Írd fel a bakancslistádra, hogy Kappadókia!

0
1 586

Aki rendszeres olvasója lapunknak, biztosan találkozott már ilyen-olyan külföldi sajtóutak beszámolóival, amelyek jobbára valamilyen új termék bemutatására hivatottak. Ezeken az eseményeken részletesen megmutatják az új eszköz képességeit, technológiai hátterét, illetve néha ki is lehet próbálni az új fényképezőgépet, bár többnyire a fotókat nem lehet hazahozni, mivel a béta állapotú géppel készült képek nem publikálhatók, így megelőzve a publikálást, oda sem adják.

Ez év szeptemberében meghívást kaptunk a Sony-tól a törökországi Kappadókiába, amelyről első körben azt gondolhattuk, hogy itt tartják majd az új Sony Cyber-shot DSC-RX10 IV bemutatóját, de mint később kiderült, nem ezért hívták össze Kelet-Európa legjobb szaklapjainak újságíróit.

A helyzet az, hogy ez is afféle remek „fun ride” volt a Sony termékeivel, mint annak idején, néhány éve a Nikonnal az objektív workshup-juk.

Igaz, akkor öt fotós segítette a résztvevőket a képkészítésben, itt viszont fotós segítséget nem kapott a csapat, vélhetően a Sony úgy gondolta, hogy nem okoz nekünk gondot a gépeik kezelése. Nos, ebben nem is tévedtek semmit.

Kappadókia Törökország középső részén található terület, ennek egyik része a Göreme Nemzeti Park, amelyet immár az UNESCO világörökség részeként tartanak számon.

Magyarországról kicsit nehézkes a megközelítése, no nem azért, mert nincs repülőjárat és csak kocsival vagy busszal lehet eljutni oda. Inkább az utazás hossza az, ami fárasztó lehet, hiszen az isztambuli átszállás több órás várakozást jelent. Emiatt nem érdemes ide csak pár napra jönni. Egyébként is a környék annyira gazdag látványosságokban, hogy a helyi idegenvezető szerint akár egy hónapot is el lehet úgy tölteni, hogy ne unatkozzon az ember. Ez még akkor is jól hangzik, ha törökösen kicsit lealkudjuk 2 hétre.
A lényeg, hogy úgy érdemes Kappadókiába utazni, hogy azt összekössük valamivel, vagy ha nem, akkor kb. egy hetet maradjunk is.

8 órányi út után a szállásra kb. kékórában, azaz fél 7 felé érkeztünk, amelyet az ismerkedés és a közös vacsora követett. Túl sokáig azonban nem húzhattuk a beszélgetést, mert másnap helyi idő szerint 5 órakor (magyar bioritmus szerint hajnal 4-kor) indultunk hőlégballonozni, amelyre már a kiosztott fényképezőgépeket, esetemben egy Sony Alpha 9-et vittük magunkkal.

Bár volt mutatóba egy DSC-RX10 IV-es is, ezt utoljára a vacsoránál láttam, utána gyakorlatilag szem elől tévesztettem és nem is igen tudtam, hogy kinél lehet. Nem mintha egyébként a hőlégballon kosarai között egyszerű lett volna átvenni egy gépet, de ez nem is lehetett cél.
A cél az volt, hogy kipróbáljuk, mit is tud egy full-frame MILC és milyen élmény a fotózás egy ilyen helyen.

A használható eszközök egyébként megegyeztek az év első felében rendezett olaszországi Sony eseményen elérhetőkkel, azaz Sony Alpha 9 illetve Alpha 7 II vázak, Sony FE 12-24mm f/4 G ultranagy látszögű és FE 16-35mm f/2,8 GM nagylátószögű zoomobjektíveket használhattunk, kiegészítve a Sony FE 70-300mm f/4,5-5,6 G OSS telezoommal.




A ballonozást és bőséges reggelit követően egy gyors sajtótájékoztatóra ültünk be, ahol frissítésképpen megnéztük az A9-es, a Cyber-shot DSC-RX10 IV-es és az aprócska, de 1″ szenzoros DSC-RX0 prezentációit is. Itt egyébként ugyanazokat a slide-okat láttuk az A9-ről, mint Olaszországban, az RX10 IV-ről, mint a bejelentéskor, amelyeket online közvetítéssel nézhettünk meg. Bár szeretem a technológiai ismertetőket és biztos vagyok benne, hogy az Olvasók között is sokan vannak ezzel így, ezúttal most újdonságról nem esett szó.

Sokáig nem is húzhattuk a dolgot, hiszen indultunk tovább egy vérbeli fotós túrára, ahol nem csak a gépek képességeit próbálgathattuk tovább, de a saját erőnlétünket is. A kb. 4 km-es túra során bizonyítást nyert, hogy a környék nem csak a magasból, de lentről tekintve is fantasztikus. A terep egyébként nem túl kemény, de nem is a legegyszerűbb. A szintemelkedés minimális, de akadnak meredek lejtők, ahol a csúszda szerű vájatok közepén összegyűlik a vulkáni tufa apró morzsaléka, amely csúszóssá és veszélyessé teszi a közlekedést, így mindenképpen ajánlott ha nem is túra cipő, de valami bordázottabb talpú sportcipőt választani a sétához.
A magas sziklák, szűk kanyonok és alacsony barlangok között vezető utunk végül Göreme egyik külvárosában ért véget.

Bár az újdonságok igazi kipróbálására most nem igazán volt lehetőség, a fotózási élmény és a környék megismerése mindenképpen feledhetetlenné tette az utazást. Itthon aztán az is kiderült, hogy a Sony A9-cel készített képek között egyetlen fókuszhibás sem volt, még a hajnali órákban, kevés fényben készültek is tűélesek.

Örömteli, hogy már a Sony is fontosnak tartja, hogy ezeket a masinákat éles helyzetben is bevethessük, ne csak a szinte szintetikus tesztek készüljenek el, ahol az Olvasók csak a zajszintet, az élességet, a képsarki rajzolatot figyelik, hanem gyönyörű tájakon is készüljenek fotók, ahol kevésbé a pixeleken van a hangsúly, hanem azon, hogy egy ilyen fotózás micsoda élményeket rejt. Igaz, az Olvasó a fotózás élményét közvetlenül nem éli át, de az itt készült képek remélhetőleg bizonyítják, hogy igenis jó dolog a fotózás, amelyben a Sony eszközei a legtöbb helyzetben segítségünkre lehetnek.

Hozzászólások

hozzászólás