy laborgyártó cégek közül jóformán csak a Fuji és a Noritsu van talpon (az Agfa és a Kodak lényegében eltűntek), de ők sem ülhetnek a babérjaikon, mert a vetélytársak tintasugaras és hőszublimációs technológiával próbálják megkaparintani a piacot.

Bár az albumok, keretek és egyéb fotós kiegészítők piaca eddig is nagy volt, idén talán az eddigieknél is színesebb, frissebb kínálattal találkoztunk. A digitális fotók világában kicsit elkényelmesedtünk, elszoktunk a nem digitális végtermékektől, ami a felvonultatott albumokat látva komoly hibának tűnik. Ma egy kis odafigyeléssel és némi pénzzel saját útikönyvet is rendelhetünk a képeinkből és élményeinkből, és az ádáz versenynek hála ezek ára már bőven a megfizethető kategóriába esik.

A kiállítás ugyan kisebb volt mint 2006-ban, mi mégis a korábbinál többen (négyen), több bejegyzésben (összesen 45) tudósítottunk az eseményről. Ha két év múlva is lesz Photokina, akkor mi valószínűleg akkor is ott leszünk.

A szolgáltatásról annak indulásakor már írtunk, de az adatmentés sosem lehet lejárt téma. A Swiss Picture Bank képenként 3 centért vállalja, hogy 30 évig megőrzi fotóinkat a Swiss Telecom által üzemeltetett adattároló rendszeren (Hitachi Data System Content Archive Platform). A cég kétféle csomagot kínál:

Snapshot

A feltöltött képeket 1600×1200 pixeles méretűre konvertálják (ami szerintük megfelelő a képernyőn való megnézéshez és 102×76 cm-es papírképek készítéséhez (ez utóbbival azért vitatkoznánk)), majd az így kapott fotókat képenként 1 kreditért 30 évig, 2 kreditért 99 évig őrzik.

Pro

A feltöltött képeket eredeti méretben őrzik megabyteonként 2 kreditért (6 cent) 30 évig, 4 kreditért (12 cent) pedig 99 évig.

A rendszer egyelőre csak JPEG képek tárolását támogatja.

Mint kiderült, a minilaborokat csak kiváltságosoknak mutatják meg a csarnok egy lekerített részében, így oda esélyünk sem volt bejutni. Mivel célul tűztük ki, hogy mi mégis megnézzük az újdonságokat, minden HP-val kapcsolatos kedves emlékünket elővéve igyekeztünk meggyőzni a recepciós hölgyet, hogy kerítsen nekünk egy tárlatvezetőt.

Az eredmény nem maradt el. Bár a bemutatóra felkért úriember először kétkedve invitált be bennünket, a Photosmart Exrpesszel való tapasztalataim, illetve a fakulástesztünkön elért remek eredményük említése után minden kérdésünkre szívélyesen válaszolt.

HP Photosmart ML1000 minilabor

Az ML 1000 kétségtelenül a leglátványosabb elem az aktuális termékpalettán. A minilaborok méretét és formavilágát idéző készülék valóban egy komplett minilabor, ami a hagyományos ezüst halogenides megoldás helyett úgynevezett száraz technológiával dolgozik. Ennek a lényege a Fuji laborjához, illetve a  két és fél éve bemutatott HP Photosmart Expresshez hasonlóan az, hogy nem kell friss és elhasznált vegyszereket szállítani, raktározni, és fűteni, mert a képeket az otthoni nyomtatóknál megszokott tintasugaras technológia állítja elő. A korábbi HP eszközök maximum 10×15 cm-es méretben tudtak dolgozni, az új labor legnagyobb mérete azonban 30×45 cm, ráadásul a két méret között 14 egyéb méretet is kezel. A labor tekercspapír helyett előre vágott papírokra nyomtat, ezekből 5 vagy 6 félét lehet egyszerre betenni a nagyméretű fénymásolóknál megszokott tálcás módszerrel. 10×15 cm-es méretben óránként akár 1500 képet is elkészít, így jelenleg ez a leggyorsabb ilyen technológiával dolgozó laborgép a piacon. A nyomtatófej a Scalable Printing Technology-nak hála a papír teljes szélességét átfedi, így nincs szükség annak jobbra-balra való ráncigálására.

