Röviden: Samsung Digimax i50 MP3 teszt

0

A Samsung pár hónapja megjelent Digimax i5 nevű gépe jelentette a koreai cég belépését az ultrakompaktok piacára, az i50 MP3 pedig ennek a zenelejátszóval megtámogatott változata, amelyet gyorskeresésünk szerint szerkesztőségben még nem vettek kézbe a világon az Index Digicam előtt. Az MP3-lejátszást leszámítva a két fényképezőgép képességei lényegében megegyeznek, így ami cikkünk a fotózásra vonatkozó megállapításait illeti, azok az i5-re is érvényesnek tekinthetők.

Külső


Az 5 megapixeles i50 MP3 legömbölyített sarkú fémházával engem a Nikon Coolpix S1-re emlékeztetett. Az objektív rejtett, azaz fényképezéskor sem emelkedik ki az előlap síkjából, köszönhetően annak, hogy igazából a gép belsejében áll, a fényt pedig tükrök közvetítik felé. Mellette találjuk a vakut, illetve az autófókusz-segédfényt, amely figyelmeztető fényként is funkcionál időzített fényképezéskor. Míg az i5 esetében ezt az egész együttest fémlap takarja el kikapcsolt állapotban, az i50-nél csak az objektív bújik el, de az AF segédfény védelme mondjuk egyébként is ritka dolog. A gépet magát annál inkább érdemes védeni, mert – legalábbis a kezeink közé került ezüstszínű változat – kimondottan karcolódásra hajlamosnak tűnik (a hírek szerint kapható is hozzá gyári textiltok). Az i50 ezüst mellett fekete és piros színben kapható.

A gép tetején találjuk a hangmegjegyzéskor és videózáskor használt mikrofont, a Safety Flash nevű funkció kapcsológombját, valamint a bekapcsoló- és az exponálógombot. Bal oldalt csak két csavar töri meg az ezüstszínű monotóniát, míg jobb oldalt, felül kapott helyet a fülhallgató csatlakozója, amely szabvány 3,5″-ös audio aljzat, azaz a gyári mellett bármilyen más szabványos fülhallgatót is bátran bele lehet dugni. Alul, közös ajtó (amely, ellentétben a gép többi részével, műanyag-gyanús) mögött cserélhető az akku és a memóriakártya, mellette pedig az USB- és a töltőkábel közös csatlakozóját helyezték el. Hiába keresnénk ugyanakkor állványmenetet, amely meglehetősen szokatlan dolog és némiképp megnehezíti az éjszakai fotózást, szerencsére az i50 alja van annyira egyenes, hogy le lehessen támasztani valahova.

Ami a fülhallgatókat illeti, a kábelük kellően hosszú ahhoz, hogy a zsebrevágott géptől lazán elérjen a fejünkig, és alapvetően úgy néznek ki, mint bármelyik hordozható zenelejátszó fülhallgatója (bár szokatlanul sztetoszkóp-szerű benyomást keltenek, amely elsőre kellemetlen érzést váltott ki belőlem).



Kezelés

Fényképezéskor az i50 stabil tartásához elég lesz egy kéz is, pláne, hogy a gép hátulján egy külön kis rücskös rész segít fogást találni. Ezzel egyben el is kerülhetjük azt, hogy a bal kezünk ujjai éktelenkedjenek a kép szélén, ami a majdnem teljesen bal oldalt található objektív miatt egyébként reális veszély. Videózáskor azért érdemes kétkezes fogással csökkenteni a remegést, és ilyenkor ügyelni kell arra, hogy ne takarjuk le a gép tetején levő mikrofont

A szokás szerint a hátlapon, az LCD-től jobbra elhelyezkedő kezelőgombok kézreállnak, de némelyikük funkciója igényel némi találgatást. Az M jelű fényképezés és videó mód között kapcsol, a különböző fotózási módokat azonban már menüből kell választanunk, míg a +/- jelű gombról elsőre legfeljebb az expozíció kompenzáció állítását feltételeztük volna, noha manuális módban a legtöbb kézi beállítást ezt nyomogatva hívhatjuk elő a menü helyett. Emiatt a legkitűnőbb ösztönökkel rendelkező rutinos kompakt-harcosok is kénytelenek lesznek a használati útmutató tanulmányozásával kezdeni az ismerekdést, már csak azért is, mert a menürendszer is különbözik a legtöbb népszerű gyártóénál megszokottétól: nem csak lefele kell görgetnünk a listákban, hanem balra-jobbra is hosszasan kalandoznunk kell, hogy bizonyos dolgokra rábukkanjunk. Ha már egyszer megvan a logika, onnantól nyert ügyünk van, csak elsőre szokatlan, de sokat segít, hogy a menü nyelve magyar – szépnek ugyanakkor csak erős túlzással mondhatnánk a meglehetősen pixeles betűket.

