Kipróbáltuk: Nikon Coolpix 8700 teszt

0

Bevezető



A Nikon Coolpix 8700 elődjéhez képest elsősorban az alkalmazott alkatrészekben ill. felhasznált modulokban különbözik. A fényképezőgép külseje szinte semmit sem változott, kivéve talán az exponáló gomb körüli rész színét, pontosabban annak árnyalatát (Coolpix 5700-nál ezüst színű, Coolpix 8700-nál sötétszürke). Természetesen az optika oldalára írt adatok is változtak, hiszen a korábbi 5 Mpixeles felbontás helyett itt már 8 Mpixellel dolgozhatunk. A gépváz oldalán ezt büszkén hirdeti a sárga fényű, domború műanyagba öntött „8.0 Megapixels” felirat. A részletesebb változásokat táblázatban foglaltuk össze, a könnyebb áttekinthetőség érdekében:


Mint látható, a CCD-n kívül az EVF és a hátsó LCD felbontása is nőtt, ráadásul a korábbi 1,5″ helyett már 1,8″ képátlójú megjelenítőt használhatunk. Talán ez volt az egyik furcsasága a Coolpix 5700-nak, mivel egy nagy tudású, (akkoriban) csúcs felbontású gépen kicsinek tűnt egy ekkora méretű megjelenítő. Az elődmodell hiányossága volt, hogy nem rendelkezett kevés fénynél működésbe lépő AF segédfénnyel. A Nikon mérnökei figyeltek a korábbi problémákra, így a Coolpix 8700-ra ez is került.

A fényképezőgépbe tehát 8 Mpixeles, 2/3″ tokozott méretű CCD-t építettek, ugyanolyat, mint a Sony DSC-F828-ba, igaz, a 4 színű színszűrőt valószínűleg a Sony megtartotta magának, így feltételezhetően a Sony-n kívül a többi gyártó GRGB színszűrős CCD-t kap (bár a sajtóanyagok erről nem közöltek konkrét információt, de valószínűnek tartjuk, hogy ha a forradalminak nevezhető 4 színű Sony CCD került volna a többi gyártó 8 Mpixeles gépébe, azt biztos felhasználták volna marketing okokból). Legnagyobb felbontást választva 3264×2448 pixeles képeket készíthetünk, ám ha megelégedünk a kisebb felbontással, dolgozhatunk 2592×1944, 2048×1536, 1600×1200, 1280×960, 1024×768, vagy 640×480 méretekkel is. Ezeken kívül 3:2 oldalarányú 3264×2176 pixeles felbontás is választható. Ennek előnye, hogy már a képkészítés során azt láthatjuk, ami egy 10×15, vagy más 3:2 oldalarányú papírképre felfér.

Az elkészített képeket 3 féle JPEG tömörítési fokban menthetjük el, ezek a Basic, Normal, Fine neveket kapták. Abban az esetben, ha tökéletes, veszteségmentes képekre van szükségünk, használhatjuk a 8 bit/csatorna színmélységű TIFF, vagy 12 bit/csatorna színmélységű RAW formátumokat is. A RAW fájl 13 Mbyte-os, méretét nézve közepesen tömörített, egy RAR a .NEF fájlból 9,6 MB-os archívot készített.




A videófelvételek készítése 320×240 pixeles (15 kép/mp képfrissítéssel), vagy 640×480 pixeles felbontásban (30 kép/mp képfrissítéssel) készíthetők. VGA felbontás esetén maximum 35 mp, QVGA felbontásban maximum 180 mp-et rögzíthetünk egy menetben. 320×240 pixeles felbontásban szépia mozgókép is készíthető. A felvétel megkezdése előtt beállítható a használni kívánt fókuszkeret (5 közül), az érzékenység, a fehéregyensúly, illetve akár a makró-mód is bekapcsolható. A felvétel során viszont az optikai zoom nem alkalmazható, illetve az élesség is rögzített. A fénymérés viszont aktív marad.