Ahogy a korábbi fakulástesztünkből kiderült, a Photosmart Expressben használt technológia (ami azonos az ML1000 minilaborban lévővel) az általunk ismert legtartósabb nyomat, ami 1 év alatt gyakorlatilag semmit sem veszített a színéből. A HP által felkért Wilhelm Research szerint a nyomatok akár 200 évig is megtartják eredeti színüket.

A HP Photosmart ML1000 minilabort folyamatos üzemre tervezték, így minden tintatartályból kettőt lehet egyszerre betenni (összesen 12 tartály). Ahogy valamelyik kiürül, a rendszer azonnal átvált a második ugyanolyan színű tartályra, így az új teli tank a munka megszakítása nélkül is betehető.

HP IS 1700 Input Station

Bemeneti egységként a már megismert és hazánkban is működő érintőképernyős munkaállomások, vagy a kezelőpultként is szolgáló munkaállomás szolgálhat. Az ügyféltérbe helyezhető érintőképernyős munkaállomás (Input Station) is megújult, hogy a korábbinál könnyebben és kevesebb meghibásodással lehessen üzemeltetni. Két fontos változás történt: a 19″-es képernyőt 17″-esre cserélték, illetve az eddig egy kupacban lévő kártyanyílásokat típusonként külön vették és egy sorba, egymás mellé tették. A kártyanyílásokkal kapcsolatban történt még egy olyan módosítás, aminek köszönhetően a rossz kártyanyílásba tett kártyák okozta hibák gyorsabban, egyszerűbben orvosolhatók. A korábbi, HP IS1900 néven futó munkaállomás egy darabig még a rendszer része marad.

HP Photosmart PM2000 mikrolabor

A HP IS1900 rendelő állomásokat eddig az eladói pult mögött elhelyezett PM1000 mikrolaborok szolgálták ki. Ez 10×15 cm-es nyomatokat tudott készíteni és a képek kiadásához szükség volt eladói jelenlétre. Az új PM2000 mikrolabor egy vonalkódolvasóval felszerelkezve képes a kasszánál kifizetett képek automatikus kiadására, így külön személyzetet nem igényel, tehát akár az eladótérbe is kitehető. Ráadásul a 10×15 cm-es méret mellett kezeli a 13×18 cm-est is. Ha a készüléket mégis pult mögé telepítik, akkor a kiadószerkezet ajtaja levehető, hogy az eladók könnyebben kivehessék a kész nyomatokat.

Ahogy vendéglátónk elmondta, a HP szeretne továbblépni azon, hogy fotókidolgozás szolgáltatáshoz kínáljanak eszközöket. Teljes rendszert szeretnének a laboroknak szállítani, amivel azok nem csak a magánszemélyek fotóit, albumait és posztereit tudják elkészíteni, de akár kisvállalkozások minden nyomtatással kapcsolatos igényeit is ki tudják elégíteni. Ez utóbbira példaként a névjegyek, poszterek, transzparensek on-line megrendelésének lehetőségét említette. Ezeknek a feladatoknak az ellátásához a rendszer része lehet még egy CL2000-es színes lézernyomtató, egy DesignJet Z3100-as vagy egy DesignJet 130-as nagy formátumú nyomtató, és egy Photosmart Pro  B9180-as fotónyomtató is.

