Nem úgy a 24 mm-es fixbe. A Canon 24mm f/2,8 IS USM az első nagylátószögű Canon fix objektív, melybe optikai stabilizátor kerül. Emellett állítólag egy 28 mm f/2,8 IS USM is megjelenik, bár erről nincs fotó.

Az obikon kívül új kompaktok bejelentésére is számítanak, méghozzá a holnapi nap folyamán. Jön a

• Canon PowerShot A2300
• Canon PowerShot A2400
• Canon PowerShot A3400
• Canon PowerShot A4000
• Canon PowerShot A810
• Canon PowerShot D20
• Canon PowerShot Elph 320 (valamilyen Digital IXUS lesz, európai nevét még nem tudjuk)
• Canon PowerShot SX240 IS

Itt van azonban egy remek alkalom arra, hogy érdekes és látványos time-lapse videót készíts.
Elkezdték ugyanis bontani a budapesti Volga szállót.

Ha a fővárosban (urambocsá’ a Volga szálló közelében) laksz, s kellően kitartó vagy, legalább napi 1 képet elkészítesz, ugyanarról a helyről (javaslok valami nem lekopó jelölést az állványod 3 lábának), lehetőleg ugyanabban a napállásban, ugyanolyan gyújtótávolsággal (fix objektív előnyben), s még a fehéregyensúlyra és az expozíciók azonosságára is ügyelsz, hogy ne legyen a sorozatban jelentősen eltérő világosság, akkor már gyerekjáték lesz összeilleszteni a képeket.

Tehát munkára fel! Kíváncsi vagyok, lesz-e valaki, aki megörökíti ezt a nem mindennapos munkálatot.

Egy kis kedvcsináló:
3 éves időközi sorozat (time lapse)

A Canon EOS-5D Mark III-ról szóló legfrissebb információ arról szó, hogy mégsem jön február 7-én az új gép. Ennek bejelentését csak májusban várhatjuk.
Igaz, a Canonrumors.com-on ez az információ csak CR3 besorolású, amely annyit tesz, hogy nem megbízható forrásból érkezett.
Pedig most már azt is tudni vélik, hogy az EOS-5D Mark III

• 22 Mpixeles CMOS szenzort kapott
• 61 pontos autofókusz rendszerrel dolgozik
• 7,5 kép/mp-es sorozatra képes
• DiGiC 5+ képfeldolgozó processzora van
• GPS képes
• új opcionális markolat készül hozzá.

Ezek után nem tudom van-e értelme arról beszélni, hogy új 24-70/2,8L II érkezését is jövendölik.

Mint mondtam, az orromnál fogva vezetnek…

A teljes felbontású RAW fájlt kiexportáltuk, megvágtuk, hogy csak a lényeg látszon, s most megmutatjuk, hogy mindenki gyönyörködhessen benne.
Szép masina, akármi is lesz ez.

Klikk a teljes felbontású képhez:

Az oktatóvideók nézegetése persze nem pótolhatja a gyakorlást, de az újdonságok jobb rögződését valamennyire elősegíti.
Íme hát Martin Bailey videója:
(a lejátszás elindítása után ne felejts el rákattintani a teljes méretre hozás gombra a kezelőpanel jobb oldalán)

Lightroom 4 Public Beta New Feature Overview from Martin Bailey on Vimeo.

Martin további videói:
http://vimeo.com/martinbailey/videos/sort:date

De néha szükség van a csilli-villi-re is. A HDR részben ezért közkedvelt.
A több expozícióból automatikusan összerétegezett fotók sajnos sok esetben halot is tartalmaznak (pl. a fák és éles kontúrok körüli derengés). Szerintem ez nem szerencsés. Én inkább a kézzel összerakás híve vagyok.

Másik “kedvencem”, amikor esti vagy éjszakai képet HDR-ben készítve úgy mutatják meg a témát, mintha verőfényes napsütés lenne.
S itt jön a képbe Tim blogja.
Ugyanis legutóbbi postjában ő is azt írja, hogy mennyire utálja, amikor az emberek egyszerűen úgy hagyják a képet, ahogy a ToneMapping szoftverből kijön. Rendesen “világít”.
Pedig egy éjszakai fotón alapvetően a sötét tónusoknak kellene uralkodni.

Nézzük csak az alábbi fotóját:

Fotó: Timothy Nealon

Éjszaka készült, mégsem olyan világos, mint egy nappali. Ahogy írja, a -2 Fé-kel alulexponált fotót használta alapul, s csak ott világosított, ahol bebukott részekkel szembesült.
Az egész fotó hangulatát ölné meg, ha világosabb lenne a képe.

További remek HDR fotóit itt láthatjuk:
http://timnealon.smugmug.com/Travel/Savannah-Georgia/19117995_7p3JFn#!i=1685406041&k=z46r5x6
(felhívnám a figyelmet a visszafogott hideg színekre, illetve arra, hogy sehol nem látunk halot!)

