Exkluzív: Panasonic Lumix DMC-GX1

0

Felépítés

Ergonómia

Ahogy említettem a GX1 valahol ott folytatja, ahol a GF1 abbahagyta. Méretre is, hiszen közel egyformák, bár a GX1 valamivel kisebb, de vastagabb. A „hasasság” oka, hogy markolatfélét álmodott rá a Panasonic, már amennyire ez ebben a méretben lehetséges. Az eddigi próbálkozásaikhoz képest kimondottan határozott markolat egyébként egész hasznos és kényelmes tud lenni, már csak azért is, mert komoly géphez illően gumírozott és némi fogás is esik rajta. Profibb külsőt kölcsönöz a gépnek, amit kialakítása és összerakási minősége is erősít. Hátul a hüvelyujjnak is jut egy kis támaszték, igaz ez csak műanyagból.

Külsejében a megszokott szögletes vonalat viszi tovább és a kecsessé, könnyűvé váló GF3-mal ellentétben itt a kis méret ellenére is érezni a tömegét. Kézbe véve egyébként egyből átjön az a masszív, strapabíró hangulat, amit például magasabb szériás, fémvázas DSLR-eknél érez az ember. Csak itt kabátzseb méretben.

Visszakapjuk a rég elfeledett, de nagyon hasznos üzemmódválasztó tárcsát és a hátsó vezérlőtárcsát is, mely benyomható. A hátsó gombok emiatt ismét a megszokott Panasonicos kialakítást kapták, különálló navigációs gombokkal, melyek egy-egy funkciók is kezelnek.

A gépen két programozható funkciógomb is helyet kapott, de az érintőképernyő bal oldalán nyitható kis menüben további két érintő funkciógombot kapunk.

Optika

A Panasonic Lumix DMC-GX1 is a Micro 4/3”-os rendszer egyik modellje, így a korábbi Panasonic és Olympus objektívek bármelyike csatlakoztatható rá.

balra a GF3 a hagyományos, jobbra a GX1 az új 14-42mm-es kitobjektívvel

Támogatja a Panasonic legújabb fejlesztését, az úgynevezett Power-Zoomot is, melynél az objektíveken egy kétállású zoomkapcsolót is elhelyeznek, így a gyújtótávolságot (zoomot) a hagyományos kompaktokhoz hasonlóan léptethetjük. Ilyen a géphez kifejlesztett kitobjektív is, mely a korábbihoz hasonlóan 14-42mm-es és 1:3,5-5,6 fényerejű, de hossza kevesebb mint fele a réginek. Az optikáról ugyanis lehagyták a zoom-, és fókuszgyűrűt. Mindkettő az előbb említett kétállású gomb helyettesíti.

A gépet és objektívet ugyanúgy kell tartanunk mint eddig, de tartó kezünk ujjaival most a két gomb valamelyikét kezelhetjük. A zoom állítása kétsebességes, attól függően milyen erősen húzzuk a gombot. A kijelzőn mm pontosan leolvasható az aktuális gyújtótávolság is. Kézi fókusznál ugyanúgy megkapjuk a képernyőn felbukkanó nagyítást és a távolságskálát, mint a gyűrű elforgatásakor.

A zoomolás és kézi élességállítás így tényleg kompaktos érzetű, de ezzel a megoldással sikerült kiküszöbölni a kis MILC gép + relatíve nagy zoomobjektív problémát. Csatlakoztatott kitobjektívvel is elfér a gép egy kabátzsebben.

Képérzékelő

A fényképezőgép a Panasonic újabb szériás gépeire jellemző, 16,0 megapixeles felbontást kapta. A rendszerre jellemző 4:3-os oldalarány mellett szoftveres vágással 3:2, 16:9 és 1:1 oldalarányú JPEG képméretek is elérhetők, kétféle tömörítéssel. Természetesen RAW formátum is választható, legjobb felbontásban, vagy a kétfajta tömörítésű JPEG-gel kombinálva.

A készülékkel 3D fotók is készíthetők (speciális 3D objektívvel), melyeket kisebb felbontású, legfeljebb 2,5 megapixeles képekként ment MPO formátumban. Ezek a fotók csak 3D kijelzőkhöz/tévékhez csatlakoztatva nézhetők vissza.

A képfeldolgozás feladatát a legújabb generációs, 3 CPU-val ellátott Venus Engine rendszer látja el.

Live MOS szenzoránál – a gyártó adatai szerint – több mint 66%-os zajszint csökkenést, és a korábbihoz képest 200%-kal jobb jel/zaj arányt sikerült elérni, így az érzékenységgel is magasabbra, egészen ISO12800-ig merészkedtek. Az érzékenység egyébként ISO160-tól állítható, akár 1/3 Fé lépésközökkel is.

A gép beépített automatikus szenzortisztítással is rendelkezik, mely automatikusan aktiválódik, de akár a menüből is elindíthatjuk.