Ismeretlen márka, kockás abrosszal tálalva

A Kínai Népköztársaságból idén kb. négyszer annyi gyártó érkezett, mint a korábban elektronika és fotófelszerelés terén erősebb Taiwanról. Többségükben azonban nagyon kicsi, szinte néhány személyes cégekről van szó, melyek – egyelőre – még nem meghatározói a nemzetközi piacnak. Ahogy átfutottam a kiállítók listáját mindössze két állványgyártó neve volt ismerős, melyek termékei idehaza is kaphatók. Az egyik egy G-betűs cég, melynek csinos képviselője érthetetlen módon nem kívánta, hogy a standot fotózzuk, esetleg ily módon öregbítve a cég nevét. Hát legyen. A másik a Benro, akik jól sikerült Gitzo kópiáikkal máris elég jó ismertséget vívtak ki idehaza. A kópiák gyártása egyébként jól látszik a hátsó pavilonokba és alsóbb szintekre szorult távol-keleti gyártóknál. Lényegében lehetetlen kiemelni egyéni törekvéseket, mivel minden standon nagyjából ugyanazt láttuk más felirattal.

Nem is titkolja honnan jött

A némelyik kínai gyártón látszott az igyekezet, hogy kiemelkedjék a szürke tömegből. Akadtak kissé „hivalkodóbb” standok, vagy érdekes, néha megmosolyogtató ötletek. Ilyen volt például egy számomra megjegyezhetetlen nevű cég esőbiztos megoldása, akik egy állványmenetre erősíthető L-talpba, egy mini esernyőt dugtak. Hát igen, ma még mosolygunk ezeken a próbálkozásokon, de attól tartok a következő Photokinákon arcunkra fagy majd a mosoly.

Ez bizony időjárásálló!

Feltörekvő kínai világítástechnika

Nem tudom, hogy a sok akkugyártó közt nálam miért pont az Ansmann standról szerepel fotó, de az biztos, hogy próbálkoztunk a konkurencia lencsevégre kapásával, de egyes helyeken nem kértek belőle. Az Ansmann kis standja a Max E ceruza-akkukra épült.

Ők hagyták magukat fotózni

A Bowens egy jól csengő név a világítástechnikában. A brit cég nagyjából ehhez illő, ízléses standot rittyentett, sarkában egy szoftboxot termő fával.

Bowens stand a szoftbox-fával

Ezt a képet csak érdekességként lőttem. Nagyjából itt kezdődött egy standnak és valahol a Canon, Samsung kolosszusoknál végződött. Még jobban meglepődtem, amikor rájöttem, hogy ez bizony a CompactFlash Szövetség kiállítóhelye. Nem vitték túlzásba.

Ez a CompactFlash Szövetség standja

A Cokin és Balcar márkák közös helyen osztoztak. Az utóbbi egy világítástechnikai márka, a francia Cokin pedig egy itthon is forgalmazott szűrőket gyártó vállalat. Lapszűrői és szűrőtartói elég jó áron nyújtanak kényelmes-kényelmetlen megoldást. Főleg ha átmenetes szűrőkről van szó, mert akkor idehaza ez az első szóba kerülő név. A közösködésből talán annyi is kiderül, hogy egy tőről fakad a két márka.

Cokin-Balcar, két jóbarát

Az amerikai Hoodman standja azért került lencsevégre, mivel nagyjából olyan unalmas kis bódék között állt, mint a fentebb látható CFA kiállítóhely. Jó, nem egy eget rengető ötlet a nagy felfújható figura, de legalább színes volt és kicsit már, mint a többiek. A stand előtt Hoodman hokipólós, amerikai akcentussal oktatták a cég kiegészítőinek hasznosságát. Itthon nem tudom milyen könnyen beszerezhető a termékkínálatuk, de nagyjából a DSLR LCD árnyékoló/védő műanyag ajtótól, a szögkeresőn át, az alternatív portémarkolatig terjed.

