A fényes műnyomó papírra nyomott 23×23 cm-es, tehát négyzet alakú, viszonylag nagyméretű könyv mind kinézetre, mind pedig tömegre nagyon brutális. Nézegettem is egy darabig mielőtt nekiálltam, pedig nagyon érdekelt az, amit McNally ebbe a könyvbe összeszedett. 2,5 cm vastag és 1,5 kg tömegű könyv nem az a darab, amit bedobunk a fotós táskába, hogy kéznél legyen ha elbizonytalanodunk.
A minden oldalán színes képekkel illusztrált kötet még fotelben ücsörögve is nehéz olvasmány. Mármint ami a kézben tartást illeti. Mert a szövegezése, ahogy az az első oldalak után kiderül, inkább baráti csevegős, mint nehéz szakmai.
A könyv 41 rövid fejezetre tagolódik, amiket nem fognak össze nagyobb blokkok, így egy nagy szöveg- és képfolyam az egész. A tagolatlanság a fejezeteken belül is szembeötlő, hiszen a szöveget csak titokzatos alfejezet címek törik meg. Sem felsorolásokat, sem további tagolásokat nem alkalmaz McNally, ami szerintem rögtön az első, kulcsfontosságúnak szánt fejezetben kissé áttekinthetetlenné, követhetetlenné teszi a mondanivalót.
Az első fejezet másik hibája, hogy bár a fényformálók alap hatásait próbálja bemutatni, a vegyesen használt hátterek, a kétféle stílusba is felöltöztetett, ráadásul minden képen máshogy beállított modell lehetetlenné teszi, hogy valóban össze lehessen hasonlítani a különböző fényformálók hatásait. Tovább tetézi a bajt, hogy a szerző valami érthetetlen okból a werk fotókat tette be fél oldalt elfoglaló méretben, a mintaképet pedig bélyeg méretben, miközben a szemben megjelenő apró csillogás különbözőségéről beszél. Ember! A szemben a csillogás sem látszik ilyen méretben (és nyomdai ráccsal), nemhogy azok különbsége.
A második fejezet tovább megy a fényformálók és fényterelők bemutatásával, de sokat vesz le a hitelességből, hogy McNally képtelen leszakadni a hozzá közel álló márka termékeinek istenítéséről. Biztosan jók a termékek, nincs felőle kétségem, de elég egyszer elmondani, hogy miért azt a márkát használja, utána elég lenne csak a funkcióra és az eredményre koncentrálni.
A könyv végig különböző fotók elkészültéről mesél bő lére eresztve, olyan sztorizgatós stílusban. Ez érdekes ugyan, de néhol kicsit elveszik a lényeg. Valamennyit megtudunk az elkészült képről, ha ügyesek vagyunk össze tudjuk párosítani a szöveget az oldalon lévő valamelyik illusztrációval, de sok helyen nagyon zavaros a szerkesztés. A sztorizgatást látszólag logikátlanul szakítják meg újabb sztorik „Dolgok, amikről azt hiszem, hogy tudom” című blokkok, amik a többihez nagyon hasonló történetek.
Azt kell mondjam, hogy ez a könyv nem azt adja, mint amit a cím és az első bekezdés próbálkozásai alapján vártam. Pedig Joe McNally nem rossz fotós, sőt a könyvben lévő képeinek többsége kimondottan jó. De ennek a kiadványnak sem a felépítése, sem pedig a tartalma nem olyan, mint amire az ember egy sztárfotós-sztárkiadó párostól számít, illetve amilyennek lennie kellene. Hosszú téli estékre a rengeteg illusztráció nézegetése mellett feltöltődésre, inspirációra, netán ötletszerzésre jó lehet a könyv, de aki a vakus világítást szeretné megtanulni, vagy ahhoz szeretne extra trükköket ellesni az nézzen inkább más könyvet. A kivitelt tekintve a 7350 forintos ár teljesen korrekt, de McNally legújabb könyve számomra mégis nagy csalódás.
