Exkluzív: Nikon D3 (teszt)

Petur - 2007. október 17. 14:10 (Fényképezőgépek (exkluzív))
A magunkfajta digikütyü fanatikust nem kell kétszer kérni, ha egy új fényképezőgép tapogatásáról van szó. Főleg, ha az az új gép a Nikon termékpaletta csúcsának új üdvöskéje, a D3. Egy napfényes reggelen meg is jelentünk hát a Nikon hazai főhadiszállásán, hogy kezünkbe vegyük a szépreményű masinériát. Még akkor is megérte, ha – gyártás előtti mintadarabról lévén szó – egy árva tesztképet sem készíthettünk emlékbe a géppel. Következzék hát – a teljesség igénye nélkül – néhány érdekesség és gondolat az új csúcsmodellről.

A kamugép

Amikor, néhány nappal a bejelentése előtt, először hallottam a Nikon D3 specifikációiról, ugyanaz volt a reakcióm, mint szinte mindenkinek. Na, ez kamu! Teljes, kisfilmes képkocka nagyságú (fullframe) érzékelő, 9-11 kép/mp-es sorozattal és kimondani is nagy érzékenységgel, megfejelve egy közel 1 millió képpontos LCD-vel? Nem létezik. Aztán néhány nap múlva már létezett.

Akik követik a japán cég körüli híreket talán emlékeznek még a kétértelmű, sőt inkább a témát megkerülő nyilatkozatokra a Nikon prominensek szájából. Nem tervezik fullframe érzékelős gép bevezetését, tökéletesen elégedettek a DX nyújtotta minőséggel és előnyökkel. Az egyre-másra megjelenő DX-es objektívet is ügyesen altatták a gyanútlan júzereket. Közben pedig már javában rotyogott valami a Nikon kondérban, ami időközben szépen megfőtt. A fogás neve Nikon D3 és a napokban meghívást kaptunk a Nikon képviseletre, hogy – ha kóstolót még nem is – de az illatát megismerhessük a náluk lévő demo példánynak.

Ergonómia

Na, most abba nem mennék bele részletesebben, hogy sportosabb lett a piros csík a markolaton, mert nem sok jelentősége. Különösebben annak sincs, hogy a váz igen masszív és kiválóan összerakott. Ebben a kategóriában ez alap, innen indulunk. Viszont történt néhány apróbb változás a Nikon D2X-hez képest, ami összességében tényleg csak aprócska, de jól mutatja, hogy a gyártó mennyire odafigyelt az apró részletekre.

Néhány gombot kicsit áthelyeztek, így kényelmesebb a kezelésük. Ilyen a korábban magasabban lévő AF-L/AE-L gomb a váz hátulján. Kiemelték a többirányú tárcsát is, de ami legjobban megfogott azok az enyhén döntött szögben elhelyezett vezérlőtárcsák voltak. Elhelyezésüknél figyelembe vették a kéz pozícióját és a kényelmet. Ami viszont nem tetszett, az a portréállás markolatának fogása. Ugyanaz a szögletes, mély, de keskeny markolat, mint a Nikon D2X-nél. A függőleges markolat kényelméhez nem is mérhető.

Apróság, de végre kicserélték a gép elején lévő vakuszinkron- és távkioldó csatlakozójának csavaros fedőkupakjait. A lecsavart sapkákat egy szórakozottabb fotós hamar elveszthette, a mostani gumi fedlapok viszont nem igényelnek „törődést”.

A mostani trendhez igazodva az LCD monitoron is bekapcsolhatjuk a legfontosabb felvételi infók státusz kijelzését, és szintén a részletekre való odafigyelést dicséri, hogy változó fényviszonyok között a feliratok háttere is változik. Mindez a jobb láthatóság kedvéért.

Még egy érdekesség, a repülőgépek műszerfalát idéző horizont mutató. Állványra helyezett fényképezőgépnél vehetjük hasznát, hiszen 1 fokos pontossággal jelzi a gép vízszintjét – vagy annak hiányát. Ugyanezt a szolgáltatást a Nikon D300-as modellnél is megtaláljuk.

A Nikon D3 külsejének két legszembetűnőbb jellegzetessége a nagyobb prizmaház, és a termetesebb LCD kijelző, de ezekről még ejtünk néhány szót. A váz emiatt kissé méretesebb az elődnél és közel negyed kilóval nehezebb, a megnövekedett tömeg viszont egyszersmind biztosabb, masszívabb fogást és jobb súlyelosztású vázat is jelent. A váz természetesen az elődhöz hasonlóan szigetelt az különféle időjárási viszontagságokkal szemben.