Vállas Hoodman legény, műanyagból

A Schneider-Kreuznach igen komoly név a német gyártók piacán és világviszonylatban is. Mostanában elég szoros szálak fűzik a Samsunghoz, melynek DSLR objektívjei mint a német cég nevével jönnek ki. A visszafogottan elegáns, de elég tágas standon rengeteg mindent találtam. Az egyik sarokban különböző harmonika kihuzatos, nagy és középformátumú gépek és a hozzájuk való optikák sorakoztak. Néhány lépéssel odébb a cég egyik legismertebb márkanevéből a B+W szűrőkből kaphattunk ízelítőt. Aki ismeri ezeket a filtereket tudja, hogy igen komoly minőséget képviselnek.

Schneider-Kreuznach stand

ND szűrők, szép sorban

Szűrőtartó megoldások

Műszaki gépek és optikáik

Felsorolni is nehéz lenne…

Bár az osztrákoknak sincs tengerük, profi vízalatti tok gyártójuk annál inkább. Ez a Seacam, amely rendkívül minimalista standdal érkezett. Talán pont ezért keltett figyelmet. Az ébenfekete háttér elé függesztett alu vízálló tok és kiegészítői mindenesetre megértek egy külön képet.

Osztrák minimalizmus

Mélytengei rák

Először azt hittem valami idétlen pihenőhely, ahol kartonból kivágott figurákkal fotóztathatjuk magunkat, Azután láttam, hogy ez egy táskagyártó standja, méghozzá a Crumpleré. A stand tökéletesen visszaadta az ausztrál cég eszmeiségét, és weboldalának hangulatát, ami valami olyasmi, hogy még véletlenül se vedd magad komolyan! Csupán a lényeg a táskák sikkadtak el a nagy ökörködésben. A “fotózzuk le magunkat kövér pankrátornőként” akció bejött mindenkinél, a táskák meg hátul unatkoztak a falon.

Színes, szagos Crumpler stand

“Dugd a fejed a lyukba!”

Árválkodnak

Már megint a Hama! Az állványoknál már szó volt a cégről, de lényegében minden mást is gyárt, ami fotós kiegészítő. Egyik fő vonaluk a fényképezőgép és videókamera táskák. Ezen a téren is hasonló a törekvésük, vagyis, hogy ne csak olcsó gyártóként ismerjék a nevüket, hanem félprofi, profi cikkek forgalmazójaként is. Ebben segítheti őket a Defender táskasorozat, amelyet már a Pixinfón is bemutattunk.

Hama Defender széria…

…a profizmus felé

A HPRC termékeket csak szegről-végről ismertem, de elég jól kinéző sorozatot mutatott be a cég. A gyártó csak víz és ütésálló tokokkal foglalkozik, profik számára, akik mostoha körülmények között is biztonságban szeretnék tudni felszerelésüket. A por és korrózió ellen is védő termékeik egyik legújabbja a 3500-as hátitáska, amely -40 – +80 Celsius fokig biztosít hatékony védelmet a beltartalma számára.

HPRC ellenállók

A hazai vásárlók egyik kedvelt terméke a Lowepro. Szinte minden területre, így a fotósoknak is gyárt jó minőségű hordalkalmatosságokat. A standja elég nagy volt, de a konkurenciához hasonlóan elég unalmas. Nagyjából egy táskaboltra hasonlított, vagy százféle termékkel a polcokon. A gyártó a fiatalok felé is nyitni próbál, mivel az unalmas, fekete, szürke (esetleg bordó-kék) színek mellett könnyedebb megjelenésű termékeket is kezd piacra dobni. Ilyen a nyáron bejelentett Terraclime széria, amely több mint 95%-ban újrahasznosított anyagokból készül, divatos pasztellszínekben.

Előlről Lowepro stand

Hátulról táskaüzlet…

Oldalról is…

Az Orkioról még csak nem is hallottam, de rögtön megfogott a vidám, kicsit rajzfilmes hangulatú standjuk. Nem csoda, hiszen táskáikkal is inkább a fiatal korosztályt célozták meg. Rengeteg szín és minta sorakozott a taiwani gyártó termékein, nagyon trendi szabással. Szóval ha netán itthon is elérhető lesz valamikor, biztos zabálni fogják.

