Így készíts ütős fekete-fehér képeket

0
194

Már a fekete-fehér filmes fotózás korában is nagyon szerették az emberek a kemény kontrasztú papírképek hangulatát. Ez a digitális érában talán még inkább felerősödött, nem kevés olyan fotóművész tevékenykedik szerte a világban, aki a fekete-fehéren kívül nem is használ mást. Jelen írásunkban röviden megmutatjuk a fekete-fehér konverzió egy lehetséges módját, amely alkalmas arra, hogy remek kontrasztú, papíron is mutatós képeket hozzunk létre színes fotóból.

Szandi_BW_final_
Előre le kell szögeznem: a fekete-fehér konverziónak ezer egy módja van, ráadásul ízlés kérdése, hogy kinek melyik tetszik jobban és melyik áll inkább kézre. Ezen felül témánként is szükséges lehet más és más módszer alkalmazására, attól függően, hogy a főtéma hogyan van kiexponálva. A fekete-fehér képek, ahogy a nevükben is olvasható, feketéket és fehéreket tartalmaznak. Aki járt már amatőr képértékelő oldalon, biztosan hallotta már a kiégett és bebukott kifejezést. Sajnos sokan hibásan használják ezeket a jelzőket, akkor is félelmet keltve a feltörekvő fotósokban, amikor nem kellene. Kiégésnek azt nevezzük, amikor a nyersanyagon olyan mértékben exponálódik túl a téma, hogy homogén fehér felület lesz az eredmény előhívás és papírra nagyítás után, míg a bebukás ennek ellentéte, amikor a papíron egy részlettelen fekete terület jelentkezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet egy képen fehér (8 bites színmélység esetén 255,255,255 RGB érték) és nem lehet fekete (0,0,0 RGB érték), sőt, a fekete-fehér képeknél előnyös is, ha kihasználjuk a teljes tónusterjedelmet. A kiégés és bebukás egyébként is csak akkor jelent problémát, ha a főtémánkat jelentősen érinti ott, ahol részletet kellene látnunk. Nézzük tehát a fekete-fehér konverziónkhoz használt alapképet:
Szandi_01
Ha egyszerűen csak a Desaturate paranccsal színtelenítjük, szürkeárnyalatossá tesszük a fotót, az eredmény egy szürke, unalmas hangulatú kép lesz:
Szandi_greyscale
Nyilvánvaló, hogy ez így önmagában nem megfelelő, de akár már ebből is kiindulhatnánk. Ha nagyon precízen akarunk dolgozni, akkor a RAW konverzió után 16 bites TIFF-ből dolgozzunk tovább, de ha valakinek csak JPEG kép áll rendelkezésére, akkor egy helyesen kiexponált fotó esetében ez is elegendő lehet. Persze a tónusátmenetek ilyenkor már nem lesznek olyan tökéletesek a feldolgozás után, de más kérdés, hogy kevés ember látja meg a különbséget. Azért ha lehet, igyekezzünk a képfeldolgozásokat nagy színmélységgel megoldani. Bár kiindulási alapnak ez is megfelelne, mi mégis inkább egy precízebb, jobban paraméterezhető módot keressünk a szürkeárnyalatos képünk létrehozására, ez pedig az Image / Adjusments / Black & White menüpontja, ahol az alap vörös, zöld és kék színcsatornákon kívül a nyomdatechnikánál elterjedt cián, kék és bíbor színek arányát is beállíthatjuk. Ha ember szerepel a képen, annak narancsos színű bőre miatt a fekete-fehér képen a bőrszínt a piros és sárga csatorna együttesen fogja meghatározni. Általában ezt világosra szeretnénk húzni, ezért a vörös és sárga csatornát a pozitív irányba toljuk el, míg a többit negatív irányba (főleg a kék esetében lehet hatásos a minuszba fordulni, mert így az égbolt szép sötét lehet a fekete-fehér képen). Fontos arra figyelnünk, hogy itt még ne érjük el a teljes fehéret, itt ne égessünk ki részletet is igénylő területet. A csúszkákat egyesével húzgálva megfigyelhetjük, hogy az adott színcsatorna módosítása milyen hatással van a képre. Egyre kell még figyelnünk: ne legyen nagy eltérés az egymás alatt található csatornák között, mert csúnyán széteshet a kép.
PS_BW
Jelenleg tehát itt tartunk ezzel a beállítással:
Szandi_BW1
Ez még mindig csak kiindulásnak jó, nincs benne igazából sem fekete, sem fehér, bár utóbbit jól megközelíti a póló. Következő lépésben meghatározzuk, mennyire vagyunk távol a feketétől és a fehértől. Ehhez az Image / Adjustments / Levels (vagy CTRL+L), azaz szintek parancsát nyitjuk meg. Ez megjeleníti a hisztogramot, amely alatt három nyilat látunk. A bal oldali határozza meg a fekete szintet, a középső a gamma, míg a jobb szélső a fehér szinté. PS_levels Ha az ALT billentyűt nyomva tartjuk, s úgy húzzuk el valamelyik szélső nyilat, akkor a PS megjeleníti számunkra a kiégett, vagy bebukott pixeleket, így megvizsgálhatjuk, meddig kell elmennünk, hogy legyen fekete is és fehér is a képünkön:
PS_blacklevel PS_whitelevel
E képnél tehát a szinteknél 7-re kellene állítani a fekete szintet hogy az első képen feketével látható terület bebukjon, illetve 224-re a fehéret, hogy a második képen fehérrel jelzett terület kiégjen. Ezt azonban nem itt tesszük meg, hanem a gradációs görbénél, hogy rögtön a kontrasztot is módosíthassuk a görbe segítségével. Előtte azonban másoljuk új rétegre jelenlegi képünket (Layer / Duplicate Layer). A gradációs görbét az Image / Adjustments / Curves (vagy CTRL+M) ponton érjük el. Itt állítsuk be ugyanazokat az értékeket a hisztogram bal alsó és jobb felső sarkában lévő “bogyóival”, mint amit a Levelsnél leolvastunk, tehát 7-et és 224-et, majd a görbe S formájúra állításával keressük meg a nekünk tetsző kontrasztot:
PS_curves
Ezt követően egy rétegmaszk segítségével (Layer / Layer Mask / Reveal All) húzzuk visszább azokat a részeket, amelyek túl világosak lettek (ehhez az ecsetet feketére kell állítani, s érdemes az Opacity-t is 20-30 körülire venni, hogy precízebben dolgozhassunk):
PS_layers
Végül az apróbb-cseprőbb javítások vannak még hátra a lábszáron, a lábfejen, bőrön, háttéren, élesítéssel, burn/dodge eszközzel, mindezt egyéni ízlés alapján, s így kapjuk meg a végeredményt:
Szandi_BW_final_

Fotó: Irházy Róbert Modell: Frim Alexandra
Minden jog fenntartva, a képek utánközlése csak előzetes engedéllyel lehetséges.

Hozzászólások

hozzászólás

Hozzászólás

Ezzel az e-maillel már van regisztráció ezen a site-on. Használd a Belépés funkciót vagy adj meg másikat.

Hibás felhasználónevet vagy jelszót adtál meg

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.