Érzékelő

Itt ez a sokat megénekelt érzékelő. Az első fullframe CMOS a Nikontól. Saját tervezés, de a gyártást külső céggel végezteti a Nikon, mivel erre nincsen kapacitása. És, hogy honnan a nagy pálfordulás? Hogyan nőtt mégis fullframe érzékelő egy Nikon vázba. A gyártó hazai képviselője szerint most érett meg a technológia ehhez a formátumhoz, így időszerűvé vált a bevezetése.

A szenzort teljesen átdolgozták a D2X-hez képest. A teljes képkocka rákfenéje ugyebár az érzékelőhelyek előtti mikrolencsék fénygyűjtő képessége. A D3-nál nagyobb mikrolencséket alkalmaznak. Méretüknek köszönhetően az érzékelőhelyek közötti réseket is kitöltik, több fényt „csalogatva” így az adott érzékelőhöz.

A mérete ugyebár közel megegyezik az úgynevezett Leica-kockával, 36 x 23,9 mm. 12,87 millió érzékelőhelyet kapott, amelyből ténylegesen 12,1 megapixelt használ képalkotásra. A DX jelölésű APS-C méretű szenzorok után FX-re keresztelte a Nikon ezt a CMOS-t. Az FX formátum mellett a megszokott DX -ben is használható a gép. Elég csak egy ehhez fejlesztett objektívet a vázhoz csatlakoztatnunk és máris láthatjuk az eredményt a keresőben. A gép egy szürke kerettel kitakarja a teljes képernyős széleket és csak a DX mérethez igazodó középrész lesz aktív. A legnagyobb fotóméret is 5,1 megapixelre redukálódik. A kisebb képkörű objektívtől függetlenül is átválthatunk DX formátumra a gép menüjében. Emellett egy harmadik formátum is rendelkezésre áll, mégpedig az 5:4 oldalarányú, amely a portréfotósok egyik kedvelt képaránya. Így a rövidebb oldal teljes magassága megmarad, csak jobb és bal oldalról veszítünk 352 pixelt. Mindhárom beállításban (FX, DX, 5:4) három-három egyedi képméret közül választhatunk.

Az érzékenység tekintetében aztán tényleg csak úgy repkednek a nagy számok. A szenzor alap érzékenysége ISO 200-6400, melyek között 1/3, 1/2, vagy 1 értékekkel lépdelhetünk. Ezen kívül 1/3 lépésenként ISO 200 alá mehetünk, egészen ISO 100-nak megfelelő értékig, és ugyanezt megtehetjük magas érzékenységnél is. Itt ez egy-egy lépéssel magasabb érzékenység ISO 12 800-at és ISO 25 600-at jelent. Utóbbit egy sebtiben elkattintott képen ellenőrizhettük is, csak úgy a gép kijelzőjén visszanézve. Zajos és mosott, de még használható volt a kép. Ugyanaz a helyzet, mint a kompaktokkal ISO 200 fölött. Randa, de jó ha van.

Bár már szinte kötelezőnek számít a DSLR világban, a Nikon D3-ból mégis kimaradt az érzékelőtisztítás. A dolog már csak azért is furcsa, mert a D300-ban bevezette a gyártó a low-pass szűrő négyirányú rázását. Ennek hatásosságát még nem volt módunk kipróbálni, de a D3 példája azért jól jelzi, hogy profi viszonylatban mennyi reményt fűz hozzá a Nikon.

Élességállítás

Az autofókusz rendszer is számos újdonságot kínál, amelyek közül talán a legérdekesebb a 3D témakövetés. Az AF a háromdimenziós tér bármely irányában képes lekövetni egy elmozduló témát. Működése hasonló a kompakt gépek arcfelismerő módjához, azzal a különbséggel, hogy itt azért egy fejlettebb rendszerrel van dolgunk, amely nem csak az emberi arcot, de bármely befogott témát biztosan követ. Ráállítjuk a fókuszkeretet egy tetszőleges témára, majd félig lenyomjuk az exponáló gombot és a fókuszmező a téma bármely elmozdulására reagál. Úgyszintén követi a témát, ha a gépet mozdítjuk el. A középen befogott, majd a szélre elmozdított arcot, vagy akár versenyautót is hűséges kiskutyaként követi az AF mező.

Az 51 pontos autofókusz rendszer középső 15 mezője keresztérzékelős, nagy pontosságú. A piacon persze már léteznek több keresztszenzorral szerelt profi gépek is, de a Nikon D3 érzékelői gyenge fényerejű objektíveknél is megőrzik pontosságukat, így nem csak F2,8, vagy nagyobb fényerejű optikákkal aktívak.