Az Orkio stand a kartúnnetvörkről ugrott le.

Hát nem trendi?

Szintén a nagy nevek közé tartozik az amerikai Tamrac, akik ötlettelenségben nem maradtak el a Loweprotól, mivel szintén táskaboltot nyitottak a standjukon. A cég elég sok lehetőséget kínál a laptopot is gyakran használó fotósoknak. Kiállították az új Expedition és Adventure hátizsákokat, melyek mindkettőre megoldást nyújtanak.

Tamrac áruda

A Case Logic kisebb táskákban, és főleg tokokban utazik, de kínálatában megtaláljuk a laptop táskákat is. Szerény standjukon ők valami egész mást valósítottak meg: kis táskaboltot rendeztek be.

Szerény Case Logic táskabolt

Kezdjük névsor szerint a Camboval! A holland alapítású cég, a professzionális, főleg nagyobb formátumú fényképezőgépek és filmkamerák állványainak gyártásában érdekelt. Kis standján égbe nyúltak a nem ritkán 10 méternél is hosszabb gémek. A cég nem csak a stúdióállványokban, de a nagy formátumú fényképezőgépek piacán is érdekelt. Újdonsága a Wide-széria RS-1000-es készüléke, mely több középformátumú digitális hátfallal is kompatibilis, de nagy formátumú műszaki kameraként is használható.

Égig nyúlnak a Cambo-k

A Cullmann neve talán ismerősebben cseng, hiszen a német cég az átlag vásárló számára is megfizethető állványokat kínál. Az olcsóbb termékei közül kiemelkedőbb minőséget képvisel a jelenleg 7-tagú Magnesit állványfej sorozat, de a cég akkumulátorok és vakuk gyártásában is érdekelt.

A Cullmann az “alaptőkéjét” is kállította

A Hama itthon is ismert állványai főleg az olcsóbb kiegészítőket keresők körében népszerűek. A német cég azonban ki akar törni az olcsó gyártó skatulyából így nemrég a komolyabb vevőkör felé is megpróbált utat találni. Az egyszerű alu állványok mellett igen masszív felépítésű, középkategóriás darabokat is találtunk, sőt a cég legfrissebb Omega Carbon III állványa a szénszálas erősítésű tripodok piacán próbálkozik. Mondjuk szerencsétlen módon a kiállított példányra ráaggattak egy olyan nehéz fejet, amitől a karbon könnyedség egycsapásra tovatűnt.

Méretes Hama stand

Leláncolt Prométeusz, helyett…Hama állványok

Hama Omega Carbon III közelebbről

A Manfrotto-t valószínűleg senkinek sem kell bemutatnom. A közép és profi kategória ismert gyártójáról van szó. Az olasz alapítású cég teljes árukészletét kiállította szellős, világos standján. Kiemelt helyet kapott a TIPA díjas Modosteady 585 „vállálvány�?, mellyel testünkhöz szorítva stabilizálhatjuk a fényképezőgépet, vagy kamerát, valamint a valóban zsebben is hordható Modopocket asztali állvány.

Manfrotto világ

A Manfrottonál állványból van a kerítés is

Modosteady 585 és Modopocket

A rikító narancsszínben pompázó Vanguard standot nehéz volt nem észrevenni. Az állványgyártás mellett fotós táskák és tokok gyártásával is foglalkozik a luxemburgi cég, de hazánkban kevésbé ismert a nevük, mint mondjuk a tengerentúlon. Persze létezik hazai forgalmazójuk is. Állványai közül a karbonszálas erősítésű Alta-széria számít a legnagyobb újdonságának, mely kis méretével és az átlagnál könnyebb tömegével tűnik ki a sorból. Profi alumínium állványai közül a 6-10 kg teherbírású Tracker-B családot ajánlotta figyelmünkbe a gyártó.