Kijelző és kereső

A DMC-GX1 hátulján egy 3:2 oldalarányú, érintésérzékeny kijelzőt találunk. Mérete átlósan 3”, (7,6 cm), felbontása pedig 460 000 képpont. Minőségére nem lehet panasz, de azt már megszoktuk a gyártó újabb gépeitől. Szép színeket, nagyon jó kontrasztot és részletességet kapunk, sötétben pedig erős szaggatást (de ezt is megszoktuk). A képernyő laposabb szögből is jól látható, színhelyes, bár kissé kontrasztszegény képet ad. Szükség esetén világosságát, kontrasztját, telítettségét, valamint kék és vörös árnyalatait is +/-3 lépcsőben szabályozhatjuk.

Az érintőképernyős vezérlés minden fontosabb funkciót magában foglal, amit a korábbi Panasonic gépeknél már megismertünk. Ilyen például az érintésérzékeny exponálás, melynél elég csak a képernyő tetszőleges pontjára böknünk, a gép pedig azonnal élességet állít és exponál. Annyi változott, hogy most egy diszkrét nyíl jelzi a jobb oldalon, hogy kinyithatunk egy kis érintésérzékeny menüt. Ebben a fenti funkción kívül a zoom kétsebességes szabályozása, iA (intelligens auto) módban a háttér elmosása, és a már említett két funkciógomb (Fn3, Fn4) található. Ezek mindegyikéhez 25-féle egyedi szolgáltatás bármelyike rendelhető.

A kijelzőn a korábbiakhoz hasonlóan élő hisztogram és többféle segédrács is megjeleníthető, újdonságként pedig a gép vízszinthez való helyzetét, és döntését is kijelző virtuális horizont is bekapcsolható. A tucatnyi menünyelv között a magyart is megtaláljuk.

Az LCD kijelzőn kívül nem kapunk más keresőt, de a fölötte lévő elektronikus kiegészítő csatlakozóhoz külön megvásárolható, 1,44 millió képpontos EVF (LVF-1) is csatlakoztatható.

Vaku

A kis vázba egy vakut is sikerült belevarázsolnia a gyártónak. Nyitásához a hátlap bal felső sarkában lévő gombot használhatjuk. A gomb mechanikusan oldja ki a villanót, mely egy ügyes mechanizmusnak köszönhetően 5 cm-re magasodik az optikai középtengely fölé.

Kulcsszáma ISO160-as alapérzékenységben 7,6-os. A szinkronsebesség maximálisan 1/160 mp lehet. A vaku teljesítményét is szabályozhatjuk a gép felvételi menüjében. Ez +/-2 Fé tartományon belül lehetséges. Ugyanitt állíthatjuk be a vakumódokat, köztük a hardveres (elővillanás) és szoftveres vörösszem csökkentő módot, valamint az első és hátsó redőnyre szinkronizált villanást.

A gép tetején egy szabványos középpontos külső vakuk fogadására is alkalmas vakupapucs található. Elsődleges feladata azonban a Panasonic és Olympus által kiadott rendszervakuk fogadása, hiszen ehhez is rendelkezik érintkezőkkel. A Panasonic a DMW-FL220, DMW-FL360 és DMW-FL500 modelleket ajánlja a géphez.

Memóriakártya, akku, csatlakozók

A fényképezőgép egyik legfontosabb csatlakozója a vakupapucs alatt a készülék hátán található. A műanyag fedőlapot levéve egyedi kialakítású elektronikus kiegészítő aljzat fogad, melyhez csak a Panasonic gyártmányú kiegészítők (pl. az említett külső EVF) csatlakoztathatók, tehát még a rendszertárs Olympus eszközeit sem fogadja.

A többi csatlakozóhely nem a szokásos bal oldalon, hanem a markolat oldalán, egy gumilap mögött kapott helyet. A sort legfelül a kábeles kioldó micro-jack aljzata nyitja, majd egy mini-C típusú HDMI kimenet következik (max. 1080i kimenet), a végén pedig egy kombinált USB 2.0 (High-speed) és A/V kimenetet találunk.

A GX1 dobozában egy 1010 mAh-es lítium-ion akkumulátort (DMW-BLD10E) és persze hozzá való hálózati töltőt kapjuk. Az akku nem kompatibilis a GF3-hoz járóval, valamivel nagyobb annál. A gyártó mérései szerint a G3 modellel összevetve kb. 11%-kal alacsonyabb fogyasztást kapunk, ami egy feltöltéssel 300-340 felvételt jelent.

Az akkumulátor foglalatát a markolat alján nyíló műanyagajtó mögött találjuk. Véletlen kicsúszását egy rugós pöcök gátolja. Ugyanitt helyezték el a memóriakártya foglalatát is, melybe SD, SDHC és SDXC kártyák helyezhetők. A GX1 nem rendelkezik belső memóriával.