A készülék 5 megapixeles érzékelőjével legfeljebb 2592×1944 pixeles felbontású képeket készíthetünk, emelett a következő méretek állnak rendelkezésünkre: 2272×1703, 2048×1536, 1600×1200, 1024×768, 640×480. 1,9 másodperces bekapcsolási szintidejével az i50 az átlag alsó felén helyezkedik el: láttunk már jóval gyorsabbat, de még ez a tempó sem zavaró, ellentétben a fényképezés gyorsaságával, az exponálógomb lenyomása és a fotó tényleges elkészülte között ugyanis észrevehetően hosszú idő telik el – ez manapság már ritka és kimondottan bosszantó.

Az azonnali visszajátszást kikapcsolva kb. 1,5 másodpercet kell várnunk két kép között, ami átlagosnak számít (ha vakut is használunk, annak újratöltése a gyártó adatai szerint 4 másodperc). Barátságos fényviszonyok és egyértelmű tárgy esetén az i50 tizedmásodpercek alatt a célpontra fókuszál, pár méternél távolabbi témáknál viszont többször inkább a háttérre állította az élességet: ilyenkor az AF segédfény bekapcsolása valamelyest segített. Az igazi megpróbáltatást azonban a kevés fényben készített képek jelentették számára: a fókuszálás csak lassan, és az AF segédfény dacára is gyakran hibásan ment szegénynek.



Kijelző, visszajátszás

A 2,5″-es, a hátoldal nagy részét kitöltő kijelző a legnagyobb, amit mostanában ultrakompakt gépen látni lehet, és a 230 000 pixeles felbontás is igen jónak számít. Ennek köszönhetően az átnézeti kereső hiánya miatt komponáláskor is használatos LCD képe kellően kontrasztos és éles, és az erős ráeső fénnyel is viszonylag jól megbirkózik – ahogy az lenni szokott, inkább sötétben nehezíti meg a dolgot azzal, hogy komponáláskor nem világosítja ki a képet annyira, hogy ki tudjuk venni, mi merre van rajta, az élőkép viszont ilyenkor sem szaggat zavaróan.

A fényképezéskor állítgatásra szolgáló törlőgomb miatt nincs lehetőség arra, hogy a legutolsó fotót egyből visszanézzük és kitöröljük, válogatásra csak visszajátszáskor van mód, amit egy külön gombbal érhetünk el. A szokásos választék áll rendelkezésre, azaz kérhetünk diavetítést a képekből, törlésvédetté tehetjük őket, legfeljebb 10 másodperces hangmegjegyzést fűzhetünk hozzájuk, a PictBridge technológiát alkalmazva számítógép nélkül is kinyomtathatjuk őket, illetve elforgathatjuk és kitörölhetjük őket. A képek elemzésekor legfeljebb 10,1x-es mértékben nagyíthatunk bele a képekbe, összesen 17 lépésben, ami az 5 megapixel mellett bőven elég. Alapesetben nem kapunk részletes információkat a képekről, a visszajátszó-gombot hosszan lenyomva azonban megjeleníthetők a főbb beállítások, amelyekkel a fotó készült. A fotókat albumokba is rendezhetjük még az i50-en belül: a legfeljebb 8 mappába egyenként 100 fotó fér.



Optika, vaku, makró

Az i50 kisfilmes tartományban számolva 39-117mm közötti gyújtótávolságú objektíve 3-szoros optikai nagyítást tesz lehetővé, amelyet 8 lépcsőben állíthatunk – ez a szokásosnál valamivel pontosabb beállítást enged meg. A képek hajlamosak láthatóan homályossá válni a széleken, ez azonban csak az eredeti méretben tűnik fel, képernyőn vagy legfeljebb 10×13 centis nyomatoknál még nem zavaró, mást pedig nemigen róhatunk fel neki.