Vanguard stand, narancsban

És a kínálat

A japán Velbon termékei idehaza is könnyedén beszerezhetők. Az olcsó állványoktól a félprofi és profi szintig terjed a kínálatuk, melyeket alumínium, magnézium és karbon kivitelben is megvásárolhatunk. A cég ismert profi sorozata a Sherpa széria, melyből már szénszálas erősítésű, magnézium állványokat is árul. Kiállított újdonságai között találtuk a kisebb DSLR gépekhez ajánlott DF-40, 50 és 60 állványokat.

Nehéz kérdéseink: Hogy hívják a gyártót? Mikor és hol alapították?

Előtérben a karbon büszkeségek

Velbon állványerdő

Aranyozott Rolleiflex szépségek a PhaseOne standon
(nem digitálisak!)

A középformátumú fényképezőgépek és digitális hátfalak gyártóinak többnyire egyrugóra jár az agyuk, hisz standjaik alapszíne az elegáns és visszafogott fekete volt. A Hasselblad stand is feketébe öltözött, szellős, üres felületekkel, kisbetűs feliratokkal, egyszóval olyan üzletemberes stílusban, hogy érzékeltesse, itt nem zsebkamerákról van szó. A kiállítótérben a H3D készülékeket lehetett állványra helyezve végigtapogatni és a velük készített képeket a közelben lévő monitorokon böngészni. Volt vakvilágba lövős és berendezett makroasztalkára irányított modell is. A nem túl nagy standon egy viszonylag méretes színpadot is berendezett a “Hassy”, ahol óriási méretű szoftbox alatt, és egy félbevágott nyárfaerdőt ábrázoló háttér előtt pózolt egy rettenetesen előnytelen kalapba bújtatott modell. Közben persze az említett digigép képességeit mutatták be, de a közönség jó része inkább saját kis masináival próbálkozott profi modellfotóssá válni.

Az elegáns Hassy stand

H3D makróban

H3D az ég felé

Fotózkodás a műhóban

A Leaf stand annyira fekete és sötét volt, hogy csak elemlámpával lehetett megtalálni a Fujifilm kiállítótér sarkában. Itt is a minimalista dizájn, a brutális méretű állványokra helyezett, brutális méretű hátfalak, és mellettük a monitorok (rajtuk a legfrissebb Leaf Capture konvertáló szoftver) uralták a terepet. Középre kis hajómakettet állítottak, melyet körbevettek fényképezőgépeikkel. A sláger itt a néhány hete bejelentett Afi-II középformátumú fényképezőgép és Aptus-II hátfal család volt. Fényképezőgépük egyik érdekessége a felhajtható LCD kijelző. Mind a gép, mind a hátfal család 3-3 tagból áll, és 44 x 33mm-56 x 36 mm-es képérzékelővel szerelik őket. Felbontásuk 28, 33 és 56 megapixel.

Leaf stand, nagyon feketében

Digitális hátfal munkában

Állványon az AFi-II hátfal és fényképezőgép változata

Távolban az AFi, előtérben az objektívek és kiegészítők

Nem sokkal távolabb a dán PhaseOne kínálta portékáit. Az egykori szkennergyártóból lett szoftverfejlesztő, majd középformátumú fényképezőgép gyártó standját is a fekete szín uralta. Ötletes módon azért némi lezserség is vegyült a komorságba, ugyanis munkatársaikat 1-es sorszámú focimezekbe bújtatták. A gyártó büszkesége a Mamiyával közösen fejlesztett PhaseOne 645-ös középformátumú digitális fényképezőgép, mely Mamiya változatban is kapható, 645DIII néven. A két cég elképzelése egy nyílt középformátumú rendszer volt, amelyhez nem csupán egy gyártó kiegészítőit használhatjuk. Éppen ezért a géphez, nem csak a kitalálói által kínált, de a Hasselblad V és Pentacon Six rendszerű objektívek is használhatók.

