Míg a nemrég általunk is bemutatott N90-nel kapcsolatban az egyik legfontosabb kifogásunk a ma már elfogadhatatlan méret volt, addig az N70, a Nokia N szériás készülékeinek következő tagja, már lényegében megfelel az általános elvárásoknak. A megfelelő méretért cserébe le kellett mondani az elforgatható optikáról és a kihajtható LCD-ről.
 |
 |
A Nokia N70 klasszikus mobiltelefon felépítésű: nincs kihajtható része és nem kell telefonáláshoz szétcsúsztatni sem. Egyedül a fő kamera kapott olyan elcsúsztatható borítást, mint amilyen a kompakt digitális fényképezőgépek egy részén is megtalálható. Az előlap jelentős részét a nagyon jó színvisszaadású, nagy felbontású LCD monitor foglalja el. A kijelző és a billentyűzet körül csillogó krómcsík fut, ami sokat dob a telefon megjelenésén, de télen nem túl kellemes a hideg fémet a fülhöz szorítani. A billentyűzet annyira kicsi és annyira az előlap alján van, hogy már a pin kód beütése során éreztem, hogy ezzel nem fogok szoros barátságot kötni. Pedig még a négy irányba billenő gomb is egész jól sikerült.
 |
A készülék bekapcsolása után megfogadtam, hogy legközelebb akkor kapcsolom ki, mikor vissza kell adni. A Windows XP egy átlagos számítógépen ugyanis gyorsabban bootol, mint a Nokia N70 rendszere. Aki éjjel nappal bekapcsolva tartja a telefonját, annak ez nem okoz gondot, de megrögzött kártyacserélőknek és egyéb okból telefont kikapcsolóknak biztosan az idegeire megy. A készülék telefon része az offilne profil választásával egyébként kikapcsolható. Ilyenkor csak a segélyhívószám hívása engedélyezett.
A képernyőn megjelenő adatmennyiség ellenére a kijelző nem tűnik túlzsúfoltnak. Ez valószínűleg a nagy felbontású, tiszta képű kijelzőnek köszönhető. A navigáció és a menürendszer a telefon szolgáltatásaihoz (sok van) képest összeszedett és jól áttekinthető. Egyedül az automatikusan bekapcsolódó billentyűzárat nem találtam. Meglepetés csak akkor éri az embert, mikor új szoftvert indít: a bekapcsoláshoz hasonlóan a programok indítása is igen lassú procedúra. Szerencsére az elindított alkalmazások a memóriában tarthatók, a futó alkalmazások közötti váltás pedig már megfelelő sebességű.
 |
 |
Mivel úgy terveztem, hogy ezt a készüléket használom a teszt alatt elsődleges telefonként, lementettem a Nokia 6230-as telefonomról annak tartalmát és megpróbáltam feltölteni az N70-re. A Nokia PC Suite sikeres végrehajtást nyugtázó üzenete ellenére az új telefonra csak a fotók kerültek át. A telefonkönyv, ami számomra a legfontosabb lett volna, nem. A megoldást a netről letölthető legújabb PC Suite telepítése jelentette (hogy a régi, 6230-hoz adott verzió miért nem szól, hogy nem kompatibilis az N70-nel azt nem tudom; simán felismerte és kezelte). Az új változattal az összes számomra szükséges adat áttöltése elsőre sikerült.
Fényképezés
A Nokia N70 a videótelefonálást is elősegítendő két kamerával készül. A 2 megapixeles, fotózásra és videózásra szánt darab a készülék hátlapjára, a videótelefonálásra használandó 640×480 pixel felbontású pedig az előlap jobb felső sarkába került. Mindkettővel lehet fotózni, de persze csak a hátlapival érdemes.
 |
 |
A fényképezőgép az optikát takaró ajtó elhúzásával indul. Az élőkép az LCD közepén egy vízszintes sávban látható, így a kép komponálására a kijelzőnek alig több mint a fele használható. A kép elkészítése előtt a következők állíthatók be
-
a kép minősége (nyomtatáshoz, e-mailben való küldéshez és MMS-be)
-
a képek albumba mentése (be/ki)
-
az extended zoom (be/ki), ami a digitális zoom tartományát tolja ki (a digitális zoom a nagy képből a kis képrészletet vág ki, így kisebb felbontású képeket ment el)
-
a kép exponálás utáni megmutatása (be/ki)
-
az alapértelmezett fájlnév (aktuális dátum vagy előre megadott szöveg)
-
a mentés helye (memóriakártya vagy a telefon memóriája)
A fotó funkciók között a következő beállításokat találjuk:
-
Téma mód (automatikus, egyéni, portré, tájkép, éjszakai és sport)
-
Vaku (automatikus, be, ki)
-
Fehéregyensúly (automatikus, napfény, felhős, izzó és fénycső)
-
Színtónus (normál, szépia, fekete-fehér és negatív)
Mint a kompakt fényképezőgépek többségénél, az automatikus mód a legtöbb esetben elfogadható eredményt produkált, legtöbbször a vaku tiltását illetve kényszerítését (be állás) használtam. Az érzékenységet a telefon automatikusan állítja, de az éppen választott értékről semmi visszajelzést nem ad. Borongós, esős téli időjárásunk nem volt épp ideális a fotós képességek kipróbálásához, de az az első próbák során kiderült, hogy az N70 is hozza az N90-nél megismert szintet. Az optika rendben van (a széleken is többnyire éles), a színvisszaadás remek és a felbontás is kielégítő. Egyedül a képek tisztaságába kötnék bele. A digitális fényképezőgépek az utóbbi időben eljutottak arra a szintre, hogy a képfeldolgozó áramkörök zajt szűrnek, optikai hibákat javítanak és csak ezután mentik el a képet. A telefonokba ezek a megoldások még nem kerültek be, így a nagyobb érzékenységgel készült képeken jelentős zaj látható.
