Kipróbáltuk: HP Deskjet D2560 (teszt)

Irházy Róbert (Birdie) - 2009. március 11. 08:15 (Fotónyomtatók)
A Hewlett-Packard két otthoni nyomtatóját próbáltuk ki az egyszerű A4-es asztali nyomtatók közül. A legkisebb D2560-as olyan olcsó, hogy áráért majdhogynem egy-egy tintapatront vehetük. Mondhatnánk azt is, hogy a nyomtató 3e Ft-ba kerül, amelyhez 9e Ft-ért kapunk tintát. Bizony, ez nem áll messze a valóságtól. De mire képes egy ennyire olcsó készülék? Természetesen utánajártunk.

Külső

Bevezető

A HP belépőszintű nyomtatói - melyek nem elsősorban fotónyomtatásra vannak kihegyezve – a Deskjet családba tartoznak. Tavaly ezen család egy középszerű modelljét próbáltuk ki, idén azonban még lejjebb nyúltunk, és az egyik legolcsóbb A/4-es nyomtatót vettük górcső alá, amely ára bőven 15 ezer Ft alatti.

A HP Deskjet D2560-ban új jelzésű tintapartonokat használhatunk, melyek a 300-as sorozat részei. A 350-es sorozattal ellentétben itt a fekete és színes tintákat tartalmazó cartridge-ek nem kaptak más számjelzést, így 300-asból létezik külön fekete és külön színes változat is. Az új számozás ellenére ezekben a tartályokban is Vivera tinták találhatók.
Mivel a színes tinta egy patronban tartalmazza a cián, sárga és bíbor színeket, s nincs lehetőség a színenkénti cserére, gazdaságos nyomtatásról nemigen beszélhetünk. Ebből is látszik, hogy ez a termék elsősorban dokumentum nyomtató, s csak másodsorban feladata a színes, esetleg fotónyomtatás.

A használt cartridge-ek tehát a következők:
  • HP300 (CC640E): fekete, 4,5 ml
  • HP300 (CC643E): három színű, 3,5 ml
A termál tintasugaras fejet egyébként a tintatartályokkal szerelték egybe, így annak cseréjekor a fejet is cseréljük.
Legjobb minőségben 4800×1200 dpi optimalizált felbontást érhetünk el, amely már fotónyomtatásra is elegendő, de tegyük hozzá, hogy már középkategóriában is nagyobb felbontással találkozhatunk, ahol a színenként cserélhető tartályok mellett különálló strapabíró fejet használnak.
A nyomtatás során maximum A/4 méretű lapokat használhatunk, de persze kisebb papírokkal is elboldogul a D2560.

Belépőszintű modellről lévén szó, kártyaolvasóval, CD-nyomtatási képességgel, WiFi támogatásról, illetve hálózati nyomtatás lehetőségéről nem beszélhetünk.

A nyomtatás sebességének gyári adatai: A4 dokumentum vázlat módú nyomtatásnál: fekete-fehér 26 lap/perc, színes: 20 lap/perc, 10×15 cm-es fotó vázlat minőségű nyomtatásnál 26 mp.
A fenti nyomtatási sebességek a leggyengébb minőségre vonatkoznak!

Külső, design

Olcsó nyomtatóhoz olcsó dizájn dukál – mondhatnánk a Deskjet D2560-ra nézve. S valóban, a nyomtató nem tűnik túlzottan túlrajzoltnak. Külsejét az egyszerűség jellemzi, műanyag borítása a sarkokon és elöl lekerekített. Kezelőszerveit a bal oldalra helyezték, s mivel nincs túl sok belőle, nem is hat bonyolultnak a gép használata – egyébként valóban nem az.

A készüléken található gombok a következők:
  • Ki/bekapcsoló
  • Nyomtatás törlése
  • Lap behúzása/folytatás

Az üres lapokat a kihúzható tálcára helyezhetjük, itt foglalnak helyet az A4-es papírok, vagy a kisebb fotópapírok. Egyszerre csak egyfélét tarthatunk a gépben, sima fénymásoló papírból például maximum 80 lapot.