A vaku hatótávolsága 2,4 méter, ami este, beltéren készült portrék vagy kisebb csoportképek bevilágításához még elegendő, egész szobák bevilágításához már bajosan, annál is inkább, mert a fényereje sem mondható túl acélosnak, ez azonban szinte általánosnak számít ebben a kategóriában. A ki-/bekapcsolt állás mellett automata, vörösszemhatás-csökkentő és derítés üzemmódban használhatjuk, de sajnos annyira közel van az objektívhez, hogy a vörös szemeket a külön mód segítségével is csak ritkán tudjuk elkerülni. (Gyorstesztünk során ezeket egyszerűbb szoftverrel is könnyen el tudtuk távolítani.)

Makrómódból kettő is akad: a hagyományos segítségével legfeljebb 5 cm-es közelségből fényképezhetünk, ami igen szép eredménynek számít, a szuper makró mód alkalmazásával pedig akár 1 cm-re is megközelíthetjük a tárgyat, ilyenkor azonban csak a nagylátószögű állás használható, amely egyben erősen limitálja is az üzemmód használhatóságát.



Kézi beállítások

7 különböző fehéregyensúly-módot választhatunk, az automata, a napfényes, a felhős, két fluoreszcens és egy izzófény-mód mellett kézi beállítást is, amellyel egy fehér lapra vagy területre exponálva pontosabb belőhetjük a kívánt értéket. Az expozíció kompenzációt ±2 értékben állíthatjuk, 1/2-es lépésekben, és ami egyedi, a vörös, a zöld és a kék színek erősségét is megadhatjuk, ±8 lépésben, bár ezzel kevés látható hatást tudunk gyakorolni a fényképekre. Az érzékenységet hagyhatjuk automatán vagy választhatunk az ISO 100-as, 200-as és 400-as értékek közül. Ez sajnos korlátozza a kézi üzemmód használhatóságát: az árnyékos területeken már 100-as értéknél is meg-megjelenik a képzaj, amely 200-asnál már a homogén színű képrészeket is érinti, 400-asnál pedig már mindenfelé jól látható – igaz, ez kisebb nyomatokon egyáltalán nem látszik majd. A képek EXIF adatai szerint ugyanakkor automata módban 50-es ISO érték is elérhető, és a gép többnyire ezt alkalmazza, kár, hogy ezt a lehetőséget nem adták a felhasználók kezébe. Találunk viszont ezeken túl a menüben egy élesség-állítási lehetőséget, amely meglehetősen pontosan erősít utólag a kontúrokon, ami rá is fér az i50-re, amely alapesetben némiképp lágy képeket készít.

Gyári témák

A Digimax i50 MP3 11 gyári témát kínál, amelyek a következők: Éjszakai, Portré, Gyerekek, Tájkép, Közeli, Szöveg, Naplemente, Hajnal, Háttérfény, Tűzijáték, illetve Vízpart és hó. Ezek közül különösen az éjszakai mód érdemel figyelmet, amely két választható rekeszmód mellett lehetővé teszi akár 16 másodperc hosszú záridő használatát (ez csak ebben a módban elérhető, a kézi beállítások között nem), ezt azonban szintén ne a menüben, hanem az LCD melletti bal alsó +/- gomb mögött keressük. Azokat azonban, akik éjszakai tájképekre is használnák az i50-et, némiképp korlátozza majd az állványmenet hiánya, hiszen nem mindenütt találnak majd akkora felületet, amelyen megtámaszthatjuk a gépet, ráadásul ebben a módban nem állíthatjuk a fehéregyensúlyt és az érzékenységet sem. Utóbbi nem jelent problémát, ugyanis az i50 automatikusan a legalacsonyabb képzajjal járó ISO 50-es érzékenységet választja, az automatikus fehéregyensúly viszont azzal jár, hogy ha akarjuk, ha nem, városi képeken a közvilágítás sárgásvörös fényei lesznek az uralkodók.

Hasznos lehet a Szöveg mód is, különösen azzal együtt, hogy a géphez mellékelt Digimax Reader az így lefényképezett újság- vagy könyvoldalakat képből képes kijelölhető szöveggé visszaalakítani. Sajnos itt néha kevésnek bizonyul az 5 megapixeles felbontás, azaz vagy csak kis szövegterületet fényképezünk le, vagy a szoftver fog egyre nagyobb hibaszázalékkal dolgozni.



Extrák

A Safety Flash funkció, amelyet a gép tetején, külön üzemmódként kapcsolhatunk be, nevével ellentétben épp a vaku használatát küszöbölné ki: a gyártó szerint ez világos képek készítését tenné lehetővé olyan helyeken, ahol nem használhatunk vakut, illetve a vaku mellőzésével elkerüli a vörösszem-hatást és a vakusaknál melegebb tónusú képeket eredményez.