PhaseOne SC

A legjobb kezekben a PhaseOne 645

A cég másik ismert brandje a Capture One RAW feldolgozó szoftver, amely nem csak a középformátumú gépvázakat, de számos kisebb DSLR gépet is támogat, így hazánkban is eléggé ismert. Legújabb változatát a Capture One 4.1-et épp egy rögtönzött modellfotózás keretében mutatta be a fejlesztő.

Capture One bemutató

Nézzük tehát először a 9-os pavilont.
Ebben a csarnokokban szinte minden az albumokról és a keretekről szól, illetve minden olyan létező dologról, ami szóba jöhet a fotók tárolásával bemutatásával kapcsolatban. Készültek fotók fára, fémre, üvegre, műanyagra.

A magyar fotósboltok és áruházláncok kínálatához szokott látogató csak kapkodja a fejét. Elképesztő mennyiségben és választékban kínálják áruikat a gyártók. Közülük is kiemelkednek a törökök, akik hagyományos nemes anyagokból, bőrből és papírból állítják elő rendkívül míves kivitelű albumjaikat. Bizonyára nem mindenkinek tetszik az általuk képviselt stílus, viszont tagadhatatlanul értékes, szép termékekkel jelentkeztek, olyanokkal, melyek méltán díszei lehetnek bármely könyvespolcnak vagy szobának

Mivel a Photokina nem annyira a végfelhasználóknak, sokkal inkább a szakmának, tehát a fényképezésből hivatásszerűen élőknek szól, az albumos cégek között sétálva, az egyik ami az első  pillanatban szembetűnő, hogy mintha mindenki az esküvői fotózásból szeretne üzletet csinálni. A másik: az esküvői fotók mindig oldalakra szerkesztve, gondosan válogatva, könyvbe kötve jelennek meg. Úgy tűnik vége az igénytelenségnek, az esküvői fotókat kilóra gyártóknak, zacskóban átadóknak. A jövő az igényességé, a hozzáadott értéké, a komplex szolgáltatásé. Legalábbis itt a kiállításon. Csak legyen aki megfizeti. Meg kell találni hozzá a fizetőképes keresletet.
És van aki megtalálta,

A CBL nevű cég – ők egyébként  fehér-egyensúly beállító tárcsákat gyártanak és próbálnak eladni – által szervezett bemutatón, Andy Marcus new yorki sztárfotós mutatta be képeit. Arra ugyan nem sikerült rájönni miként tud begyűjteni évi kb. 350 esküvői megrendelést (és azért csak ennyit, mert többre nincs kapacitásuk), mint ahogy arra se, hogyan éri el az átlagban 20.000 dolláros árat egy-egy sorozatért. Az viszont ismét bebizonyosodott: jókor kell jó helyen lenni. Eddie Murphy, Donald Trump, Mary Tyler Moor vagy éppen Aga Khan esküvője úgy tűnik ilyen jól fizető helyek, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a fotós elmondása szerint, némelyik esküvői helyszínnek csak a dekorációjára 2 millió dollárt költöttek. Egyébként meg a sztárfotós képei olyanok-amilyenek. Nálunk valószínűleg a 20.000Ft-ot se igen lehetne elkérni értük, de hát ez nem Amerika. (Persze a látható gyenge minőségbe nyilván belejátszott a kivetítő rossz beállítása is)

De térjünk vissza a kiállításra.
A műteremben fotózóknak is paradicsom a Photokina. A világ minden tájáról itt vannak azok akik háttereket, stúdió berendezéseket gyártanak A sima feltekerhető papír és műanyag hátterek mellett rengeteg cég kínál a nálunk megszokottakhoz képest nagyon kedvező áron batikolt és festett drapériákat, persze elsősorban a távol-keletről.