A DC adapter csatlakozója hátul kapott helyet, emellett találjuk az USB aljzatot is.
PictBridge csatlakozó nem került a kis Deskjet-re.

Üzembe helyezés, kezelés

A kicsomagolása, majd a nyomtatópatronok betöltése után jöhet a szoftver és driverek feltelepítése. A 10 percig eltartó folyamat során a gép megkér minket, hogy csatlakoztassuk a nyomtatót és kapcsoljuk be. Ezt egyébként érdemes eddig tartogatni is, mert a driverek nélkül bekapcsolt és csatlakoztatott nyomtató felboríthatja a Windows kényes egyensúlyát. A cartridge-ek behelyezése, majd a szoftver feltelepítése után fejigazítást érdemes végrehajtanunk a legjobb képminőség elérése érdekében.
Ezt a HP szoftveréből végezhetjük, amely egy lap kinyomtatása után manuálisan kéri vissza a legjobb fedettségű minták kódjainak beírását. Ez a módszer amellett, hogy kényelmetlenebb, több hibalehetőséget is rejt magában.

A fotónyomtatást a gyárilag mellékelt HP Photosmart Essentials v2.5-ből is végezhetjük, de természetesen képszerkesztő programból is használható a készülék. A Photosmart Essentials természetesen frissíthető az újabb változatokra is. E programban címkék, albumok, vagy a mappáink szerint tekinthetjük meg a fotóinkat, illetve választhatjuk ki azokat nyomtatásra. A hagyományos fotónyomtatás mellett fényképalbum-oldalakat, vagy fényképsablonokat is szerkeszthetünk, ahol egy oldalra több kép, akár különböző méretben is felkerülhet.
A nyomtatás előtt megadható a papír mérete, típusa, szegély vagy szegély nélküli nyomtatás módja, kérhetünk automatikus fényképjavítást (világosság, kontraszt, színek változtatása), automatikus vörösszem eltávolítást, fotódátumozást, választhatunk a „fit” és „fill” képelhelyezési módok közül, illetve megadhatjuk a nyomtatási minőséget.

Tesztünk során mi is a fenti programból nyomtattuk a fotókat, hogy a gyári legjobb minőséget érhessük el.

A vörösszemek korrekciója is a Photosmart Essentials szolgáltatása. Ennek során a képről jó hatékonysággal tűnteti el a program a vörös pupillákat, s javítja ki azt feketére.

A meghajtóprogramban többféle szolgáltatás áll rendelkezésünkre, mint a fejigazítás, fúvókatisztítás, tesztoldal nyomtatás, görgők tisztítása, papíradagoló tisztítás, illetve megtekinthető az egyes tinták mennyisége.
  1. Külső
  2. Mérések

„Nem élmény ha látok valamit a víz alatt, csak ha megmutathatom” – interjú Selmeczi Dániel búvárfotóssal

Aki kicsit is érdeklődik a víz alatti képek iránt, bizonyára találkozott már Selmeczi Dániel nevével és fényképeivel. A fiatal búvár...pontosabban természetfotóssal munkájáról, felszereléséről, és a cápák rossz marketingjéről beszélgettünk.

„Fontos, hogy viszontlássam az újságban” - interjú Szabó Barnabással

Aki keres, az talál, a fotóriporteri munka legfontosabb eleme pedig az, hogy a fotós ott van, ahol az esemény történik – véli Szabó Barnabás fotográfus, a Népszabadság fotórovatának vezetője. Tapasztalatairól, mentorairól, és a Népszabadságnál eltöltött évekről kérdeztük.

„Fotós vagyok, nem riporter” – interjú Barakonyi Szabolcs fotóssal

A legjobban a saját főnöke szeret lenni, és véleménye szerint nem jó, ha egy kép direkt vicces akar lenni. Barakonyi Szabolcs, az Index fotósa beszélt az online világról, és arról, hogy egy fotóriporter is lehet művész.