Szomorúan nyugtáztuk, hogy a Samsung nem tágította ki a fotózás lehetőségeit egy forradalmian új megoldással, így ez az üzemmód csak egy megnövelt érzékenységű üzemmódot jelent. Olyan körülmények között, ahol valóban vakura volna szükség, csúfosan elvérzik: erősebb sötétben szürkésfekete foltoktól hemzsegő képet, félhomályban pedig méterekről kiszűrhető képzajt eredményez – igaz, vörös szemeket nem láttunk a képeken, mint ahogy mást sem nagyon. Annyi igaz azonban, hogy kellő mesterséges megvilágítás mellett a Safety Flash használatával melegebb tónusú és ilyenkor elviselhető képzajú képeket kapunk, mintha a fehéregyensúllyal trükköztünk volna.

Sorozat, videó


AVI videó (MPEG-4)
640×480; 0:13 mp; 2 MB

A sorozatmód nem az i50 erőssége: ugyan már egy közepes sebességű kártyával is egyenletes sebességgel dolgozik az örökkévalóságig, azaz amíg be nem telik a kártya, de kevesebb, mint 1 kép/másodperces sebességgel, ami kimondottan lassúnak számít, és azzal együtt, hogy fényképezés közben nem villantja fel az elkészült képeket, azaz egy folyamatos történés megörökítése közben nem látjuk, mit kaptunk el éppen, tulajdonképpen tökéletesen megkérdőjelezi a sorozatmód értelmét.

Mindezt ellensúlyozza a kitűnő videófunkció: a gép 640×480-as (VGA) módban is képes mozgóképet rögzíteni hanggal együtt, 30 vagy 15 kép/mp sebességgel, egészen a kártya kapacitásáig. A videókat AVI formátumban, MPEG-4 codec-et használva menti el, amelyek így lényegesen kisebb helyet foglalnak, mint a legtöbb gép esetében. A VGA mellett 320×240-es vagy 160×120-as felbontást is használhatunk.

Ami igazi ritkaságnak számít, az az, hogy lehetőségünk van a zoom használatára felvétel közben is, igaz, a zoomolás alatt nem rögzít hangot. Felvétel közben is folyamatos a fénymérés, és a menüben bekapcsolhatunk egy digitális képstabilizátort is, amely az elkerülhetetlen képremegést hivatott csökkenteni.

Zenelejátszás


Feltehetően nem árulunk el újdonságot azzal, hogy egy Digimax i50 MP3 nevű fényképezőgép egyediségét az MP3-lejátszási lehetőség adja. Ezzel az újítással épp az a Samsung jelölt ki érdekes új fejlesztési irányt az ultrakompakt fényképezőgépeknek, amely a koreai piacon már öt megapixeles fényképezőgéppel felszerelt mobilokat forgalmaz, így a cég mind a két oldalon képviselteti magát abban a háborúban, amelynek végén vagy beépül a mobilokba a zenelejátszás és az egyszerűbb, de használható fényképezés, vagy a fényképezőgépek megőrzik plusz készülék formájában elfoglalt helyüket a zsebünkben. (A telefonálásra is használható fényképezőgép víziójától egyelőre megkímélnénk olvasóinkat.)

A zenehallgatás előtt mindössze annyi a dolgunk, hogy a hallgatni kívánt zenéket egy MP3 nevű könyvtárba másoljuk a memóriában vagy a memóriakártyán az USB-csatlakozó segítségével, és ezeket egyből meg is találjuk majd a szoftver lejátszási listájában (akkor is, ha további alkönyvtárakba rejtjük egy részüket). Az i50 csak az MP3 formátumot támogatja (azaz az olyan alternatív tömörítéseket, mint a Microsoft által favorizált WMA, vagy a konkurens OGG nem), de azt nagyon: 48-320-as bitráta között lejátszik mindent, beleértve a változó bitrátával kódolt számokat is, ami lefordítva azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármilyen MP3-mal megbirkózik.

A fényképező funkciót zenehallgatás közben nem használhatjuk, de a lejátszómód menüjéből elindíthatunk diavetítést a már a memóriában levő fotókból. Energiatakarékossági okokból a kijelző lejátszás közben 10 másodperc után elsötétül. A lejátszás a lefele irányú navigálógombbal indítható, amely egyben pause gombként is szolgál. (A fényképezőt visszanézés módba kapcsoló, bal oldali nagy gomb, amelyen a lejátszás háromszög-ikonja szerepel, nem működik play gombként: amíg a navigálógomb alatt fel nem fedeztük a negyedakkora jelzést, eltelt néhány feszült perc.)