A kézzel vagy motorral le és feltekerhető, elhúzható megépíthető hátterek között felbukkant egy, már azt hittem régen elfeledett megoldás, amit most virtuális háttérként reklámoznak, de valamikor a filmes világban csak vetített háttérnek neveztünk, és a amely, PS világában azt hittem teljesen elvesztette jelentőségét. De nem, mert itt van és működik a fényképezőgép optikája elé szerelhető eszköz, mely egy vetítőgép és egy ferde féligáteresztő tükör segítségével teszi a kiválasztott diaképet a modell mögé, melynek meg lehet változtatni a színét és az élességét is.

Folytassuk sétánkat a 6-os csarnokban. A kavalkád leírhatatlan. Itt minden a műtermi világításról szó. Jelen vannak a hagyományos nagy gyártók a Multiblic-től a Broncolorig. Rajtuk kívül viszont itt vannak hatalmas számban a távol-keleti gyártók, akik ma már választékban és minőségben is versenyképesek a klasszikusokkal. Vannak akik a kispénzű amatőröket célozzák meg, hordozható villanókhoz kínálva olyan kiegészítőket, ernyőket, és softboxokat, melyekkel házi stúdiók állíthatók össze. Mások a vérprofikra utaznak. Elképesztő mennyiségben és választékban kínálva a    generátoros és fejgenerátoros vakukat, minden létező kiegészítővel, fényterelővel és és állvánnyal együtt.

Ha már világításról van szó nem hiányozhatnak a kiállításról azok az eszközök, amelyek ugyan csak érintőlegesen kapcsolódnak a témához, viszont a fotózásból élők napi gyakorlatában elengedhetetlen. Ezek a különböző tárgyasztalok. Gondoljunk bele. A postaládánkba dobott rengeteg prospektus tele van termékfotóval. Ezeket valakik fotózzák. Első pillanatban a dolog egyszerűnek látszik, viszont aki próbált már ilyet az tudja, a látszat csal. Ahhoz, hogy a termék tényleg csillogások, felesleges zavaró fények nélkül jelenjen meg a képen, nagy gyakorlatra, türelemre, és nem utolsósorban megfelelő tárgyasztalra és világításra van szükség. Na ezeket lehet itt kipróbálni, megvásárolni.

A tárgyfotózás és még sok más fotóterület elképzelhetetlen stabil jól használható állvány nélkül. Aki itt nem talál megfelelőt a gépéhez az nem is akar igazán állványról fotózni. Mint mindenben, ebben a témában is hatalmas a választék. A nagy gyártók mellett az állványpiacot is ellepték a távol-keleti gyártók. Termékeiket első, de sokszor még második ránézésre se nagyon lehet megkülönböztetni a nagynevű gyártók hasonló árucikkeitől. Minden célra és árkategóriában van állvány és fej.

A 6-os pavilonban vonultak fel a táskagyártók is. Aki megvásárolta  drága felszerelést, az vinni, szállítani, óvni is karja azt. Minden létező célra, méretre, formára kínálnak táskát, hátizsákot, dobozt.

A digitális fényképezés korszakában a PS használata azt hihetnénk feleslegessé tette a filmes korszakból jól ismert trükkszűrőket. Úgy tűnik, tévedtünk. Az egykor méltán híres Cokin cég jelenti él és virul, itt van Photokinán.

De nem a Cokin az egyetlen régi ismerős. A múlt század hetvenes éveiben a vasfüggöny mögött felnéztünk arra aki valódi Paterson  tankban hívatta a fekete fehér, esetleg színes filmjeit. Aztán elmúlt előbb a fekete-fehér világ, vele együtt a házi kidolgozás, aztán filmek is háttérbe szorultak. A Paterson viszont jelen van és kínálja termékeit nyilván olyanoknak, akik vagy nosztalgiából, vagy  művészi ihletettségből még vagy ismét művelik a hagyományos technológiát.

Ennyi fért egy fél napos felfedezőútba, vagy nevezzük inkább felfedező rohanásnak a 2008-as Photokina 6-os 9-es pavilonjában, ahol ha jól számoltam 275 kiállító kínálta termékeit.