A Canonrumors.com szerint az egyik képen az eljövendő 5D Mark III is látható. A váz egyébként rettentő mód hasonlít a 7D-re, olyannyira, hogy az eredeti apertureacademy-s postban azt is feltételezik, hogy talán egy EOS-7D Mark II-t kapták lencsevégre.
Elnézve a lefotózott vázat és az EOS-7D-t a következő különbségeket találjuk:

• a hátsó nagy vezérlőtárcsa és a joystick között látszik egy gomb, ahol a 7D-n még nem volt (ha jól látom, [Q] gomb)
• a hátlap bal oldalán lévő gombok nem egyeznek a 7D-ével ([Q] helyett Menu, RAW/JPEG helyett valami kivehetetlen, illetve további eltérések is vannak)
• a gép felső részén nincs kinyitható vaku.

Canon EOS-7D

Canon EOS-7D

Persze akár még ezek az apró módosítások is lehetnek Photoshop retusálás következményei, de az objektív határozottan igazinak tűnik, egyik 400 mm-en végződő modellre sem hasonlít.

• használjunk lágy fényeket (ablakon keresztül, függönyön szűrt beszűrődő fény, vagy méretes szoftbox, “idősebb” babáknál, ahol nyitott szemmel is készül kép, ha tehetjük használjunk octoboxot, vagy még inkább ernyőt, a szép szemfényért)
• főként meleg árnyalatokat használjunk, fekete-fehér képeknél a túlsúlyban lévő fehér jó hatású
• legyünk türelmesek, ez nem a fél óra alatt 30 beállított tablókép kategória, sok türelemmel kiváló beállítást készíthetünk alvó csecsemőről
• fűtsünk be keményen, ha meztelen fotókat is szeretnénk készíteni
• alkalmazzunk természetes anyagokat (háttérnek vagy alapnak háncs, natúr fa, parketta, fonott kosár, kelme, a baba alá pamut, puha szőrme, kötött holmik)
• hangsúlyozzuk a babák puhaságát nagyon puha szőrmével (alá laza habszivacsot helyezhetünk amelybe a könnyű baba is enyhén belesüpped kellemes hatást keltve)
• hasznos kiegészítők: toll, virág, csipke
• játszunk kis mélységélességgel
• a babás képek jellegzetesen jó highkey alapok
• mesebeli, álomszerű hatásért képfeldolgozáskor lágyítsunk

Az egyik kedvencem e témában Kelley Ryden, nebraszkai újszülöttfotós. Blogjában és weboldalán szebbnél szebb fotókban gyönyörködhetünk, s pár trükköt is elleshetünk.
Blog:
http://kelleyryden.com/blog/
Fotók:
http://kelleyryden.com/index2.php

Gyakorlott újszülöttfotósok hasznos tanácsait várjuk sok szeretettel!

A téma jóllehet közvetlenül kapcsolható a fotózáshoz így a Pixinfo-hoz is, de maguk a gondolatok inkább a személyes blogomban mutatnának jól. Most mégis kivételt teszek és mindezt ide, a Pixinfo olvasói elé tárom, pusztán azért, hogy többekhez eljuthasson az üzenet, többen gondolkozhassanak el, s talán többeknek sikerüljön jobban a saját esküvőjük, vagy akár az esküvői fotózásuk.

Bár mai világunkban (legalábbis itt Magyarországon) egyre inkább a farkastörvények veszik át a fő szerepet, hiszek abban, hogy az elme közös ereje felülemelkedhet ezen.
Gondolkodjatok hát el Ti is a lentieken, s hátha sikerül változtatnunk.

Ismert tény, hogy mi magyarok – és talán európaiak is – hajlamosak vagyunk az amerikai kontinenst majmolni. Jó példa erre a Mc Donald’s, a Starbucks, a rap, vagy ha már az esküvőknél tartunk, akkor a ceremóniamesterek, az amerikai stílusú kerek asztalos elrendezés (amit egyébként rettentő mód kedvelek), vagy az esküvői fotózásnál a trash the dress és még sorolhatnám…
Baj?
Szerintem nem, ha nem visszük túlzásba. Ha nem csak starbucksba vagyunk hajlandók eljárni, ha nem csak az amerikai stílust koppintjuk, hanem csak egy kicsit hagyjuk magunkat befolyásolni, de emellett megtartjuk saját stílusunkat.

De hogy végre a lényegre térjek.
A szóban forgó cikk azt ecseteli, hogyan érjük el, hogy hiteles érzelmeket adjunk vissza esküvői fotóinkon.
Már az első néhány bekezdés után kezdett körvonalazódni az érzés, hogy ez itt Magyarországon nemigen kivitelezhető.
Erin azt írja, hogy az egyik legfontosabb, hogy lelassuljunk. Hogy ne legyen stresszes se a pár, se mi magunk. Hogy nyugodt környezetet találjunk.
Véleménye szerint a fotós jelentős befolyással bír az esemény hangulatára – s bizony ebben van valami. De még mennyi. Egy unalmas, “hozzádseszólokcsináljatokúgyminthaittselennék” típusú fotózás nem lesz emlékezetes. A képek ettől még sikerülhetnek jól, de ahhoz olyan pár is kell, akik képesek kikapcsolni és tényleg nem azon idegeskedni, hogy “úúúúristen most már az esküvőm van, mindjárt elveszem/hozzámegyek, ez meg itt kattogtat, de mit kattogtat ez a fapofa, biztos jó a sminkem?”.