A Nikon sem volt képes szembeúszni az árral és két új modelljében – köztük a D3-ban - bevezette az élőkép szolgáltatást. Ez a mód a bal oldali tárcsán állítható be, a sorozat és tükörfelcsapás módok mellett, majd az expo gomb enyhe lenyomása és a tükör felcsapása után aktiválódik.

Sarkalatos kérdés az élőkép (Liveview) funkció alatti automata élességállítás problémája. Ezt két módon oldja meg a Nikon D3:

  • Kézi módban az AF gomb lenyomásával egy pillanatra kikapcsol az élőkép, lebillen tükör, majd néhány tized másodperc alatt beáll a fázisdetekciós elven működő AF. Ugyanúgy, mint korábban, bármely DSLR fényképezőgép keresőjét használva.
  • Állvány módban a hátsó többirányú gombbal állíthatjuk be a fókuszkeretet a teljes képmezőn, több mint 15 000 pozícióba. Ezután az expo gomb enyhe lenyomására indul a kontrasztérzékelős AF rendszer. Ez a mód hasonlít a kompakt fényképezőgépek automata élességállításához.

Az élességállítás további érdekessége az objektívek AF-finomhangolása. Hazai, vagy külföldi technikai fórumokon néha találkozni elégedetlen visszhangokkal, ha egy váz és egy objektív kettőse nem a tulajdonosnak tetsző pontossággal, a téma elé vagy mögé, fókuszál. A fókuszhibák beállítását most a kezünkbe adja a gyártó. Az AF-finomhangolásnál +/- 20 érték között szabályozható a géphez csatlakoztatott objektív. A beállítás 20 programhelyre menthető, így összesen ennyi objektívet észlel a készülék. A Nikon D3 AF pontossága objektívtől függetlenül is beállítható ezzel a módszerrel, így minden felhelyezett „lencse” a beállításnak megfelelő mértékben állít élességet.

Sorozat

A Nikon D3-mat riportergépnek szánja gyártója, ezért nem csak az élességállításra, de a gyors sorozatra is nagy hangsúlyt fektettek. A D3 az eddig bejelentett fullframe érzékelős fényképezőgépek leggyorsabbja. FX formátumban, vagyis teljes képkockán és 12,1 megapixeles felbontáson, 9 kép/mp sebességre képes. Kisebb képmezős, DX módban 11 kép/mp-re kúszik fel ez az érték. Ez több mint duplája a DX érzékelős Nikon D2X másodpercenkénti 5 képes sebességének. Magam is nehezen hittem el. Ez azért hatalmas lépés. A sorozat egyébiránt 70 db, Normal tömörítésű JPEG képet ment egyhuzamban egy SanDisk Extreme IV memóriakártyára, magasabb érzékenységeken viszont ez a szám lecsökkenhet 63-64 darabra. 12 bites RAW fotóból 20 db, 14 bitesből 17 db készülhet sorozatban (FX formátumban).

Képfeldolgozás

Megismerkedtünk egy-két érdekességgel is az új Expeed képfeldolgozó rendszer háza tájáról. Ilyen az Aktív D-lighting. A korábbi Nikon DSLR-ek (sőt a kompaktok is) már rendelkeztek D-lighting móddal, amellyel utólag növelhettük a kép árnyékos területeinek megvilágítottságát. Az aktív változata egy három fokozatú (Low, Normal, High) automatikus szolgáltatás, amely a beállításnak megfelelően, a fotó csúcsfényes részleteinek világosságát megtartva javít a sötétebb részeken.

A képfeldolgozást előre beállított presetekre is bízhatjuk, de lehetőség van ezek kézi finomhangolására is (Set Picture Control). A Nikon D3-nál nagy hangsúlyt fektettek a különböző funkciók grafikus megjelenítésére. Ezen beállításaink is átláthatóbban ellenőrizhetők egy grafikon segítségével.

A Nikon D3-ból nem maradtak ki az előző modellek bevált vívmányai sem, mint a továbbfejlesztett Retouch menü, vagy az egyedi görbék kártyás feltöltésének lehetősége. A Retouch menüben például utólag, egy színpalettán is eltolhatjuk egy rontott kép színhőmérsékletét. A kitűnőre sikerült LCD monitor színvisszaadása szerencsére elég jó ahhoz, hogy meglehetősen pontosan dolgozzunk a különféle színkorrekciókkal.

LCD és kereső

Ha már az LCD-nél tartottunk, akkor dicsérném még, hiszen a 920 000 képpontos, 7,62 cm-es kijelző, pengeéles és színhű képet ad. Betekintési szöge 170 fok, így szinte minden irányból „jóképű”, lefedettsége pedig 100%.