Sorozat kétféle sebességgel készíthető: L módban gyári adatok szerint 1,2 kép/mp, H módban pedig 2,5 kép/mp gyorsasággal. H mód esetén a belső pufferbe feldolgozatlanul kerülnek a képek, ezáltal a készíthető képek száma független a felbontástól és a minőségtől. A 64 MB-os belső átmeneti tárolóba 5 kép fér, ráadásul akár RAW formátumban is kihasználhatjuk az 5 képes sorozatot (TIFF formátumban nem készíthető sorozat). Ebben a módban a sorozat készítése közben az LCD-n és az EVF-en nem látszik a készített kép. Méréseink szerint a gyári 2,5 kép/mp helyett 2,37 kép/mp sebesség érhető el. L módot választva az átmeneti tárolóba feldolgozott képek kerülnek, de természetesen nem használhatjuk ki a teljes, 64 MB-os kapacitást, hiszen egy feldolgozatlan képnek mindenképpen kell még helyet szorítani. Mivel a képek feldolgozásra is kerülnek, így az LCD-n is láthatjuk a készített képeket menet közben. 8 Mpixeles felbontásban Fine tömörítéssel 12, Normal-lal 19 és Basic-kel 39 képet sikerült készíteni. RAW és TIFF formátum itt nem használható. A teljes sorozat után kb. 38-40 MB-nyi JPEG kép készül. A tesztsorozat fotózásakor a gyári 1,2 kép/mp helyett hajszál pontosan 1 kép/mp sebességet mértünk. Ha 5 képes sorozatot választunk (5 Shot Buffer) 1 kép/mp sebességgel készülnek a felvételek, amelyekből az exponáló gomb elengedése után az addig készített sorozat utolsó 5 képe kerül elmentésre.

A három normál sorozaton kívül különleges sorozatokat is készíthetünk, MultiShot 16, UltraHS és időzített sorozat áll még rendelkezésünkre. MultiShot 16 esetén 16 kép készül 1,4 kép/mp sebességgel, a készített képeket egy 8 Mpixeles képre helyezi a fényképezőgép, ezáltal egy kép felbontása 1Mpixelnél is kisebb.

UltraHS sorozatnál 640×480 pixeles képek készülnek, 30 kép/mp sebességgel, 100 képig. (Tesztünk során 30,6 kép/mp sebességet mértünk.) Mivel ez a sorozat a CCD videó módjában készül, az egyes képek minősége hasonló a VGA felbontású videó képkockájának minőségéhez.

Időzített sorozatfelvételnél a képek közötti idő beállítható 30 mp, 1, 5, 10, 30, valamint 60 percre is.

Automatikus expozíció-sorozat esetén 3 vagy 5 kép készíthető, +-0,3, +-0,7, vagy 1 Fé különbségekkel. Az expozíció-sorozatot külön-külön is elkészíthetjük, azonban célszerű ezt sorozat móddal kombinálni (választhatunk a H és az L módok közül). A szokásos expozíció-sorozaton kívül fehéregyensúly sorozat is készíthető, ekkor természetesen a gép csak egyszer exponál, a 3 különböző színegyensúlyú képet feldolgozatlan fotókból hozza létre.

A kész felvételeket az olcsó CompactFlash kártyára menti a gép, ennek mind a Type I, mind a Type II változatait használhatjuk, sőt a MicroDrive-ot is kezeli.




A gép működtetéséhez szükséges villamos energiát EN-EL1 jelzésű, 7,4V-os 680 mAh-s Lítium-ion akkumulátor szolgálja. Az így rendelkezésre álló 5 Wh nem túl sok, bár ez is elegendő kb. 200-250 kép elkészítéséhez. Sajnos MicroDrive használata esetén a fényképezőgép folyamatosan pörgeti a lemezt, ami nem tesz jót a MicroDrive-nak. Azt hihetnénk, hogy ez jelentősen megnöveli a fogyasztást, de ez nem így van. Flash alapú kártyával 2 óra 5 perc, míg MicroDrive-val 1 óra 55 perc üzemidő érhető el. Látható, hogy a kettő közötti különbség szinte elhanyagolható. Az akkuk feltöltése az MH-53 jelű külső töltő segítségével lehetséges. Ez a teljesen lemerült akkut 1 óra 40 perc alatt tölti fel. Sajnos a töltőnek nincs adapter-csatlakozása a gép felé, ha erre szükségünk van, ezt külön kell megvásárolnunk (EH-53 csak adapter vagy EH-21 adapter és töltő).


A géphez külön árusított MB-E5700 adapter segítségével 6 darab AA méretű NiMH akkumulátorral is üzemeltethetjük a gépet, ezáltal közel 16 Wh energia is elérhető 2200 mAh kapacitású akkumulátorok felhasználásával.