Előző bejegyzésünkhöz szorosan kapcsolódik a mostani. Már többször akadtam bele ebbe a jópofa kis szerkezetbe, melyet akár zsebünkben hordva a kézremegéstől megóvja valamelyest képeink...
Bár hazánkban a múlt heti melegfrontot követően a korábban szép, havas tájak egyre inkább ismét szürkévé válnak, biztosan van még, aki most készül téli...
A műterem a mosókonyhában volt, a (sztár)manökenek saját magukat sminkelték és Photoshop híján fénykép csak arról születhetett, ami ténylegesen összerakva, legyártva ott állt a kamera előtt. Az idén nyolcvan éves Tóth József Füles mesél a Fortepanra felkerült korabeli reklámfotóiról, amelyekkel szinte új műfajt teremtett.
Mindig elborzasztott, amikor megláttam egy női táska mennyi apró kis vackot tartalmaz, és milyen iszonyú "bőrönddel" képesek egyesek közlekedni a világban. Sőt, bevallom, sokszor kinevettem, amikor láthatóan évekkel ezelőtt elfeledett tárgyak is előkerültek a mélyéről. Ezek után belevágtam a vízalatti fotózásba. Ma már kevesebbet mosolygok a sok cuccon, én egy teljes bőröndöt képes vagyok megtölteni apró bizbaszokkal.
Ki ne emlékezne Robert Aldrich háborús klasszikusára, a Piszkos tizenkettő című filmre? Egy tucat mindenre elszánt bűnöző hajt végre kényes, kemény harci feladatot, hogy a film végére megfogyatkozva bár, de dicsőségben nyerjék el az áhított szabadságukat.
Hasonló cél vezérelt minket is, amikor összeszedtük a digitális utómunkában ismert tizenkét "legelszántabb" interpolációs algoritmust, hogy izzasztó missziónak alávetve őket, megküzdjenek a dicsőségért.
Magyarországon nem csak a fotózásnak, de a fotós szakmai szervezeteinek is van hagyománya. Ezek neveivel leggyakrabban pályázatok vagy kiállítások anyagaiban találkozhatunk, miközben a kisebb klubok mellett jelentős szerepük van a fotós közélet alakításában.