Csakúgy, ahogy a keresőé is. De egy professzionális váznál ez a minimum. A nagyobb képkockához nagyobb pentaprizma és az elődöknél tágasabb keresőkép dukál. Nagyítása kb. 0,7x, vagyis a hasonló kategóriájú konkurens modellekkel közel megegyező méretű. A nagyobb keresőhöz újabb mattüveget kapunk, amely ezúttal Clear Matte VI szériájú.

Sebesség

A Nikon D3 sebessége már sorozatban is kiemelkedő, de azt hiszem bármely működési idejét tekintve az élvonalba sorolhatjuk. Az elődnél gyorsabb bekapcsolás utáni készenléti idővel rendelkezik és a nagy adatmennyiség is gyorsabb feldolgozást igényelt. Ez a modell már 12 csatornás adatkiolvasást használ, ami a szenzor kiolvasását kb. 3x-osára gyorsítja. Összehasonlításképp, a Nikon D80 kétcsatornás szenzor kimenetet használ, a legnagyobb konkurens csúcsmodellje pedig 8 csatornásat. A Nikon D3 többek között ennek köszönhetően képes a rendkívül gyors sorozat sebességre.

Memóriakártya, csatlakotók, akkumulátor

Dupla kártyafoglalat került az új csúcsmodellre, amit már a kissé szélesebb ajtó is jelez. A géphez CompactFlash Type I/I, vagy UDMA kompatibilis, valamint MicroDrive kártyákat használhatunk. Ennek köszönhetően akár egyszerre kettőt. A két kártya nagyobb adatbiztonságot, egyben számos mentési lehetőséget is jelent. Menthetjük ugyanazt a képet egyszerre mindkettőre, de beállítható az egymás utáni mentés is (az egyik beteltével), másolhatjuk egymás között a két adattároló tartalmát, vagy beállíthatjuk, hogy az egyikre csak a JPEG, a másikra pedig RAW formátumú fotóink kerüljenek.

A Nikon D3 az EN-EL4a típusú, nagy kapacitású akkumulátort kapta. A 2500 mAh-es, 11,1V-os energiaforrás elődjénél több mint 30%-al jobb kapacitású. Az előd már azzal az akkuval is elkattogott akár 2-3 ezer expozíciót, így utódjával sem lesz gond. Fontos változás, hogy az új akkutöltő egyszerre két töltési hellyel rendelkezik. Felmérések szerint a géphez adott akku mellé szinte minden fotós vásárol még legalább egyet, vagyis a a dupla töltő biztos sokaknak jelent majd könnyebbséget.

A csatlakozók közül kiemelném a frissen bevezetett HDMI kimenetet. Az eddigi NTSC és PAL külső lejátszás ezzel egy nagy felbontású lehetőséggel bővült.

Képminőség

Sajnos ez az a pont, ahol egyelőre semmi újdonsággal nem tudunk szolgálni. A kipróbálható készüléken még a nem végletesített szoftver futott, így nem készíthettünk és nem publikálhatunk fényképeket.

Megjelenés és ár

Szerencsére az ár és megjelenési idő már nagyjából ismert. A Nikon hazai képviseletének prominense kérdésünkre közölte, hogy mind a Nikon D3, mint a D300 november végétől lesz kapható. A csúcsmodell hazai ajánlott fogyasztó ára 1 119 000, az középkategóriás D300-é pedig 425 000 forint lesz. Természetesen a viszonteladók ezektől az áraktól bizonyos keretek között eltérhetnek.

A fényképezőgépet a Nikon Magyarország jóvoltából próbálhattuk ki. Köszönjük!

  • (05. 23.)LG G5 okostelefon teszt
    Bőrruha helyett fémpáncélban támad a dél-koreai gyártó idei csúcsmobilja, mely elsősorban különleges dupla főkamerája révén tűnik ki a 2016-os zászlóshajó készülékek közül.

Lőporfüstben: beszélgetés Szandelszky Bélával

Ismét találkozót beszéltünk meg Szandelszky Bélával az AP hírügynökség egyetlen magyar fotósával, akit mindennapjai ősszel a líbiai polgárháború és az "arab tavasz" lőporfüstjében találtak. Leültünk hát vele egy belvárosi falatozóban, és csendben végighallgattuk mit mesél nekünk.

„Nem műkajákat fotózunk” - interjú Balogh Tamás „Osztya” fotóssal

Ne akarjunk rossz fotóból jót varázsolni, és figyeljünk oda másokra – vallja Balogh Tamás „Osztya”, akivel a közösségi fotóoldalak hasznosságáról, a tanítás szépségéről és arról beszélgettünk, hogyan lehet rusztikus egy sima pörkölt.

