Avagy meddig mehetünk el büntetlenül a fényerő növelésével?
A múlt héten jelent meg a Zhong Yi Optics Mitakon Speedmaster 85mm f/1,2 objektíve, amelyről ugyan nem mondhatjuk el, hogy a világ legfényerősebb darabja, de azt jól mutatja, hogy komoly a harc a fényerőimádók kegyeiért.
De mi is az a fényerő? Egyetlen lencse esetében egyszerűen számolható, hiszen a gyújtótávolság és a lencseátmérő hányadosa adja. Igen, de mi nem egyetlen lencséből álló objektívekkel dolgozunk, márpedig ebben az esetben nem lehet csupán a lencseátmérő és a gyújtótávolság hányadosából számolni. Van azonban egy remek egyszerűsítés, amelyet figyelembe véve könnyen beláthatjuk, hogy az f/1 fényerő abszolút nem elérhetetlen (ahogy arra jópár példa is akad), sőt, akár még az f/0,1 sem lehetetlen, legalábbis elméletben. Az objektív F értékét a gyújtótávolság és a fényrekesz átmérőjének hányadosa adja (ez azonban nem egyezik meg a pontos és valós fényáteresztő képességgel, amelyet T-vel szokás jelezni, s amelyet főképp a videográfusoknak fejlesztett objektíveken láthatunk viszont).
Akkor tehát hogyan is nézne ki egy F1 fényerejű 200 mm-es teleobjektív? Brutális méretű lenne, hiszen a rekesz átmérőjének 200 mm-esnek kellene lennie, s ennél már csak nagyobb lehet a frontlencse. F0,5-nél jobb fényerő esetében viszont már olyan méretű és olyan fényáteresztő képességű frontlencsére lenne szükség, amely elképesztő méretű és értékű lenne. Ráadásul mint tudjuk, a diffrakció jelentősen rontja a képélességet, márpedig egy 200 mm-es rekesz és egy 600 mm-es frontlencse már önmagában is diffrakciót jelent. Gyakorlati oldalról nézve körülbelül 2× lehet nagyobb a frontlencse átmérője, mint a rekeszé ahhoz, hogy nyitott blendénél ne legyen diffrakció, amely rontaná a képélességet (s a fényerőnél már csak szűkebb rekeszt állíthatunk).
Erről láthatunk egy értekezést Matt Grangertől az alábbi videóban:
De akkor végül is melyik a legfényerősebb objektív? Bár tömeggyártásba nem került, a legfényerősebb objektív címet az 1960-ban kifejlesztett Carl Zeiss Super-Q-Gigantar 40mm f/0,33 érdemelte ki. Igen, jól írtam, ez bizony f/0,33, azaz a fényrekesz kb. 3× nagyobb, mint a gyújtótávolság, cirka 12 cm átmérőjű lehet.
Az ilyen fényerejű objektívek már igen keskeny mélységélességűek (persze gyújtótávolság és tárgytávolság függvénye ez is). Konkrétan ennél az objektívnél 1 méteres tárgytávolság esetén 7,5 mm-ről beszélünk! Könnyű belátni, hogy a brutálisan nagy fényerejű objektívek használhatósága egyre korlátozottabb, ráadásul gyakorlati tapasztalat, hogy egy ponton túl a fényerő növelése nem javítja, hanem rontja egy objektív rajzolatát. De gyűjtőknek remek befektetés lehet ez, hiszen pár éve 6000 eurós induló áron hirdették meg egy aukción.
Bár nem ennyire durva, de hasonlóképp igen komoly fényerejű a Zeiss 50mm f/0,7 Planar, amely azért a használhatóbbak közé tartozik. Igaz, ez sem sokkal olcsóbb, mint az előző, sőt. Közel 9000 eurótól indult rá a licit egy másik aukción.
Meg kell hát találni az ideális középutat a rajzolat, a fényerő és a méret/használhatóság, no és persze az ár között.
Neked mekkora volt a legnagyobb fényerejű objektív, amivel valaha dolgoztál?