Mind a fülhallgató, mind a gép nyújtotta hangminőségről csak az őszinte meglepetés hangján nyilatkozhatunk, bár számolhattunk volna vele, hogy a Samsungnak más készülékei révén már akad némi tapasztalata a digitális zenelejátszó kütyük révén. A hang várakozásainkon felül tiszta volt, és a készülék a hangzás szempontjából kritikusnak mondható szubjektív mélyhang-tesztünkön is sikerrel vizsgázott. Ráadásul a magasabb hangerők bőven elegek ahhoz, hogy forgalmas városi utak mellett sétálva vagy a metrón is élvezni tudjuk a zenét, így az történt, amivel kapcsolatban szkeptikusak voltunk, amikor kezünkbe vettük a gépet: az i50 nevű fényképezőgép remekül használhatónak bizonyult hordozható zenelejátszóként.



Memória, akku

Az i50 50 MB-os beépített memóriát tartalmaz, ami az első használható méretű belső memória, amivel ultrakompaktban találkoztunk: elegendő például 20 kép tárolására a legnagyobb felbontás és legjobb minőség mellett, azaz nem vagyunk teljesen meglőve, ha sikerül memóriakártya nélkül elindulnunk, vagy betárazhatunk mondjuk 10 számot MP3-ban a legelterjedtebb tömörítési fokkal. Bár kezdenek terjedni a 6-8 megapixeles gépek, az 5 megapixel tökéletesen megteszi majd nagyobb méretű nyomatokhoz is, és cserébe jóval több kép fér majd el egy kártyán, így az i50-es által támogatott SD- vagy MultiMedia-kártyákból egy 512 MB-ossal is jól elleszünk majd (egy 256 MB-osra is több mint 100 kép férne a legjobb minőségűből, de ha az MP3-lejátszást is ki akarjuk használni, hamar szűkössé válik majd a hely).

A gyártó adatai szerint egy teljesen feltöltött akkumulátorral 180 képet készíthetünk, amely csak kevéssel marad el a kb. 200-as kategóriaátlagtól. Az akku két és fél óra alatt tölt fel, és bár külön dokkolóállomáson keresztül is újratölthetjük, erre nincsen feltétlenül szükség, ugyanis a közvetlen töltőkábel ugyanúgy megteszi, és ez vonatkozik az USB-s képfeltöltésre, illetve MP3-letöltésre is.

A doboz tartalma

  • a fényképezőgép

  • SLB-0737 lítium-ion akkumulátor

  • SAC-41 töltőkábel

  • USB- és videókábel

  • csuklószíj

  • CD-ROM (Digimax Viewer képnézegető és Reader szövegfeldolgozó, ArcSoft PhotoImpression képfeldolgozó program, XviD videócodec a videóhoz, driverek)

  • használati útmutató

Értékelés


Nincs könnyű dolgunk a dallamos nevű Samsung Digimax i50 MP3 értékelésével. Az egyetlen komoly problémát az éjszakai fókuszálási nehézségek jelentik, ettől eltekintve csak a relatíve lassú sebesség és a korlátozott kézi beállítások jelentenek apró kellemetlenségeket, így azok, akik az automatikus beállítások vagy a témamódok segítségével használjak majd a gépet, szinte semmit nem észlelnek majd a hiányosságokból. Így az i50-et azoknak tudjuk jó szívvel a figyelmébe ajánlani, akik csak előkapnák a gépet és különösebb állítgatás nélkül fényképeznének, az automatikára bízva magukat, és értékelik az olyan kiemelkedő multimédiás képességeket, mint a kiemelkedő videofunkció vagy a teljesen egyedülálló MP3-lejátszás (amellyel nem csak egy külön lejátszó megvásárlásának fáradalmait, hanem egy nagyobb összeget is megspórolnak maguknak, miközben csak egyetlen ultravékony készülék kerül a zsebükbe). Az i50 másfelől azt is előrevetíti, hogy a Samsunggal komoly versenyzőként kell majd számolni az ultrakompakt kategóriában, ha a részletezett gyermekbetegségeket kijavítja.

A Samsung Digimax i50 MP3 ára jelenleg 92 000 forint. (A zenelejátszó nélküli i5 modell 80 000 forintba kerül.)

A tesztgépet a Leitz Hungária Kft.-től kaptuk kölcsön, köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!