Azt itthon is tudjuk, hogy a jó fotózáshoz jó hangulat kell, amiben igen komoly szerepük van a fotósnak és a segítőknek. Nem szabad, hogy a pár úgy érezze, hogy a fotós DOLGOZIK. Ez esetben nem biztos, hogy képesek lesznek feloldódni és átadni magukat a pillanat varázsának. Feszültek lesznek és ez a képeken is látszani fog. Ugyan ki a fene szeretne éveken keresztül egy mű, mesterkélt fotót nézegetni, tudva jól, hogy az ott lévő mosoly nem feltétlenül volt őszinte (mert ugye az fog eszébe jutni, hogy na az a töketlen (már elnézést) fotós mit pattogott ott a helyszínen, stb.).
A jó esküvői fotók azokban a pillanatokban készülnek, amikor a pár messze nem arra gondol, hogy miért töketlenkedünk. Így hát nincs más hátra: oldani kell a feszültséget és megteremteni a jó hangulatot. Nem árt, ha előzőleg már találkoztunk és beszélgettünk ügyfeleinkkel, s nem akkor látjuk őket elsőként, amikor a fotózásra érkezünk. Nekünk sem jó, nekik sem jó, a képeknek sem jó. Senkinek sem jó.

No, kicsit visszakanyarodva az eredeti cikkhez, Erin így folytatja:
Az “első pillantás” potenciális stresszforrás a fotós számára. Nem biztos, hogy időben elkészül a sminkes és a fodrász, így a fotózás idejéből vesz el időt.
Nos, ismerős. Tegye fel a kezét az, aki nem parázik attól, hogy a pár fél órás késés után sem érkezett még a megbeszélt helyszínre. Senki? Ott hátul? Ja nem, nem a fizetés napjáról van szó.
Komolyra fordítva a szót: valóban a fotós az, aki a legrosszabbul jár a sokszor előforduló késésekkel. Kapkodni kezd, nincs idő a hangulat rendes, normális megteremtésére, s nem olyan képek születnek, amilyet szeretne. Ettől még lehetnek jó képek, de belül érezzük, hogy ez így most sokkal nehezebb és ez frusztrálóan hathat ránk.

Aztán olvasom tovább a cikket és belém hasít a felismerés.
Bakter, az első pillantás. Nem elsősorban a fotós és a pár első pillantására gondolt Erin, mikor megérkeznek a helyszínre. Hanem arra, amikor a vőlegény megpillantja a menyasszonyt.

Itt estem le a székről, mert eszembe jutott, hogy valóban, ma már mennyire nem “divat” a “first look”.

Amikor én nősültem, akkor régi jó hagyomány szerint vőfélyes leány kikérő volt. Elmentünk a “lányos házhoz”, kint az udvaron megálltunk, majd a vőfély a nevemben kikérte leendő nejem a anyukától és az apukától. Aztán az ara kijött a házból.
Igen, akkor láttam először menyasszonyi ruhában, kisminkelve, feltűzött hajjal, fátyollal.
Szavakba nem önthető az az érzés, csak annyit tudok mondani: fantasztikus, s aki úgy nősült/ment férjhez, hogy együtt öltöztek, az soha nem tudja meg, miről maradt le.

Erinék leírásából az jön le, hogy náluk ennek még mindig komoly hagyománya van. Ott a menyasszony és a vőlegény akkor látják egymást először ünnepi ruhába felöltözve, amikor a fotózás helyszínére érnek, s a fotós(ok) egymás felé engedik őket.
Hogy milyen arcot vágnak ilyenkor? Fantasztikusat.
Hasonlót sikerült fotóznom, amikor a feleségemnek szánt, életem legnagyobb ajándékát “átadtam”.
Megkértem, hogy álljon “ide”, s csukja be a szemét. Nem nézheti meg, csak akkor nyithatja ki a szemét, ha azt mondom “most”!
Addig beállítottam a gépet, lőttem egy tesztképet, hogy tuti jó felvételem legyen.

Már előre nevetett, vigyorgott.
Aztán kimondtam: “most”.
Na azt az arcot! Szája elé kapta mindkét kezét, ujjongott, visított, ugrált, fantasztikus volt.
Valami hasonló érzés, amikor a menyasszony és a vőlegény először látja meg egymást ünnepi díszben. Többnyire nincsenek szavak, csak mimika.

Ezt a jó szokást, ezt a csodálatos varázst kellene valahogy visszacsempészni a mostani esküvőkbe.
Persze nem rajtunk múlik, de tehetünk javaslatokat a párnak erre vonatkozóan.
S ha sikerül, ilyen képet lőhetünk:

Na ennyit a valódi érzelmeket tükröző képekről.

További képek és a gondolatokat ébresztő cikk eredetiben:
http://www.pictage.com/blog/2012/01/19/capturing-authentic-emotion-on-the-wedding-day