„Fotós vagyok, nem riporter” – interjú Barakonyi Szabolcs fotóssal

A legjobban a saját főnöke szeret lenni, és véleménye szerint nem jó, ha egy kép direkt vicces akar lenni. Barakonyi Szabolcs, az Index fotósa beszélt az online világról, és arról, hogy egy fotóriporter is lehet művész.

„Nem szabad akarni az alkotást” - interjú Keleti Éva fotográfussal

Az, hogy mi a művészet, nehéz megállapítani – vallja Keleti Éva, aki még most is folyamatosan küzd azért, hogy a fotóművészet az őt megillető helyére kerüljön elismertség szempontjából. Bár ma már ritkán fényképez, ezer szállal kötődik a fotós közeghez, és úgy gondolja: a digitális kor hamarosan letisztul, és visszatér a fotózás gyökereihez.

„Tudni kell felrúgni a szabályokat” – interjú Eifert János fotóművésszel

Szerte a világon elismerik munkásságát, Eifert Jánost ugyanakkor nem lehet bekategorizálni – képeivel kapcsolatban leginkább a tánc-akt-természet hármast szokták emlegetni. Jelenleg tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik, megszámlálhatatlan különálló és csoportos kiállításon, díjon, nagydíjon, különdíjon van túl, és határozottan vallja: a jó fotós együtt él témáival.

„Az a szép, ami iszonyatosan fáj” – interjú Nánási Pál fotóssal

Lágy zene, akvárium, egy pihenő kutya, és egy rendezői szék, a hátán a fotós nevével. Nánási Pál stúdiója már az első pillanattól azt üzeni: nyugodj meg, és, mint az az interjúból kiderül, nem véletlenül. Az elsősorban Playboy-fotósként emlegetett Nánási büszke egyéb munkáira, és vallja: az embereknek át kell látniuk a meztelenségen.

Panorámafotózás szűk terekben

Benkó János, az autóbelső panorámák hazai guruja kérésünkre billentyűzetet ragadott és megosztotta velünk gondolatait a szűkös térben való panorámakészítés legfontosabb kellékeiről és fogásairól. A cikk során nem csak az alapok, de kulisszatitkok is napvilágra kerülnek.

Fotóelmélet: Optika 5

Az optikával kapcsolatos cikkekben eddig a legegyszerűbb modellt, a bikonvex vékony lencsét használtuk. Az alapvető törvényszerűségek bemutatására ez is kiváló, de annak megértéséhez, hogy a valós objektívek miért ilyen összetettek, tovább kell lépnünk. Ennek első állomása a modell és a valóság különbségének, a leképzési hibáknak az elemzése.

Fotóelmélet: Elektronikus keresők (EVF)

Néhány éve teljesen elképzelhetetlen volt egy professzionális, vagy akárcsak egy haladó amatőr fényképezőgép optikai TTL kereső nélkül. Ma azonban már - köszönhetően a technológia gyors fejlődésének - nem számít szentségtörésnek, ha egy gépre elektronikus kereső kerül. Nézzük meg, miben különböznek az elektronikus keresők alapvető típusai.

Fotóelmélet: Aliasing, anti-aliasing, moire

Amikor végtelen számú képi információt kell megpróbálnunk véges számú pixelen ábrázolnunk, akkor nagyon gyakran nemvárt problémákba ütközünk. A képfeldolgozó rendszereknek nem csak a nehézségekkel, de a mintavételezésből eredő fals információkkal is meg kell küzdeniük. A megoldást a sok vita alapját képező anti-alias szűrők jelentik.

Fotóelmélet: A digitális színes fénykép

Megvan az optikánk, beállítottuk az élességet, a blendét és a záridőt, kiolvastuk a képet az érzékelőből, de még mindig csak egy szürkeárnyalatos kép reprodukálására elegendő adatmennyiséggel rendelkezünk. Ebből kell a fényképezőgép belső szoftverének vagy más külső szoftvernek színes képet varázsolnia.

Fotóelmélet: Automatikus élességállítás

Hiába az egyik legfontosabb jellemző, az automatikus élességállítás jellemzésére nem igazán akad olyan mérőszám, mint a felbontásra a megapixel, vagy a tárolókapacitásra a megabyte. Megadjuk ugyan a mérőmezők számát, vagy azok érzékenységét, de a működési algoritmust ezt ritkán jellemzi. Pedig nagyon frusztráló tud lenni, amikor az automatikus élességállítás rosszul vagy lassan működik. A megfelelő gép kiválasztásánál nem árt ha tudjuk, hogy hogyan is működik ez az alapvető funkció.