„Előre látni az út végét” - interjú Kudász Gábor Arion fotóművésszel

Fontos tudni, miért készítjük a képeinket – vallja Kudász Gábor Arion. A fotóművész szerint akkor jó a kép, ha lehet nála jobbat csinálni, egy sorozat képei pedig önállóan is meg kell, hogy állják a helyüket.

„Akkor jó, ha időtlen” - interjú Viszlay Márk divatfotóssal

Nem hozzák lázba a divattervezők, és nem elegszik meg a kepeivel. Szakácsnak készült, de fotós lett belőle – furcsa állítások, de igazak, ráadásul az ország egyik legkeresettebb divatfotósáról, Viszlay Márkról szólnak. Mindezek tetejébe szerinte még fénymásolóval is lehet fényképezni.

„Lehet tudni, ki merre lő” – interjú Szandelszky Béla fotóriporterrel

Koszovó és Grúzia viszonylagos biztonságától eljutottunk az afgán hadműveletekig – Szandelszky Béla fotóriporter szerint bárhol és bármit fényképez az ember, mondanivaló kell a szép kép mögé. A fotós szerint az élet produkál néha furcsa dolgokat, sokszor pedig csak az események után érti meg az ember, hogy mi is történt.

Fotóelmélet: Optika 5

Az optikával kapcsolatos cikkekben eddig a legegyszerűbb modellt, a bikonvex vékony lencsét használtuk. Az alapvető törvényszerűségek bemutatására ez is kiváló, de annak megértéséhez, hogy a valós objektívek miért ilyen összetettek, tovább kell lépnünk. Ennek első állomása a modell és a valóság különbségének, a leképzési hibáknak az elemzése.

Fotóelmélet: 100%

Állandó vita tárgya, hogy szabad-e a képeket 100%-os nagyításban egymáshoz hasonlítani, vagy a teljes kép szempontjából úgyis félrevezető eredményre jutnánk. Ehhez kapcsolódnak azok a viták is, amikor régebbi, kisebb felbontású fényképezőgépek képét állítják szembe a mai, „zajosabb és lágyabb” képeket adó utódaikkal. Nehéz igazságot tenni, de a részletek ismerete talán megkönnyíti a dolgunkat.

Fotóelmélet: Aliasing, anti-aliasing, moire

Amikor végtelen számú képi információt kell megpróbálnunk véges számú pixelen ábrázolnunk, akkor nagyon gyakran nemvárt problémákba ütközünk. A képfeldolgozó rendszereknek nem csak a nehézségekkel, de a mintavételezésből eredő fals információkkal is meg kell küzdeniük. A megoldást a sok vita alapját képező anti-alias szűrők jelentik.

Fotóelmélet: Zárak

Sorozatunk korábbi részeiben láthattuk, hogy az érzékelőre jutó fény mennyiségét az objektívben lévő blende szabályozza. Ez azonban csak az egyik fele a fénymennyiség szabályozásának, hiszen az érzékelő megvilágításának ideje legalább ennyire fontos. Ebben a részben a megvilágítási idő szabályozásának az eszközét, a zárat mutatjuk be.

Fotóelmélet: Optika 4

A mélységélesség megértése - miközben az egyik legfontosabb eszköze bizonyos típusú felvételeknek - annak ellenére nem könnyű, hogy a fotós társalgások mindennapi témája. Pedig nem annyira bonyolult mint amilyennek látszik. Érdemes egyszer rászánni az időt, hogy végiggondoljuk az összefüggéseket, mert egy kis gyakorlással könnyedén a magunk hasznára fordíthatjuk őket. Fotóelméleti sorozatunkban a mélységélesség mellett több, a témához kapcsolódó tévhitről is lerántjuk a leplet.

Fotóelmélet: Optika 3

A fényképezőgépre tett objektívektől elvárjuk, hogy éles képet alkossanak, illetve hogy szabályozzák a fényképezőgépbe bejutó fény mennyiségét. Persze ezek nem egyszerű feladatok, de egy kis magyarázattal könnyen megérthetők. Fotóelméleti sorozatunk harmadik része ezért az élességállítással és a fényerővel, illetve a fényrekesz működésével foglalkozik, az előző két részben már megszokott részletességgel.