 |
| A külön exponáló gombnak köszönhetően a hagyományos fényképezőgépekhez hasonló módon is használható |
Kíváncsiságból kinyomtattam az egyik éjszakai fotómat 10×15-ös méretben. Az eredmény jobb lett, mint amire számítottam. A kép ugyan messze nem tökéletes, de a színek szépek, a téma jól kivehető és megfelelő távolságból nézve a zaj sem szembeötlő.
A legnagyobb előrelépést az első generációs kamerás mobilokhoz képest a beépített vaku jelenti. Az optika mellé tett fényforrás ugyan nem klasszikus vaku, hanem egy sima fehér LED, fénye mégis nagy segítség, ha sötétben kell fotózzunk. A Nokia N70 vakuja 1-1,5 méteres távolságig megfelelő kiegészítése lehet a környezeti megvilágításnak.
Videózás
 |
| A fiam Hódmezővásárhely főterén semmitől sem zavartatva táncol a hangszóróból szóló zenére (11 MB!) |
Nem hittem volna, de a két hét során a legjobban a videó funkciót élveztem. Ugyan gyenge a felbontása (320×240 pixel, 15 kép/mp képfrissítés; a mobilok között az egyik legjobb!) és gyors mozgásoknál hullámzik a kép, de a mobil midig ott van az embernél és bármikor lehet használni. Annak idején ezt a funkciót a 6230-ason is megpróbáltam használni, de miután én sem tudtam kivenni a pixelhalmazból, hogy mi is van a videón, a telefonomnak az a funkciója gyorsan feledésbe merült. Külön említést érdemel a videó mellé rögzített hang minősége, amivel nagyon meg voltam elégedve.
Visszajátszás
A telefonnak ez a része a leginkább elkeserítő. A képek betöltése és lapozása olyan lassú, hogy a közönség akkor megunja a bemutatót, mikor az még el sem kezdődött. Tudom, hogy a gyors processzorok sokat fogyasztanak, nagy fogyasztáshoz pedig nagy akkumulátor kell, de erre a problémára akkor is megoldást kell keresni, mert ez sokat von le a készülék használhatóságából.
Persze nem teljesen használhatatlan a visszajátszás funkció sem. A videók lejátszása, főleg teljes képernyős állásban nagyon mutatós. Mintha egy komplett videóstúdió lapulna folyamatosan a zsebünkben.
Áramellátás, memória
Az áramellátásról egy 3,7 V-os BL-5C típusú lítium ion akkumulátor gondoskodik, ami aktív használat mellett általában 2 napig bírta a strapát. Kevés használat mellett vígan elvolt 3-4 napig is.
 |
 |
 |
 |
A fényképek és a videók a készülék saját memóriájába (20 MB) vagy a készülék oldalán található nyílásba tehető mini MultiMedia kártyára menthető. A 128 MB-os RS-MMC kártyánkat a Nokia N90-hez hasonlóan ez a készülék sem ismerte fel. A memóriakártya egyébként felhasználható MP3 számok tárolására is.
 |
Kéne?
Így egyben nem. Pedig nagyon mutatós, meg minden, de inkább maradnék a 6230-asnál. Viszont a kijelzőjét (akár kisebben is), a 2 megapixeles fényképezőgépét és a videó funkciót szívesen látnám a saját készülékemben is.
Mire jó akkor az N70?
Elsősorban telefonálni, hiszen mégiscsak egy telefonról beszélünk. Kínál azonban olyan szolgáltatásokat is, mint a rádióhallgatás, az MP3 lejátszás, a határidőnapló, a 3G-s netezés, a videótelefonálás, a hangrögzítés vagy az office dokumentumok lejátszása, ami igazán sokoldalúvá teszi ezt a készüléket. Mindezek azonban engem, mint felhasználót egyelőre hidegen hagynak, inkább a fejlett fotó és videó szolgáltatásokat díjazom, amelyek lehetővé teszik az olyan pillanatok rögzítését is, amelyek valódi fényképezőgép vagy videokamera hiányában (nincs mindig nálunk) örökre elszállnának (lásd: videó fentebb)
